Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-07-13 / 56. szám

— 222 —

rübbek, durvábbak, ijesztőbbek, míg aztán borza* dalmasakká válnak, és pedig minél sötétebb a műveletlen emberi lélek, annál jobban. De nem is hiszem, hogy ez a dolog még ma is olyan rituális lenne, ami gyakran fordul elő, hanem lehet egy őrjöngő pillanatban megjelent tünemény, mint egy őskori állat megjelenése, a nélkül, hogy nagyban léteznék e faj. Ez a bűntény mindenesetre a múltra való oly visszaemlékezés szüleménye, a mely visz- szaemlékezés bóditóan hatott a babona hatalmában levő agyra, mely aztán nem birt ellentállni a kisértetnek. De hogy általánosságban lehessen venni, hogy általános következtetéseket lehessen belőle levonni, az előttem helytelen felfogásnak látszik.

A mint mondom, babona és tudatlanság, karöltve szoktak járni ; de hogy egy babonás és tudatlan embernek egy olyan őrült cselekedete, mely ha bár egykor rituális volt is, de a mai világban minden ielvdágo.sodott és műveltebb zsidó által nem mással, mint borzalommal utasittatik vissza, vallásos bevett szokásnak lehessen mondható: azt is helytelen felfogásnak tartom.

Ez az eszlári őrjöngő sakter szerintem sokkal nagyobb dolgot követett el a zsidóság, mint a kereszténység ellen, mert mig a keresztény társadalom egy taggal fogyott, a t>;ny oly árnyat vet az egész zsidó vallásfelekezetre, miszerint csakis a tiszta elfogulatlanság képes arra, hogy abban megkülönböztetést tegyen, mig ellenben az elfogultságból kibontakozni nem tudó ember előtt az ösz- szes zsidóság fekete szinben tűnik fel ; a mi lehet, fog ártani neki anyagilag, de erkölcsileg hátrább vetheti azt a közeledést, mely már oly szépen kezdett mutatkozni, s igy ha van ok a felháborodásra az eszlári bűnösök ellen, hát arra mindenesetre nagyobb oka van a zsidóságnak mint a kereszténységnek.

Az orlhodoxia, persze ezzel nem törődik, sőt lehet, hogy örül neki, mert a közeledést a zsidó és keresztény közt már nagyon ferde szemekkel nézte, de azt hiszem, ezen öröme nem sokáig tart, sót hogy ez az eset az orthodoxok közt is nagy változást fog előidézni, mert az a visszahatás, melyet e rut bűntény az Ő rituális színezetével a műveltebb zsidóságra gyakorol, az orthodoxokat sem fogja érintetlenül hagyni. Az eszlári sakterek tehát oly cselekményt követtek el, mely keresztény vért ontott, Uc mely az égre boszuért kiáltván, a sors büntető keze veszi át a bíróság szerepét és felkavarja az egész zsidó vallást, mely ha egyszer felbomlik, mint korhadt ‘és tarthatatlan ósdi épület, mely nem reformálható vagy javítható: ösz- szehull !

Olvastam is már a lapokban, hogy Szatmár- megye zsidósága ki is jelölte a pontokat, melyek a zsidó vallásban a reformálást igénylik. íme tehát az első lépés, melyre nem bírta volna őket rávenni semmi erőszak, s hogy rávegye, magában a vallásban kellett történni olyasminek, mely a fel- viiágosodottabb, józanabb résszel elismerteti, hogy az a mai korban igy már nem maradhat. Es hogy majd minden reform oly tanulságnak a következménye, mely и reformálásra mintegy rámutatott, hát ez az esemény is egy olyan tanulságnak tekinthető.

A müveit zsidók régen is elismerték már azt, hogy az a kaftán, meg az a „vukli“, meg az a prémes ótestamentomi süveg, és az a szemet szúró, bántó megkülönböztetés, a mit az orthodoxok a íy-ik század müveit társadalmával szemben elkövettek, nem járja, s bizonyára érezték már szükségét, hogy magukat ezen elmaradott s fajának dicsőségére bizony nem igen váló fanatikus tömeg tői elvállasszák. Hanem hát az ügy gordiusi csomót képezett, melyet nem tudtak megbontani. Nos hát jött az eszlári sakter, és a gordiusi csómot kétfelé vágta. Megadta a lökést a szétváláshoz, amely szétváláshoz a müveit társadalom csak gratulálhatna, de még a műveletlen is megtenné, sőt kész lenne az eszlári eset rituális jellegét a maga értékére szállítani.

Ezen oldalról tekintve tehát a dolgot, az áldozat melyet a reform követelt, ha tekintjük, nogy gyakran százezrek életét követeli, — nem lenne nagynak tekinthető.

Mégis Brassómegye felosztása.

Kezdi-Л fisát hely, 1882. julius 5.

II.

Hogy a Bartha részletezetét nem tehetem a magamévá, azt már azon egyszerű tény is igazolná hogy ö simpliciter a Bach felosztását akarná újból életbe lcptetni. -Mar pedig annak lehetnek —— megengedem — másnemű jó oldalai, de hogy a magyar elemre előnyös nem lehet, az kétséget sem szenvedhet. S ezen beosztást maga Bach sem azon czélból hozta volt be, mert a magyar elemet akarta erősíteni, hanem épen ellenkező czélból. Es azt nem lehet Bachtól sem elvitatni, hogy ebben ne birt volna éleslátással.

Már pedig én oly megoldáshoz nem járulhatok, a mi a magyar elem gyengítésére foly be s ebben a tekintetben, — ha a szabadság és a magyar elem erösbödése közt kellene választanom, egy perczig sem haboznám a magyarság erősbödéseért a szabadságot is feláldozni; jnert hát magam is azt tartom, a mit Széchenyi tartott, hogy az elveszett szabadságot kedvező viszonyok közt 24 óra alatt is vissza lehet szerezni, de az elveszett nemzetiséget soha.

Es aztán, vájjon a Bartha részletes adatai is nem épen ő ellene bizonyítanak e? kétség kívül. Ő maga azt mondja, hogy az ő terve szerint kike- rekitett Háromszékmegye összes népessége „157330 magyart, 20810 szászt s 42266 románt“ fogna kitenni. S mégis Bartha Háromszékmegyében a magyar elem erősbödéséről beszél.

íme, szerinte is 157,330 ma yarral szembe 63076 nem magyar elem állana (a valóságban pedig ezen arány még kedvezőtlenebb lenne); tehát csaknem Vs-da a megyének idegen nemzetiségű. Ez pedig Háromszékmegyét, a mely ma tisztán magyar megye, határozottan nemzetiségi megyévé változtatná át.

Mit mond ugyanis az 1868-ik XLIV. törvény- czikk 2-ik §-a? Azt, hogy : „A törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek, de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, a melyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább egy ötödrésze jegyzőkönyvi nyelvül óhajt.“

E szerint tehát a Bartha Háromszékmegyé- jében a jegyzőkönyvi nyelv magyar, német és oláh fogna lenni. Mert igen nagy önámi- tás lenne azt még csak feltételezni is, hogy az oláhok és szászok közös érdekük megvédésére nem egyesülnének.

S rendkívül optimismust mutat Bartha akkor is, midőn azt mondja, miszerint: „Hiszem, hogy a megye viriliseinek l/ao-át se tenné a szász és román“, mert hát: „a román és szász falvakban kevés a nagybirtokos“.

Először is a virilismust nem a nagy birtok, hanem a fizetett adóösszeg adja. És valaki egy talpalattnyi földbirtok nélkül is lehet virilis, hu ipara, kereskedelme stb. után kellő mennyiségű adót tizet. S az ipar és kereskedelem sokszor igen tetemes összeg adót fizetnek. Már pedig az megint áll, hogy Brassó vidékének ipara és kereskedelme sokkal nagyobb, mint Hárornszékmegyéé, s bizony azok a szász atyafiak, ha nincs is aránylag akkora földbirtokuk, mint egy némely háromszék megyei virilisnek, akárhányszor anyagilag jobban állnak s több adót fizetnek, mint igen sok székely virilis. Tehát a mily Optimistikus az Vao-ad vi- rilismus feltevése, épen oly keserű csalódásnak fogna az a valóságban bizonyulni.

De máskor még az is kérdés, hogy vájjon maga a iöldbirtok után is nem esnék-e aránylag a szászok és oláhok között is legalább is annyi virilis, mint a jelenlegi Háromszékmegyében ?

Es igy világos, hogy az az. egyoldalú földrajzi fekvés hangoztatása helyén lehet a magyar elem ellenségeinek a szájában, de a magyar embernél csakis ezen lovagolni legalább is köny- nyelniüség.

Aztán meg az a földrajzi fekvés is jelen esetben épenséggel érthetetlen. Hiszen rnég a Sepsi- SzentgyÖrgyhöz legközelebb fekvő Höltövény és Feketehalorn is össze vissza 3—4 kilóméterrel fekszenek közelébb Sepsi-Szentgyörgyhöz, mint Bogarashoz. Ha pedig azt a kérdést teszik ezen községek lakosainak fel, hogy Sepsí-Szentgyörgyre, vagy Bogarasba mennek-e inkább el? aligha nem a Bogarasba való útra vállalkoznak. Az ut ide mindenütt kitűnő, miután annak még emelkedése is csaknem annyi, mintha akár síkságon utaznék az ember.

Ennyit azt illetőleg, hogy miért nem kell nekünk egész Brassómegye.

Es most áttérhetek a saját elvem némi részletezésére.

Mindenek előtt kijelentem, hogy Háromszék- megyéhez beterjesztett javaslatomból csak tévedés folytán maradt volt ki Újfalunak inegyénkhezi csatolása. De ezt a tévedést a javaslatom elfogadtatása esetében helyre akartam hozni, s ezt illetőleg, valamint az alábbiakra vonatkozólag is kés/ szövegű módosítás, illetőleg kibővítéssel mentem volt a bizottmányi gyűlésre. Természetesen, miután javaslatomat a napirendről levették, ott ezen módosításaimat. illetőleg kibővítést nem hozhattam szóba, de még akkor azonnal megküldöttem azokat egyik budapesti irodalmi férfinak.

Magam is azt szeretném, hogy ne csak Brassómegye egyedül, de Nagy-Küküllőmegye is osz- lattassék fel. S épen ezért, ha javaslatom elfogadtatott volna, szándékom volt a következő módosítást is megtenni.

Tény, hogy magának Nagy Küküllőmegyének a létezése is sok tekintetben hasonló hátrányokat von maga után, mint Brassómegye létezése: tetemesen gyöngíti Udvarhely és Fogarasmegyéket (a mely megyéknek erösbitése pedig szintén fontos magyar állami szükséglet), — sőt részben még Kis-Küküllőmegye gyengítésére is befoly, s a mellett bizonyos határig maga Nagy-Küküllő- megye is fészkét képezi a magyar államellenes izgatásoknak, törekvéseknek.

Ennélfogva szükséges, (hogy legalább Brassómegye feloszlattassék, az elkerülhetetlenül szükséges), hogy Brassó- és Nagyküküllőmegyék együttes feloszlatása eszközöltessék. Ekkor a megyék természetes határaikat is megkaphatnák, a mivel most teljességgel nem dicsekedhetnek.

Ezt bizonyítja pl. az, hogy Udvarhelymegyének erdővidéki része, a melyet a megye törzsétől Udvarhelymegyétől egy nagy, alig járható, terjedelmes erdőség, magas hegy, választ el, mondom

Udvarhelymegy ének ezen része helyrajzilag Ilá- romszékmegyével teljesen össze van forrva, úgy hogy az előtt, a ki a helyrajzi viszonyokat ismeri, szinte megfoghatatlan, hogy egész Erdővidék miért nem csatoltatott Háromszékmegyéhez? !

Es továbbá, úgy Fogaras-, mint Nagy-Kü- küllőmegyének a székhelye (amott Fogaras, emitt Segesvár) a szó szoros értelmében egészen a megye határszélén van.

S épen ezen természetellenes viszonyoknál fogva aztán ezen megyék nemcsak a jó administra- tióra, de még az egyszerű megélhetésre is kép telenek.

Ha azonban Brassó- és Nagy-Küküllőmegyék a szomszéd megyékbe beolvasztatnak, akkor erős, jól administrálható, természetes határokkal és központtal ellátott megyéket fogunk nyerni.

Dr. Cseh Károly.

A brassómegye! főispán fogadtatásához.*)

Brassó, !882. jul. 7Utólagosan javítom és kiegészítem múltkori közleményemet.

Gróf főispánunk fogadtatása alkalmával Földvárit, mint a megye határán, az alispán beszélt, Brassó város végén pedig a polgármester mondott üdvözlő beszédet. Ennyi a helyreigazítás.

Hétfőn, f. hó 3 án, a délelőtti órákban folytak le a hivatalos tisztelgések és bemutatások. Ez alkalommal párszor volt alkalmam a főispán színe elé jutni s a legnagyobb buzgósággal iparkodtam egy harmadik alkalmat is megragadni, hogy minél többet halljam gróf főispánunk nyugodt, férfias, találós válaszait, de ezúttal meg kellett a kettős számmal elégednem. A tisztelgésekről meg kellett említenem, miszerint az ezen alkalommal mondott dikeziók mindenike egy-egy piczi „leirat“- forma volt. Mindenik szónok igyekezett nem csak azt hangsúlyozni, hogy a hallgató megtudja a tisztelgők ki létét, hanem olyan torma reményeknek is csendes kifejezést adni, melynélfogvu szónok hiszi, hogy hitfelei, illetőleg polgár- vagy tiszttársainak sorsa most már jobbra fordul, a mennyiben gróf főispán ur leend azon ember, kinek bölcs, tapintatos és mindenek felett igazságos kormánya majd megszünteti vagy legalá b о enyhíti a dühöngő versenygést és fajgyűlöletet s talán meg fogja szüntetni tudni a nálunk óriási mérvben lábra kapott s minden ügyet tönkre zúzó egyéni üzelmeket is. Gróf főispán ur válasza egy sem volt betanult mondóka, hanem a rögtön s jól felfogott helyzetek, körülményekből kiindult, „ad rém14 szóló parlamentaris felelet, melyet, erősen hiszem, minden szónok „örömmel vett tudásul.“

Csütörtökön f. hö 6-án d. e. 11 kor tette le az esküt gróf főispán úr. Zsúfolva megtelt a tanácsház gyűlés terme. Siri csendben beszélt az alispán nagy és szép dolgokról, a főispáni méltóság és hatalomról, melylyel király ő felsége esküvendőt megajándékozá. Még az öreg Gött szólalt fel, ki az eltávozott főispánnak buzgó fáradalmaiért köszönetét szavazni inditványozá, mely egyhangúlag elfogadtatván, Tompa S. megyei főjegyző állott lel s olvasta az esküt, melyet a gróf főispán megható, ünnepélyes érezhangon mondott el, mire a ritka ünnepély véget ért, hogy egy második, az úgynevezett „hivatalos ebéd“ vegye kezdetét.

A tegnapi, a gróf főispán által adott lucul lusi ebéden 260 személy volt jelen. Ott volt az ösz- szes megyei képviselet, a tiszti személyzet, hivatalnokok, katonai és polgári méltóságok s mintegy 8—ю személy a szorosb értelemben vett polgári elemből. Ott volt a megelégedés, a féJreismer'net- len jókedv minden arezon ; ott volt a különféle nemzetiségek egyetértő összpontosulása, mely a gróf főispán iránt minden oldalról oly feltűnően nyilvánuló közbizalomban vala észlelhető. Valóban talán soha sem volt minálunk ilyen alkalom, a hol _ ha talán csak ideig is -- a különféle nemzetiségek, a szétágazó érdekek ily szépen egygyé olvadónak ; mindenütt egy akarat: a közjó előmozdítása, mindeniknek egy czélja : a haza boldogi- tása ! íme, ily rövid idő alatt már a pitymallattal mennyi jóakarat, mekkora eredmény! Ki ne várna igen sokat, minden szépet és jót gróf Bethlen András Brassómegye uj főispánjától, kinek megjelenése mindenütt kellemes benyomást kelt, mindenkiben bizalmat ébreszt ?

A tizenhárom hivatalos felkös/.öntő közöl a gróf főispán által a király ő felsége és családjára, Müller apát által a gróf főispánra és Dr. Fabri- cius által a magyar kormányra mondottakat kell kiemelnem, mint melyek magvas tartalmuk, ékes mondatok és előadási szép, emelkedett hang által tündököltek. Hogy a többi szónok is nagyban igye* kezett helyét megállani, a mi csaknem mindenik nél sikerült önkényt értetik. A nem hivatalos toasz- tok száma'mintegy 18-ra tehető s valóban egyik szebb volt a másiknál s itt minden utógondolat nélkül állíthatom, hogy a szász szónokok nem csak szép előadásaik által tűntek ki, hanem azon szokatlan tartalom által is, mely minden, mondatában igyekezett hazafias maradni. Osztatlan tetszésnyilatkozatok s óriási taps-vihar közt köszönté fel Roll alispán a gróf főispán távollevő nejét és családját.

Tárgyhalraaz miatt késett, Szerk,