Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-07-09 / 55. szám
— 218 — patakra fürdőbiztosul Henter Béla szolgabiró, orvosul dr. Schwarz Zsigmond, Málnásra biztosul Ötvös Pál, orvosul Szász Károly járási orvos, Kovásznára biztosul Hollaki Atilla, orvosul dr. Barabás Sándor neveztetett ki. Tüzeset a múlt hóban 6 volt a megye területén. Az előterjesztés egyéb pontjai mellett kiváló fontosságú a ragadozó állatok által marhákban és házi állatokban okozott károkról szóló kimutatás az év első feléről. E szerint a vadállatok elpusztítottak Három- székmegyében a lefolyt félév alatt i ökröt, 7 tehenet, 7 borjut, 6 lovat, 11 juhot, 11 bárányt és 8 sertést, összesen 990 frt értékben. Bizony ily körülmények között a fegyveradó eltörlése Háromszék megyére nézve nagyon is szükséges lenne. Gencsy István, kir. adófelügyelő jelentésé bői kiemeljük a következőket: júniusban befolyt egyenes adókban 26,572 frt 84 kr; a múlt év ha' sonló időszakához mérve 5491 frt 7 kr. többié1 mutatkozik. Hátralék maradt 81.976 frt 23 kr. A hadmentességi dij, úgy látszik, leggyengébb arányokat tüntet fel; befizettetett női frt. s van fenn hátralék 13,646 frt 78 kr. A jégverés által tetemesebb kárt szenvedett községek u. m. Mátisfalva, Márkosfalva, Léczfalva, Maksa, és Dálnok falvakban az adóhátralékok végrehajtás utján leendő behajtása felfüggesztetett. A m. kir. pénzügyminisztérium rendelete folytán szintén felfüggesztetett az adóbehajtás egyelőre Kézdi-Martonos, Os- dola, Lemhény, Almás, Nyújtód, Kurtapatak, Bé- lafalva, Esztelnek és Csomortán községekben. A királyi ügyész jelentése szerint „feltűnőbb“ bűneset nem fordult elő a múlt hónapban sem, daczára annak, hogy „súlyosabb“ bűneset felmerült 14. Részünkről e helyen nem hallgathatjuk el, hogy az ily száraz referádák által a közigazgatás soha sem fogja czélját érni. Epen a hivatott közegeknek kellene behatóbb tanulmány tárgyává tenniök a bűnesetek szaporodásának indító okát s általában szemlét tartaniok a közer- kölcsiség fölött, ha vájjon nem lehetne-e közigazgatási utón módját találni annak, hogy a nép alsóbb rétegében a „súlyosabb“, habár nem „feltűnőbb“ bűnesetek hova tovább ne szaporodjanak. Ha az egyes jelentések a dolog mélyére nem hat nak, — akkor a közigazgatási bizottság soha sem lesz egyéb, mint egy referáló géptár, minden czél- zatosabb érték, minden komolyabb czél nélkül. Az árvaszéki elnök és kir. mérnök jelentései után a megyei tanfelügyelő, Komárom y Andor előterjesztése vétetett tudomásul. A tanfelügyelő havi jelentésében a megtartott évi zárvizsgálatok eredményét tüntette föl s ezek között a sepsi-szentgyörgyi, kézdi-vásárhelyi, baróthi és zágoni iskolák zárvizsgálatainak dicséretes eredményét emelte ki különösen. A kézdi-vásárhelyi közs. fiúiskolát illetőleg igy szólt: „daczára tanerői képességinek és szorgalmának, képtelen azon feladatot megoldani, melyet az iskolaszék helytelenül kiván, hogy a beállított 4 osztályban a miniszteri tantervben 9 évre előirt tantárgyak taníttassanak.“ A s.-sztgyörgyi polgári leányiskolára vonatkozólag ezeket mondja jelentésében a tanfelügyelő : »Lgy i&en üdvös eszme létesülése iránt kezdődtek meg a munkálatok, hogy t. i. a polg. leányiskola bennlakással ellátva, ne csak tan-, hanem női nevelő-intézetté is alakittassék át. Remélhető, hogy Sepsi-Szentgyörgy városnak a tanügy iránt min dig oly buzgóságot tanúsított vezetői ezt az eszmét már a jövő iskolai esztendő kezdetén létesíteni fogják.“ Mégis Brassómegye felosztása. — Három czikk. — Kézdi \u8ái hely, 1882. julius 5. Mióta Háromszékmegye közgyűlésének egy véletlen alkotta többsége a túl loyalitás és egészen haszontalan félelem következtében a Brassó- megye feloszlatására vonatkozó felirati javaslatomat a napi rendről levette, azóta több oly dolog történt, a milyen a háromszékmegyei félénk és túl loyalis többségünknek a szemét fel kell hogy nyitsa. 1 Legelőször is tapasztalhatta, hogy a mit különben a több százados történelmünkből is világosan kiolvashatott volna, hogy a mi jó szász atyánkfiái annál vakmerőbbek, annál inkább haza- állam ellenes törekvésekre engedik magukat ragadtatni minél kíméletesebbek vagyunk irányukban vagy minél több félelmet árulunk el. Ellenben minél határozottabban, erélyesebben lépünk ellenük fel annál jobb hazafiakká lesznek (a hazafiatlnaság bűnét csak akkor szeretik elkövetni, ha általa semmit sem koczkáztatnak) ; tehát már azért is hogy jó hazafiakká tegyük őket, szükség, hogy határozottan és erélyesen lépjünk ellenök fel, s azt nagy00 jó lesz, ha kormányunk és törvényhozásunk is kellő figyelemre méltatják. Figyelemre méltó Bismarcknak azon egész a csontig metsző gunyja is, melyet a Herbstzeitlosék ellen (szóval azon törekvések ellen, a melyeknek a mi szászaink is szolgálatában állottak) magában a német parlamentben szükségesnek látott élesen hangsúlyozni. Bismarck kiemelte, hogy Ausztriában a Herbstek a német elemmel való kormányzást lehetlenné tették. Pedig hát ezen jó urak, ott túl a Lajthán még csak századrészben sem engedték magukat oly túlzásokra, hazafiatlan cselekvésekre (ők csak esztelenül jártak el) ragadtatni, mint a mi jó szászaink. S hogy többet ne említsek, ott van aSzé- ch enyi-t árs u 1 a t megalakulása, a melynek az alapszabályai világosan kimondják, hogy: „A társulatnak, kivétel nélkül, minden tagja a magyarr államiság hü őrének tekinti magát, köteles az állameszme terjedésére és megerősödésére társadalmi utón egész befolyásával hathatósan közre munkálni, továbbá a magyar nyelv ismeretére a más fajuakat buzdítani, végül saját körében felügyelni, hogy a magyar állameszme ellen semmi se követtessék el“ (alapszabályok 14. §-a.) íme, ezen törekvés sokkal merészebb, mint a milyent az én indítványom, „Brassómegye feloszlatása“ magában foglal. Pedig hát azon társulat tervezői, megalakitói nem holmi obscurus, vagy túlzó egyének! hanem a mérsékletnek emberei állanak annak az élén; ott látjuk pl. Szatmármegye főispánját, a szatmári püspököt, Schlauch Lőrincz valóságos belső titkos tanácsost, a ki az alapsza bályok mellett még saját maga is hangsúlyozni kívánja, hogy: „Senkinek vallását, senkinek nyelvéi bántani nem szándékolja, csak a magyar állameszmének, a magyar állam nyelvének kiván barátokat szerezni.“ Tehát idegen elemnek a meghódítását tűzi czélul maga elé, mig én Brassómegye feloszlatásával csak arra törekszem, hogy a már meglevő magyar elemet mentsük meg a hazának. Es hogy ez nem csak megengedhető, de épen hazafiui kötelesség, azt nemcsak én vallom, uem minden higgadtan gondolkozó embernek , honfinak be kell vallania. De ez igy lévén, törekvésünk czéljául nem szabad oly dolgok keresztülvitelét tűznünk ki, a melyek valósulása épen ellenkező eredményt hozna létre. S épen ezért Bartha Károlynak a „Nemere“ 48. és 49-ik számaiban közzétett kiviteli módozatát nemcsak, hogy el nem fogadhatom, de — mert az a jelen helyzetnél sokkal roszabb helyze tét teremtene — kötelességemnek ismerem a/, ellen egész erőmből küzdeni. Barthának is ugyan azok az intentiói, mint az enyém. De hát a jó szándék még nem elég. A pokol tornácza is csupa jó szándékkal van kikövezve. Es a helytelenül választott eszközök számtalan üdvös dolgot buktattak meg eddig, s fognak megbuktatni ezután is. Abban egyébiránt igaza van Barthának, hogy az 1876-iki megyerendezés — itt nálunk — elhibázott intézkedés volt. Ez azonban épenséggel nem bizonyítja, hogy az ő akkor mellőzött nézetei csak azért, mert akkor mellőztettek, ma helyes volna.. Nem. Akkor sem volt az helyes (s ez már az első rátekintésnél is szembe kellett, hogy mindenkinek tűnjék), s kétség kívül ezért is lett mellőzve, és ma sem helyes. En elismerem, hogy e helytelen rendezésért a vád bizonyos mértékben engemet is terhel, a mennyiben nem csak 1876-ban, hanem már 1874- ben elkezdve magam is nyilvánosan foglalkoztam ezen tárgygyal; de ámbár többször és mindig hosszasabban, tüzetesebben írtam róla — még sem részleteztem azt eléggé, s nem vettem azt minden oldalról kellőleg szemügyre. De — gondolom -- mentségemül szolgál az, hogy 1876-ban, midőn a tárgy napirenden volt, abból indultam ki, hogy nem leend czélszerü, ha én a hírlapi téren nagy részletességbe megyek át. Ezt meg fogják képviselőink — a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a képviselőházban tenni. — Csalódtam. Az ezen irányban felszólalt képviselők csak általános frázisokat hangoztattak. Az általános frázisok pedig a politika és a közgazdság terén nem sokat érnek. Tehát azokat sem a kormány, sem a képviselőház nem vehette figyelembe. Dr. Cseh Károly. Tisztelgések gr. Bethlen András főispánnál ; és még valami. Hétfalu, 1882. julius 4. E hó 3-án a brassói megyeház kapuja, lép- csőzete, folyosója zöld fenyőfákkal, lombokkal, virágokkal és koszorúkkal ékesen fel volt diszitve, a főispán ur ünnepélyes elfogadása végett és annak tiszteletére. A város főutczái a szokottnál zajosabbak s népesebbek voltak. A díszruhába öltözött impo- sans tisztelgő sereg, itt is, ott is egyes csoportot alkotott. Majd pedig egyik is, másik is a meghatározott gyülhelyiségbe távozott, honnan, bevárva összes tagjait, délelőtti 11 óra után a megyeház épülete felé vonult. Itt kevés idő múlva telve lett a megyeház kapualja, udvara, járdája, folyosója a különféle rendű és rangú tisztelgők seregével, melyek közül egyik csoport felvonult a megyeház nagytermébe, megtéve tisztelgése functióját; a másik pedig szép rendben vonult lefelé. Ez igy tartott jó hosszú ideig, mígnem a világi, egyházi hatóságok, testületek, hivatalok, egyletek, társulatok és gondnokságok képviselői, csoportozatai délután egy óra fölé befejezték tisztelgésüket s megejtették üdvözlő beszédeiket. Sok szép eszmének adott kifejezést egyik is, másik is. Sok jó kívánat hangzott el kölcsönösen mind a tisztelgő csoportok egyes szónokai, mind pedig a főispán ur ajkairól. Sok Éljen! Hoch! Setreasce! üdvözlő szó harsogott el a megyeház nagytermében. Éljen! Éljen! Éljen tehát a főispán ur sokáig, édes hazánk javára s megyénk boldogitására. Az ö működése legyen kezdete egy uj megyei életnek, melyben „mindenek szép rendben folynak“, melyben a honszeretet, hazafiság s a honpolgári erények g-yémánt kövei ragyogjanak ; — melyben a tapintatos, bölcs s erélyes megyei kormányzat honpolgárai számára megteremhesse a haladás, a közjóiét áldásteljes gyümölcseit; melyben a közigazgatási, egyházi, iskolai, községi, társadalmi ügyek sikerre, virulásra, fényre jussanak s emelkedjenek. Éljen! Hoch! Setreasce! az egész megye közönsége! de annak tagjai között, minden rangban, állásban, hatáskörben a hazaszeretet, honpolgári hűség, kötelességérzet, munkásság, közjóra törekvés, egyetértés, testvériség és solidarités szelleme s lelke honoljon és működjék ! * Egy főispáni elfogadó kiséret s ünnepély nem mindennapias dolog és koránt sem egyes közegek privilegizált, unicum joga: hanem hazafias el- mulaszthatlan kötelessége ez minden megyebeli honpolgárnak, rang-, állás , nemzet- és vallás különbség nélkül ! Nem érthető azért az a mulasztás, hogy ezen most múlt, julius 2-án történt ünnepélye — sem írásbeli programm, sem bár szóbeli együttes, részletes megállapítás — annak idején — mért nem készült vagy történt? Ezen hiányot eljárásból származott e hó 2-án azon mulasztás, hogy Hétfalu községeinek intelli- gentiája ama létesült főispáni elfogadáson s ünnepélyen nem volt eléggé képviselve. Ezen hiányos intézkedésből eredett azon nem correct eljárás, hogy Földváron csak német és román nyelven történik meg az üdvözlő és elfogadó alkalmi beszéd a főispán urat illetőleg, ha egy magyar község- lelkésze, minden felhatalmazás s megbízás nélkül ex-tempore ki nem menti üdvözlő beszéde által az odasereglett hétfalusi magyarságot, mint elfogadó s tisztelgő közönséget. Bizonyára ezen fonák és hiányos intézkedés vagy eljárás, tekintve a czél s az ünnepély nagy fontosságát, nem elhallgatást, hanem e lapok hasábjain helytelenítést érdemel. Ha már a gondviselés minket, mint három nyelvet beszélő honpolgárokat e megyébe helyezett, illő és szoros kötelességünk egymás jogait kölcsönösen respectálnunk, s az egyoUdaluság helytelen elvét eltávolitanunk s a szegre akasztanunk Avagy talán nem a magyar állam honpolgá rai vagyunk s nincs szabadságunk, csak azért, mi vei más-más nyelven beszélünk ? E hazában magyarnak, szásznak, románnak nem egy e joga, szabadsága van az. országos törvények korlátain belül? Nem az a nap süt-e rájok Brassómegye szép földén, a mely ragyog édes hazánk bájos, tiszta kék egén ? Ha igen, akkor ily nevezetes ünnepélyek alkalmával méltán megvárjuk azoktól, a kiken múlt, a kiket illet, hogy máskor ily esetekben tanúsítsanak több prudentiát és nagyobb solidaritást ! Polgár. Nemzetünk jövője. Irta és felolvasta a „Székely rniv. és közg, egylet“ 1881. aug. hó 28-áu Kézdi-Vasárhelyen tartott közgyűlésén Hr. Gsiky Kálmán. Nálunk — főleg mióta a földbirtok is vált- ságok következtében az ingó értékek gyors cseréjének természetét öltözte föl — roppant csekély az öröklött tőkevagyon; a legtöbb embernek a kezdet legelső nullájánál kell hozzá fogni az élethez. Nem szükséges bővebben fejtegetnem, hogy mit jelent ez bármelyik pályán is. De hát a mi lo- vagias szellemünk ellenszenvez a fillérek takarga- tásával ; könnyelmű vérünk kineveti a jövőért való aggodalmaskodást; sőt a takarékosság erényét egyértelműnek szeretjük venni a fmkarság hibájával. Erre vonatkozólag azonban meg kell jegyeznem, hogy az egyének és a nemzetek takarékos- sági hajlama megfordított viszonyban áll egymás irányában ; azaz a hol az egyesek gondatlan pazarláshoz és könnyelmű költekezéshez: vannak szokva, ott a nemzet összesége fukar, meirt szegénység miatt kénytelen az lenni; a hol pedig az egyes polgárok takarékosak: bőkezű szokott lenni, mert van miből, s mert tudja, hogy az ádlam költekezése gazdagon kamatozik minden egyes polgárának javára. Anglia, Franczia , Német-;, sőt Olaszország is mennyit áldoz jótékony czé-lokra, embe- ries intézetekre, aesthetikai és művészeti tárgyakra, szóval a szépnek, jónak és nemesnek terjesztésére. Az államot követik ez utón a városok és tes- tületek, nem különben az egyesek is. Templomok és világi épületek századok ellötti időkből hirdetik az ősök áldozatkészségét, melylyel nemes és művészi szenvedélyüket emlékekben örökítették meg. Tudjuk, mily szegényesen áll mi nálunk e tekintetben a dolog. Pedig valóban az" volna kívánatos, hogy lenne bár társadalmi generositásunk kevésbbé fényes a pénzzel való bánás és *avai- léros költekezési hajlam tekintetében; nem bánnám- még, ha vendégszeretetünk hire egy lcissó csorbulna is : csak hogy ez által és ennek következtében nemzetünk összesége lehetne annál bőkezűbb
