Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-06-22 / 50. szám

199 — „К aránsebes, ápril 17. Kijöttünk Erdélyből, még pedig jó ómennel, mert első lépésünk is diadal. Vaskapun innen Vaiszlova határőr falunál vár bennünket az ellen­ség. Megtámadtuk, megvertük: veni, vidi, vici. Két zászlóalj volt ellenünk, seregünkből csak 4 század (a 78-ik számú székely zászlóaljból) volt a tűzben, s e négy század a legalább 2000 ember­ből álló ellenséget mintegy két órai harcz után oly kétségbeesett futásnak lódította, hogy Karánsebesig meg sem állt s onnan is még az nap tovább futott, úgy hogy tegnap reggel, midőn ide értünk, a városiak fehér zászlókkal fo­gadtak. Az ellenség elesettéinek számát nem tud­juk bizonyosan; láttunk valami 20 agyonlőttet s mintegy 50 vizbefultat, kik a Temesen keresztül, akarták élétüket a hegyekbe vinni. Mi nekünk, ami hihetetlen, magam sem hinném, ha jelen nem lettem volna, még csak sebe­sültünk sincs, csak egyetlen egy sem. — Két ágyujok is nálunk maradt ; az egyiket négy székely szemem lattára vette el példátlan bátor­sággal. Tábornokunk ma jutalmazta meg őket ér­demjellel és pénzzel; de méltók, hogy nevei­ket is tudja a haza: Deák Máté, Nagy Jó­zsef, Nagy Imre, Szabó Márton közlegé­nyek. Általában csak annak leli et fogal­ma a székely vitézségről, a ki maga látja. Ezek valóban csoda-gyermekek, mert nagyrészük jóformán gyermek még. — Nyugodt bátorsággal, mondhatni kimért lépések­kel haladtak a csatában előre, folyvást biztosan, mint a réten a kaszások, s még énekelnek, mi­kor már ropognak fegyvereik. A lövöldö­zést hamar megunják, szuronyt szegeznek s rohannak, s velők rohan az enyészet; az ellenségnek nem marad más hatra, mint — futni vagy meghalni. De a székely csak egy felté­tel alatt ily vitéz: havezéremég vitézebb, s azért szükséges, hogy Bem legyen ve- z érjök. A környékbeli lakosság, mely eszeveszetten futott el előttünk, jövöget visszafelé, látván, hogy a honmaradtaknak semmi bántódása sincs. Ha e szerencsétlen nép még egyszer fellázad ellenünk, méltó, hogy extermináltassék. — Jövő levelemet honnan irom? . . . nem tudom; tán onnan, a hon- nét legkevésbé gondolnék. A mi öreg urunktól sok kitelik. Petőfi Sándor. Kárpáti levelek. Rákóczi-vár, az ojtozi szorosban, 1882. juuius. I. Az ország vízválasztóját, a „Mogyoros“-tetőt átlépve, mély völgy nyúlik el haladásunk irányá­ban. Tizennégy kanyarulatu serpentin ut vezet le a 222 meterrel alább fekvő Ojtoz-telephez. Ezen kanyargók a közutak legszebb példányai közé tar­toznak és „kényszermunkának“ végeredmé­nyében nagy jótéteményü oly eredménye, melyet az ötvenes évek elején Háromszék összes köz­munka-ereje létesített. Egy félnapi időt egy órai utazásra redukált ez által a megkimélt állati vo­nóerő. A tizenharmadik kanyarulatnál jól-roszul körsánczolt temető roskatag fejfái között egy-egv csinosabb sirkő tűnik elő. Azon időből valók, mi­dőn Ojtoz telepen volt még elhelyezve a vámhiva­tal és a vesztegintézet. Ezeknek Soósmezőre, köz­vetlen a határszélre történt átköltözése után, az elhagyottsággal együtt járó pusztulás gyorsan meg­kezdte munkáját és az egykor csinos telep ma már nagyrészben romhalmaz; csupán az utmester, a csendőrség, pénzügyőrség és utászok által elfog­lalt nehány épület maradt tűrhető állapotban. A telep értéke egyáltalában kétséges, mint­hogy a terület Bereczk városé, az épületek az ál­lamé s a korhadt fának és terméskő falnak becs­lője sem akad, nemhogy vásárlója. A kevés lakos­ság az Ojtoz vége által hajtott nagyszámú fűré­szek egyszerű bérlőiből és kezelőiből áll. A szoros völgyben a hegyoldal lejtőjébe vá­gott ut sziklás talajon vonul tovább, csak fordu­latoknál terjed a kilátás egy-egy rövid szakasza, kétséget keltene: hol van a folytatása. Az atmosphaeriliák romboló hatását mi sem jellegezhetné nagyobb mértékben, mint azon zu natagként leomló kőtöredék tömegek, melyek a réteges homokkő egy-egy sik lapja által azon be­nyomást kelték, mintha mind épületromok volná­nak, romjai valami babiloni falnak, vagy a pha- raük pyramisának. A valódi rom sem sokban különbözik eme .sziklaromoktól. Odabb a teleptől mintegy három kilóméterrel a „Rákóczi-vár“ romjai meredeznek a szoros ut jobb oldala fölött. Falaiból csak a bás­tyák egy-egy oldala maradt fenn jobb állapotban; az alaprajz sem állapítható meg többé teljes ösz- szefüggésben. Az érdekes emlék elpusztulása an­nál nyomasztóbb hatással van a kegyeletes érzésre, mert mintegy két évtized előtt a romokat szán­dékosan pusztították el, eladván a kész kőanya­got valami talián vállalkozónak, ki sietett is a fa­lakat lebontani. A határszéleknek, szorosoknak megerősítésében II. Rákóczi György tüntette ki magát ; az ojtozi rom is az ő nevét viseli; építési idejét és annak körülményeit azonban nem sikerült kiderítenem, De van egy adatom, mely — legalább mint em­lék, felemlitést érdemel. A várdomb oldalából Pő- tyő János utász nehány év előtt egy idomított kö­vet ásott ki, melynek homloklapján, az idő által megviselt, de tisztán kiolvasható következő felirat van bevésve: 1637. Sabó Iakab Dalnoky . . . rtam ezt emlekezetre . . . Sent 3 NaPIan. E kő alkalmilag a „Székely nemzeti múze­umiba volna szállítható. A betűk alakjára nézve érdekes megemlíteni, hogy a „z“ betű a görög dzeta alakjával bir. (Az utolsó sor Szt-Háromság­vasárnapját jelöli). Az ojtozi szoros vidéke egészben véve valami borongós benyomást gyakorol, mintha hiányoznék belőle az élet. Meg a nagy forgalommal biró ál- lamut, melyen pedig csak úgy nyüzsög a sok jár­mű — sem képes ellensúlyozni azt a bántó néma­ságot. Egy-egy fűrész zakatolása csak újabb al­kalom arra, hogy a mérhetetlen erdőpusztitásban okát adja a nyomasztó jellegnek. Az állami utat benn a szorosban és még folytatását is tovább Moldvában 1854-ben а „к. к. VI. Genie-Regiment“ építette; irányult vala pedig Sebastopolnpk. Az akkor még kezdetleges építmény lassanként töké- lyesbült, és a mai, csekély kivétellel, kényelmes emelkedési viszonyok mellett, a valódi müutak közt foglal helyet. Az 1878. júniusi árvíz ropant károkat okozott ugyan, nevezetesen 5 nagy hidat sodort el az Ojtoz patak, mely bőszült rohamában 3—4 köbméterü kövekkel bombázta az útjában álló hídfőket. Azután újból épült két híd amerikai Howe- féle felszerkezettel, sziklába repesztett beton-alapra egész tömegében czementtel rakott faragottkő-hid- főkkel, melyeknek kivitelét illetőleg elegendő fel­említeni, hogy minden kötőkő hossza legalább ro méter. A két építmény huszonnégyezer forintba került, vállalkozói megbuktak. Most van folyamat­ban a harmadik hid építése. A szorosvölgyön lejebb haladva egy kissé szabadabb térhez érünk, melyet a rohanó Ojtoz s/iklamedre félkörben bekerít. Neve e helynek „Gyilkos“. Honnan e név eredete, kérdés; annyi történeti tény, hogy az utolsó török háború alkal­mával e helyen mészárolták le a törökök az el­árult őrséget, a „Gyilkos“ kút felől hátukba ke­rülve. Az esemény megörökítésére az itt átvezető hídnak is „Gyilkos-hid“ a neve. Annak a helynek közelében, hol jelenleg foly az építkezés, tartott pihenőt a hős Bem apó, mi­kor visszaverte az első muszkákat. A székelyek Bem apója megérdemli, hogy az uj hid, mely min­denesetre monumentális építmény fog lenni, az ő hősiességét itt is hírül adja a világnak az által, hogy ez lesz a „Bem hídja“; mint van „Rá­kó ez i-hid“ is. Bokros és elágazott teendői daczára is érde­mes, hogy a t. szerkesztőség nyáron is megláto­gassa e vidéket. Az Ojtoz vizében pisztráng, a réteken ezerjófő elég terem; szállást csinálunk és pater Vitussal megvagyon Írva ajtónk felett, hogy ha jöttök.................... A viszontlátásig ! Janns. VEGYES HÍREK, — A sepsi-szentgyörgyi kispapi állo­más f. hó 20-án töltetett be választás által. A há­rom pályázó közül Balogh Sándor és Benedek La­jos körül csoportosultak a pártok, mígnem a teg­napi szavazás eredménye az lett, hogy Balogh S. 41 szavazattöbbséggel Sepsi-Szentg/örgyre kis- pappá választatott. Városunk e tekintetben oly szerencsés volt, hogy bármelyiket érte volna a vá­lasztás a három pályázó közül: akármelyiket nye­reségnek tekinthette volna. így a B S. megvá­lasztása is egyike a legszerencsésebbeknek s óhajt­juk, hogy kedves hivatalát az ev. ref. egyház tel­jes megelégedésére sokáig viselje. —- Egy kis helyreigazítás. A „Nemere“ múlt számában a gróf Mikó Imre-féle alapítvány számadatainak nem megczáfolása, hanem az illető beküldő részéről kétségtelenül a legjobbat akaró ama következtetése, hogy — ha a Mikó-alap alig egy évtized múlva felnő 100,000 frtra — az igy nyert 5000 frt évi kamat főgymnásiummá emelendi a mostani algymnásiumi kollégiumot: e sorok Íróját arra indítja, hogy a t. szerkesztőség beleegyezésé­vel a maga részéről e tekintetben igen röviden megtegye a következő észrevételét. Feltéve, hogy az első lelkesültségben a kollégium megalapítása­kor nagylelkűen felajánlott s még mindig pa­piroson levő, mintegy 54—55 ezer alapít­ványi tőke s illetőleg annak kamata pontosan befolyna, még akkor is az az 5000 frt. körülbelől csak arra lesz elegendő, hogy a mostani algymná- siumot egyfelől az országos, másfelől a zsinati gymnásiumi törvényeknek megfelelőleg berendezhessük, hogy ré­szint a mellettünk levő szász, részint s leginkább az állami s más jókarban levő gymnásiumoklcal a versenyt kiállhassuk. Jó lesz, ha a főgymnásiumot a Mikó-alap 2-ik 100,000 írtjánál tudjuk létesíteni; mert egy, csak valamenynyire berendezett főgim­názium fentartására (pénzben és épületekben) mint­egy fél millió alaptőke kívántatik — s hol vagyunk mi még ettől! ? A debreczeni főiskolának ez idő szerint kerekszámban másfél millió alapja van s mégis temérdek szükséggel küzd (igaz, hogy ta- nitóképezdéje és jogakademiája is van, melyekre a másfél millióból nem juthat egy millió). A szin­tén millión felül rendelkező sárospataki iskola — a tiszáninneni egyházkerületi múlt évi jkönyv szerint — évek óta deficzittel küzd: az i83i-ik évben 3600 frt hiánylat mutatkozott, melynek meg­szüntetése czéljából a tanulók tandiját 10 frtról 15 frtra emelte, a tanitóképezdei 3000 frt ösztöndí­jat pedig 1500 frtra szállította le stb. Csak ezek­nek megemlítésével is kiki tájékozhatja magát a mi főgimnáziumunk mik or létrejöhetése felől az eset­ben is, ha én meg nem toldanám e sorokat azon szives buzdítással: vajha, e kollégiumot megala­pított áldozatkészség olajos korsója ki ne apadna, ellenben az eddigi alapitványozók nyomdokai után adjon az Isten ez Alma Maternek minél több na­gyobb és kisebb Mikókat társadalmi rang és fe­lekezeti különbség nélkül. (—e —n.) — Megölte a szénsav. Albert Ferencz, sepsi szentgyörgyi napszámos összezándorodott a feleségével, a ki a szegény embert annyira elke­serítette, hogy nekibusulta magát s kiballagott a várostól két óra járásnyira fekvő Súgás nevű für­dőbe s ott az úgynevezett „Gőzlő“-be ölte magát. A Gőzlőben tudvalévőleg szabad szénsav fejlik, melyből egyetlen szippantás elégséges arra nézve, hogy valaki élve ki ne jöjjön onnan. — E gyilkos barlangban lelte meg Albert Ferenczczel a köze­lebbi két év alatt már hat ember halálát. — A múltkori jégverés, melyről lapunk­ban megemlékeztünk, sokkal több károkat okozott, mint előre hittük. Csupán a biztosító-társulatokhoz bejelentett kár többre megy 100,000 forintnál; mennyi lehet ezen kívül még azon károsultak szá­ma, kik nem biztosították vetéseiket, arról csak megközelítő fogalmunk sem lehet. Annyi minden­esetre áll, hogy ekkora csapást az őszi és tava­szi vetések kevés esztendőben szenvedtek a jég­verés által. — Hives, borongós napok járnak, akár csak novemberben. Az eső, mely egyre szakadt a múlt héten, nagyon lehütötte a hőmérsékletet; e miatt aztán a fürdőkre nem kívánkozik senki. Élő­patak, Tusnád, Málnás még nagyon is szűkölköd­nek vendégek dolgában; a sétányok üresek, ven­déglők ajtóiban pinezérek ásitoznak ; szóval a forga­lom még nem indult meg s ha ilyen sovány időnk jár, nagy kárt fog okozni a fürdőbirtokosoknak. — Bereczk у Sándor haláláról hoztak a lapok elsietett hirt. Az njabbban érkező tudósítá­sok után örömmel értesülünk, hogy Bereczki Sán­dor, kit különben nehéz szélhüdés ért, határozot­tan jobban van. Balkezét egészen szabadon hasz­nálhatja, erősítő leyest vett magához s öntudata teljesen visszatért. Aggódó családja és barátai a legféltékenyebben ápoíják a szenvedőt. — Az uj szer b püspökö к s pedig a temesi vári szerb püspök, Brankovics György és a bács- szerb püspök, Petrovics Bazilián, kedden tették le Bécsben ő felsége kezébe, b. Orczy miniszter és Barthos államtitkár jelenlétében az esküt, ő fel­sége különös- kívánatéra, mint a „P. N.“ értesül, a püspökök az esküt magyar nyelven tették le s ez első eset, hogy szerb püspökök esküokmánya ma­gyar nyelven állíttatott ki. A püspökök Bécsből Budapestre jöttek s innen másnap utaztak el Karlovitzra, hogy a metropoliával a fölszentelés napját megállapítsák. — A tisza-eszlári eset miatt megőrült ügyvéd. Egy kőnyomatu lap közli: P. G. ismert fővárosi ügyvéd nagy mohósággal olvasta az új­ságokból a tisza eszlári eset részleteit s figyelem­mel kisérte annak minden phasisát. Utóbb mélyen belemerült az eset jogi természetének kutatásába s erről terjedelmesebb müvet is akart írni. Az eset tel való folytonos foglalkozás végre a szerencsét­len ügyvéd agyát megzavarta, úgy hogy tegnap kitörtek rajta az elmezavar jelei. Ábban a rögesz­mében él, hogy őt a kormány biztosi minőségben a tisza-eszlári titokzatos eset kinyomozására és felderítésére küldte ki. Л szerencsétlen lakásán megjelent Rózsaffy rendőrfőorvos csak úgy tudta őt magával vinni a Rókus-kórházba, hogy azt mon­dotta neki, hogy a tettesek kinyomozására indulnak. — Walser Ferencz, gépgyártulajdonosnak lapunkban folyó hirdetményére felhívjuk a gazdák és birtokosok figyelmét. A jónevü gyár olcsóságá­nál s készítményei tartósságánál fogva több rend­beli kitüntetést nyert s a kik a külföldről nagy han­gú szavakban ajánlott hasonló eszközök helyett olcsón akarnak tartós gépekre szert tenni, semmi esetre se kerüljék el Walser gépraktárát. — A hólyagos himlő a múlt [év január 1- től f. évi május i-éig terjedő időszakban, Udvar­helymegyében nagyszámú áldozatot ragadott el. Hólyagos himlőben megbetegedett a nevezett idő­szak alatt összesen 1674 egyén, elhalt 240. Ron­csoló toroklob előfordult 208 esetben, ebből elhalt 61. A járványos betegségeknek összesen 440 egyén esett áldozatul s leginkább az ifjú nemzedékből. — Nagy lopás egy dunai hajón. A Budapsst-Bécs közt közlekedő dunai személyszál­lító hajók egyikén, Esztergom és Körtvélyes közt egyik utastól egy arany Garibaldi-lánczot, medaillont, 1 franczia órát, velenczei női órát, hat aranygyűrűt loptak el, 5000 forint értékben. A károsult az ékszerek elöteremtőjének 200 forint jutalmat ad,

Next

/
Oldalképek
Tartalom