Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-05-14 / 39. szám

A közös pénzilgyiminiszterl állás betöltéséről konkrét hirt még ma sem közölhetünk. A félhiva­talos „B. C.“ azt jelenti, hogy ő felsége még ma sem hivatott senkit, és valószínűnek mondja, hogy a legközelebbi napokban alig is fog határo­zat hozatni, hacsak Szlávy József nem mutatkoz­nék hajlandónak állásában továbbra is megma-. radni, a mi a fenforgó miniszterválságnak kétség­telenül legelőnyösebb megoldása volna. Úgy lát­szik, hogy ezzel a pénzügyiminiszteri állás betöl­tése újabb stádiumba lépett, mert az „Ellenőr“ egy mai közleménye is sejteti, hogy nincs kizárva a lehetőség, hogy Szlávy József visszavonja le­mondását s továbbra is megtartja a közös pénz­ügyminiszteri tárczát. E helyt érdekesnek tartjuk az „E—s“ egy bécsi táviratát közölni, mely szerint ott jól értesült körökben hírlik, hogy azok a ta- jxaszlalatok, melyeket a magyar férfiaknak a közös pénzügyminiszteri tárcza elvállalásától való ide­genkedését illetőleg az uralkodónak tenni alkalma volt, nem maradnak hatás nélkül a külügyek ve­zetésére (?) s e hatás mihamarább észlelhető lesz. Külföld. Az irlandi rémes gyilkosság minden egyéb ügyet kiszorít és egyedül uralja a politikai napi­érdeket. Jellemző az angol nép politikai józan­ságát illetőleg, hogy. hogyan jár el a kérdésben, mely mindenütt leírhatatlan felháborodást idézett fel. Förster államtitkár, a ki még csak napok előtt mondott Ifi, már is felajánlta a Gladstone kormány­nak szolgálatait, ama föltétel alatt, hogy erélyes intézkedéseket teend, s ha Gladstone erre eltöké- lendi magát, állását nemcsak megtartaná, de a leg­melegebben támogatná őt törekvéseiben. Gladstone kérdésére az angol páriámét üléseit elhalasztották s nehány nap múlva fogja jelentését az ir politika ügyében beterjeszteni. A legutóbbi tory-kabinet tagjai is elhatározták, hogy a kormányt az iror- szági gyilkossági rendszer elnyomatása iránti törek­vésében erélyesen fogják támogatni, ha a komány elfogadja a czélszerünek ismert politikát. Forster államtitkár egy mai távirat szerint már el is uta­zott Dublinba s állásának újra való elfoglalását általánosan' úgy magyarázzák, hogy a kormány engedékenységi politikájával felhagy s erélyes intézkedéseket készít elő. Az angol sajtó nagy elismeréssel fogadta az ellenzéknek azt az elha­tározását, hogy e súlyos helyzetében támogatni fogja a kormányt. Azt hiszi mindenki, hogy lelki- ismeretes politikus nem idézhet elő most miniszter- válságot. A gyilkosságot általánosan nem a land- 1 igának, hanem az amerikai fénieknek tulajdonít­ják, és liirszerint a rendőrség már el is fogott egy amerikait, a ki a véres tett elkövetésében gya­nús. A további fejleményeket természetesen min­denféle a legnagyobb erdekkel várják A Duua-aérdéssel tegnap a román kamara behatóan foglalkozott. Kogalniceanu interpellá- cziót terjesztett be a berlini szerződés ama pont­jának nem teljesítése miatt, mely Ausztria-Magyar- országot arra kötelezi, hogy a Dunát a Vaskapu­nál szabályozza. Kogalniceanu azt fejtegette, hogy aVaskapu sziklái szerb és román területen vannak, s hogy Romániának jogot kell Kívánni Európától arra, hagy a hajózást akadályok elhárítását maga eszközölhesse, — A román külügyminiszter erre azt válaszolta, hogy a berlini szerződés érteimé ben az Ausztria-Magyarországra bízott feladat nem szentesített kötelezettség és határideje sincs, kije­lentette továbbá, hogy szükség esetén Románia részére fogja a hatalmaktól kérni a jogot és köte­lezettséget arra. hogy a hajózásnak az egész Du­nán való szabaddá tételére a Vaskaput eltávolítsa, A kamara ezen kijelentést tudomásul vette. — E szerint az a remény, hogy a Duna kérdés végleg meg fog oldatni, még nem igen fog teljesülni. Az oroszországi zsiflúüldözésokrtfl, melyek még folyvást az összes müveit világ érdeklődé­sével találkoznak, azt írják Szentpétervárról, hogy az orosz kormánynak biztos adatai vannak arra nézve, hogy ezen üldözések, melyek olyannyira ellenkeznek az orosz nép békés, türelmes termé­szetével, határozottan a nihilisták munkája s egy teljesen átgondolt tervnek szüleménye. Hogy meny­nyi hitelt lehet adni ennek a hírnek — mely persze igen kényelmes módon hárítaná el a felelősséget a kormány vállairól, mert azt ma már önként ért­hetőnek „kell“ tekinteni, hogy a nihilisták hatal­mával a tisztelt kormány nem k'pes daczoln:, — azt legjobban illusztrálja egy berlini távirat, mely teljesen megbízhatóságról biztosítva azt mondja, hogy Ignatieff bizalmas körben azt nyilatkoztatta ki, hogy a zsidóüldözéssel szemben tanúsított enyhe eljárása által az évszázadokon át a zsidóktól kiszi­vattyúzott orosz népnek egy kis elégtételt akart (!) nyújtani, de sejtelme sem volt arról, hogy a dolog oly félem let es mérveket ölthetne. —- No azt az egyet, még meg kell engedni hogy ezt a szándé­kát teljesen elérte s most milyen szép szerivel hárítja a dolgot a nihilistákra! Megemlítjük külön­ben, hogy Oroszország sok vidékéről ismét érkez­nek hírek újabb zsidómészárlásokról s magában Varsóban is folytonos rettegésben vannak a zsidók. A kivándorlások Amerikába még mindig jelenté­kenyek s a zsidó karavánok segélyezése még min­dig nagy mérvekkel foly. — 154 — A dublini merénylet. A merényletről újabb részletek a mai nap folyamában nem igen érkeztek, kivéve, hogy Monaghanban ismét 2 embert fogtak el, kik ame­rikaiaknak vallották magokat. Az egyik, névleg Magey azonban mint már be van bizonyítva, ír­országi ember; mikor elfogták, épen egy gőzhajó fedélzetén foglalatoskodott s a derekán levő bőr- tüszőben egy gyilok tokját találtak. — Ellenben Morét és más elfogottakat szabadon bocsátották. Forster kinevezését ir államtitkárrá az'utolsó órában;visszavonni kényszerült a kormány, mivel Forster feltételeit elfogadhatatlanoknak ta­lálta, pedig a tegnapi táviratok már mint befejezett tényt tüntették fel e kinevezést. — Hamarjában aztán 1 revelyan György Ottót, a tengerészeti mi­nisztérium parlamenti titkárát, lordjMacaulay egyik unokaöccsét nevezték ki e veszélyes állásra, alál- lamtitkárrá pedig ideiglenesen Hamiltont, a tenge­részeti számvevőség igazgatóját. A kormány 10,000 font sterlinget tűzött ki a merénylők fejére s 1000 fontot oly közleménye­kért, melyek az illetők’elfogását lehetővé teszik. Ugyancsak a merénylők elfogatására Boston és San-Francisco amerikai városok landligája is egyenkint 5000 dollárt ajánlott fel. A konzervatív párt egyik vezére arra a^kér- désre, miért nem ragadják most meg az alkalmat s nem szavaznak bizalmatlanságot Gladstonenak ir politikája miatt, miután számos szabadelvű is elitéii ezt, — oda nyilatkozotr, hogy most minden esetre meg lehetne buktatni a kormányt, miután a többség fel van háborodva Gladstone politikája ellen, úgy hogy kénytelen lenne a kormány resig- nálni vagy uj választásokat kiíratni: a konzervatív párt mind e mellett sem hajlandó a jelen helyzetet a minisztérium megbuktatására felhasználni, leg­alább igy vélekedik Northcote, Salisbury és Smith, bár Gros a párt közelebbi értekezletén bizalmatlan- sági szavazatot sürgetett. * A benyomás, melyet Cavendish lord és Burke államtitkár meggyilkoltatása a külföldön keltett, majdnem oly erős, mint az volt, melyet tavaly II. Sándor czár erőszakos halála okozott. .Ez utóbbira a moszkvai vasúti merénylet és a téii palota ebéd­lőjének fölrobbantása a világot majdnem előké­szítette a czár élete elleni merénylet sikerülésére. # Ez a gyilkosság kétségtelenné teszi azt, hogy azon férfi, kit Forster Írország meg nem koroná­zott királyának nevez, minden politikai hatalmát vesztette, jegyzi meg a „Journal des Débats.“ A landliga fővezére nem hirjn. többé megállítani azt a mozgalmat, melyet maga indított és az ö támo­gatása nem csak nem fog hasznára válni Gladsto nenak. hanem csak kompromittálni fogja őt az angolok szemében és egészen el fogja tőle idege­níteni a whigeket, kik már a nélkül is neheztel­nek rá Forster leköszönése miatt. & London, május xo. Monaghanban két em­bert elfogtak, kik amerikaiaknak vallották magu­kat. Az egyikről, névleg Mageyről azonban mar bebizonyították, hogy írországi. Egy gőzhajón fog­lalkozott épen, midőn elfogták s bőrövében egy gyilok hüvelyét találták. — Az amerikai Morét és a merénylet gyanújából elfogott többi egyéneket szabadon bocsátották. Brassó város magyarságához! Kézdi-Vásárhely, 1882. m jus 10. Rég annak az. ideje, midőn Brassóból oly örvendetes hir érkezett hozzánk, mint az, hogy a brassói magyar elem a magyar államérdekek és a magyar állameszmének Brassóbani megvédésére és fejlesztésére egyesült. Fogadják ezért részünkről is a legőszintébb elismerésünket úgy a saját magunk, mint az egész magyar nemzet nevében! Nagy honfiúi kötelességet teljesít a brassói magyarság, midőn egyesül azon őzéiből, miszerint gát vettessék annak, hogy Brassóban bitangnak tekintessék mindaz, a mi magyar. Pedig ez eddig úgy volt, — sőt jelenleg is úgyyvan ! Es ez nagy anomália. Olyan anomália, a mi­lyent egyetlen más államban sem látunk. Minde­nütt az államalkotó faj az, a mely uralkodik, a melynek faji érdekét egyetlen más nemzetiségnek sem szabad — büntetlenül — megsérteni. Nézzenek szász atyánkfiái pl. Poroszországba. Mit látnak ott? Azc például, hogy a lengyel tar­tományaiban a népnek még az oly kérelme is el- utasittatik, mely azt tartalmazza, hogy a lengyel nemzetiségű népiskolákban engedjék meg, hogy az anyai lengyel nyelv ne németül, hanem len­gyelül adassák elő. Vagy vájjon Elszászban meg­tűrik e a németnyelv háttérbe szorítását, a némát állameszme kigúnyolását ? Vas szigorral irtanak ki ott mindent, a mi franczia; és épen oly vas szigorral terjesztik a né­metnyelvet s' tolják előtérbe a specziális német érdekeket. Es igy van ez Francziaországban, Olaszor­szágban, Angliában, Oroszországban, Romániában, Szerbiában, szóval mindenütt. Sehol egyetlen ál­lampolgárnak sem jutna eszébe, hogy ő az állam­nyelv és érdekek rovására a saját nemzetisége számára külön — specziális — privilégiumokat, előnyöket követeljen. Csak Magyarország az, azon Magyarország, a melyet épen a mi szászaink zsarnoksággal, jo­gok tiprásával vádolnak, rágalmaznak, — mondom, csak Magyarország az, a hol a szász, csak azért, mert szász, sokkal több előnyben részesül, mint a magyar, a mely ezen államot nemcsak megalkotta, de azt egy ezredéven át meg is védette, fenn is tartotta. De ezen egyesülést nemcsak az állam iránti kötelesség, de a brassói magyarságnak a saját specziális anyagi érdeke is szigorúan megkö­vetelik. Vizsgálják meg csak a brassói magyarok: nem áldozatul kellett e mindannyiszor a saját anyagi érdekeiket hozniok? Mindig! Pedig Brassóban a magyar elem úgy mime- riee, mint szellemileg és anyagilag elég erős ar­ra, hogy a saját érdekeit megvédhesse. Ezt fontolják meg brassói magyarjaink jól s az első nehézségektől ne rettenjenek vissza. Mert hogy nehézségekre — s talán egyelőre meglehe­tős nagyokra — fognak találni, az oly bizonyos, mint hogy kétszer kettő négy. Százados szokáso­kat. visszaéléseket nem lehet egy lehelettel el fújni. De gondolják meg: az igazságnak, a méltányos­ságnak végre is diadalmaskodniok kell. Már pedig a jog, az igazság az ő részükön van s a hátuk mögött egy egész nemzet áll, mely lehet ugyan lovaglás, nagylelkű az idegen nemze­tiségek iránt is, de a saját faját — az. ö jogos és igazságos küzdelmében — nem hagyhatja cserben. S ne feledjék brassói magyarjaink azt sem, hogy ők a nagy eszme első pionerjei is. Ha ők szilárdul megállják helyüket, a győzelem nemcsak saját magukra biztos, de az tovább is fog terjedni. Brassó után következni fognak Segesvár, Med- gyes stb. De lia Brassóban a magyarság meghát­rál, feladja a várat: a győzelemnek még csak re­ménye sem lehet. Ha maga a tábor lerakta a fegy­vert, a portyázó csapatok legfönnebb csak gue- rilla-harczot folytathatnak — egy ideig, de győze • lemre absolute nem számíthatnak. Már pedig a tábort a brassói magyarság ké­pezi; a mi ezt illetőleg rajta kívül van, az leg fen - nebb csak portyázó csapat lehet, még pedig az is csak gyönge. Es én szeretem hinni, hogy Brassóban pro- selitákat nemcsak a románok és németek, de még maguk a szászok között is fognak találni; meri hát itt nem faj, nemzetiség elleni harcz, hanem az elévült privilégiumok, az önző bureaucratia, a zsar­nokság megtörése czéloztatik. Már pedig ezek ellen minden józanon gondol­kozó, szabadságszerető egyénnek, állampolgárnak síkra kell szállania. S azért tegyenek is meg brassói magyar­jaink minden lehetőt, hogy a más nemzetiségűek közül is minél számosabban csatlakozzanak hoz- zájok. Dr. Cseh Károly. Kossuth Lajos ajándéka a Székely Nemzeti huzeumhan. Sepsi-Szeutgyörgy, 1882. május 12. Kossuth Lajos a Székely Nemzeti Muzeum alapitónőjének, özv. Cserey Jánosné urhölgynek kérésére még 1877. január havában ide ajándékozta Bem József 1848/49-iki honvédaltábornapy érdem - jelét, mely ma a múzeum egyik legbecsesebb ereklyéje. Kossuth Lajos az emlék mellé igen érdekes sorokat irt, melyekben Bem érdemjelének valódi­ságát bizonyítja s a melyek az érdemjellel együtt őriztetnek a muzeumben. A magyarázó sorok igy hangzanak: „Az 1S48 — 49-iкi magyar katonai ér­demrend nagy kérész tjének azon csiílagjel vé­nye, melyet Bem tábornok Nagy-Szebeu be vétele alkalmából kapott s holtaiglan viselt. Ezt a hős tábornok halála után a török kor­mány alulírottnak, mint a ILnd volt nagy­mesterének visszaküldötte, ki azt a Cserey Jánosné asszonyság által alapitolt „Három­széki Muzeum“-nak ajándékozza. Kossuth Lajos. Go 11 eg no (al Baraccone) Olaszország, Január 27. 187 /.“ A mi az érdemjel alakját illeti, az egy nyolez küllős ezüst csillagot képez, közepén egy körrel beíogott aranyozott babér-koszorúval s a babér­koszorúban szintén aranyozva a koronás hármas halomból kiemelkedő kettős kereszttel. A csillag nvolez küllőjét vagy fősugarát 48 áttört s gyöngy­sorokból alkotott kisebb-nagyobb sugár képezi. Az egész átm. 5 8 —8-5 cm. Hátlapján 3 tűvel. Hasonló érdemjelet csak Görgey Arthur ka­pott még Budavár bevétele alkalmából, de Görgey nem fogadta el. Ezen érdemjel Budapesten a Ma­gyar Nemzeti Muzeum érem- és régiségosztályá­ban őriztetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom