Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-04-27 / 34. szám

135 —

Darwin halálát szívbaj idézte elő, mely már több éve gyötörte, de melynek veszélyes voltában még pár nappal ezelőtt nem hitt. Még két hete, bár folyton érezte gyöngülését, naponkint elhagyta házát; hazulról mindig czélszerüen készített kerekes kocsiban vitték el. Darwin a legutolsó napokig dolgozott. Még halála napját megelőző este is vizsgálgatott egy növényi; este 9 órakor bevitték hálószobájába, a hol olvasgatott. Ejfél tájban görcs fogta el ; rögtön hivattak orvosokat, mire gyógyszert vett be, erre jobban érezte magát, fájdalmat nem érzett, de rendkívül el volt gyöngülve, mig aztán délután 4 órakor kimúlt. Utolsó pillanatáig megtartotta öntudatát.

A jó öreg Darwin Erasmus már sokat foglalkozott a cimpediák lábizeinek szerkezetével azelőtt, mielőtt fia sir Charles fölfedezte, hogy e lábtői izek sajátságos alakja nem véletienségből, hanem a „létért való harcz“ folytán fejlődött igy és nem másként.

Okát keresni e tüneményeknek mindenkor okos emberhez méltó foglalkozás, bármily kisszerűek legyenek is a tünemények, — mert ime, a példa mutatja, hogy csekély tünemények okainak kutatásánál oly nagy horderejű törvényekre akadhatunk, melyeknek ismerete megváltoztatja a saját magunk egész életfolyamát is. A rovarok lábtő izeinek vizsgálata a „fajok keletkezésé“ nek nagyszerű elméletére vezetett, s ez elmélet ma az állattenyésztést és növénytermelést olyan régiókba emelte, melyekbe ezredévek alatt sem volt az képes azelőtt emelkedni.

„Mutassatok fel nekem egy tollat, és én nehány generatio alatt más fajokból és ugyanazon szi.nü és nagyságú galambot állítom elő nektek, a melyből a felmutatott toll származott“ — mondá egész elbizakodottsággal az öreg Sebright, midőn a fajok keletkezésének elmélete meggyökerezett fejében, s ma a cotswood és oxford-down, merino és hampshire juhokból tetszés szerinti gyapjú és husminőségü fajtát áliit elő a tenyésztő, mig azelőtt csak a véletlen, a jó isten kegyelme adhatott neki olyat, a minőre szüksége volt.

Nagy dolog az: függetleníteni az embert a természettől, a véletlenek helyett törvényszerűség- j re fektetni létünket; az emberi szabadságért vívott legnagyszerűbb harcz ez. Kideríteni az ezer meg ezer aprós tényekből, hogy az élőlények alakjai és tulajdonságai épen úgy csak lenyomatai s mintegy plasticizált hatásai az őket környező viszonyoknak, a mint például a gypszöntő kezéből kikerülő szobor csak a minta egyes domborulatainak vagy az esetleg benne maradt karczolásnak nyomait hordja magán, és hogy az élő lényeknek létezhetésükért a környezettel folytatott e szünet nélküli harczai kö/.Den szerzett e tulajdonságai közül a párszerzés alkalmával folytatott „párszerzési harczok“ után ismét csak azok szállanak át az utódokra, melyek a létező viszonyok között leginkább biztosítják azok számára a megélhetést és párszerezhetést, — mert a sánta kakast minden szemétdombról elűzik szerencsésebb társai ; — az élőszervezet ez alaptörvényeit, mely már világ elejétől fogva létezik, a tünemények burkából kifejtve, tisztán szemünk elé hozni majdnem annyi, mint a halandó embert teremtő képességgel ruházni fel.

Hol voltak a régi korban a Duchess of Hil- lharst-féle tehenek s a Dagmar-féle lovak, melyekért ma nem nagyúri szeszélyből, hanem üzleti speculatioból 8 —10,000 forintot adnak meg egyen- kint, holott a fajkeletkezés elméletének megállapítása óta majd minden állat- és növényfajnál sikerül előállítani a legjobb régieknél is tizszerte drágább példányokat.

A szolgálat, melyet Darwin pz „Origin of- species“ (A fajok eredete) és a „Variation of animals and plants under domastication“ (Az állatoknak és növényeknek a honosítás által előidézett változásai) ezimü munkái által az állattenyésztőknek és növénytermelőknek tett, már maga is megbecsülhetetlen, de még többel tartozik neki általában az emberiség azért, hogy a Descent of Man (Az ember származása) és az „Expression of the emotions in man and animal“ (Az indulatok kifejezése az embereknél és állatoknál) ezimü munkái által felszabadította az emberi szellemet a középkortól még reámaradc szükeszü babonák és előítéletek járma alul.

Hogy az európai emberiség észjárása az utób bi 2—3 évtized alatt nagyban változott, azt ma senki sem tagadhatja; ma még élő öreg apáink közül azok, kik tálán valamely felreeső zugában a világnak mintegy átaludtak a most múlt deceniu- rnokat, alig találnak a mr.i müveit világ szellemi légkörében csak nehány vonást is abból, mely a múlt hasonló műveltségű körtit jellemezte.

„Sülyedtünk“, mint szokták mondani, tie mi nem tudjuk, csak annyi tény, hogy „változtunk“. Hogy javunkra, vagy kárunkra-e, ma még egész positivitással alig lehet megmondani, de mégis valószínűbb, hogy e változás az emberiségnek nem kárára vált.

}'■ szellemi légkör változás előidézésében nem csekély, sőt mondhatni, hogy az egyes egyéneket tekintve, a legnagyobb szerepe volt azon igénytelen külsejű, de magas kopaszfejü férfiúnak, kinek tetemeit rna már a farnhemi sírbolt hantjai takarják.

Sir Charles Darwin, a sokak által sokáig félreértett, tie ellenfeleinél nem kevésbé mély vallásos érzületű természetbúvár, embertársai köszönetére érdemes, s az a hatás, melyet minden müveit nyelvre lefordított — Darwin munkáinál csak a biblia van több nyelvre lefordítva — munkái által korának minden müveit nemzetére tett, eléggé bizonysága lehet annak, hogy benne egy „uralkodó szellemet.“ vesztettünk.

A holland nép köréből,

— Венке István (elolvasása. —

(Folytatás )

Ha már künn ily nagy tisztaságot találunk, ebből következtetni lehet az ajtókon belülre is, hol hasonlóképen Ízléssel és csinynyel párosult tisztaság és fényesség — hogy ne mondjam fény üzés — uralkodnak; de a mi az idegen előtt pazarlásnak vagy fényűzésnek tetszhetnék, az ott igen megszokott dolog, mert a jólétnek régi birtokában van a holland virágzó gyarmatai, kereskedelme, ipara és tudomány-művészete által. — A társalgó-terem bizonyos szentség jellegével bir, a hová egy héten legfölebb egyszer megy be a házi nő vagy legmeghittebb cseléde ; de csakis papucsban — nehogy másféle lábbelivel a csiszolt pad- latot felkarczolja — és szappanynyal s vizzel kezeiben. A törlő és porló műtétnek előbb nincs vége, mig a bútorok ismét beíödve, az ablakok be- függönyözve s az ajtó bezárva nincs — a másik hétig. A látogató vagy a házhoz menő mintegy kötelezve van a tisztán belépésre és a saruk gondos letakaritását, megtisztítását általában mindenütt és mindenkitől megvárják és jól fogadják. Azt pedig magam is többször láttam, hogy a sajt és vaj készítésében oly kényesek, hogy „csupasz kézzel“ senkinek sem engedik az edények és más anyagok érintését. Másfelől azonban nem kívántatik valami hosszas tapasztalat ahhoz, hogy észrevegye az ember, hogy ezen szenvedélyes hajlammal űzött tisztogatási kedv nem terjed ki mindenkire s nem főleg a legalsóbb osztályra, melynél az ellenkezőt lehet látni, épen úgy, mint Angliában, hol hasonlóképen a gazdagságnak, jólétnek és fényességnek szembeszökő ellentéteivel találkozunk, kivált a nagyobi) kereskedő városokban.

A hollandi nő kényelmének egyik lényeges előmozdítója az úgynevezett „vour stovf“ = tűz v. melegítő zsámoly, mely egy négyszögii fasze- leucze s benne egy cserépedény izzó tőzeggel v. szénnel; ezen kis ládikó körös-körül ki van fúrva, hogy a lyukakon a meleg kijőve, a lábat melengesse és egyszersmind zsámolyul is szolgáljon a ruha alatt, hová elrejtetik. Ezt használják vala- I mennyire hűvös évszakban a templomban, szinház- ! ban, lovardában, egyszóval a házon kívül; a vá- j rosi nők vagy hazulról cselédeikkel vitetik maguk után, vagy pedig a helyszínén bérlik ki a belépti jegygyei együtt. Más kényelem után házán kivül még a legelőkelőbb hollandi nő sem vágyik ; csak e zsámoly meglegyen: nem bánja, ha a színházban a „páholyokéban fapadok vannak is ruganyos bársony-karszékek és támlányok helyett, vagy pedig a lovardában egyszerűen beterített kör-lóczán ül-e, mint a legutolsó haláruló ott fenn a harmadik emeleten — karzat helyett; s nem vonja pl. kérdőre a holland király udvari czirkuszának időnként hazalátogató tulajdonosát, Carrey Oszkárt, a miért, mig Budapesten vagy Bécsben 10— 12-féle ülőhelyet is készíttet, kényelmesebbnél kényelmesebbet : add;g otthon az i-ső hely annyiban különbözik a 2-iktól, hogy az utóbbi egy kissé fen- nebb van emelve, ennél ismét fennebb a harmadik s egyéb semmi. „Hja, de Hollandiában a „demokratikus világ“ nagyon ki van fejlődve — vetheti valaki szememre — s nincs oly arisztokratiko-meg- különboztetés és czimzetes „urhatn imság“, mint nálunk; mert máskülönben ott a különböző, fokonként emelkedő titulusok és czimzések is hozzánk hasonlóan nagy mértékben kulminálnának, lévén ott csak egyszerű „heer“, „vrou“, „jouvvou“ (ur, asszony, kisasszony) a legutolsó hajóvontatótól fel a királyig'.“ Ez ellenvetésre nincs, mit feleljek!

Fennebb érintettem a színházat is; miről eszembe jut az ottani nők u. n. „színházi öltönye“, vagyis azon fehér mantilla (vagy tán a divat nyelvén: paletot), melyet a színházat látogató nők öltenek magukra s igy mintegy egyenruhában jelennek meg a színházban. Es ez nagyon csinos látvány akkor, ha tudjuk, hogy a nők a földszintet és a zártszékeket a férfi- és uracsvilágnak hagyják, maguk pedig csakis a „páholyokban“ v. az u. n. „amphitheairum“ körszékeiben ülnek, természetesen elől az ifjú hölgyek, hátul a mamák. En magam észre sem vettem volna, de egy hollandus barátom figyelmeztetett a hölgyek veres ; vagy kék vagy fehér nyakkendőjére, miközben ily magyarázatot adott : „Látja, magyar barátom, a

kik veres nyakkendőben jelennek meg, azok már régi szerelmesek, de még nincsenek eljegyezve; a kék nyakkendősök hűek jegyeseikhez; a fehér nyakkendősök pedig még nem kívánnak sem férjhez menni, sem eljegyeztetni.“

Ha már egyenruháról van szó, felemlítem, hogy a különféle felekezetek árvaházi növendékein kivül, kik mindannyiféle egyenruhában jár nak és csak a fehér főkötőben és fehér előkötény- j ben egyeznek, — az egyenruha állandó szerepet | játszik, melyről mindenféle közfoglalkozást fel lehet ismerni; igy a halottjelentőt hosszú fekete öl- ! tönyéről és kalapjáról, hosszan lenyúló fekete fá- I

tyóláról. (Ez ugyanis először a meghalt rokonaihoz, barátaihoz és szomszédaihoz jár el egyenként, mondván: „Jelentem, hogy N. N. ezen s ezen házban meghalt.“) — Megvan az egyenruha még a nők között is, a házhoz hordó nő-árusok, de különösen a szolgálók közt, kik egytől-egyig, a „belső leánytól“ a „külső- és konyha-cselédig“ állandóan egyforma öltözetben járnak. Ott tehát az „úri asz- szonyt“ egyáltalában nem lehet összetéveszteni a cseléddel, a ki azonban itt mégis sokkal „úribb* és előnyösebb helyzetben van, mint akárhol, a hol nekik a sleppes vagy tunikás köntöst és a „pari- zolt“ vagy fechert megengedik; mert itt mindent készen a házhoz hordanak, le a legkisebb marokig; ezen fölül a cseléd szabadsága, mely ott általában mindenkinél igen nagy tiszteletben tarta- tik, oly nagy, hogy inkább napszámra, mint hosz- szabb időre vannak fogadva, mivel a cseléd nem lakik gazdájánál, hanem reggel jő s este megy mindenik a maga szállására ; legfeljebb a nagyobb úri házakban tartanak egy-kettőt állandóan, ott, a hol ez elkerülhetetlen, vagy a hol számukra külön elkészített emelet- vagy cselédszobák vannak.

(Vége köv-rtkezilc.)

VEGYES HÍREK.

— Az időjárás Háromszéken a mezőgazdaságra nézve általában ni'yon kedvezőtlen voir, ez évben. A korai fejlődést folytatásában nemcsak hogy megakadályozta a folytonos szél, hanem a rendkívüli szárazság folytán kipusztultak a vetések a legjobban miveit határokban is. A Szépmezőn .áthaladva, szomorúság szállja meg a gazdát, kinek minden reménye meghiúsult még a közepes termést illetőleg is. A foltonként alig-alig zöldelő mezőn az áldást túlhaladta a gyom. Csak a nedvesebb határokban van még kilátás termésre. Es

j az eső még mindig késik, a légsulymérő higanya nem mozdul helyéből; alig tesz számot azon kis permeteg, mely a napokban esett. A gyülmölcsfák termőképessége is kétséges, ha még sokáig késik a jótékony eső.-- A szombati tel olvasási estély, melyen Nagy Géza miueumőr urnák kellett volna felolvasnia, közönség hiánya miatt nem voit megtartható. Olyan szomorú esemény ez, melyre egy S-'psi Szenlgyörgyön, hol az általános műveltség magasabb fokon áll, valóban nem számítottunk. A megdöbbentő részvétlenség kárhoztatísára nem találunk szavakat, megelégszünk annyival, ha a városunkban s talán egye nitt is pdditlan eseményt a legmélyebb megilletődéssel konstatáljuk. Mivel azonban nem hisszük, hogy közönségünkről még egyszer hasonló magaviseletét jegyezhetünk fel, kíméletesek leszünk s felkérjük tisztelt laptársainkat, ne vegyenek tudomást erről a csu: nya esetről.

— „Az igmándi kispap“-ot, Bérezik Árpád népszínművét adta elő Várady színtársulata vasárnap. A népszínművet elég sikerültén játszották, noha nem érvényesült benne minden alak úgy, a milyennek azt az iró rajzolta és a minőt mi a kedves darabtól vártunk. így különösen Feren- cziné Esztikéből a lehető legképtelenebb alakot állított elé. Azt a kedves, okos leányt egy-egy helyen mérhetetetlen kaczérnak, majd karrikaturá- nak, túlzott gyermeknek, szóval mindennek láttuk, csak nem annak, a minek a darab szelleme megkívánta volna; fő hibája azonban mindenkor a természetellenesség volt. — Excellált Lazsák Zsuzsa szerepében Váradi Rózsa; annyira kedvesen és megnyerőén alakította azt a Stellát, hogy Pistát ízlés hiányával kell vádolnunk, mikor csak az ál vitriol képes rábírni őt, hogy feleségül vegye. Nagy Jánost Ferenczi ügyesen ábrázolta s valódi melegséggel fogta fel az öreg tanitó rokonszenves szerepét. A többi szereplők is elég igyekezettel felellek meg a feladatnak. Csütörtökön Várady ur „A szerelem vadrózsáit“ adatja elő.

— Öngyilkosság. Uzon mellett f. hó 22-én a Feketeügy hidjától nem messze a víz közepén egy férfi-hullát találtak. Lisznyóban ez eseménynek hire futván, Muszka В .rabás János rokonai azonnal a helyszínére siettek, mivel Barabást, ki korán reggel eltávozott volt hazulról, már eddig is keresték. A hullában borzadva ismerték fel Barabás Jánost. Minthogy a szerencsétlen emberen külső erőszak nyomai nem látszottak, bűntényről alig lehet szó s igy vagy valami véletlenség, vagy ön- gyilkosság forog fenn. Az utóbbi feltevést esetleg a megindított bírói vizsgálat is igazolni fogja.

— Lanka Gusztáv érdemes írónk május hó i-én elhagyja a fővárost s Nagy-Becskerekre költözik. Laukü ugyanis Veszelinovics Miklós alle- véltárnok leköszönése folytán, Torontálmegye al- levértárnokává neveztetett ki.

— A nagyszebeni esküdtszék szombaton tárgyalta Gött János brassói nyug. polgármester sajtóvétségi ügyét. Gött ellen a királyi ügyészség indított keresetet egy czikk miatt, mely a magyarellenes „Kronstädter Zeitungéban megjelent. A tárgyalás — természetesen —- azzal végződött, hogy a túlnyomóan tizenhárom-próbás schul- vereinosokból álló esküdtszék a vádlottat fölmentette.

— A pápa esketi. E hó 26-ikán fog a pápa egyik unokahuga: Pecci Anna grófnő házasságra lépni Canale di Ricti marchesevel. A szüleit elvesztett árva leánynak a pápa megígérte,