Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-03-30 / 26. szám
26. szám, Sepsi-Szcntgyörgy, 1882. Csütörtök, márcaius 30. XII. évfolyam. 8zerkesztős6gi iroda Sepsi-Szent Györgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők* Kiadó hivatal: EINSTEIN JAÁ RK könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési penzek bérmentesen intézendük. A. hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. ft „HiMBfiítszáki fc&ziípar-eg; (13 Megjelenik ezea lap hetenként kétszer csütörtökön és vasárnap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 — kr. Fél évre ... 3 fft — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetményekdija: 3 hasábos petit-sorer*, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdíj külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás „nem'ere“ tiaenkettodik évfolyamának második negyedére. Előfizetési feltételek : Egész évre.........................6 irt kr. H áromnegyed évre . , • 4 írt 50 kr. Fél évre............................3 frt — kr. N egyed évre........................I ő't 50 kr. E gy hóra.............................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . 8 trt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczékzerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadó-hivatala. A hétrőlSepsi-Szentgyörgy, 1882 márcz, 28. A szélső ellenzék taktikája, melylyel a szavazást péntekről szombatra halasztotta, kudarczot vallott csakúgy, mint a mérsékelt ellenzéké, mely az utolsó pillanatban a véderő-javaslatban foglalt vivmányok tűlliczitácziója által remélte a javaslat sikerét, ha nem is koczkáztatni, de legalább csorbítani. Többségünk szombaton is 75 szavazatra ment, a mely szám nagyságát emeli még az a körülmény, hogy egyetlenegy horvát képviselő sincs jelenleg Budapesten. Az ellenzék mesterkedésének még az a haszna is vala, hogy igy legalább az ünnepen is tárgyaltak és egy pár szakaszszal előbbre is haladtak. A tárgyalás folyamáról megjegyezhetjük, hogy Baross egy módositványt adott be, mely liez Szende miniszter is hozzájárult. Tisza kormányéinak csak az ellenzék különvéleményével foglalkozott és abban oly hibákat mutatott ki, melyek igen szembetűnő világosságot vetnek a különvélemény szerkesztésénél követett gondosságra. — Az ellenzék ugyanis addig furt-faragott a javaslaton és addig halmozta egymásra az egyévi önkéntesek számára adandó előnyöket, mig végre is rosszabbá tette volna a helyzetet a mainál. A sok jóakarat mellett ugyanis eltörölte volna azt. a kedvezményt, melyben eddig a szegénysorai! intelligens osztály is részesül, — midőn államköltségen végezheti az egyévi szolgálatot. Párisi hírek szerint a Dima-kérdés, mely fölött Wolkenstein gróf előbb Berlinben és mostan Párisban alkudozott, a Barrére-féie javaslat alapján elvben megoldottnak tekinthető, és csak tech- nicai részletek vannak még hátra. Wolkenstein gróf, miután befejezte ezen javaslatot, mely még pétervári nagykövetté kinevezése előtt Hibáztatott reá, el fogja foglalni uj állomását. Mindazon hírek, melyek szerint Wolkenstein gróf nem a dunai kérdés, hanem az annexio ügye fölött alkudozott, teljesen alaptalanok. Az annexio kérdésével az osztrák-magyar diplomatában senki sem foglalkozott, senki sem foglalkozik. Ha gróf Wolkenstein- nak ilyen megbízása lett volna, akkor nem Plason osztálytanácsos, a ki a dunai kérdéssel foglalkozik, hanem a boszniai ügyek valamely referense kisérte volna Berlinbe és Parisba. Az annexionüis hírek mindig újra felmelegítése csak a pánszláv izgatás czéljainak és ezen kívül csak arra szolgálnak, hogy lapok, melyeknek különben semmi érdekes mondanivalójuk nincs, dörgedelmes vezér- czikkekett Írhassanak róla. Nekünk különben az ilyen vezérczikkek ellen semmi kifogásunk nincs, csak hatályosságuk érdekében kívánnánk bennük több consequentiát. Mert a legdörgelmesebb hanggal sem lehet a közönségre komoly hatást gyakorolni, ha az ember egy hét alatt követeli az okkupáczió feladását és Montenegró occupálását, a béke megőrzését és az orosz háborút, a Szerbiával fennálló jó viszony megbontását, a szerb királyság perhorrescálását ; de mindazonáltal Boszniának a szerb királyság javára való czesszióját. Sok egy embertől, A „N. fr. Pr.“ párisi tudósitója előtt kijelentette Wolkenstein gróf, hogy mindaz koholmány, a mit az ő berlini és párisi missiojáról beszéltek. Neki sem Berlinben, sem Parisban nem volt más missioja, mint az Alsó Dunán való hajózás rende' zése. Az, hogy először Berlinbe ment, viszonyunk ' nál fogva természetes. Mi elfogadtuk Barrére ja vaslatát az alkudozás alapjául. Ránk nézve fonto volt megtudni, vájjon Németország osztja-e javas latainkat. Ebben a tekintetben szerencsésen meg oldottnak tekintem föladatomat. Miután ott tisz táztam a kérdést, Parisba jöttem a franczia kor mánynyal alkudni. Eddig csak általános elvek fölött értekeztünk. Annyit mondhatok, hogy a franczia kormány igen kedvező hangulatot mutat irántunk és bizonyos részletekig, a melyeknek megállapítása a mérnököket fogja megilletni, hozzá fog járulni javaslatainkhoz. Romániát illetőleg, a mely leginkább ellenezte kívánságainkat, azt mondta Wolkenstein gr., hogy az utóbbi alkudozás óta jelentékenyen javult kölcsönös viszonyunk és hogy a mi kívánságunk az, hogy jó egyetértésben éljünk ezen szomszédunkkal, egyéb okokon kívül kereskedelmi érdekekből is. Romániát talán elcsábította legújabban kivívott függetlensége, hogy féltékenyebben őrizze jogait ; De Románia nem változtathatja meg azt a tényt, hogy nekünk van az Alsó-Dunán legtöbb hajónk és hogy a kereskedelem legnagyobb része is a mi kezünkben van. Ezen tény daczára is tekintetbe vettük Románia érzékenységét és én nem hiszem, hogy Románia ezután is ellenezni fogja méltányos kívánságainkat. Uj nagykövetünk azt monlotta végre, hogy az ő nézete szerint Oroszország sem fog akadékoskodni. Oroszország akkor, mikor nagyobb volt követelésünk, tartózkodó állást foglalt el; miért ellenkeznék most, miután elismerte a fő fel tétel eket és miután mi kevesebbel megelégszük. Különben valamennyi hatalom érdeke kívánja e kérdés megoldását. Ezért fogtunk most hozzá és ezért követtünk el mindent, hogy a hatalmaknak megkőny* nyitsük az elfogadást. A harcaiéiról Ez érdekes sorokat egy magánlevélből vesz szűk át. Az alábbi sorok Írójától már egy ízben volt alkalmunk fontos részleteket közölni. A „Nemere“ tározója. Eppur si move. Francziából: Perdi Emil. (Folytatás.) Galilei, ki végtelenül szellemes ember s nagy világfi vala, eleinte Rómában a legkiválóbb és leghatalmasabb férfiakkal kötött ismeretséget. Azonfelül odautazása mintegy hivatalos jelleget viselt magán, minthogy a nagyherczeg költségén utazott s ott is a toscanai követ vendégszeretetében részesült. A főpap, a bibornokok, római her- czegek vetélkedtek a felett, hogy az olasz tudományosság legdicoőbb képviselője tiszteletére ünnepélyeket és banqueteket rendezzenek. Bandim bibornoknál, a Quirinal szép kertjeiben, Cesi marquis villájában, a Janicula csúcsán Galilei válogatott társaságnak örvendett, szemléltetvén az Áprilisi szép estéken az ég boltozatát látcsövével me lyet csak imént talált vala fel s mely az ő nevét viseli. Valóságos diadalnap vala az, melyen egy lakoma végeztével telescopját a Latrani Szt-János egyházra szögezvén, három mértföldnyi távolban felolvastatta a vendégekkel az épület homlokza- tán álló feliratot. Azok, kik jelen voltak Galilei csillagászatiszemléin s azon fejtegetéseken, melyeket a Jupiter négy holdjának mozgásáról, a hold felületének egyenlőtlenségéről, a Venus és Saturnus phasisai- ról elmondott, továbbá azon vitákon, melyeket ellenfeleivel szemben kifejtett, nem mindnyájan voltak meggyőzve érvei által. — Tana a Copernicus rendszerének megerősítését és a föld forgásának bebizonyítását rejté magában, s többé mar nem a mathematikusok számára tartotta fenn, hanem egy sereg kísérletben madártávolból mindenkinek szeme elé állította. Egy természeti újdonságot takargatott a theologusok nyugtalanságára. A rendszer, melyet megtámadhatatlannak tartottak, valameddig számtani fölvételen alapult s hasznos volt a tudósok számitgatásaira nézve, — egyszerre egész lényében megváltozók, mihelyt a phisikai igazságba ment át, mit az elme megközelíthet s mi a világok többségének s a teremtés végének nagy fontosságú következtetésére vezetett; tehát a Galilei látszólagos diadalma is veszélyekkel vala egybekapcsolva, melyek nagyságát az ő élesen látó el méje sem sejtette eleinte. Mig ő talán elbizakodva élvezte a siker örömeit s igen könnyen hagyta magát sarcasmusra ragadtatni az ellenvetésekre adott feleleteiben ; az egyházi tekintély nesztelenül tanácsot tartott hitelvei megczáfolhatatlansága érdekében. A nélkül, hogy őt megnevezné, Rellar- min bibornok -- hihetőleg inquisitor-társai nevében — kiadta a rendeletet a római collegium tagjainak, mikép kell gondolkozni ama csillagászati néztetek felől, melyeket imént egy jeles mathema- tikus (t. i. Galilei) tett vala. íme, ez a legelső jelenség, melyet Galilei tu dományos vélelmei vizsgálatában a theologia közbeszólása gyanánt tekinthetni. Ez alkalommal a romai collegium válasza keclvezőleg ütött ki, de e pillanat óta a figyelmet felhívták reá s az inqui- sitio többé nem téveszté őt szemei elől. Jóllehet a legnagyobb főpap, kinél a toscanai követ által jelentetett be, igen udvariasan fogadta s nem engedte meg, hogy egyetlen egy gáncsoló szócskát is szóljanak előtte, midőn Rómát elhagyta vala, de az egyházi főtörvényszék megkérdezte a pápuái itélöszéktől, hogy ama perben, melyet Cre- monini Cézár ellen némely bölcsészeti merészségek I miatt inditának, Galilei nincs-e valamiképen érdekelve. Rajongás sugalta egyenes és személyes megtámadás követte közvetlenül ez első gyanúsításokat. Elorenczbe visszatérte után Galilei újra megkezdte munkálatait a kedves Beauregard magányában, melyet az ő számára a nagyherczeg nemes vendégszeretete szerezett meg ; itt barátokat és tanítványokat fogadott maga mellé, kik társalgásaik kezdetétől fogva hirdették az ő tudományát. Egy Caccini Tamás nevű Domokos-rendi szerzetes, midőn az Uj Szent-Mária templomában prédikált a Josua csodatettéről, róla példálózván, igy kiáltott fel hirtelen beszéde közepén: „Viri Galilaei, quidstatis aspicientes in coelum“ ? (Galilea- beli férfi a. K., mit álltok, nézvén az égbe?) Az ő neve kétségkívül előfordult az udvari társalgókörökben. Lorrainci Krisztina, az anya nagyher- czegnő és a főherczcgnő, .Ausztriai Madlaine jelenlétében, hol Castelli atya, Galilei tanítványa, hall- gatósága nagy megelégedésére megkísértette bebizonyítani, hogy lehetne hinni a föld forgását a nélkül, hogy Josua csodatettének hitelessége kétségbe vonatnék. Erre vonatkozólag Galilei az ő tanítványainak egy igen érdekes levelet irt, melyben tisztán körvonalozta a tudomány jogait, egyszersmind meghagyván a vallást is a maga jogaiban. Szerinte e két külön hatalom uralkodott, melyeket hívatlanul nem vala szabad egymással ossz-í- téveszteni. „A szentirásnak — mondá 6 — nem lehet sem hazudnia, sem tévednie, de * magyarazgatásra szüksége van, mert, ha az ember a szó szoros, értelmében venné,benne nemcsak ellenmondásoikat de eretnekséget sőt istenkáromlást is találna, mint, hogy az istennek kezeket, lábakat, füleket kellene tulajdonítani fel kellene ruházni mi idazon szenvedélyekkel, mint az embereket^ haraggal, búval,
