Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-01 / 1. szám
1. szám Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, január 1. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szeutgyörgyön Csifcl-uícza, Matheovics-féle ház, hová a lap szeiieran részét illeti közlemények küldendők* Kiadó hivatal.: |3eF^NSTEíN Jfi.Á R1C könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési penzek bírmentesen iútézemíök. A hirdetmények és nyiltto- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. к „Káranszéki liiiipar-egpsüíefc19 khstaCes kiziiaye. XII. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vas&^ap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . , 6 frt — kr. Fél évre ... 3 fit — kr. Negyedévre . . i írt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyíltíér sora 25 kr. Előfizetési fölhívás „NEMERE’ 1682. Ivi Useakéttödik ívfolyamára. A »Nemere* tizöükcfcíodik évfolyamára nyitunk előfizetést. Nagyhangú Ígéretek, csábító lármás sza- vak he'yett legyen szabad egyszerűen rámutatnunk e Sápok tízenegyéves múltjára. A »Nemere“ tizenegy év alatt őrt állott híven hazánk keleti határszélén : őrizte a hazai jogok, az államrenp, a magyar nemzeti szellem védbástyáját a különféle nemzetiségek aspiratió ellen. Mint politikai lap, szűkre mért keretében föntartotta olvasóit az országos napi kérdések színvonalán s minden magasabb pretenziók nélkül, belpolitikánk megítélésében tárgyilagos maradt mindig“. A mi a megyei élet mozgalmait illeti, lapunkban mindenkor hathatós támaszra találtak a megye föl virágzására czélzó törekvések. Erős és életteijes megyei élet nem is képzelhető a sajtó, a nyilvánosság közege közreműködése nélkül. Ez a közvetítő' eszköz a központi kormányzat és a megye polgárai közt : ez az ősz- szekötő hid a törvényhozás szelleme és a törvény sikeres végrehajtása között. Épen ezért e helyen látjuk ezélszerünek felhívni a közigazgatási hivatalokat, tisztviselőket, ne vonják meg lapunktól jóindu’atu támogatásaikat. Újabb időben ismét szerencsések voltunk politikai, társadalmi czikkek írására nevesebb Íróink közül néhányat megnyerhetni. Ama közlemények, melyeket kitűnő munkatársaink tollából közölhettünk, általános figyelemben és osztatlan tetszésében rézesüítek. E lapok tisztelt munkatársai fogadják leg- hálásabb köszönetünket lankadatlan munkásságukért s legyen szabad remélnünk, hogy kitüntető szivességükben jövőre is részesitni fognak bennünket. Tisztelt előfizetőink, kik anyagi pártfogásuk által lehetővé tették, hogy a »Nemere* az 18S2 ik évvel tizeilköttÖdlk évfolyamába léphessen, — hálára köteleztek el bennünket. Azon támogatást, melyben részesíteni mél tó z- tattak, megérdemelni, — törekvésünk és munkásságunk egyik legszebb czélja kend jövőben is. A »Nemere*, mint eddig, hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap fog megjelenni egy ivén, szükség esetén másfél ivén is. Előfizethetni egy évre 6 írttal, félévre 3 írttal, negyedévre 1 frt 50 krral. Az előfizetések a kiadóhivatalhoz inté- zendók. Öt egyszerre beküldött előfizetés után egy tiszteletpéldány jár. Továbbá egészéves előfizetőinknek kedvezményképen égj? „Háromszéki kis Naptár *-i küld kiadóhivatalunk. Sepsi-Szentgyörgy, i 381. decz. 25 ! A , NEMERE* szerkesztős^ és kiadóhivatala. Spito iparunkról. Sepsi-Széntgyőrgy, 1881. decz. 28. Az önbizalomnak jele, hogy újabb időben mindenfelől csak a hazait akarjuk alkalmazásba venni, úgy az ipari czikkek anyagát, mint magát a kész iparczikket, tehát magát a munkát illetőleg, mely azt létrehozta. Nagyon rendén levőnek találjuk ezt mindnyájan, sőt örvendetesnek ; mert bizonyára igaz az, hogy az ipar fejlesztésének legnyomatékosabb tényezője az iparnak pártolása. Az erőltetett védelem csalóka külszínt adhat ugyan egyik- másik iparágnak, mely a hathatós támasz álltáig maga is egysulyban marad, de ha a túlfeszített támasz elkorhadt, vége amannak is. — Az ö 11- bizalom helyébe lép ugyanis az elbizakodottság; a mi nincs, olyannak akar föltűnni, mintha megvolna s ennek eredménye az, hogy ismét ott kell kezdeni, a hol végeztünk. A helyes utón való haladás biztosítására szolgáló kísérletnek tekinthetjük az uj rendszerű polgári iskolákat ; hogy' milyen lesz a kísérlet eredménye, azt csak a jó/oben ítélhetjük meg, mikor az iparos szakosztályok már növendékekkel dicsekedhetnek. A központban fölállított középipartanoda az alsóbb rendű építő-iparrá jfözve egyelőre nem fog nagyobb befolyást gyakorolhatni, mint hogy nem egyszeri! munkást, hanem műiparosfc fog nevelni. Az érezhető hiány előreláthatólag nem fog í megszűnni, mert ■— hogy csak szükebb körben maradjunk — nem tétetett semmi kísérlet nálunk sem, hogy az építő iparhoz kellő számú megbízható és értelmes munkás neveltessék. Elhangzik a panasz ezután is, a nagy városban, a nagy vállalatoknál épen úgy, mint vidéken az apróbb építkezésnél a miatt, mert idegen munkaerő alkalmaztatott. De vájjon méltányos-e a panasz, illethet-e gáncs valakit azért, mert hazai munkaerő h i á - n у á b a n idegen kénytelen alkalmazni ? és miéri iie maradna az építkező a helybeli olcsóbb munkásnál, ha ez is képes végrehajtani, a miért a szomszédba kell most fáradnia? Már pedig valósággal kényieieiinve vagyunk az idegenre szörfön? főképen az építő iparnak a kőfaragó-, kőműves- és ácsmunkákat ii /vbau Megyénkben székely kőfaragókra, а у. nagyobb munkát — nem müvet — T// . : / •. • nem akadunk, Mert ama nehány egyén, ki a •> é •• üe к y û csákány nyal kezeli a követ, azon rendszer mellett nem képes haladni munkájává! muvira lassan mozog az előre, nem is említve, hogy pon A „Nemere“ tárczája. Az uj esztendő. Motto: „Boldog újévet!“ Az ujesztendő — vagy „divatos“ nyelven újév — a legrégibb idők óta egyik legfontosabb 1 ünnepé az emberiségnek; igen, az e m b er iség n e k és nemcsak a keresztyén világnak ; mert uj- esztendei ünnep volt már akkor, midőn a mai újévnek semmi összekötő kapcsa sem volt a karácsonynyal, mely utóbbi ünnepnek létrejöttével „kis karácsony“ elnevezéssel kereszteltetett meg a toliunk alatti és Parca sors-istennő kegyelmiéből, ime, megért ujesztendő. mely alkalommal nem te hetjük, hogy mindjárt „tárczánk“ elején (a zsebbeli tárczára is gondolván) —• nag> költőnkkel el ne mondhassuk és ne kívánhassuk : „Adjon isten, a mi nincs. Ez uj esztendőben !“ „Kis-Karácsony“ ! Álljunk csak meg egy kicsit e szónál, mely igen indokolt (azaz Szarvas Gábor szerint: okkal támogatott) felfogás a nép eszejárásán, mely Nagy- és Kis Komárom, vagy közelebbről szólva, Nagy- és Kis-Borosnyó elnevezés mintájára megteremti a „nagy- és kis karácsonyt“, áthidalván a kettő közti űrt a nagy-lcará- esonyból fenmaradt |„katzenjammerkedéssel“ vagy a *e8jobb esetben disznóölés- és malaczpörköléssel más hasznos előkészülettel az újévre, melyről \ «óljon hát cserszegő toliam úgy, a mint az alábbiakban következik. I ariárok-tanitók kisegítő kötőszavával élve: t e h a t benne vagyunk az ujesztendőben, melyben adjon Isten „Áldást, békességet, Bort, búzát bőségben“ — s ha valamikor, most teljesedjék be nagy költőnk köszöntője egészben is, de különösen a következő óhajtásban : „Nagy uraink, ha élnek, nőjjenek nagyobbra, Áldozzanak, legyen is mit, még se üssék dobra. Nemzetiségünk mellett buzogjanak hó'en ; Adjon Isten, a mi nincs, ez uj esztendőben !“ Ha „boldog újévet“ kívánni csak költői H- centia volna, úgy talán észre se vennők az örökké vén idő mindegyre! megújulásának emlékére szentelt ünnepet ; de jön a levélhordó, ujsághozó, kéményseprő, házi szolga, szobaleány, mosóné, suszterinas, favágó, napszámos és a többi, kik jó- kivánataikkal eszünkbe juttatják, hogy az ujesz- tendö voltakép a sok jó „kívánság“ megváltási ünnepe : az áldozás és „adakozás“ szellemének oly értelemben, mint a hogy az egykori franczia kis vers is idevonatkozóiag megörökítette ez ünnepet eképpen : „Heggel óla éjféltájig Jönnek, mennek, énekelnek, Esznek, isznak s nevetgélnek ; A szerencsét és az áldást N1 ámor-kedvvel kivángatják. S szünet nélkül ezt ismétlik, Míg uj év nem következik.“*) *) (belle: L ehansonier du premier ago“, l’avis, 1831): Dés le matin jusqu’ á minuit On cou:i, on mange, on chante, on rit: On se souhaite avec ivresse. Bonheur et richesse. A minuit tout cesse, Four recommeaeer dans un an : Y’Ut ce que c’est que l’jour detain Az rjesztendönek ma szokásos megünneplése még a pogány-időkböl datálódik. FöldrészLinkör- általában „a régi időből az újba“ zajosan léptek át a pogány-korbeli halandók, kik bőségesen ettek-ittak, dévajkodtak, csapongottak ez alkalomkor s „üdvösen“ egymásnak minden jókat kívántak. A keresztyénség elterjedésével az egyház az uj év megkezdését deczember 25-ére tette azért, hogy a január elseji pogány szokásokat megszüntesse s a karácsonyi örömekkel helyettesítse. — De hasztalan ; a nép az egyház tilalma ellenére az ujesztendei örömeknek ünnepéül továbbra is január elsejét szentelte, mint a korábbi időkben. A pogány germán népeknél a „jodel ünnep“*) egyszersmind az „uj napnak“ is ünnepe volt, mel y deczember 25 ikétől január 6-ikáig s igy 13 napig tartott. A világ világossága, az égi nap, a rövi d és ködös napok alatt eltűnni és elmerülni látszott: most ujra éled s fokonként magasabbra és magasabbra emelkedik. E fordulatot jelző éjszaka „anya- éjszakának“ tekintetett, mely megszüli az uj esz» tendőt, — méhében rejtvén 365 gyermekét, a 365 napot; s e körülmény elég fontosnak tartatott eleitől minden népnél s igy a germánoknál is, hogy az idő fordulatjának a „legvigabb“ ünnepet szentelje, mely — mint már említettem — 13 napig tartott a legnagyobb vigasságok közepette, Ugy hogy a jodlirozó germán is eldalolhatta: „Tizenhárom éjjel, meg egy nap Kimulatom rózsám magamat!“ À 13 nap közül legszentebbek voltak : a 3 első, a 8-ik és a 13-ik, mely napokon számos áldozatok hozattak isteneik számára, de oly for*) Jodeln - gajdőlni, njjoupatni.
