Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-12-14 / 100. szám

— 398 — Ezután tárgyalás alá vétetvén, elfogadtattak a következő törvényjavaslatok : az Angolország és Fiume között eszközlendő kereskedelmi gőzha­józási járatokra engedélyezendő póthitelről, — a : szegényjog kölcsönös biztosítása tárgyában I ran- cziaországgal kötött szerződéséről, — a phylloxera ellen követendő rendszabályok ügyében kötött nemzetközi egyezményről és az ebből folyó ideigl. intézkedésekről, — a magyar-horvát egyezmény hatályának meghoszabbittásáról, — a Francziaor- szággal kötött kereskedelmi egyezmény hatályá­nak meghosszabitásáról és végre a kereskedelmi viszonyoknak a Németbirodalommal leendő ideig­lenes rendezéséről. Ez utóbbi törvényjavaslat mel­let, _melyhez többen szóltak hozzá, — tárgyalás al á vétetett, de nem fogadtatott el a Simonyi La­jos b. által beadott különvélemény. Végül Kemény Gábor b. miniszter előadta azon válasz tartalmát, melyet Apponyi Albert gr. interpellácziójára adni szándékszik azon kérdésre, szándékozik e a kormány a vámkonferencziába szakértőket, az országos gazd. egylet és a neve j zetesebb gazd. egyletnek képviselőit meghívni. A Németországgal való kereskedelmi politikai viszonynak ideiglenes szabályozására irá­nyuló tárgyalások az osztrák és magyar kormány közt jelenleg írásbeli utón folynak. Ez ügyre vo natkozó közös miniszteri értekezletek a legköze­lebbi időben nem fognak tartatni. A német kor­mánynak e tárgyban konkrét ajánlata van, melyre nézve a két kormány megállapodásra törekszik. A „B. C.“ m e g c z á f о 1 j a azt a hirt, hogy Bécsben a delegációk behivási határidejének meg­állapítása czéljából a héten közös miniszteri érte­kezletet tartottak volna. A delegációk csak a véd­erőtörvény elintézte után ülnek egybe. A közös kormány a/, 1880-ra szóló költségvetést s ezenkívül a jövő év két, esetleg három hónapjára megadan­dó indemnitási javaslatot elé fogja terjeszteni a delegáczióknak. A boszniai katonai közigazgatás rendkivüli kiadásainak fedezésére az indemnités nem a folyó év első két, illetőleg három hónapra megszavazott összegre fog alakíttatni, hanem való- szinüleg egy általányösszeg fog erre nézve ké­retni. A hadügyi kormány a „B. C.“ szerini Bosz­nia számára az egész évre nyolcz millió forintot szándékozik előirányozni. A muszka rendőrség hiányos szervezé­sét semmi sem bizonyítja oly kézzelfoghatólag, mint azon körülmény, bogy az utolsó merénylet­ről senki sém tudott előre semmit, pedig az bizo­ny*.s, hogy ahhoz, hogy az eiőkészittessék, elég hosszú idő volt szükséges, kivált oly nagy vona­lon, mert most sül ki, hogy a sínek több, mint egy pár mértföldön voltak aláaknázva, nemkülön ben a moszkvái pályaudvar is. Egy embert fogtak el, Jellisawedgrad és Kurszk közt, ki a merény­letben részt vett : azon zajda, melyet hátán vitt, arányosítva a benn elterjedt tehernél sokkal kis- sebb volt, mintha az ruhanerrmekből állott volna és épen ez tűnt fel, csak hogy már későn. "Az elsők, kik a miiszka czárnak szerencseki- vánalaikat fejezték ki megmenekülése felett, vol­tak mindenek előtt Umberto olasz király, mindjárt utána következett Waddington franczia külügyér, ezután Vilmos német császár, ki saját kéziratu levelet küldött a czárnak, utóbb Hayes az észak­amerikai Egyesült-Államok elnöke. A háromszék-Toarczasági vasut. Gróf Schweinitz Gyulától. IV. Különösen kedvező e vidékre nézve az a kö­rülmény, hogy Galacz, Braila és Gyurgyevo, e kikötővárosok közel vannak ide ; ehhez hozzájárul, hogy Románia a bukurest-cserna-voda-küsztendzsei útvonal által közvetlen összeköttetésben van a Fe­ketetengerrel, a bereczk ojtozi útvonalon át vezető pálya pedig a brassói piacz, mint kereskedelmi központ helyes összekötő vonalak utján a szom szédos vidékekkel közvetetlenebb s így előnyösb összekötetésbe hozható. Egyébiránt az itteni viszonyok meg'itélésére a sepsi-szentgyörgyi kiállítás és tavaszszal Brassó­ban rendezendő kiállítás igen-igen tanulságosak lesznek. Már a sepsi-szentgyörgyi kiállítás meg­tekintése alkalmával több oldalról utaltak arra, hogy a megyének semmije sincs, a mit kiállításra vihetne. Ugyancsak e kiállítás constatálta, hogy fa és müfa-ipart itt könnyen lehetne teremteni s ma­gas virágzásra emelni, hogy az ásványország be­cses nyersanyagot szolgáltat, hogy a talaj termé­kenysége elégséges, hogy nagy terjedelmű gyümölcs- termelés fejleszthető, hogy egy csomó iparághoz van ittjdusan nyersanyag, gépipar már is keletkezőben van, a vasgyárak kezdenek kiterjedtebb mérvben dolgozni. Szóval kivilágolt, hogy e vidéken min den előfeltétel megvan a nemzetgazdaság fejlődé­sére s hogy épen a tervezett vasut lesz hivatva- hogy sokat tegyen arra nézve, miszerint a gazda­sági viszonyok gyorsabban forduljanak jobbra. Brassóban az ipar jelenleg épen átmenti stá­diumban van ; a fokozott kölcsönös hatás a város és vidéke között, mit a tervezett vusut eszközölne. a város és környéke gyáriparát is tovább fejlesz- ; tendi. Az is tervben van, hogy a projectált pálya a brassói pályaudvarral közvetetlen összeköttetésbe hozassék, hogy egy külön sin vezettessék egy kel­lően berendezendő marhapiaczhoz, hogy az ál- lamvasut pályaudvara a tervezett pálya indóházá- val összeköttetésbe hozassék, valamint a felállí­tandó közraktárakkal és egy terménycsarnokkal, melyeket mindenesetre a város közelében kell al­kalmas helyen felállitni. A pályát a piaczi forga­lom javára kell felhasználni s e czélra berendezni, j A tervezett pálya jövője érdekében tanácsos. ; hogy az olyan vidéken vezettessék keresztül, mely ; kereskedelmi és ipari fejlődésre képes Ilyennek tekinthető az a vidék, mely a határhegység kö­zelében fekszik, de azért képes a szomszéd terü­letek forgalmát magához vonzani. Az eddig kimutattuk számításokból kiviláglik, hogy a tervezett pályának meglesz a megfelelő forgalma s hogy remélhetőleg hasznos és jövedel­mező tőkebefektetés Esz. egyébiránt e pálya úgy a mint terveztetik, a megyei utak irányát követi, mely utakat, mel­lesleg megjegyezve, megfelelőleg ki kell szélesbi- teni. A szükséges területek kisajátítása nem igen le^z drága, mivel nagy területeket lehet valószínű­leg minden költség nélkül- megszerezni Francziaországban a forg'alom emelésére ezélzó localis vaspályákat (Chemins de fer d’intéret local) az 1865. jul. 12-i törvény honosította meg és sza­bályozta Es Francziaország e törvénynek köszön heti sok vasutjának a léire jövetelét. Idővel azon­ban kitűnt, hogy e localis érdekű vaspályák, ám­bár olcsón épültek föl, nem elégségesek s ez okból alkottatott egy törvény 1878 ban az országutakon vezetett pályák kiépítéséről. A törvényben nincs előre megállapítva sem a pálya, sem az országút szélessége; az 1. §. egyszerűen csak azt mondja ki, hogy országos, megyei vagy községi utakon építhetők ilyes pályák. Midőn 1875-ben a vicinális pályák a franczia törvényhozó testület által először tárgyaltattak, a törvény I. § ba fölvétetett volt az a határozmány, hogy a szekérforgalom számára 6 méternyi tér hagyandó szabadon ; ám a tárgyalás folyamában kitűnt, hogy sok ut van, melyeknek egész széles­sége nincs b méter. Ez okból ez a megszorítás, mely a vicinál vaspályák építését megdrágította, •sőt néhol lehetetlenné tette volna, elhagyatott, el­lenben világosan kimondatott, hogy az út széles sége lényegtelen, föltéve, hogy máskülönben a vicinális pálya épitése egyáltalában lehetséges. Az árvíz. Az árvízveszélyt, mely a múlt héten a hirte­len időváltozás miatt a Királyhágón innen és túl mindenfelé nem csekély aggodalmat keltett, ez­úttal szerencsésen elkerültük ; leg-alább a mennyi­ben az eddigi tudósításokból Ítélhettünk, sehol nagy pusztítást nem vitt véghez az árviz, mit kü­lönben egyesegyedül annak a szerencsés körül­ménynek köszönhetünk, hogy a hóolvadás a mily gyors volt a hirtelen beállott nehány órai meleg miatt, épen oly hamar meg is szűnt ismét, minek­utána a légmérséklet újra nagyot csökkent, s más nap már a legcsikorgóbb hideg uralkodott. Ezer szerencse, hogy e rögtönös fordulat meggátolta a hó további olvadását, mert már mindenfelé olyan magas volt a vízállás, hogy még csak 48 órai ol­vadás : és a szegedi catastropha százszoros mér­tékben ismétlődött volna az egész országban. Az erdélyi részekben a Maros, Küküllő, Aranyos Sza­mos több helyit kiöntött. Úgy látszik azonban, nagyobb mérvű pusztí­tást nem vittek véghez sehol. Egy К üküllömenté- ről jött tudósítás igy szól : M e d g y e s, 1879. deczember 6. Ma délelőtt rohamosan futotta be a vészhir városunkat, mely szerint Segesváron a Küküllő kiöntött, elborította a város alantabb fekvő részeit, ; s benyomult a postahivatalba is, minek követ- ! keztében a posta zárva is maradt, s a Csikból jövő I posta nem érkezhetett meg. Aggodalmunk nőtt, ; midőn Erzsébetvárosról is hasonló hir kezdett szál­lingózni. Hogy rettegésünk nem volt alaptalan, I szomorúan igazolá a nálunk is déltájban megjele- lenö árviz. Iszonyú cl is gondolni télnek időjén annyi szegény ember hajlék nélkül ! Az ellenzék nem fog késni ebből is fegyvert kovácsolni a kormány el­len, s szidni az átkozott kormányt, mért nem aka­dályozta meg a szerencsétlenséget. Az árviz oka a pár nap óta tartott havazás s az arra ^következett rohamos olvadás és eső, I mely a csaknem méter magasságú havat majd ! teljesen elolvasztotta, s a hó levével a Kükül!őt megnövelte. Miként tudjuk, a Kűküllőmente egyike ha­zánk legtermékenyebb részének, s igy méltó ag­godalommal gondolhatánk azon hangyaszorgalmú népre, mely ezen vidéket lakja, melynek remény­ségeit az árviz megsemmisíteni készül. Midőn e sorokat irom, a veszély nagyságát csak hézagos értesülésből ismerem, de valósággal még nem tudom. Az Aranyos folyam kiáradása. A hóolva­dás s a töménytelen sok eső következtében az Aranyos folyam deczember 5—-ó án oly nagy mérv­ben öntött ki a megyékben mindenütt, hogy ek­kora kiáradására az Aranyosnak az emberek nem emlékeznek. A Torda mellett fekvő lapályos he­lyeket a viz egészen elöntötte ; a kincstári farak­tár épületei viz alá kerültek, úgy hogy a viz a házak ablakpárkányait csapdosta : a teménytelen fakészletben is a vizár nem kis mérvű károkat tett. Alsó- és Felső-Szt-Mihályfalva községének a viz felöli részét a viz szintén elöntötte, s egy halász — a ki a szigetre szorult, s másfél napig térdig érő vízben foglalkozott átfázva, éhen a halál gon­dolatával — csak nagy bajjal volt megmenthető. Egerbegy községében szintén vagy 30—40 ház ke­rült majdnem a viz alá, s a háztulajdonosak és a hozzátartozók csak nagy bajjal voltak megmenthe­tők. A gyérési vasúti hidat a viz annyira megron­gálta, hogy a közlekedés e miatt 10 napig bizo­nyára fennakadást fog szenvedni, s e mellett a gyéresi megyei hidat is a viz elvitte, úgy, hogy a mezőség felöl a közlekedés szintén fennakadt. Hadrév községét a viz szint n elzárta a külvilág­tól s a rémület f. hó 6-án éjjel oly nagy volt, hogy a harangokat verték félre. A székely lôkeszerezèsi alap. Maridra, 1879. decz. io-én. A „Nemere“ idei 96 ik számában t. Czakó József és Kürde József urak szép czikkeket írtak a székely lóbeszerezési alapnak egy közös C2élra,- takarékpénztár létesítésére leendő elhelyezése czéljából. Átolvastam a hazafiui tiszta érzéssel Írott czikkeket s szivem teljességével „ament“ mondtam rájuk ; mert meg vagyok győződve, hogy egy ily tekintélyes pénzalapnak szétforgácsolása csupán egyesek pénzvágyát elégitné ki úgy a hogy ; de mig egyesek a szétosztott pár krajczárral, melyet hiszem, hogy némelyek mohón kívánnak, -— sem­mire sem mennének, addig a székely huszárcsalá- dok elveszítenének egy közös kincset, egy élő tő­két, melynek hasznát, jövedelmét végre is csak maguk és utódaik élveznék. Tehát elolvastam a czikkeket és nem hittem, hogy legyen közülünk valaki, a ki ezt nem úgy erezné és nem úgy val- laná. S ime mindjárt a 98 ilc számban neki áll Csulak Zsigmond ur s epébe mártott tollal neki ront azon uraknak, azok szép terveinek s hatalmas hangon azt kérdezi : „mit bajlódnak ők más ember dolgaival ?“ Hát én ezt a kérdést épen Csulak Zsigmond úrhoz intézhetném. Mert igenis, szükségét látom annak, hogy a mi dolgainkkal más — okosa b b emberek bajlódjanak s ne engedjék meg nekünk, ha történetesen olyan félrelépést akarnánk elkö­vetni, a miért gyermekeink, unokáink sírva kisér­nének a koporsóba. Csulak Zsigmond ur, ha nem csalódom, lelkész ; mint papnak, a társadalomban szép hivatása van : buzditni, lelkesíteni mindenre, a mi szép, jó, a mi az isten oiszágának e földön való terjesztését s tovább fejlesztését elősegíti ; hi­vatása megőrizni híveiben a nemes czél iránti elő szeretetet s ápolni azt teljes erejével, egész hivatali buzgóságával. E helyett azonban mit kellelt Csulak úrtól olvasnom ? Ledorongolja őket s oly tanokat hirdet, melyek után bennünket a müveit világ azonnal el­itéi. Avagy nem gondolta-e meg tiszteletes ur, hogy a székelység felkapott nemzet mások előtt; nem gondolta-e meg, hogy éber figyelemmel kisérnek bennünket s ha csak a legkissebb haladást ve­szik is észre rajtunk, azt milyen nagy örömmel fogadják illetékes körökben. Hogy volt képes a székelységet igy és ilyen gondolkozásunak mu­tatni be a nagy világ előtt? Én részemről a közmivelődésnek, a közjólét­nek emeltyűjeként épen ilyen humánus intézeteket tartok. A hol az erők csoportosulnak, a Hol tömö­rülnek az állam polgárai a közjóiét emelésére, ott már kezdődik az állami jólét ; a hol ezek helyét cstipa önérdek, haszonlesés foglalja el, a hol a polgárok semmit sem tesznek önmagukért : onnan messze időkre száműzve van az együttlét bol- í dogsága. Részemről nem vitatom : takarékpénztárba ! fektettessék-e be a székely lóbeszerezési alap, vagy más hasonczélu, a közjó és társadalmi emelkedést ezélzó intézmény alapjául tétessék le ; nekem tö­kéletesen mindegy. Határozzon a többség, de az olyan kisebbséget, mely saját nemzete fiai­nak javát igy akarja szolgálni, nem tekintem irány­adónak. Kóré Ferenc/, voit székely huszár-ivadék. Nyílt levél. (Vígé.) Törvényhatóságok ritka esetben alkalmasak egy múzeumnak megbecsülésére; föladatuk a köz igazgatás, főfoglalkozásuk a politikai választások, a tudományt s tudományos intézeteket nem tart­ják körükhöz tartozóknak. Vidéki múzeumok csak úgy virágoznak fel, ha azok igazgatása társulat kezébe jő, mely évenként 2—5 forint tagsági dijt fizet, az őrt kinevezi vS ellenőrzi, de azt, mig benne bízik, vételnél azon összeg erejéig, mely rendelke­zésére áll, nem akadályozza. A mi az Őrt illeti, nagyságod Vasady Gyula megtartását szintén kikötötte alapi tó levelében, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom