Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-10-05 / 80. szám

— 319 — A háziipar-tárlat a szövő tanműhely három tágas termében volt elhelyezve. A belépőt nem csak a sokaság, a különféleség lepte meg, hanem különösen kellemesen hatott a kiállított háziipar- czikkek széps é g e. Meg kell adnunk, hogy e kiállítás minden várakozásunkat felülmúlta. B. volt itt mutatva a helybeli szövő-tanműhely készítmé­nyei közül igen sok uj és érdekes tárgy ; be volt mutatva a tulajdonképeni házi-szövetipar és gyö­nyörű példányokat láttunk a női munkákból, Az első teremben, mint már említők, a szövő tanműhely kiállítása volt elhelyezve. Meglepő ügyes béggel, sok csínnal és teljes figyelemmel van ren­dezve. A szorgalmas szövő leányok neveivel, ki­ket korábbi kiállítások alkalmával gyakrabban megemlítettünk, itt is találkoztunk. Solymosi An­nának, a pozsonyi női ipartanodában végzett jeles ipartanitónőnek szép munkái voltak a teremben kiállítva, harisnyák, nyakkendők, alsó szoknyák stb., melyek a 180 tűs kötő-géppel készültek. Ha­mar Etel, Fiilöp Gizella, Császár Róza stb. az intézet növendékei szép abroszokat, kendőket ál litottak ki. Mint meglepő újdonságokat, megem­lítjük a szövő tanműhely által készített székely szőttes kötényeket, asztalneműnket és gyermek ruhákat. A második teremben többféle nemű és a házi szövő ipar remek példányai vannak kiállítva. Ré- vay Biri többféle szőtteményt állított ki, melyek sajátkeziileg mosattak, sajátkezüleg vannak fonva, festve es szőve. Vitályos Gáborné Étfalváról csi­nos mustráju szép hán szőtteseket mutatott be. A szöfitkatolnai kis gazdaságú kör is utánzásra méltó jeleit adta a házi-ipar iránti érdeklődésének, sok­féle czikkeket küldött be inkább a házi szőttesek közül, ezek között Deák Lajosnénak, Debreczi Albertnének tömött és tiszta munkáit említjük meg. Béldi Tivadarnénak Bodoláról gyönyörű asztalne­műit láttuk itt melyekBodolán termesztett selyemből vannak valódi művészettel szőve. Ezen asztalne­műtek csinosságuknál és szépségüknél fogva méltó feltűnést keltettek. Kár, hogy nem olvashattuk a feliraton az illető szövőgyár nevét is, hol e becses czikket készítették. Mindjárt mellette Boda Samu nagyajtai tanítótól vannak kiállítva sokféle szinü selyem gubók és egy ügyesen lefejtett selyem mat- ring, melyek sok utánjárásról és gondos munkáról tanúskodnak. Péter Józsefné egy, színre nézve nem legszerencsésebben választott ingnek és lepedő­nek való házi szőttes kartont állított ki; Csusz Tamásné szürke asztalneműi, melyek saját tér- mesztményéből szövettek, úgy a.szövés tisztasága, mint formai csinossága folytán is dicséretet érde­melnek. Szép kender- és lenkiállitás volt, bár, meg valljuk, igen csekély számban, Bardocz Mihály - tói (Sztkatolna), Albu Endrétől (Kis Borosnyó). Bereczkről Borcsa Juon csinos pokróczot állított ki. i\ posztóipar csupán Sequencz Gáspár készít­ményei által v'olt képviselve, ki többféle fajtából meglehetős tömött és jól kidolgozott posztókat vég számra állított ki. A román női viseletre reflektáló nehány csinos munkát is láttunk. Ott volt a többek közt egy román női ing, díszesen kivarrva, úgy­nevezett „foták" Komsa Eleknétöl Szita Bodzáról. .Sándor István (Sepsi-Sztgyörgy) által bemutatott különféle szinü és gazdag választékú festett fona­lain kívül még e nemből meg kell említenünk Bartha László fonalait (Kökös) és a Nagy-Boros- nyóról küldött 12-féle festett fonalat. Sándor Ist­vántól még szép nyomtatott szövetek is voltak kiállítva. Csákány Lilla által Zaboláról ágyne­műtek többféle nemből állíttattak ki. A íulajdonképeni ipar — mert nem is volt e kiállítás czélja — csak nagyon kevés mértékben volt képviselve. Szép kikészített bőrök, kis bun­dák (kozsók) voltak láthatók, az utóbbiak Kézdi- Vásárhelyről ; a férfiruhákat Kovács Gábor sepsi­szentgyörgyi szabó állította ki, egy teljes öltöze ‘ let nagyon szép és tartós honi szövetből. Nagy Elek és Serester Dániel (S.-Szentgyörgy) czipői és csizmái csinosak. Egy másik részén a teremnek Balog Jánosné oxford-ingei, Czt.ll Ágnes horgolt munkái, Andrássy Berta szép Ízléssel és nagy gonddal készült női ruhája voltak láthatók. A tu- lajdonképeni „székely szőttesek“ ezen a részen vannak csoportositva, melyek közül Székely Mó- zesné (L~borfalva),Székely Gyuláné (Oltszem), Deb­reczi Albertné (Szt.-Kato!na) csinos formájú, sok­féle mustráju szőttesei említésre méltók. Kis Dé­nes (S.-Szentgyörgy) kalapokat állított ki. Kuri- ozumképen egy czifra csikósmellény és művészi­esen készült ostor is fungált Debreczenből. Szent- györgyi István Gidófalváról pedig- egy termetes szotyrot mutatott be, mely egyedül állott e nem­ből a kiállításon. A harmadik terembe vezető ajtó közölt Bo­doláról Jakab Berta gyönyörű kivarrott asztalte­rítője pompázott. A remek mü mindenki figyelmét magára vonta. Benn a teremben a díszmunkák voltak elhelyezve. Ezek között a Solymosi Anna és Nagy Teréz kézdi-vásárhelyi ipartanitónő gyö­nyörű pipere munkái selyem és hárász báli belé­pői, stb. vonták különösen magukra a figyelmet. A természethiven utánzóit virágcsokrok és csere­pekbe alkalmazott csinált virágok valóban párat­lan gonddal s meglepő szépséggel készültek., Him- zett fehérneműi s apró díszmunkái ezen két derék ipartanitónénak a legszebb elismerésben részesül­tek. Nagyon szép munka a Réz Tompa Mari posz­tó díszmunkája, melyet különösen a szerencsés színválasztás és természethü alkotás jellemez. Lá­zár Irén (Brassó) egy gazdagon különféle alakok­kal hímzett pompás falszőnyeget állított ki. Kiss Berta (S.-Szentgyörgyről) díszmunkákat mutatott be. Kiváló dicsérettel kell följegyeznünk a Künle Tezéz (S.-Szentgyörgy) finoman hímzett fehérne­műit, melyeken alaposság, gond és csín meglepő szépen mutatkoznak. Schul Jetti (S.Sztgyörgy) hím­zett fehérnemüeket, Semsey Tamásné női ingeket állítottak ki, melyeket szintén elismeréssel emlí­tünk meg. Általában ezen kiállítás egyike volt azoknak, melyeken csak nagyon ritkán lehet látni s melyek különösen Három székmegye nőinek becsületére váltak. A szorgalom és természetes ügyesség pro­duktumai oly szépek voltak, hogy tanúságot me­ríthetett belőle minden idegen látogató. K Ü LÖNFÉLÉK — А V áros u n k b a n rendezett kiállítás oly fényesen sikerült, a minőt a legvérmesebb re­mények mellett sem vártunk. Mai számunk csu- pán a. liHziipar tárlatról hoz bővebb értesítést, a „Bazár“ és kollégium épületekben elhelyezett tár­latokról pedig, úgy szintén a jutalmazásokról jövő aíkalommal emlékezünk meg tüzetesebben. A kiál­lítást naponta nagyszámú közönség látogatja, a mozgalom egész nagyvárosias szint kölcsönöz vá­rosunknak. A látogatók száma f. hó 3-án meg'ha- ladta az 1500-at. Az erdélyi gazdák vándorgyűlése alkalmából pénteken rendezett bál jól sikerültnek mondható, ha az uralkodó jó kedvet és fesztelen­séget tekintjük. Másfelől azonban, a jótékony czélt tartva szem előtt, a mennyiségnek a minőség által való helyettesítése nem lehet kielégítő. Á csinos kis nő koszorú kellemes benyomást idézett elő a távoli vidékről jött vendégekre, a kik közt az er délyt gazdasági egylet elnökét Tisza Lászlót, al- elnölcét^ Szabó Józsefet, titkárát Gamauf Vilmos urakat is láttuk; nem hiányzott természetesen me- tiyéjjk főispánja: Potsa József ur sem, a kinek lé­tesüli eset köszönheti az estely. Az első négyesben harminczkét pár vett részt s csupán a nem tán- czoló urakon múlt, hogy a párok száma a negy­venet túl nem haladta. A szép női közönségből in egem tjük : Kelemen Lajosné (tengerzöld prin­cesse Pompadour szalaggal), Rápolti Gáborné (choeoladeszin princesse, sötét barnával díszítve), Drágos ügyészné (fekete curasse, piros betétiéi), Geréb Jánosne (megyszin, fehér echarpe), Pünkösti Lajosné (fehér terno, atlasz díszítés), Bogdán An- di asne (fekete curasse fehérrel), Bartha Lina (vil drapszin gaze), Szabó Lajosné (fekete pánczél ró­zsaszínnel), Bartha Józsefné (fekete pánczél rózsa­szín díszítés), Kovács Albertné (kék princesse, grand schlep) stb. A kisasszonyok csoportjából van szerencsém ismerhetni: Zathureczki Izabella, Gidó- falvi Mari és Anna, Künle Teréz, Bartha Vilma és Ilka, Gyulai Katalin, Bisztrai Mari, Ujvárossy Anna, Placsko Mari, Nagy Leona és Olivia, Ivósa Amalia, Tafoveanu Viktoria, Karácson Laura, Soly- mossi Anna, Nagy leréz kisasszonyokat. A még jelen v olt sok szép alak megbocsát, hogy neveiket nem jegyezhettem fel, nem lévén szerencsés őket ismerhetni. Gervais. . — Lorándy Tivadar első és Hét é- nyi Antonia második felléptével Sztupa An­dor színtársulata csütörtökön két kis darabot adott elő. „O nem féltékeny“ czimü egy felvonásos „mu­lattató“ vígjátékot és a „Szerelmi varázsital“ egy felvonásos operettet. Akkora közönsége Sztupának itt tartózkodása óta még egyetlen egyszer sem volt. A vidéki és távolabbi vendégek, a kiket az erdélyi gazdasági egylet vándorgyűlése alkalmá­ból rendezett kiállítás hozott városunkba, szép számmal látogattak el ez előadásra. Mindenesetre lehetett volna valamivel újabb és értékesebb apró­ságot választani ennél a vígjátéknál, mely, hogy a „mulattató“ epithetont megérdemelte, csupán a négy szereplő (Benkő Jolán, Szathmáry, Ivomáro- my, Óváry) ügyes játékának köszönheti, ide szá­mítva még a súgót is. Hanem az operettet, azt olya zene kisérte, mintha Csetevayo udvari zulu- kafterei pengették volna cl ellenség-riasztóként. Hetényi Antonia, kinek különbén már nem üde hangját elvezetéssé teszi annak a gyakorlottsága, nemcsak játszott, hanem dirigált is az orchestrum- nak s talán e miatt kettőztette meg annyira a mássalhangzókat. Lorándyról, kinek elég tűrhető kicsi hangja van, csak az a megjegyzésünk, hogy a felső-magyarországi tótos tájkiejtés nem franczia operettéhez való. — Jakab Ödön, a fiatal nemzedék egyik legkiválóbb tehetségű költője, kinek a „Fővárosi Lapokéban s a „Vasárnapi Újság“ ban gyakran jelentek meg költeményei, most összegyűjti verseit s egy 8—10 ívnyi kötetben napvilágra bocsátja. Jakab Ödön, a székelyföld gyermeke, hangulat- teljes költeményeit ismeri a müveit olvasó közön­ség s hisz szűk, hogy a székelyfölden pártolásra talál a tehetséges fiatal költő. A költemény füzet előfizetési ára 1 frt ; bolti ára 1 frt 50 kr lesz. Az előfizetési ivek í. év deczember io ig szerzőhöz küldendők Dévára, ki karácsonyig a könyvet ha­ladéktalanul kézhez szolgáltatja az előfizetőknek. Gyűjtők 10 előfizető után egy tiszteletpéldányt kapnak. Л alóban, napjainkban, midőn annyi hívat­lan versiroink vannak, jól esik, ha egy hivatott költőt ajánlhatunk a közönség figyelmébe. — A Phylloxera Erdélyben van. Szilágyság nagy kiterjedésű szőlőhegyeit a Phyl­loxera meglepte! E rémhír érkezett az „Erd. G.“ szerkesztőségéhez. Péer helységében, mintegy 60 holdnyi területen a m. minisztérium kiküldöttje a bajt feltalálta. Az uj csapás Erdély bortermelésé­nek egész jövőjét fenyegeti. — Uj magyar találmány. Noszlopy Tamás és Vojta Adolf pápai lakosok egy uj gé­pet találtak fel, mely nevezetes szerepet van hi­vatva elfoglalni az erőmütan körében. Az uj gép maga egy kétkarú emeltyű, mely az eddigi elmé­letekkel ellentétben V, rész erőt képes megtaka­rítani, azon okból, mert támpontja nem fix, hanem mozgó. A feltalálók találmányukat legközelebb a pápai ismeretterjesztő egyletnek is bemutatták, hol az általános feltűnést keltett. — Haynald bibornok-érsek s Liszt ab­bé Rómában. Haynald a bibornok-érsek e hó 24-én vette ^birtokába „Maria del AngelR templomot, mely után tudvalevőleg bibornoki czimet kapta. Egy püspök s két praelatus voltak az ünnepélyes actus alkalmával az elkerülhetetlenül szükséges tanuk. A mechitharisták érseke Rómában, továbbá de Montéi máltai lovag és dr. Brunner praelatus voltak a bibornok kíséretében. A bibornokot a karthausiak conventje fog'adta s a prior üdvözölte. A bibornok latin nyelven válaszolt. A jelenlevők között volt Liszt abbé is, Haynald barátja — kit épen a jövő héten fognak az albanoi káptalan tiszteletbeli tagjává felavatni. — Egy kivégzett főur ékszerei. Szatmáron nagy feltűnést kelt Kapussy András szij gyártóm ester elfogatása, ki gyanúsítva van, hogy 30 év előtt ő lopta el azt a nagymennyiségű ék­szert és drágaságot, melyet Perényi Zsigmond b. életének megmentése végett Szatmáron keresztül küldtek föl s mely elveszvén, hiányzott a nagy hazafi megmentésére szolgáló eszköz. Csak most, oly hosszú idő után sikerült a tettes nyomára jut­ni. Kapussy — mint az „Egyetértés“-nek Írják — azelőtt szegény ember volt, s egyszerre meggaz­dagodott, de senki se tudja, honnan. Az. ügyben erélyesen foly a nyomozás. — Tízéves gyilkos. Nem régen tör - tént Kokonskaja faluban, a pétervári kormányzó­ság Nowoladoga kerületében, hogy egy tíz éves fiúcska játszadozottaz ottani lelkész négyéves leá­nyával. Játékközben összevesztek. A vad fiú erre földhöz verte a leányt, koponyáját összezúzta egy nagy kővel s aztán elhurczolta a holttestet s úgy elrejtette, hogy még máig sem akadtak reá. — Egy főherczegnő kelengyéje- Egy bécsi nagyüzletben lázasan dolgoznak Krisz­tina főherczegnő kelengyéjén. A fehérnemüeknek, ruháknak már a jövő hónap második felében ké­szen kell lenniök. A főherczegnő azon kívánságát fejezte ki, hogy a kelengye valamennyi tárgya, úgy az anyagot, mint a feldolgozást tekintve osz­trák készítmény legyen. A kelengye százezer fo­rintba fog kerülni. — C setevájó t, az elfogott zulu ki­rályt már várják a Fokvárosba, hol a vár he­lyiségeit rendezték be számára. Általában minden tettéből kitűnik, hogy az elfogott tudatával bir ki­rályi méltóságának. Mikor a katonák el akarták fogni, s közeledtek hozzá, védőleg terjesztette ki karjait: „Öljetek meg, ha akartok, de ne érintse­tek“. Mindez összefüggésben áll egy zulu király személyiségével, hagyományos szentségével. Meg is tesznek minden elővigyázatot, csakhogy kike­rüljék azt, hogy az elfogott monarcha bámulgatá- sok tárgya legyen. Kíséretében van három neje, leánya s vele van azonkívül még másik négy elő­kelő zulu. Gifford lord a hadügyi s gyarmatügyi minisztereket értesitette a béke megkötéséről s Zuluország ügyeinek rendezéséről. — Nő, mint köztársasági elnök. Angol lapok írják, hogy VGoodhall Viktoria asz- szonyt. a „New-York Herald“ szerint a század leg­csodálatosabb asszonyát, a nöemanczipácio nagy­nevű bajnokát, ki most Londonban időzik, a na­pokban 7 amerikai gentleman kereste meg s fel­szólították őt, hogy a köztársaság elnökségére fo­gadja el a jelöltséget. Még megtörténik, hogy nő fog az északamerikai köztársaság elnöki székébe ülni. — Ki akar milliókra szert tenni? Mint a „Sloboda“ hirdetési ' rovatában olvashatni, 14 évi kutatás után sikerült egy embernek oly helyre bukkanni, hol — az illető nézete szerint — roppant összegű kincsnek kell elásva lenni. Ez a szerencsefia állítólag egy régi jövendölés alapján találta meg azt a helyet, hol szerinte 1,600,000 dupla arany, 4 ezüst oszlop, 1 arany érezrud s megszámlálhatlan gyöngyök és drágakövek felcüsz- nek, melyek értéke körülbelöl 303 millió forintra rúg. Minekutána azonban a szerencsés találónak előbb azt a telket, hol az ásatást végre akarja hajtani, meg kell vennie, nfndazokat, kik a talá­landó millióknak részesei akarnak lenni, fölhívja, hogy vele a szükséges pénzt teremtsék elő. Ma­gától értetődik, hogy a milliókat azután testvérie­sen megosztaná. — Az uzsorások áldozata. Kosa Ár­pád joghallgató agyonlőtte magát Kolozsváron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom