Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-05-11 / 38. szám

38, szara. Sepsi-Szentgyörgy, 1873 Y as árnap május 11 N z e r li e s z I ő - égi t r <« <1 a S e }-> s i- S 7. e n tg у « r g y i < n a rcf. Wllt-gimn г(,й1с1с- ii*.R> hová a 1 f» szelfemi rés/át illető к fui t; ménjéé к küldendők­kiadó bi val al : yOLLÁJÍ JAÓ R. könyvnyomdája es könyv­kereskedése, hová a hiidetések és előfizetési pénzek h érment esen intézem! ok. IX. évfolyam ; Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasitr. Kp Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. A „Háromszék! ház il pap-egylet" és a „.sepsí-szeutgyörgyi önkéntes iffizéítá-egylet“ hivatalos közlönye ELŐFIZETÉST EF.I.TÈTE1. lelyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — 1er. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 fit 50 kr. Hinlet inén ус к dija : 3 hasábos petit-sorért,, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílttól' sora 15 kr. А к ép viifélőházbó]. A mily hosszadalmasan tartott a magyar- nyelv kötelezővé tételet illetőleg az általános \ita, oly simán folynak le a részletek. Igaz ugyan hogy a sok módosítván у legnagyobb része áp­ol у fölösleges volt, mint akár az általános vita sok szószaporitása. Különösen éideket csak a Griinvald Bé^a által ajánit módosítások támasz­tottak, s nevezetesen az, nnelylyel a magyar­ság e lelkes harcosa a vegyesnyelvíi lakosság iskoláiban a magyar nyelvet nemcsak köteles tantárgyul, de tannyelvül is akarta behozatni A szónok ig< n megkapó színekben festette azt a szomorú processust, melynek következtében ott, hol a magyarságmásajkn lakossággal érint­kezik, az állam uralkodó nemzetiségre felszi- vütik értelmileg is alantabb álló nemzetiségek által. Mindenesetre hálás tárgy arra nézve, ki azt nemes eszméinek érdekében oly jól tudja felhasználni, mint épen Griinvald Béla. De ne feledjük, hogy minél fontosabb po­litikai kérdésekkel állunk szemben, annál ke­vésbé szabad a szív, az érzelem szagára hall­gatnunk. Ne feledjük el, hogy ha helylyel köz­zel a magyart assimilálják másajku nemzetisé­gek, minden esetre jobb az a másajku* * nezeti- ségli lakos, kiket a magyar nemzetiség assimi­lai. És ne feledjük el azt se, hogy a törvény nem a tannyelvről szól. Ez a közoktatási tör­vény körébe tartozik, mely e részben czélra- \ ezetöbben fntézkedik, mint Grünwald Béla mó- dositványa. A közoktatási törvény szerint a vegytsajka lakkosságnál a helyben divatozó nyelvek egyenlő jogot tarthatnak arra, hogy iskolai tannyelvül alkalmaztassanak. Használjuk e törvényt a magyar nyelv terjesztésére, ha lehet, a felekezetek által, ha nem lehet, akkor egyenesen községi vagy állami iskolák felállí­tása áltál Ez — nézetünk szerint ~ jobban vezet czélra és jobban is felel meg az állam méltóságának. Л jelen törvény czélja nem volt más, mint az állam hivatalos nyelvének, mint köteles tantárgynak behozatala minden népis­kolában. Így tudtuk igazolni azt minden táma­dás ellen és nyugton hallhattuk a nemzetiségi képviselők jogtalan kiíakadásak, kik e törvény­ben nemzetiségük elnyomására czé’zo törekvést láttak. Ha e térrel lelépünk, az igazságnak leg­alább látszatát kölcsönözhettük volna amfi so- phismáknak, mely lyel ellenségeink legalább a házon kivid propagandát remélnek űzni De abban aztán teljesen egyetértünk Grünwalddal, hogy a magyar nemzetiség pusztulására kell valamit tennie a kormánynak, sőt magának a nemzetnek is. Grünwald munkái maguk is ne­vezetes mozgalmat indítottak meg e tárgyban, és reméljük, hogy szavai minél szélesebb kör­ben fognak visszhangra találni A magyar tár­sadalomnak föl kell ébrednie letargiájából, és ha kell áldozatot is hoznia azért; hogy nemze­tiségünk lehetőleg izmosodjék s ne hátráljon meg pz ország legutolsó zugában sem bármely más nemzetiség élni. De erre, mint mondtuk, a közoktatási törvény segélyével kell Íratnunk. Nem akarjuk mi más nemzetiségek iskoláit el- venni a magyarosítás terjesztésére, ez a fegy­ver kétes, sőt veszélyes is lehet. De állítsunk magunk iskolákat fejünk megvédésére és ter­jesztésére. Ezen tért mindnyájan elfoglalhatjuk, ezt tőlünk senki el nem vitathatja. Ki kell még emelnünk a bizottsági előadót Baross Gábort, ki a sok mindenféle, s részben igen fölösleges módosítások daczára, egy pilla­natra sem lankadt meg fárasztó előadói lisztében. ■ Másnap, e hó 7-én végre befejezte a ház a magyarnyelv kötelező oktatásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását, e’fog idv.ín annak má­ra maradt szakaszait a közoktatási bizottság szövegezésében, — kivéve a hatodikat, melyet Molnár Aladár, Irányi Dániel és Baross Gábor urak egyesült erővel vetettek némi módosí­tás alá. Az erdőtervényjavaska'nak általános tár­gyalása következett ezután, és szerencsésen be is lejeztetett. A javaslatot, melynek törvén)- erőre emelkedését évek óta várja a gazdakö­zönség intelligens része, b. Perényi Zs'gmond mint előadó ajánlotta egy rövid, sikerült be­széddel. Rajta kivül az általános vitában még Szederkényi Nándor, b. Simonyi Lajos és Száj- bély Gyula urak vettek részt. Az első az erdő- törvényjavaslat által czélba vett intézkedések örökre való eltemetését indítványozta, javasol­ván annak olyatén átdolgozását, mely a íöfel- ügyeleti jogot ne a kormány, hanem a törvény- hatóságok kezébe adja; Szájbély Gyula ur pe­dig egy szakszerű, a tárgynak személyes isme rétét eláruló beszéddel támogatván egészben véve a javaslatot * Tisza Kálmán, Sepsi-Sztgyörgy város kép­viselője a budapesti lapok szerint meg fogja láto­gatni városunkat. Erre nézve közöljük a „Magyar ország“ cimü ellenzéki lap hirét. Az ő szokott fog- vicsorgató nyájassága természetesen itt sem marad el. A közlemény igy hangzik : „Tisza Kálmán"miniszterelnök ur, mint hal’juk, újabb kortesactióra készül. A debreceni diadalka­puk emlékei nem hagyják nyugodni, és hasonló ünnepélyre vágyikuj Debrecenébe, Sepsi-Szentgyör- gyön. Mint értesülünk, már minden előmunkálat ké­szen van egy nagyszerű székelyföldi utazásra, hova Tisza К álmén miniszterelnök urat számos országos képviselő kisérné le. Tervben van, hogy Tisza Kál­mán miniszterelnök ur Sepsi Szent-györgyön fogja fogadni az összes főispánokat és alispánokat, elvenni töltik a h Lis égi és hódolati esküt. A székelyföldi mamelukok már járnak-kelnek, hogy nagyszerű kormánypárti tüntetés legyen belőle, és ha a ta­laj jól megdolgoztatik odalent, akkor a diadalme­net rögtön foganatba vétetik idefent. Az ország- gyűlési szünidők nagyon alkalmasak lesznek reá. Novibazári expeditió és székely diadalmenet jól ki fogják egymást egészíteni. Eddig tart a „Magyarország“ közleménye. Hogy az ellenzék szivének roszul esik a Tisza Kálmán ur utazása és azon tiszteletteljes szeretet, melyet Sepsi Szentgyörgy város nagynevű képvi­selője iránt mutat, — azt meg tudjuk magunknak magyarázni. Sok szép álmaikat oszlatta fel már nekik Tisza Kálmán s igy nem csodálkozunk, ha minden levélzörrenésre összerázkódnak Keserves állapot biz ez ! Fogadja részvétünket az ellenzék remegő sajtója ! Bármily nehezünkre essék is az ellenzéket ismét kiábrándítani egy édes csalódásukból, bár­CLA.. A Kakuk, A napsugár megcsókolta a szendergő rügyecs- két és az pólyáiból kibontakozva vidor arccal üd­vözlő az élet első forrását. Oly gyenge még sze­gényke, úgy fázik, ha éjszakára fordul az idő, resz­ketve várja a reggel első sugarát s ha eljött, a hanyatlásnak indult élet ismét uj erőre pezsdül; nehány nap elmúltával testben, erőben annyira gya­rapodik, hogy alig lehetne többé féltenünk. És mégis féltjük. Eljön egy hideg éjszaka és tönkre teszi mind­azt, mit a jó meleg nap épített. A fejlődő bimbó­val egyszerre megnépesül az erdő s onnan, hol eddig a némaság, a kietlenség ütötte fel tanyáját, vidám zene hangzik a járó-kelők fülébe. A bo­garak ezreinek zsongása, a madarak most bus, majd vidám éneke egy harmóniába olvad össze. Az üdítő lég, a kedves harmónia eltölti a gyarló ember lelkét szeretettel, hálával az iránt, a ki mindezeket létrehozta. Minden örvend, minden örül az életnek. A dal, a jó kedv reggeltől estig, sőt még azon túl is eltart. Ma korán keltem fel. A szokatlanság kissé bágyasztott, de dus kárpótlást találtam a reggeli édes álom helyett azon érzelemben, mely szivemet fokról fokra átjárta. Mindenütt élet, mindenütt moz­gás a nagy természeti en ! A létért való küzdelem a leglelkesebben foly mindenfelé. Percre ledültem a harmatos fűre, hogy gondolkozzam azon erőkről, melyek állatot, növényt, ásványt oly szorosan egy­betartanak. Egyszerre szokatlan hang üti meg fü­lemet. Figyeltem. A hang újra ismétlődött. Kukuk ! kukuk ! Óvatosan indultam azon hely felé, honnan e hang jött. Madaram egy fán munkálkodott. Azon­nal elhatároztam, hogy pár sorban leirom e madár életét, hasznosságát. Ügy hiszem, hogy látásból mindenki ismeri e gerle nagyságú, hamvas-szürke madarat, mely­nek fehér hasa fekete hullámzatos csikókkal van ékítve. Farka hosszú, csőre kissé meggörbült. Ifjú­kori ruhája rendesen vöröses barna. Költözködő madár. Ápril végen jön hozzánk s már september- ben távozik. ■ Nagyon különc egy madár ez a kakuk. Nincs az erdőnek egyetlen madara, melylyel barátságban élne, még saját faját sem szereti. Bizony ha igy, érte sem igen- rajonganak a többi madarak. Ha neszét veszik valahol, addig nem nyugszanak, mig onnan el nem kergetik. Csúfolják, csipkedik, té- pásszák s nem ritkán meg is. ölik. Különben is vad, ingerlékeny, haragos természetét ilyenkor a legnagyobb fokra csigázzák, s jaj annak a fecské­nek, mert ez üldözi legnagyobb kitartással, mely csőre közé akad. Szerencsés ha élve megmenekszik. Üldözéseknek, boszantásoknak leginkább költözkö­dés alkalmával van kitéve s ilyenkor többet szen­ved, mint a mennyit megérdemelne azon haszon­ért, melyet a gazdának ittléte alatt hajt. Áprilisben, a mint az első rügyecske fejle- dezni kezd, a melengető, mindent uj életre keltő napsugár megindítja az életet azon apró tojáskák- ban is, melyeket egyes pillangók a múlt ősz vé­gén raktak a levelektől megfosztott fák rügyeire. Tették pedig ezt azon számításból, hogy a tavasz­kor kikelt állatkák azonnal táplálékot találjanak. Ezt meg is találják a fejlődő rügyecskén. A rest gazda nem szedi le azon pókhálós burkokat, me­lyek a hernyó tojásait rejtik, sőt még később sem sokat gon Hl a hüvelyknyi hosszúságra növeke­dett hernyókkal. Gondatlansága folytán nem rit­kán tünkre menne minden gyümölcsfája, ha nem volna ki nyakon csípje a kártékony bestiákat. No hanem megjelenik a kakuk épen a kellő időben, hogy segítsen a gazda sorsán és megkí­mélje a lassú mozgású kertészt a fáradságtól. Ir­galmatlanul esik neki a hernyóknak s visz vég­hez kozöttök oly pusztít 1st; milyenre a legélesebb szemű gazda sem volna képes. Egész nap fut, fa­rad, hogy kikeressen minden zeget-zugot, hová a rügyirtóknak csak egyetlen példánya is befeküdt. Telhetetlen gyomra roppant sok hernyót képes megemészteni, úgy hogy a gourmond embert in-; kább lehetne hozzá, mint ama bizonyos négylábú­hoz-hasonlítani, melynek fő kép ugari élete nem valami irigylésre méltó. Hogy a kakuk tojásait nem költi ki, haiíení becsempészi más madarak fészkébe, a melyek az­tán az édesmostohát a legnagyobb gonddal ápol­ják,- — az mindenki előtt tudva van. Hogy mi viszi a kakukkot ilyen illetlen lé­pésre. arról már sokan és sokfélekép gondolkoz­tak. Én részemről azt tartom, hogy ennek egye­düli oka a haza, a melyért él hal s mely miatt minden egyebet, fészekepitést, költést, házasságot háttérbe szőrit. Aztán hivatása is van ám a ka- kuknak. Ha ő a tavasz egyrészét fészekrakással, költéssel foglalná el, vajon pótolná-e helyét va­laki ? Betöltené-e azt az űrt, melyet az ő távol­sága okoz, a természet háztartásában más madár ? Tehetne e szolgálatot a gazdának, conserválhatná-e testét, melynek alkotása sok tápfelvételt igényel. Ne ítéljük el a szegény kakukkot, hisz hozzá ha­sonló szüléket az emberek közt is találunk eleget. Nincs-e az emberek között is akárhány becsempé­szett gyermek.. . ? Nem találtatik-e olyan, ki oda dobja gyer­mekét a lelencház mostoha dajkainak csak azért, hogy mindennapi kenyerét annál könnyebben meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom