Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-02-27 / 17. szám
mikor az elnök már nagy sietséggel igyekezett az oszladozó házat a jövő ülés napirendje felől felvilágosítani. X bolgár nemzetgyűlés elé, mely 22-én volt Tirnoyában megnyílandó, feszült érdekkel tekintenek minden oldalon. A túlzók törekvéseivel szemben a konzervatív elemek sorakozni igyekeznek s követendő maguktartása iránt előleges értekezletekben állapodtak meg. Egy ilyen értekezlet volt febr. 15-én Ruscsukban (frigorje metropolita lakásán ;* több képviselő és számos előkelő polgár vett benne részt, s egyhangúlag abban történt megállapodás, hogy a bolgár nép kívánságainak méltó kifejezést kell ugyan adni, de számba kell venni egyúttal a tényleges helyzetet s nem szabad a nemzetgyűlésen oly indítványokkal föllépni, sem a talán más oldalról teendő oly indítványokat pártolni, melyek a helyzet kényszerűségébe ütköznének. Elhatároztatott, hogy Tirnovában e célból erős és öntudatos párt alakittassék. Ar orosz kormány állítólag támogatja a mozgalmat. — Másrészt a bolgár nemzetgyűlés mohamedán tagjai is igyekeznek egymás közt megállapodásra jutni, s a mérsékeltebbek arra törekesznek, hogy a mohamedánok általában ne váljanak külön bolgár honfitársaik józanabb részétől. A mohamedánok főleg három kívánsággal fognak a nemzetgyűlésben föllépni, u. m. hogy a vakuf-javak (egyházi birtokos) terjedezne és értéke állapíttassák meg, a mohamedánok hadkötelezettsége szabályoztassék, s a mecsetek és mohamedán iskolák igazgatása tekintetében autonómia adassék nekik. Valószínű, hogy a 42 mohamedán képviselő ez alapon szilárdul összetartó pártot fog képezni, a többi kérdésekben pedig a mérsékelt konzervatív párttal fog együtt haladni. — Hogy e szövetség hasznára lesz-e a konzervatív pártnak, az persze még kérdés* mert a fanatikus túlzók ebből alkalmasint csak újabb fegyvert fognak kovácsolni a mérsékelt elemek terrorizálására. Bukurestböl, — Saját levelezőnktől — Bukurest, 1879. február 21. A bukuresti közönség sok és nevezetes mulatságoknak örvend ; eltekintve a sok bálokat, melyeket vendéglősök, társaságok, egyletek rendeznek, eltekintve a számos álarcos bálokat, jelenleg két nevezetesség időz itt a fővárosi közönség élvezetes szórakoztatása végett. A nemzeti színházban Rossi, a hires tragoediahős vendégszerepei nagy és válogatott közönség előtt. Jegyekhez csak nagy bajjal lehetett jutni s legtöbbször nem is kaphatni a felemelt nagy árak dacára is. A „Dacia“ helyiségében Jonescu ur igazgatása alatt válogatott énekesnők, gymnasticusok működnek. Itt van jelenleg miss Vanda, hires gymnasztikus, ki nem hiába bámulat tárgya a levegőben való utolérhetetlen művészies játéka által. Feltűnő szép alak erősen kifejlett izmokkal, összhangzó testalkattal. — Minden átékát nagy közönség nézi a tetszésnyilvánítások zajos kifejezése mellett. — Közelebbről itt lesznek „Estudiantina Figaro“ spanyol mandolin művészek tagjai is. A mi a magyarokat illeti, — az idén hét bál rendeztetett ; egyik a bukuresti ev. ref. egyház által február 15-én egy uj orgona felállítása javára ; a másik február 22 ikén lesz a „bukuresti magyar társulat“ által adva — saját könyvtára gyarapítására. ő császári és apostoli királyi Felségeik, I. Ferenc József és Erzsébet királyné ezüstlakodalmának ünnepélyében a bukuresti honpolgárok is részt vesznek, még pedig a „magyar társulat“ mint magyar egylet, és az osztrák-magyar telep. Az első egy művésziesen, de egyszerűen kiállított felirat, az utóbbi pedig egy díszes és kölséges felirat által. Mindkettő gyűjtések által egy maradandó és ezen napra emlékeztető alapítványt is óhajt tenni. — A „magyar társulat“ egy dalárdát alkotott s e végett saját pénztárából zoo frankot szavazott meg. Az osztrák-magyar telep pedig a Bukurestben élő osztrák-magyar polgárok árváinak segélyezésére szándékozik egy alapot teremteni. -— Mindkét cél elég üdvös s sikert kívánunk a kivitelhez. Arab-Tabiából való visszavonulása a román hadseregnek, mit kénytelen volt Európa beleszólására megtenni — keserűséggel töltik el újból a románokat a muszka barátság iránt. De az ellenzéki lapok a kérdés megfejtését nem a muszkában — hanem a kormányban keresik. Két lap áll előttem* mindkettő a Bratianu Rosetti-kormányt vádolja a románokon történt ez újabb megaláztatásért is A „Tirnpul“ Így szól : „Elég rósz, hogy ez a kérdés ennyire jutott ; elég rósz, hogy Oroszország kínoz bennünket, mint valami legyőzött ellenséget- elég rósz ! De hát mindezekért Oroszországot kell hibáztatnunk ? Ki jogosan itél, nemmel felel, mivel mindebben a radical kormány a hibás. Avagy nem a tiszta radicaloknak kell tulajdonítanunk nagy részben mindazokat a bajokat, mik rajtunk a szomszéd hatalmasság által történtek és történnek“. — Itt aztán tényekben mutatja ki eleitől kezdve a kormány magatartását Muszkaországgal szemben, a mely tények a muszka bejöveteltől egész a legutolsó időig' történtek s végül kimondja, hogy „ez a szolgaságnak gyümölcse a radical kormánynak hitalomra jövetele óta.“ Még keményebb szavakban fakad ki a ..Rés- boiul“. X. X. A románok a magyarnyelv ellen Fogaras, 1879. február 23. Tekintetes szerkesztő ur ! Mióta nem volt alkalmam becses lapját tudósítani, nagy dolgok történtek az állam nyelve ellen az erdélyrészi görög keleti érsek részéről. Ezt a szelíd lelkű főpásztort némely 48 beli matador beleugratta az oppozicióba és felküldötte Becsbe, a mint mondani szokták, „la Imperatu“, azaz a császárhoz. „Mentem, jöttem“, mondhatja Roman Miron főpap ; de nem mondja ám azt is : „győztem!“ Elmúltak a 48-beli boldog reakcionárius idők, midőn hátmögött osztogatták Becsből ama vészes tanácsokat, melyek a legborzasztóbb polgárháborút idézték volt elő. Ma már maga a Becsben járt főpap is a nagyszebeni híres tüntetés alkalmával is Baritíu főmatadornak félóráig tartó hosszú beszédére is csak annyit felelt : „Succesulu ulterioru nu este siguru“, azaz „a z u t ó b b i siker nem bizonyos“ No hát ezért beszélhetett Baritiu félóráig és elégethettek vagy kétszáz fáklyát ! Váljék egészségükre ! Zörögnek a mi brassói, nagyszebeni román lapjaink az államnyelv ellen, ég-ethetik a fáklyákat, hogy annál világosabban láthassák a bécsi zarándokolás hiábavalóságát. Az a szép, hogy a nevezett lapok szerkesztői mind jól tudnak magyarul. — Mi lehet oka annak, hogy ebben a jótéteményben sehogy sem akarják részesíteni az egész n a t i о t ? Azt mondják, hogy ha minden oláh megtanul valamicskét magyarul : vége lesz a nationak, elolvad, mint a vaj a forró krumpli között. Ez nem elég, még vallását is elve’ sziti az egész natio. A magyarajku görög keleti már nem lenne keresztyén. Ez aztán logica romána ! — Milyen jók ezek az állítások madárijesztőknek ! Szerintem nem igy áll a dolog. Másutt „liegt der Hund begraben“. Azon román tudósok, kik magyarul jól tudnak, nem akarják, hogy az közös kincsesé váljék, mert akkor a natio másnyelvü lapokat is olvashatna — s igy nem tartaná szentirásnak azt, a mit Nagyszebenben és Brassóban ma oly drága pénzért árulnak. Haj, az nagy baj lenne ! — Rajta tehát, ijesszük meg a natiót, hogy a magyar el akarja venni a 1 i m b á t. így aztán nem fog minden bocskoros paraszt fia magyarul beszélni, hogy még miniszter is lehessen belőle. Azt hiszem, hogy a szerkesztő ur is igen jól tudja, hogy még az utolsó paraszt falunak is megvan az ő arisztokráciája, hát miért ne lehetne meg nálunk is egy egész nationak ? Nem tréfa ez, a miket én itt irok. Van azonban a natio nak nehány olyan áb rándos fia is, a kik úgy jártak azzal a Trefort-féle törvényjavaslattal, mint az az ábrándos leány, aki fején egy kosár tojást vitt volt — nem tudom, В a- lázsfalvár a-e, vagy F о g a r a s r a, elég az hozzá, hogy a kosár lebukott, a sok tojás pocsékká lett és a gazdag férj, a szép palota eltűntek s igy Tündér Ilonából megint Mariutia lett. Mennyi fényes ábrándot tett tönkre az a törvényjavaslat : P о c u t i a, M a r m a t i a, C s i s i o- n a és más szép országok elrepültek és ezek helyett ott all „Ungaria“ ő nagysága s még sarkantyú sincs papucsán, hogy gúnyolódni lehetne : „c u pinteni unguresc i“. Baj, bizony baj ez, de ki tehet róla, ha a történelem eseményei nem ismétlődnek s a s u с c es- s u s nem c e r t u s ? Éberfl. Zsedényi Ede végtisztességc. — 1879. február 22. — h ebruár 22 én délután 2 órakor a szuperiten- densek és az evangélikus egyház elöljárói Zsedé- nyi lakására mentek, hogy holttestét az evangeli kus templomba átkisérjék. Györy Vilmos evang. lelkész mondott rövid be-zédet a halottas háznál; azután feltették a koporsót a gyászkocsira, melyet a koszorúk egész özöne borított. A szabadelvű párt, az egyesült ellenzék, a párton kívüli képviselők, a képviselőházi elnökség koszorúi tűntek ki a többiek közül az érckoporsón. Szepes-Szombat városának ezüst babérkoszorúja pihent a többi koszorúk fölött. Mindenfelől annyi virág és koszorú érkezett, hogy az a kocsi is, mely a gyászkocsit kisérte, egész virágos kertnek tűnt fel. A halottas kocsit hat fehér ló vonta. Nagy néptömeg kisérte a gyászos háztól egész a templomig, hol még sűrűbb csoportokban állott a nép. Lovas rendőrök voltak felállítva az u'easzöglete- ken, mig a templom előtt gyalogreiuRrök vontak korlátokat, hogy a bejáratnál a tolongást magaka dályozzák. Három órakor már jobbadán megtelt a temp lom. A szabadelvüpárti képviselők kör helyiségükben gyűltek össze és testületileg vonultak a templomba. Az egyház oltára virágokkal volt feldiszit- ve. Az oltár előtt két virág- s repkényoszlop közt négy lobogó láng égett, melyek közt állíttatott fel a virágokkal elhalmozott koporsó. A templom falai az oszlopfejek magasságáig gyászlepellel voltak bevonva ; az oltár mellett s a karzatokon az elhunyt családi címere függött. A ravatalt a képviselőház szolgái állták körül. Az oltártól jobbra körben a minisztérium tagjai, hátrább a képviselők, balra az evangelikns egyház elöljárói, a testületek és és egyletek képviselői, a karzatokon a hölgyek foglaltak helyet. A miniszterek közül jelen voltak : Tisza K álmán, Fauler, Szapáry gróf, Trefort, Szende Péchy, Bedekovics, továbbá Majláth György, országbíró, Ghycy Kálmán, Percei Béla, Schuster kassai püspök, Argyelics görög keleti püspök, Szlávy József, Bittó István, Gyürky gróf, Karácsonyi gróf, Som- ssich Pál, Csemegi Károly, Wecker-Gottez német fökonzul, Várady Gábor képviselőházi aleln., Li- povnicky, Graef altábornagy, Fehérvári báró tábornok államtitkár, nógrádi Szontagh Pál, Simonyi Lajos báró, Simonyi Ernő és a képviselőház tagjainak legnagyobb része. (Hajnald érsek a halottas háznál volt csak jelen. Fél négy órakor először is a kar énekelt egy gyászdalt, mely alatt az oltár előtti emelvényre Geduly szuperitendens lépett s az ének végeztével megkezdte gyászbeszédét- Kiemelte tevékenységét, függetlenségét, jótékonyságát ; a szigorúságot, melylyel maga iránt és a bőkezűséget, mely lyel a szégények iránt viseltetett. Mécseshez ha- sonlitá az elhunytat, mely mindig másoknak világított. A gondviselés földi javakkal áldotta meg, melyeket ö csak azért tekintett magáénak, hogy vele egyházát, az egyház elszegényedett férfiait, meg az ügyefogyott tanítókat segélyezze. Az az ember, mondá a szónok, — ki magától a legkisebb kényelmet, a jólét látszatát is megvonta, ezereket adott mások szükségeinek fedezésére. Neve a protestáns egyház történetében a Lorántfi Zsuzsánna, a Jeszenákok stb. nevei mellett fog ragyogni. — Zsedényi, ki családtalan, nőtelen volt, a hazát, nemzetét, egyházát tekintette szeretete tárgyainak s szerette úgy, mint kívüle nem sokak szerettek. — Méltán hullathatnak ravatalánál kényeket, mert nem tudhatják ki lép nyomába. A mint egyes nagyoknak az „igazságos“, a „bölcs“ nevet adja a nép, úgy fogja — mondi — elnevezni Zsedényit a „nagylelkű adakozódnak. Szónok a politikusról, államférfiuról, nem emlékezett meg, mert azt hiszi, Zsedényinek azon téren szerzett érdemeit avatot- tabbak fogják méltányolni. Rövid ima után megszólalt ismét a gyászkar és halotti énekkel fejezte be a gyászünnepélyt. A közönzég meghatottan oszlani kezdett. Végül a koporsót ismét föltették a gyászko- csira és nagy néptömeg kíséretében szállították a magyar államvasutak indóházához. Este fél nyolc órakor külön vonaton vitték Lőcsére, hol a családi sírboltban sírboltban helyezték örök nyugalomra. Az elhunyt testvére : Zsedényi őrnagy, öccse Okolicsányi Ödön és ennek sógora Malater kisérik a holttestet a Szepességbe. VIDÉKI ÉLETBereck, 1879. február 18. Tekintetes szerkesztő ur ! Az asztrachani pestis, mely Oroszország hódítási terveit legalább egyideig meglehetősen meg- - hiúsította, nem csupán a cár alattvalóit ejtette páni félelembe, hanem tudvalevőleg Európa más álla- -j mait s ezek között hazánk kormányát is óvintez- - kedések megtételére késztette. Ily óvintézkedés mindenesetre elkerülhetlenül szükséges, s csakugyan köszönettel tartozunk a kormánynak, — habár csak szigorú kötelességét teljesítette is — midőn látjuk, hogy minden lehetőt megtesz arra nézve, hogy e rémületes vendég mindet is látogatásával valamikép ne szerencséltessem
