Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-10-30 / 87. szám

— 347 — télyes embertől halottam, „lári-fári gyülé- sezhetnémségek“ volnának. Körülöttünk minden megye megtartá már évi közgyűlését az idén is. — Csikmegye, Udvarhely- megye, Brassómegye, az erdővidéki tanitótestület stb. mind eleget tett maga elé szabott kötelezett­ségének az idénre is. Mi pedig még a harmadik évben sem akarunk gyűlést tartani. Nem látok semmi iparkodást, nem látok semmi igyekezetei arra nézve, hogy a tanitótestület, melynek oly spe- cziális igényei vannak, melynek oly sok javitni, oly sok tenni valói volnának, csak rá- is gondol­jon saját állapota javítására. Tehát én még egyszer s talán utoljára nyil vános roszaiásomat fejezem ki ezen semmi szin alatt nem menthető indolentia felett s határozottan kijelentem, hogy ha a tanitótestület közös szellemi érdekeit ily könnyelműen tapossuk sárba : legkö­zelebbről nem fogom elmulasztani e körülmény fe­lől a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi mi niszteriumot kellően tájékozni. Meg vagyok győ­ződve, hogy egy hivatalos közbelépés más fordulatot fog adni a dolognak, s nem fogja en­gedni, hogy az egész magyar hazában Háromszék tanítótestülete legyen a legutolsó. Egy tanító VIDÉKI ÉLET. Ilyefalva, 1879 okt. 28. Tekintetes szerkesztő ur ! Az ilyefalvi „Ifjúsági önképző kör“ folyó hó 15-én tartá meg ó-ik jótélconyczélu műkedvelői előadását a helybeli leégettek javára s ismét egy virággal szaporitá a hála és elismerés azon koszo­rúját, melyet közönségünk már rég ezen műked­velő társulat homlokára tűzött. Ezúttal előadatott Szigligetinek még mindig vonzó és a közönséget folytonos derültségben tartó „Liliom fi“ czimű 3 felvonásos vigjátéka, mely­ben a czimszerepet Komáromi ur, a Sztupa ur társulatának egyik kitűnő tagja oly nagyszerűen játszta, hogy közönségünknek nem egy tagja em­lékezik ma is kedvesen vissza Komáromy ur játé­kára. Fogadja e helyen is szives közreműködésé­ért „önképző-körünk“ legforróbb köszönetét és azon szerencsétlenek háláját, kiknek ezen előadás jövedelméből egy pár könycseppjük letörültetett. Mi nem vagyunk azon helyzetben, hogy kö­vessük egyik jónevű Írónk eme szavait : „a mű­kedvelőkről vagy jót, — vagy semmit“ ! Ha ezen • előadásról mégis csak jót Írhatunk, az ügyes sze­replők éráeme csupán ; mert rosszat bármint akar- inánk is írni, az igazság megsértése nélkül nem Írhatnánk. De szóljunk a szereplőkről, s nőké lévén ;az elsőség, szóljunk Csusz Annáról. Ha azt mon- jdanók, hogy Camillát, az álszenteskedő s még rán- iczos bőrrel is tetszeni vágyó vén nevelőnőt jól -személyesítette — vétkeznénk ; ily játékra a di­cséretes jelzőt kell használnunk. Erzsi szerepét iPeike Etelka játszta, ki rövid szerepében is feltűnt helyes játéka által. Petke Vilma, a szomszédaszsony -szerepében jó alak volt. Mariskát, a titokban sze­rető naiv leánykát Gazda Vilma játszta, ki gyö­nyörű énekével, melyről Hetényi Antonia urasz- szony is, ki az előadáson jelen volt — elismerő leg nyilatkozott — a közönséget meghódította. A -szerep helyes felfogása, színpadi otthonosság, he­lyes szókiejtés nála oly tulajdonok, melynek egy színésznőnél is elismerést, egy műkedvelőnél — dicséretet érdemelnek. A férfi szereplők közt kitűntek : Duducz G., ja fáradhatlan műkedvelő s ez előadás létrehozója, iüenkő D., Nagy E., Szász K., Csomós J. és Már kos B. ur, kinél jobb súgót még S.-Szentgyörgyön sem lehetne kapni. Az előadást tánczvigalom követte, mely haj­maiig tartott. Es midőn még egyszer ismételnék az egész -előadás igen élvezetes és sikerült volta feletti elis­merésünket, nem tehetjük, hogy e jóhirre vergő­dött műkedvelő társulatot közönségünk és a köze- ebb fekvő vidék minél nagyobb pártolásába an­nál is inkább ne ajánljuk, mivel előadásai alkal­mával nem mindennapi élvezetben részesülünk. Kiss György. Türr tábornok és Zichy Jenő Deésen. Deés, 1879. október 23. Tegnap a déli órákban érkezett városunkba Türr István tábornok gróf Teleki Sándor ezredes kíséretében ; félöt órakor a kolozsvári polgári dal egylet. Ez utóbbit a város részéről Roth Pál pol­gármester, a szini műkedvelő társulat részéről pe­dig Kászonyi Jenő megyei hivatalnok és ügyes műkedvelő meleg szavakkal üdvözlé, mit a vendé­gek nevében Benigni Samu iparegyesületi elnök cöszönt meg. Vagy 2 órával később érkezett meg i várva-várt gróf Zichy Jenő, ki a városba jőve, íz ünnnepélyes fogadtatást, melyre az előkészüle­tek n.egtétettek, kikerülendő, kocsijából kiszállva, gyalog ment szállására; de alig helyezkedett el, nár felkereste őt egy több tagú küldöttség élén /<oth Pál és a legmelegebben ödvözlé kitűnő ven­dégünket. Estve 8 óra után az „Angol“ czimü szállodá­ba jöttek vendég-eink (köztük K. Papp Miklós, a „Magyar Polg.“ és Békési Károly, a „Kelet“ szer­kesztője) a tiszteletükre rendezett társas vacsorára. Ez alkalommal számtalan toaszt hangzott el, melyek legtöbbje gróf Zichy Jenőt, báró Bánífy Dezsőt és Türr Istvánt élteté. A nagyon kedélye­sen lefolyt estebéd 11 órakor ért véget. Ma reggel a főispán vezetése mellett meg szemlélték vendégeink a kiállítási csarnokokat, a melyek mindegyike mindegyikre meglepő hatást idézett elő. Maga gróf Zichy kijelenté, hogy a lá­tottak várakozását felülmúlták, hogy kiállításunk igazán fényesen sikerült. Délelőtt 11 órakor a megyeház előtt felhang­zott a tűzoltó zenekar indulója, jelezvén, hogy egy magasztos ünnepély vette kezdetét. A megyeház tanácsterme zsúfolásig megtelt, — s midőn magas vendégeink abba beléptek, alig tudott megszűnni a lelkes éljenzés. Báró Bánffy Dezső kiállítási elnök bemutatja gróf Zichyt és Türr tábornokot, jelzi, hogy a szé­kesfehérvári kiállítás alkalmával nyert kitüntetése két az erdélyi kiállítóknak ezennel át fogja nyuj tani. — Gróf Zichy Jenő hangsúlyozza, hogy egy nagy mű fog befejeztetni ezúttal, a midőn egy másik nagy mű befejezésén fáradoznak.­A zászlójával megjelent kolozsvári dalegylet a Hymnust énekli, miután Bovánkovics Gyularniiit jegyző olvassa a kitüntetettek névsoiát. 172 kitün­tetés osztatik ki, még pedig a jelenlevőknek él­jenzés közben személyesen, a távollevőknek rész­ben megbizottaiknak, részben pedig a mi tárlatunk végrehajtó bizottságának kézbesittetés végett. — Gróf Zichy Jenő az ünnepélyt befejezvén, élteti a kiállítókat, báró Bánffy Dezsőt, mint egy sikerült kiállítás létrehozóját, gróf Kornis Viktort, mint a szolnok-dobokamegyei gazdasági egylet elnökét és mindazokat, kik a deési sikerült kiállítás megte­remtése érdekében fáradoztak Báró Bánffy megköszöni Zichyiu-k, hogy ez ünnepélylyel kiállításunk díszét ernelé, hangsul)Toz- za, hogy tárlatunk nem akart a székesfehérvárinak utánzása lenni, az kis körre, megyeire terveztetett, de a közérdekeltség folytán nőtt oly nagyra, mint a minő. A dalegylet a lélekemelő szózatot elénekel­vén, gróf Zichy Jenő és br Bánífy Dezső harsány éljenzése mellett az ünnepély véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. — A deési kiáll it ást okt. 26-án a déli órák­ban báró Bánffy Dezső elnök bezárta, az ünnepélyt emelte a kiállítók kitüntetése, 94 ezüst, 126 bronz érem, 256 oklevél, 6 pénzbeli jutalom osztatott ki. Estve Bánffy Dezső elnök fáklyás zenével tisztel­tetek meg, a menetben a tűzoltók is részt vettek, a fáklya vivők a legtekintélyesebb kereskedők, üzlet-főnökök, intelligens iparosok voltak, az ipar­társulat testületileg volt jelen, a városi és vidéki tisztelgők sokasága s tenger népség a Hunyadi- indulóval vonult Bánffy lakására, a szónoklatot Szentiványi Sándor, egy pesti tekintélyes ezég ágense tartotta, köszönetét mondva Bánffy siker- dus fáradozásáért, áldást kíván családjára. Bánffy ismert ékesszólásával köszönte a megtiszteltetést, az érdemet megosztja a kiállítási bizottság tagjai­val, kik törekvéseiben elősegítették, éltetve a de­rék kiállítókat, haladásra buzdltá őket. — Sokszo­ros éljenek után a menet kiindulási helyéről, az ipartárlat udvarán szétoszlott. — Az ilyefalvi „Ifjúsági ön képző' kör“ által folyó évi október 15-én a tüzkárosul' tak javára rendezett szini előadás s az ezzel kap­csolatosan rendezett tánczmulatság összes bevé­tele 66 frt, kiadása 46 frt 83 kr ; tiszta jövedelme 19 frt 17 kr. Ezen összegbe felülfizettek: szotyori t. Nagy Károly ur 2 frtot, s.-sztgyörgyi Cseh Zsig-a 2 frt 80 kr, becsübiztos tek. Nagy Adolf ur x frtot k. jegyző tek. Petke Lajos ur 1 frt 80 kr, Dózsa Gyula ur 70 kr, aldobolyi Molnár József 40 kr, s. sztgyörgyi tek. Potofszky Antalné úrasszony 40 kr, s.-sztgyörgyi Pataki Áron ur 1 frtot, s.-szt.- györgyi Zsigmondi Béniám ur 1 frt, tek. Duducz Gerő ur I frtot, Anonymus 50 kr. Fennjelzett ősz- szeg az önképző kör gyűlésén beszámoltatott s ki­osztás végett a k. tek. elöljáróságnak átadatott.-j-Necrolog. A múlt héten temették e^ ismét a nemzetnek egy buzgó fiatal napszámosát, Gáspár Géza hosszufalusi tanítót. Á megbol dogult 25 éves férfit házasságának kilenczedik hó napjában ragadta el a halál szeretett övéi közül. A páratlan szelíd jellemű, ügybuzgó tanítóban egyaránt sokat vesztett a tanügy, a társadalom és a család, Édes atyja, aldobolyi ev. ref. lelkész tiszteletes Gáspár Albert ur, az édes anya, több testvér és a szerető fiatal nő, Schnabel Katalin nagy fájdalmát enyhítse az idő balzsama. Béke poraira. — Szerkesztői üzenetek. N. J. ur­nák Aszód. A beküldött levél nem érdekli la púnkat, a vers pedig nem közölhető. L—d. E. Budapest. A verset nem közölhetjük ; tudósításait azonban szívesen vesszük. N. P. urnák, В о d z a- forduló. Vidéki levelet kérünk inkább ; azt egész készséggel közöljük. — Árvíz az u j városházán. Budapes - ten folyó hó 25-én a VI. kerület egy nagy része teljes vízhiányban szenvedett. Délután négy óra tájt ugyanis megfoghatatlan módon megtagadta szolgálatát a vízvezetéki csap s magánházakban úgy, mint közhelyeken esti egynegyed т 1 óráig nem vc'i vízvezetéki viz nyerhető. Az uj város­házán is hiába találgatták a kellemetlen jelenség okát. Legboszusabbak voltak a szolgák; — Egy pár, közülök a III. ügyosztály öreg szolgája pró­bálgatta, csavargatta a csapot — s nyitva felej­tette azt. Este bezárkóztak s elmentek aludni. Ne­gyed и kor megjött a viz s egész éjjel folyton ömölvén, elárasztotta az ügyosztály összes helyi­ségeit, sőt átszivárgóit a mennyezeten és a fó'd- szinten levő katonai ügyosztályban az összss szek­rények, asztalok és künn.* heverő Latok eUz uk. Képzelhető az ijedség, midőn reggel mindez nap­fényre jött, — A tél borzalmai. Szent-Gálrói (Vesz' prémmegye) írják az „Egyetértésnek“ : Azon hír, hogy egy gyermeket rnegett a farkas, valótlan > hanem megölt к itt a napokban a farkasok egy lovat, egy tinót, több birkát, kecskét és malaczot. A műit heti zivataros időben pedig 18 dikára vir­radóra megfagyott Deli Gáborné a falu ól fél órá­nyira ; a szerencsétlen, kinek két kis árvája ma­radt, mintegy 2З éves volt. Paragi Benő 16 éves fiú pedig a falutól alig 300 lépésre fagyott meg. Hajdú Ádám 54 éves ember pedig az Esegvári korcsmától alig 40 lépésnyire fagyott meg. — A földrengés haszna. Fejér temp­lomról azt Írják, hogy a földrengés következtében bedültek a régi Golubácsi vár romjai és teljesen betemették azokat a barlangokat, mel vekből a gonosz golubácsi legyek szoktak kikelni. Ez ugyan­csak örvendetes hír az ország déli vidékeinek, azok közt azon megyének is. — Gyújtogató leány. A Nagy-Tapol- csán mellett levő Raicsán falu a napokban egé­szen leégett. Ez már rövid idő alatt a tizennegye­dik tüzeset volt a faluban, melyből a leg-atolsó szerencsétlenségig csak három ház állt fenn. Most már ezek is leégtek a templommal s a sok takar­mánynyal együtt. Ekkor kiderült az is, hogy a tüzet egy küencz éves leány ’ gyújtotta. Tette in­doka felől kérdez telvén, hideg vérüen kijelentette, hogy gyönyörködni akar a lángokban. A kis leány az újvidéki törvényszékhez kísértetett. A nyomor igen nagy a fa’uban. — Egy s z é к e 1 у baka utazott nem rég Brassóból Kolozsvár felé. Útközben kihajolván az ablakon, társzáját kiejté a vonatról. A tározóban csak I frt volt ugyan, de a baka igazi vakmerő- séggel leugrott utána a rohanó vonatról s tárcsá­ját föl is vette. Nem lett semmi baja. — Magyar tudós mint török adó­szedő. Bálint Gábor székely eredetű nyelvészünk, kinek az akadémiától megválása tavasszal oly nagy- feltűnést okozott, Konstantinápolyban a pénzügy­minisztériumban, mint adószedő felügyelő nyert alkalmazást. Fizetése 4500 frt. Ezen összeg a konstantinápolyi hivatalnokok fizetéséhez képest nem nagy, de inig azok fizetésüknek alig egy 10 ét kapják meg rendesen, Bálint Gábornak azon előnye van, hogy ő maga szedi be az adót s abból joga van, hogy saját fizetését rögtön lefoglalja. Mint a „Hon“ írja, hasonló minőségében a napokban Bag- dádba küldetett az adóügyek rendezése véget. — Mérnök mint kályhatiszti tjó. Be- regmegye egyik földbirtokosának földbirtokán lejL- mérezés eszközlése végett mérnökre lévén szük­sége, ennek foganatosítására egyik beregszászi, általánosan jó humoráról ösmert mérnök barátját kérte fel; de az érette beküldött fogat kocsisa egyszersmind meg volt bízva azzal, hogy kályha- tisztítót is vigyen ki. — Azonban ez utóbb, ki nem mehetvén, csupán a mérnök jelenhetett meg — még pedig a házi ur távollétében — az idegen megyei s általa nem ösmert házi nő előtt, ki is amint e hirtelen leszállóit, csakis a kályhaíisztitó kihozataláról lóvén tudomása, azonnal a munka programra mily irányban megkezdése felől kérte véleményét. A tréfát kedvelő mérnök, hogy a kezdetnek mulattató folytatása legyen, — késznek ajánlkozott a kályhaíisztitó feladatának teljesíté­sére. De a házi ur a eközben haza érkezvén, véget vetett a tréfás jelenetnek, midőn mérnök barátját nejének bemutatta. Képzelhetni, hogy mily kedé­lyes pár órát töltött el ezután a jókedvű mérnök­barát a szives család körében. — Pandur és katona. Vasárnap f. hó 19 én délután három órakor Thurdossin (Árva- megye) helységén át ballagott egy közös hadsereg­beli baka teljesen hadi felszerelésben. A járási szolgabiró meglátván a katonát, magához akarta hivatni egy pandúr által a varosházára. Feltűnő volt ugyanis előtte, mikép jön ide katona, holott az egész környékben helyőrség nincsen, Trencsént és Rózsahegyet kivéve, mely utóbbi helyen hon­védség- van állomáson. A katona megtagadta a a pandúrnak az engedelmességet, kijelentvén, hogy neki a s/.olgabh'óhoz semmi köze. Ä pandúr ismé­telvén felszólítását, a katona lerántja lőfegverét s szivén találta a szegény pandúrt, ki rögtön meg is halt. A katona megrémülve futott a város kö­zelében elterjedő suberczi erdőcskébe, üldöztetve a felbőszült lakosság által. A dühös tömeg végre elérte s buszut lihegve rontott a vakmerőnek, ki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom