Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-10-30 / 87. szám
— 347 — télyes embertől halottam, „lári-fári gyülé- sezhetnémségek“ volnának. Körülöttünk minden megye megtartá már évi közgyűlését az idén is. — Csikmegye, Udvarhely- megye, Brassómegye, az erdővidéki tanitótestület stb. mind eleget tett maga elé szabott kötelezettségének az idénre is. Mi pedig még a harmadik évben sem akarunk gyűlést tartani. Nem látok semmi iparkodást, nem látok semmi igyekezetei arra nézve, hogy a tanitótestület, melynek oly spe- cziális igényei vannak, melynek oly sok javitni, oly sok tenni valói volnának, csak rá- is gondoljon saját állapota javítására. Tehát én még egyszer s talán utoljára nyil vános roszaiásomat fejezem ki ezen semmi szin alatt nem menthető indolentia felett s határozottan kijelentem, hogy ha a tanitótestület közös szellemi érdekeit ily könnyelműen tapossuk sárba : legközelebbről nem fogom elmulasztani e körülmény felől a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi mi niszteriumot kellően tájékozni. Meg vagyok győződve, hogy egy hivatalos közbelépés más fordulatot fog adni a dolognak, s nem fogja engedni, hogy az egész magyar hazában Háromszék tanítótestülete legyen a legutolsó. Egy tanító VIDÉKI ÉLET. Ilyefalva, 1879 okt. 28. Tekintetes szerkesztő ur ! Az ilyefalvi „Ifjúsági önképző kör“ folyó hó 15-én tartá meg ó-ik jótélconyczélu műkedvelői előadását a helybeli leégettek javára s ismét egy virággal szaporitá a hála és elismerés azon koszorúját, melyet közönségünk már rég ezen műkedvelő társulat homlokára tűzött. Ezúttal előadatott Szigligetinek még mindig vonzó és a közönséget folytonos derültségben tartó „Liliom fi“ czimű 3 felvonásos vigjátéka, melyben a czimszerepet Komáromi ur, a Sztupa ur társulatának egyik kitűnő tagja oly nagyszerűen játszta, hogy közönségünknek nem egy tagja emlékezik ma is kedvesen vissza Komáromy ur játékára. Fogadja e helyen is szives közreműködéséért „önképző-körünk“ legforróbb köszönetét és azon szerencsétlenek háláját, kiknek ezen előadás jövedelméből egy pár könycseppjük letörültetett. Mi nem vagyunk azon helyzetben, hogy kövessük egyik jónevű Írónk eme szavait : „a műkedvelőkről vagy jót, — vagy semmit“ ! Ha ezen • előadásról mégis csak jót Írhatunk, az ügyes szereplők éráeme csupán ; mert rosszat bármint akar- inánk is írni, az igazság megsértése nélkül nem Írhatnánk. De szóljunk a szereplőkről, s nőké lévén ;az elsőség, szóljunk Csusz Annáról. Ha azt mon- jdanók, hogy Camillát, az álszenteskedő s még rán- iczos bőrrel is tetszeni vágyó vén nevelőnőt jól -személyesítette — vétkeznénk ; ily játékra a dicséretes jelzőt kell használnunk. Erzsi szerepét iPeike Etelka játszta, ki rövid szerepében is feltűnt helyes játéka által. Petke Vilma, a szomszédaszsony -szerepében jó alak volt. Mariskát, a titokban szerető naiv leánykát Gazda Vilma játszta, ki gyönyörű énekével, melyről Hetényi Antonia urasz- szony is, ki az előadáson jelen volt — elismerő leg nyilatkozott — a közönséget meghódította. A -szerep helyes felfogása, színpadi otthonosság, helyes szókiejtés nála oly tulajdonok, melynek egy színésznőnél is elismerést, egy műkedvelőnél — dicséretet érdemelnek. A férfi szereplők közt kitűntek : Duducz G., ja fáradhatlan műkedvelő s ez előadás létrehozója, iüenkő D., Nagy E., Szász K., Csomós J. és Már kos B. ur, kinél jobb súgót még S.-Szentgyörgyön sem lehetne kapni. Az előadást tánczvigalom követte, mely hajmaiig tartott. Es midőn még egyszer ismételnék az egész -előadás igen élvezetes és sikerült volta feletti elismerésünket, nem tehetjük, hogy e jóhirre vergődött műkedvelő társulatot közönségünk és a köze- ebb fekvő vidék minél nagyobb pártolásába annál is inkább ne ajánljuk, mivel előadásai alkalmával nem mindennapi élvezetben részesülünk. Kiss György. Türr tábornok és Zichy Jenő Deésen. Deés, 1879. október 23. Tegnap a déli órákban érkezett városunkba Türr István tábornok gróf Teleki Sándor ezredes kíséretében ; félöt órakor a kolozsvári polgári dal egylet. Ez utóbbit a város részéről Roth Pál polgármester, a szini műkedvelő társulat részéről pedig Kászonyi Jenő megyei hivatalnok és ügyes műkedvelő meleg szavakkal üdvözlé, mit a vendégek nevében Benigni Samu iparegyesületi elnök cöszönt meg. Vagy 2 órával később érkezett meg i várva-várt gróf Zichy Jenő, ki a városba jőve, íz ünnnepélyes fogadtatást, melyre az előkészületek n.egtétettek, kikerülendő, kocsijából kiszállva, gyalog ment szállására; de alig helyezkedett el, nár felkereste őt egy több tagú küldöttség élén /<oth Pál és a legmelegebben ödvözlé kitűnő vendégünket. Estve 8 óra után az „Angol“ czimü szállodába jöttek vendég-eink (köztük K. Papp Miklós, a „Magyar Polg.“ és Békési Károly, a „Kelet“ szerkesztője) a tiszteletükre rendezett társas vacsorára. Ez alkalommal számtalan toaszt hangzott el, melyek legtöbbje gróf Zichy Jenőt, báró Bánífy Dezsőt és Türr Istvánt élteté. A nagyon kedélyesen lefolyt estebéd 11 órakor ért véget. Ma reggel a főispán vezetése mellett meg szemlélték vendégeink a kiállítási csarnokokat, a melyek mindegyike mindegyikre meglepő hatást idézett elő. Maga gróf Zichy kijelenté, hogy a látottak várakozását felülmúlták, hogy kiállításunk igazán fényesen sikerült. Délelőtt 11 órakor a megyeház előtt felhangzott a tűzoltó zenekar indulója, jelezvén, hogy egy magasztos ünnepély vette kezdetét. A megyeház tanácsterme zsúfolásig megtelt, — s midőn magas vendégeink abba beléptek, alig tudott megszűnni a lelkes éljenzés. Báró Bánffy Dezső kiállítási elnök bemutatja gróf Zichyt és Türr tábornokot, jelzi, hogy a székesfehérvári kiállítás alkalmával nyert kitüntetése két az erdélyi kiállítóknak ezennel át fogja nyuj tani. — Gróf Zichy Jenő hangsúlyozza, hogy egy nagy mű fog befejeztetni ezúttal, a midőn egy másik nagy mű befejezésén fáradoznak.A zászlójával megjelent kolozsvári dalegylet a Hymnust énekli, miután Bovánkovics Gyularniiit jegyző olvassa a kitüntetettek névsoiát. 172 kitüntetés osztatik ki, még pedig a jelenlevőknek éljenzés közben személyesen, a távollevőknek részben megbizottaiknak, részben pedig a mi tárlatunk végrehajtó bizottságának kézbesittetés végett. — Gróf Zichy Jenő az ünnepélyt befejezvén, élteti a kiállítókat, báró Bánffy Dezsőt, mint egy sikerült kiállítás létrehozóját, gróf Kornis Viktort, mint a szolnok-dobokamegyei gazdasági egylet elnökét és mindazokat, kik a deési sikerült kiállítás megteremtése érdekében fáradoztak Báró Bánffy megköszöni Zichyiu-k, hogy ez ünnepélylyel kiállításunk díszét ernelé, hangsul)Toz- za, hogy tárlatunk nem akart a székesfehérvárinak utánzása lenni, az kis körre, megyeire terveztetett, de a közérdekeltség folytán nőtt oly nagyra, mint a minő. A dalegylet a lélekemelő szózatot elénekelvén, gróf Zichy Jenő és br Bánífy Dezső harsány éljenzése mellett az ünnepély véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. — A deési kiáll it ást okt. 26-án a déli órákban báró Bánffy Dezső elnök bezárta, az ünnepélyt emelte a kiállítók kitüntetése, 94 ezüst, 126 bronz érem, 256 oklevél, 6 pénzbeli jutalom osztatott ki. Estve Bánffy Dezső elnök fáklyás zenével tiszteltetek meg, a menetben a tűzoltók is részt vettek, a fáklya vivők a legtekintélyesebb kereskedők, üzlet-főnökök, intelligens iparosok voltak, az ipartársulat testületileg volt jelen, a városi és vidéki tisztelgők sokasága s tenger népség a Hunyadi- indulóval vonult Bánffy lakására, a szónoklatot Szentiványi Sándor, egy pesti tekintélyes ezég ágense tartotta, köszönetét mondva Bánffy siker- dus fáradozásáért, áldást kíván családjára. Bánffy ismert ékesszólásával köszönte a megtiszteltetést, az érdemet megosztja a kiállítási bizottság tagjaival, kik törekvéseiben elősegítették, éltetve a derék kiállítókat, haladásra buzdltá őket. — Sokszoros éljenek után a menet kiindulási helyéről, az ipartárlat udvarán szétoszlott. — Az ilyefalvi „Ifjúsági ön képző' kör“ által folyó évi október 15-én a tüzkárosul' tak javára rendezett szini előadás s az ezzel kapcsolatosan rendezett tánczmulatság összes bevétele 66 frt, kiadása 46 frt 83 kr ; tiszta jövedelme 19 frt 17 kr. Ezen összegbe felülfizettek: szotyori t. Nagy Károly ur 2 frtot, s.-sztgyörgyi Cseh Zsig-a 2 frt 80 kr, becsübiztos tek. Nagy Adolf ur x frtot k. jegyző tek. Petke Lajos ur 1 frt 80 kr, Dózsa Gyula ur 70 kr, aldobolyi Molnár József 40 kr, s. sztgyörgyi tek. Potofszky Antalné úrasszony 40 kr, s.-sztgyörgyi Pataki Áron ur 1 frtot, s.-szt.- györgyi Zsigmondi Béniám ur 1 frt, tek. Duducz Gerő ur I frtot, Anonymus 50 kr. Fennjelzett ősz- szeg az önképző kör gyűlésén beszámoltatott s kiosztás végett a k. tek. elöljáróságnak átadatott.-j-Necrolog. A múlt héten temették e^ ismét a nemzetnek egy buzgó fiatal napszámosát, Gáspár Géza hosszufalusi tanítót. Á megbol dogult 25 éves férfit házasságának kilenczedik hó napjában ragadta el a halál szeretett övéi közül. A páratlan szelíd jellemű, ügybuzgó tanítóban egyaránt sokat vesztett a tanügy, a társadalom és a család, Édes atyja, aldobolyi ev. ref. lelkész tiszteletes Gáspár Albert ur, az édes anya, több testvér és a szerető fiatal nő, Schnabel Katalin nagy fájdalmát enyhítse az idő balzsama. Béke poraira. — Szerkesztői üzenetek. N. J. urnák Aszód. A beküldött levél nem érdekli la púnkat, a vers pedig nem közölhető. L—d. E. Budapest. A verset nem közölhetjük ; tudósításait azonban szívesen vesszük. N. P. urnák, В о d z a- forduló. Vidéki levelet kérünk inkább ; azt egész készséggel közöljük. — Árvíz az u j városházán. Budapes - ten folyó hó 25-én a VI. kerület egy nagy része teljes vízhiányban szenvedett. Délután négy óra tájt ugyanis megfoghatatlan módon megtagadta szolgálatát a vízvezetéki csap s magánházakban úgy, mint közhelyeken esti egynegyed т 1 óráig nem vc'i vízvezetéki viz nyerhető. Az uj városházán is hiába találgatták a kellemetlen jelenség okát. Legboszusabbak voltak a szolgák; — Egy pár, közülök a III. ügyosztály öreg szolgája próbálgatta, csavargatta a csapot — s nyitva felejtette azt. Este bezárkóztak s elmentek aludni. Negyed и kor megjött a viz s egész éjjel folyton ömölvén, elárasztotta az ügyosztály összes helyiségeit, sőt átszivárgóit a mennyezeten és a fó'd- szinten levő katonai ügyosztályban az összss szekrények, asztalok és künn.* heverő Latok eUz uk. Képzelhető az ijedség, midőn reggel mindez napfényre jött, — A tél borzalmai. Szent-Gálrói (Vesz' prémmegye) írják az „Egyetértésnek“ : Azon hír, hogy egy gyermeket rnegett a farkas, valótlan > hanem megölt к itt a napokban a farkasok egy lovat, egy tinót, több birkát, kecskét és malaczot. A műit heti zivataros időben pedig 18 dikára virradóra megfagyott Deli Gáborné a falu ól fél órányira ; a szerencsétlen, kinek két kis árvája maradt, mintegy 2З éves volt. Paragi Benő 16 éves fiú pedig a falutól alig 300 lépésre fagyott meg. Hajdú Ádám 54 éves ember pedig az Esegvári korcsmától alig 40 lépésnyire fagyott meg. — A földrengés haszna. Fejér templomról azt Írják, hogy a földrengés következtében bedültek a régi Golubácsi vár romjai és teljesen betemették azokat a barlangokat, mel vekből a gonosz golubácsi legyek szoktak kikelni. Ez ugyancsak örvendetes hír az ország déli vidékeinek, azok közt azon megyének is. — Gyújtogató leány. A Nagy-Tapol- csán mellett levő Raicsán falu a napokban egészen leégett. Ez már rövid idő alatt a tizennegyedik tüzeset volt a faluban, melyből a leg-atolsó szerencsétlenségig csak három ház állt fenn. Most már ezek is leégtek a templommal s a sok takarmánynyal együtt. Ekkor kiderült az is, hogy a tüzet egy küencz éves leány ’ gyújtotta. Tette indoka felől kérdez telvén, hideg vérüen kijelentette, hogy gyönyörködni akar a lángokban. A kis leány az újvidéki törvényszékhez kísértetett. A nyomor igen nagy a fa’uban. — Egy s z é к e 1 у baka utazott nem rég Brassóból Kolozsvár felé. Útközben kihajolván az ablakon, társzáját kiejté a vonatról. A tározóban csak I frt volt ugyan, de a baka igazi vakmerő- séggel leugrott utána a rohanó vonatról s tárcsáját föl is vette. Nem lett semmi baja. — Magyar tudós mint török adószedő. Bálint Gábor székely eredetű nyelvészünk, kinek az akadémiától megválása tavasszal oly nagy- feltűnést okozott, Konstantinápolyban a pénzügyminisztériumban, mint adószedő felügyelő nyert alkalmazást. Fizetése 4500 frt. Ezen összeg a konstantinápolyi hivatalnokok fizetéséhez képest nem nagy, de inig azok fizetésüknek alig egy 10 ét kapják meg rendesen, Bálint Gábornak azon előnye van, hogy ő maga szedi be az adót s abból joga van, hogy saját fizetését rögtön lefoglalja. Mint a „Hon“ írja, hasonló minőségében a napokban Bag- dádba küldetett az adóügyek rendezése véget. — Mérnök mint kályhatiszti tjó. Be- regmegye egyik földbirtokosának földbirtokán lejL- mérezés eszközlése végett mérnökre lévén szüksége, ennek foganatosítására egyik beregszászi, általánosan jó humoráról ösmert mérnök barátját kérte fel; de az érette beküldött fogat kocsisa egyszersmind meg volt bízva azzal, hogy kályha- tisztítót is vigyen ki. — Azonban ez utóbb, ki nem mehetvén, csupán a mérnök jelenhetett meg — még pedig a házi ur távollétében — az idegen megyei s általa nem ösmert házi nő előtt, ki is amint e hirtelen leszállóit, csakis a kályhaíisztitó kihozataláról lóvén tudomása, azonnal a munka programra mily irányban megkezdése felől kérte véleményét. A tréfát kedvelő mérnök, hogy a kezdetnek mulattató folytatása legyen, — késznek ajánlkozott a kályhaíisztitó feladatának teljesítésére. De a házi ur a eközben haza érkezvén, véget vetett a tréfás jelenetnek, midőn mérnök barátját nejének bemutatta. Képzelhetni, hogy mily kedélyes pár órát töltött el ezután a jókedvű mérnökbarát a szives család körében. — Pandur és katona. Vasárnap f. hó 19 én délután három órakor Thurdossin (Árva- megye) helységén át ballagott egy közös hadseregbeli baka teljesen hadi felszerelésben. A járási szolgabiró meglátván a katonát, magához akarta hivatni egy pandúr által a varosházára. Feltűnő volt ugyanis előtte, mikép jön ide katona, holott az egész környékben helyőrség nincsen, Trencsént és Rózsahegyet kivéve, mely utóbbi helyen honvédség- van állomáson. A katona megtagadta a a pandúrnak az engedelmességet, kijelentvén, hogy neki a s/.olgabh'óhoz semmi köze. Ä pandúr ismételvén felszólítását, a katona lerántja lőfegverét s szivén találta a szegény pandúrt, ki rögtön meg is halt. A katona megrémülve futott a város közelében elterjedő suberczi erdőcskébe, üldöztetve a felbőszült lakosság által. A dühös tömeg végre elérte s buszut lihegve rontott a vakmerőnek, ki,
