Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-08-28 / 69. szám
— 275 — s Kovács Ödön felszólalása kra annak nyilvános közlését az értekezlet óhajtásképen kimondotta. Ezután közebéd következett a Blaskó József vendéglőjében. Az Ízletes, pompás ebédet termé szetesen toasztok is fűszerezték, melyeknek elsejét Székely Gergely mondotta ő felségeikre. Délután Dózsa Dénes olvasta ilyen ci- mü értekezését : „Eszmetöredékek a középtanodai oktatás reformjáról.“ Értekező az emberi oktatá sok tökélytelenségéből indulva ki, mint átalán minden intézménynek, úgy gymnásiumainknak reformját is hangsúlyozza ; e reformot azonban nem úgy képzeli, mint azt nálunk eszközölni szokták, hogy t. i. engedélyekkel, miniszteri rendeletekkel, vagy állami törvényekkel némely szakértők által megállapított szabályzatok rá erőszakoljanak minden tanintézetre, hanem úgy, hogy az individualitásnak minél tágasabb hatáskör engedtessék. A reformok, az ujraalakuíásnalc és tovább fejlődésnek az eg*yes tanodákból kell kiindulnia, ezek experimentáljanak, de az állam soha. Ugyanazért bizonyos általánosságban megállított elvek keretén belől az egyes felekezetek, sőt még az egyes intézeteknek is minél szélesebb hatáskört kell engedni, hogy nyujtassék alkalom, sőt mintegy legyen kényszerítve minden hivatott egyéniség a reformról gondolkozni és azt saját hatáskörében a viszonyokhoz mérten meg is valósitni. Minthogy pedig tantermek, tanszerek, tantervek és tankönyvek magukban holt állatok, a tanár egyénisége az, mi az élettelen porból lelkes állatot fejleszt : tanodáink reformjánál első és legfontosabb lépés a leendő tanárokat a lehető legnagyobb „alaki és anyagi“ képzettségben részeltetni. Értekező azon nézetben van, hogy az. érettségi vizsga után három évi egyetemi cursus a középtanodai tanári oklevél megszerezhetésére, igen csekély előkészület. A fent címzett értekezés ellenében több oldalú felszólamlás történt, melyek kiválólag hangsúlyozzák, hogy a gymn. reform mezején az egyes tanodák individuális önállóságának oly föltétien elfogadása az épen az egész egyh. kerület tanfér fiainak szakértelmével és közakaratával szemben a tanügyi reformra nézve káros következménye két vonhatna maga után. Nem különben kiemelik értekezővei szemben a felszólalók, hogy már csak a hazaszerte egyöntetűvé válni hivatott gymnasi- alis szervezet is, tiszteletben tartván azért az egyes egyházi kerületek autonomikus jogkörét, létre nem hozható, ha a kormány hatalomtól a kezdeményezés joga elvonatik, az egyes tanodák kezdeményezési joga ellenben koczkára tenné azt, hogy egy egyh. kerület közakaratu utat törjön ma g'ának. Értekező felvilágosításul felhozza, hogy ő a gymnasiális reform legtermékenyebb forrására kívánt utalni, az egyes testületek szabad mozgása által lehetővé tett kezdeményezésre és csak általában a gymnasiumok reformjáról, eltekintve jelenleg azoknak hazánkban elfogadható és követhető reform irányától akart beszélni. E felvilágosítás után az idő nagyon előhaladván az értekezlet befejeztetett а?оп napra. Másnap az értekezlet megkezdte az erdélyi ref. tanodák tanterve tárgyalását. A nagyszabású munka igen érdekes eszmecseréket idézett elő, — melyekről jövő számunk még szólni fog. Apróságok аз „Arrogante^mopólyröl. A A hangversenyen a franciák ugyancsak hálás hallgatóknak mutatták magukat. Nem volt pièce, melyet meg ne tapsoltak, meg ne éljeneztek volna, Márkus Emília szavalt. A franciákat egész extásisba hozta a magyarnyelv dallamossága s a művésznő rokonszenves hangja. Meghatottan siettek fel az emelvényre s rendre csókoltak kezet a mii vész- nőnek, i El inger az utolsó napokban vállalta magára, hogy Pauli helyett énekelni fog*. A vendégek meglepetve hallgatták a 65 éves, de korát épen nem sejtető hanganyaggal rendelkező jókedvű énekest s E 1 1 i n g e r nem is fukarkodott, énekelt teljes erejéből. * Az előzékeny rendezőség a közreműködő mü vésznőket gyönyörű rózsacsokrokkal lepte meg. Csak az volt kissé kellemetlen, hogy azokat csak a hangverseny tartama alatt nyújthatták át a művésznőnek. Türr tábornok egy egész csomó rózsát adott át nejének, ki aztán azt a legszereméllóbb gyöngédséggel osztotta ki a vendégek között. * Blaháné a hangverseny közepe felé érkezett meg. Minden szem a belépő művésznőn függött. A franciák „Est-се que c’est madame Blaha ?“ kérdezték sorba Türrt s Pázmándyt s mihelyt lehetett, siettek a művésznőhöz bemutattatni magukat. Gouzzin beszélt arról a sok szépről, a mit a művésznőről hallott. Az szeretetreméltó naiv.sággal tette a túláradt vendég vállára kezét: „Hagyja el lelkem, nem tudok én franciául,“ de csakhamar előcitálták Piaf.ot s csak igy indulhatott meg a nehézkes conversátió. A Rigolettoból énekelt quartett után lépett fel az ünnepelt népszínmű énekesnő az emelvényre hatását lehetetlen volna leírni. Mikor elhangzott már a tapsvihar s távozni kezdett a közönség, Türr tábornokné odament a művésznőhöz s kezet szorított vele. „No hát tudunk már magyarul“ — volt a mövésznő első kérdése, „un peu — un peu“ válaszolt a tábornokné. Dehogy „ön pő“, tudni kellene már egészen jól — válaszolt Blaháné azzal a szeretetreméltósággal, mely az ő sajátja. A franciák s a rendezőség aztán megköszönték a művésznőknek s a művészeknek közremüköeésüket s lassankint kiürült a terem, hogy aztán az alsó vendéglő termében kezd tét vegye az ünnepély zárjelenetét képező tánc. A nagy számmal megjelent idegenek ősi szokás szerint mindjárt megérkeztük után a vendéglők előtt a leteritett asztalok mellett foglaltak helyet. Ettek ittak amúgy vidékiesen s fizettek pestiesen. Voltak olyanok: is, kik rajta voltak, hogy még utódaiknak is testálható emlékeket is vigyenek magukkal. Egy-egy kés, villa, asztalkendő hamarosan s ügyesen tűnt el az oldalzsebbe, sőt olyan sem hiányzott, ki egész kényelmesen terítette ki az asztalkendőt s kötötte be az eltulajdonított tárgyakat. Nem tudjuk, de mégis azt hisszük, hogy a vendéglősök, a borsos érák dacára nem jönnek valami nagy extásisba, ha a lefolyt ünnepélyességekre gondolnak. Komoly balesettel fenyegetett a „Denkova“ hajón történt véletlen. A hajón mintegy 400 an lehettek összeszorulva. A mint azonban a gőzös a város felé indult, a felső állomásnál úgy megtaszitotta az álló hidat, hogy az állomás petróleumlámpája összetört. Az égő petroleum szétfolyt az állóhajón s magas lánggal kezdett égni, megvilágítva az egész hajót. A lármára, hogy „tűz van“ iszonyú rémület állt be. A közönség rémülten nézte a lángokat, nehány nő elájult, sokan menekülni akartak. Szerencsére volt kéznél elég homok, melylyel a lángokat csakhamar sikerült elfojtani. Mások szerint a lángok onnét eredtek, hogy egy nő ruhája meggyuladt, de ezt sikerült elfojtani. Hiába, nincs öröm, üröm nélköl. * A délután s az est folyamában a hölgy s a férfi közönség között vörös fehér-kék csokrokat osztogattak. A hangversenyen s a bálban minden megjelent mellét ily csokor díszítette. De hát szóljunk valamit az ünnepély anyagi sikeréről. óriási néptömeg volt a szigeten. Erről csak Magyar, a sziget kertésze adhat számot, ki köny- nyes szemekkel nézte letaposott rétjeit, virágágyait de hát a sziget is nagy s szétoszolva a nagy közönség nem is mutatott oly sokat. Nem csalódunk, ha 20—22,ooo-re tesszük a megjelentek számát. A rendezőség* e célra körülbelül 20000 jegyet nyomatott, de ez már este 5 óráig mind elkelt, úgy hogy azután csak a rendes vasárnapi sárga menetjegyeket bocsátották áruba. A rendező bizottság tagjai is. 20 —22,ooo-re becsülték a jelen voltak számát. Ide számíthatjuk még a hangverseny, a monstre hangverseny, s a pro.rammok elárusitásából befolyó jövedelmet is. A költségeket a rendezőség körülbelől 3000 írtban irányozta elő. E költség'ek fedezésére előleg gyanánt Türr tábornok 1000 frtot, Ráth Mór főpolgármester 500 frtot adtak s a többi bizottságok is kisebb-nagyobb mérvben adakoztak, s mely összegek visszatéritéséről, mint utólag értesülünk, az illetők a jótékony célra le is mondtak. Mindezeket tekintetbe véve nem csalatkozunk, ha az ünnepély tiszta jövedelmét 25—30,000 írtra tesszük. * A kis, fényesen kivilágított terem már telve volt díszes hölgyközönséggel s mikor a szabadban felhangzott a katonazenekarok takarodója, rákezdte bent is a cigány s táncra perdült a jókedvű fiatalság. A tánczrend első számát keringő képezte, az első francziát körül-belől 30 pár táncolta. Nemsokára megérkeztek a franczia vendégek. Gyönyörködve néztek végig a szép hölgykoszorun s lassanként oly jó kedvük kerekedett, hogy még ők is hozzá kezdtek a tánchoz, Munkácsy plane fá- radhatlannak látszott. A második csárdásban meg Harkányi Frigyes táncoltatta meg Türr tábornok- nét. Vendégeinket a nap fáradalmai azonban kimerítették. 12 órakor búcsút mondtak a társaságnak s a parton állók lelkes éljenzése mellett szálltak hajóra. S aztán csend lett a szigeten, kialud- tek a lámpák, csak még a táncteremből hangzott ki egyegy hangfutam, vidám nevetés. Reggeli két órakor ennek is vége lett s a margitszigeti fényes ünnepély véget ért. „E—r.“ A sepsiszentgyörgyi polgári fiúiskola. Valamint minden emberi mü tökéletes nem lehet, s mégis talán egyik ember vagy vidéknek tetszik, viszonyainak legjobban megfelel : ép úgy némely iskola szervezető is 1ehet egyes vidék viszonyainak megtelelő, mig másnak érdekeit tekint ve, nem czélra vezet3. S ha egy ilyen iskola, melynek fejlesztése, népszerüsitése iránt a vidék lakosságának érdekeit tartva szemelőtt, minden megtétetett s mégsem volt lcielégitő, korszerű változtatáson megy át ; azt hiszem nem megszüntette- tik — mint azt sokan hiszik — sőt ellenkezőleg oly szervezetet fog nyerni, mely szerint egy vidék azon lakosság*ának emeli — fejleszti érdekeit, mely különben nem volna képes jelen mostoha anyagi viszonyai között gyermekeinek megadni azon szellemi alapot, melyre az élet különböző pályáin mint polgár — szorgalommal biztosan építheti jövő boldogságának épületét. Ilyen viszonyainkat nem kielégítő iskolának tartatott a sepsiszentgyörgyi gazd. szakosztályu felsőnépiskola is, nem azért, mintha annak vezetői lelkiismeretesen nem teljesítették volna kötelességiket ; hanem szervezete volt olyan, mely nem engedte időveszteség nélkül végezve négy osztályt — máshová vinni növendékét, mint a tanitó képezdébe ; s igy nagyon természetes, nem volt kielégítő azokra nézve, kik óhajtottak volna a megkezdett pályán tovább haladni. Most azonban Gönczy Pál miniszteri tanácsos ur jelenlétében tartott tanácskozásban remélhetőleg megoldatott e kérdés és pedig úgy, hogy az reményünk szerint e megye lakossainak kívánságát legjobban ki fogja elégíteni. Ugyan is egy oly iskola fog még* az 1879 80 iki tanév septemoerében a tett ígéret után megnyittatni, melyben az életre megkívántaié tudományokon kívül a németnyelv rendes, a kik kívánnák a latin és francia nyelvtan mint rendkívüli fog taníttatni, azok keovéért, kik magokat különösen a fém ipar feldolgozására szánják, hog*y mint mülakatosok nagyobb gépgyárakban szerezhessenek magoknak szorgalmas munkával igen szép munkabért — keresetet. A felsőnépiskola helhett egy ilyen intézet felállitása felől hallottunk fél (erjesztést tenni, tehát alaptalan azon hir, mintha megszüntették volna a felső népiskolát s helyébe semmi mást nem állíttatnának. mert mint remélhető, a polgári iskola első osztátya már September 1 én fog megnyittatni. Egy érdekelt. Értesítés. . A baróthi gazdasági szakosztálylyal megtoldott felső népiskolánál a beiratások, felvételi és javító vizsgák az 1879/80 tanévre f. évi szeptember hó első napjaiban eszközöltetnek, 'miről érdekeltek ezennel értesittetnek. Baróth, 1879. aug*. 25-én.: Az igazgatóság. KÜLÖNFÉLÉK — Színtársulatunk múlt szombattól fogva máig 4 darabot játszott, melyek mindenike kivétel nélkül teljes sikert aratott. S ha ezek közül mégis iegyet (a „Makranczos hölgy“) kiemelünk, tesszük azért, mert úgy a darab klassikus értéke, mint az ennek megfelelő előadás meglepő pontossága ezt kötelességünkké teszik. Z á d о r n é (Katalin) talán ez alkalommal először mutatta be tehetségét a maga erejében. Nem élig* csak any- nyit mondanunk róla, hogy gonddal játszott, játéka a művészet niveuján állott s a különben nehéz szerepet minden vonásaiban kitűnő részletekkel alakította. Hasonló művészettel, a routin teljes otthonosságával játszott Kazalicky (Petruchio) is. A közönség nem győzte eléggé tapsaival és zajos kihívásaival e két excelláló művészt elhalmozni. A többi szereplők, köztük Zádor (Gremio), Komáro- my (Baptista) Szathmáry (Travino) srintén igen sikerült alakok voltak, annyira, hogy a köze nség ez előadást a többi jók között a legfényesebben sikerültnek vallotta. Szathmáryt illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy őt, mióta Prielle Kornélia tőlünk elment, szerepkörének megfelelő s egyéniségét, tehetségét megillető szerepben nem láttuk. Ez a körülmény annál feltűnőbb, mivel Szathmáry a közönség előtt kedvelt színész s az ö jaie-ca tud közönséget gyűjteni, mog ilyen pénzszük világban is. — Szerencsétlenség. Az épülőfélben jévő Ötvös-féle ház állványát a ma (szerdán) dél . után keletkezett nagy vihar ledöntötte s az alázu - hant gerendák több munkást életveszélyesen megsebesítettek. Mint halljuk, egyiknek lábát törte ketté, másiknak karját, harmadiknak arczát zúzták össze a lezuhant gerendák. A szerencsétlenek olszállittattak a helybeli kórházba. Mindeneseti e könnyelműségre mutat az építő mester részéről} hogy oly gyenge állványt takoltat össze, melyet egy rohanó szél olyan könnyű szerrel lerombolhat.
