Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-08-28 / 69. szám

— 274 —

mindjárt nagy bevitel van is, az még sem ok, hogy törökbuzánkat ki ne állitsuk. Általában véve, azt kellene óhajtanunk, hogy törökbuzánk csekélyebb területre szorittassék, ha csak fokozottabb, nyerő séges kelendőséget nem biztosíthatunk neki, mert most : ugyan keresik-e >

Nézzük egy kissé a hüvelyes veteményeket_ Az 1872— 1878 iki évek átlagában monarchiánkból Romániába 4851 metermázsa gabonát vittek ki> ebből 1371 a hüvelyes. Az első erdélyi vasút fő- szállitmánya szintén hüvelyesekből áll, mindez arra kell, hogy ösztönözze Háromszéket, hogy paszulyát lencséjét kiállítsa s nagyobb mérvben termelje.

Azt fogják mondani, a gyümölcsnek és kerti veteménynek az itteni kereskedésre nézve semmi értéke sincs; tehát miért állitsuk ki ? Pedig épen megfordítva, igen nagy okunk van arra, hogy az efféle Sepsi-Sztgyörgyön kiállítva legyen.

Gr Schweinitz Gyula

A „P о 1 i t i к“ a következőkép kívánja megváltoztatni a cseh tartománygyülés választási rendjét : Meg kell szüntetni a nagybirtogossági csoport czéltalan berendezését, a melyben a kisebbség hacsak egy szava hiányzik is, hogy többsége legyen, a 70 szavazatból ki van zárva, és pedig vat-y a kerületenként való választási rendszer behozatala által, a mi GalicziáRi-n is divatozik, vagy a nagybirtokosságnak az adóképesség szerint más csoportokba való beválasztása által, amint az alaptörvények is kívánták ; továbbá a városok és vidéki községek mandátumai következetes elv alapján osztassanak föl. Néhány szavazattal senkin sem lesz segítve. Az ennek következtében kissebbsé- get képező németek abban nyerjenek biztosítékot, hogy két nemzeti curiára osztassák föl a tartománygyülés, amint ezt az alaptörvények tervezték.

A f ö 1 d a d ó s z a b á 1 у о z á s ügyében a rég kilátásba helyezett enqimtet a jövő hó elejére fogja a pénzügyminiszter Budapestre összehívni.— E végből az ország 60 kiválóbb földbirtokosához és gazdájához közelebb fog meghívás küldetni ; az ide vágó előkészületek a pénzügyminisztérium kebelében már folyamatban vannak. Az enquette ösz- szehivásának siettetésére részben az adott okot, hogy az ország legtöbb vidéken kínos felháborodást kelt azon körülmény, hogy a tiszta jövedelmi tételek helyenkint 80—i ;o százalékkal emeltettek, mig más helyeken az eddigi tiszta jövedelmi ala- pok megtartatnak.

R о m á n 1 a p о kb ó 1 . A nagyszebeni „Ob- servatoriulu“ augusztus 20-ikán kelt 63-ki számában T. Godreanu kolozsvári lakos polemizál a

be, a nagyobb birtokosok és községek ágyús lovakat ajándékoztak ; a szélen felállított tábort szénával, zabbal, kenyér és élelmi szerekkel, kitől a mint telt, a nélkül, hogy az állam segélyét igénybe vette volna, ellátta.

Oh! e nagy nép önfeláldozása és áldozatképessége előtt meghajolva le kell borulni az utókor gyermekének ! — igy kiált fel jegyzeteiben Német László kormánybiztos.

És itt hadd szóljon az ő sajátkezű hiteles jegyzete.

Bevégezve a csíkiakkal egyesült Háromszék erőkifejtését — minden gondom, minden igyekezetem a szék polgári szervezetére fordítottam. És itt hallgatással nem mellőzhetem Háromszék felső kerületének két férfiát : Cseh ígnáczot és Hankó Danit, a kik közül az első ki hirt, dicsőséget nem keresett, de hol a nemzet és hon érdeke kívánta, mindig ott láttuk őt, a tisztes aggférfit, a másik Kézdi-Vásárhely lelkes polgárainak volt leglelkesebbje, ki börtön és üldöztetés által korán megtört és elhunyt.

Ezek támogattak a szék polgárai szervezeté- oen. • , Es én hozzá tehetem, hogy az alsó kerületben is-voltak többen, kik készségesén segédkeztek említett kormánybiztosnak. Ilyenek voltak Demeter József, Mihály József, Kovács Gábor, Nagy Eerencz s többen.

Az akkori nagyszerű eszeményeknek sokkal izgatóbb hatasa van reám jelenleg, 30 év múlva is mintsem nyugottan le tudnám azokat írni, mint a h°gy a „szemre törő“ nem tekintve, mintegy czir- kopágira Orbán Balazs, épen oly hü, mint merész tollal leírta. En mint szemtanú csak illustrálni s főleg elégtételt adni kívántam azon férfinak, akit adatok hiányában csak felemlít ő, — s ez Német László \ olt, ki később több Józsefstadti fogoly- táríaiy,al- a börtönbeb se feledkezett meg szü- löjóldjéről — a sepsiszentgyörgyi keletkező ref. tanoaanak ajádékozván kiszabadulásakor a Józsefstadti martirok szép könyvtárát.

... Fogadja ő a távolban elismerésünket, szives üdvözletünket.

Hidvégen, 1879. aug.' 20-án.

Nagy Sándor.

„Magyar Polgár“-ral és megtámadja ezen lapot szemére vetvén neki azt, hogy a magyar közvéleményt a román nép ellen felbujtogatja. Azután

igy végzi :

„íme a nemzetgyülölet magva, ime hogyan vettetik az és azután, itt a következménye ! Azt tartom én is, hogy ideje volna, hogy máskép kellene gondoskodnunk együtt létünk felett — azonban nem úgy, hogy utánozzuk a farkasnak magatartását. kinek ivó vizét a bárány felzavarja.

Ellenkező esetben köztünk a válaszfal mind inkább nagyobb lesz, és ma holnap az éjszaki med vének csak egyet kell fújnia, hogy mindkettőnket azon örvénybe leteremtsen, a honnan azután nem lesz többé menekülés.“

A bukaresti „R о manul u“ nak Siná - jából azt Írják, hogy múlt vasárnap Sinájának 15 osztrák közös hadseregbeli katonatiszt vendége volt. A tisztek, a kik Brassóból lóháton indultak Sinája felé, magyar huszárok voltak és egyenesen Ghica Demeter herceghez betértek, a kinek veje ezelőtt ugyanazon ezrednél velők szolgált. A her- czeg a legbarátságosabban fogadta kedves vendégeit és a pompás villásreggeli alkalmival számtalan pezsgő üveg üritetett mindkét hadsereg tiszteletére.

A fejedelem ezen vendégek hírét vevén, meghívta őket udvari ebédre s ez alkalommal velők különböző dolgokról társalgott, s mindegyikkel szívesen beszélt. A vendégek még az nap este ismét visszautaztak, hogy a másnapon tartandott nagy katonai gyakorlaton részt vehesenek.

Egy cseh újság, melyet a „Napló“ zug- lapnak, a „Hon“ ellenben tekintélyes lapnak nevez, a következőket irja Kaas Ivor bárónak, a „Napló“ főmunkatársának, prágai útjáról :

„Kaas Ivor báró, a „Pesti Napló“ főmunkatársa, hétfőn és kedden Prágában volt, hogy Ri- gerrel és érdektársaival értekezzék a kormány ellen alakítandó szövetség ügyében. Riegor azonban mun volt Prágában, s igy Kaas csak Gregr Gyulával és Zeithamerrel beszélgethette meg a dolgot. Kaasnak főtörekvése odairányult, hogy a prágai pártemberekben gyülölséget keltsen a morvaor szági csehtdc iránt, kik közül egyik miniszter lett, mig a prágai csehek semmit sem kaptak, daczára, hogy Reiger akkor, midőn Becsből visszajött, olyasmit emlegetett, mintha bizonyosra venné, hogy megkapja a földmivelésügyi tárczát. Kaas báró topábbá odaigyekezett, hogy arra bírja a cseheket, miszerint működési terüket lehető szűk körre szorítsák. Kaas báró utazásának eredménye nem volt ugyan döntő, de mür majdnem bizonyosnak lehet tartani, hogy a magyar törekvések nem fogják czéljokat téveszteni. Ennek jeléül lehet tekinteni azt, hogy néhány cseh lap már is igen erélyes hangon figyelmezteti Prazak urat, hogy mit kell tennie Csehország érdekében.

A „Napló“ az egész közleményt alaptalannak bélyegzi, a mit mi szívesen elhiszünk. Mert ha nem is érezzük magunkat competensnek a fölött dönteni, mennyire illetékes a kérdéses lap a cseh viszonyok föltüntetésében : arról, hogy hazai viszonyainkat nem ismeri, elég' bizonyítékot szolgákat az a fontosság, melyet igen tisztelt publicistánk prágai utjának tulajdonit.

Egy román lap, a nagyszebeni „Te- legraful roman“ 92-ki számában Andrássy válságról és az osztrák-magyar monarchiában bekövetkezendő rendszer és kormány változásokról czik- kezik és mind ezen változásokat a keleten történt változások következményeiül tekinti. Czikkiró azt hiszi, hogy nincs messze azon idő, a midőn az osztrák tartományokban inaugurált nemzetiségi és kibékitési politika Magyarországban is inaugurál- tatni fog, annyival is inkább, minthogy a külöm- böző nemzetiségek közt régen nem volt oly nagy az engesztelődés szelleme, mint éppen most. Utalva a csehek 18 évi sikertelen passivitási politikájukra kérdezi, hogy váljon nem tartják-e a románok is elérkezettnek az időt arra nézve, miszerint ha mindjárt csekélyebb engedmények árán is kibontakozzanak gyümölcstelen passivitási politikájukból ? Azután igy vég'zi :

„Tisza lemondása, a mely minden nap jósol- tatik, jeladása lesz azon pillanatnak, midőn Magyarországban a békét óhajtó és igazi egyenlőséggel szerető emberek számára feltárulnak a kapuk, hogy testvériesen egyezzenek az inaugurálandó uj politikai uera felett, a melynek feladata lesz általános megelégedést előidézni. így tehát : Caveant consules ! “

A bukuresti „Piessa“ augusztus hó 21-én kelt számában közli, hogy aug. hó 18-án az osztrák-magyar uralkodó születésenapján a bukuresti rom. kath. templomban egy iinepélyes isteni tisztelet tartatott, a melyen a román fejedelem egy szárnysegéde a fővárosban tartandó román miniszterek polgári és katonai hatóságok az osztrák-magyar követség titkára és ideiglenes ügyvezetője és számtalan kitűnőség jelen volt. Az isteni tisztelet után Bostria lovag- a szerencse kívánók látogatásait fogadta.

Gr. Andrássy Gyula 24 én Gasteinba utazik, hol Bismarckkal találkozik.

A válság nehány hétre elhalasztatott.

Az erdélyi ref tanárok Sepsi-Sztgyörgyön tartott értekezlete.

Az erdélyi tanárok idei értekzlece, mint lapunk előbbi számaiból értesült az olvasó, folyó hó 24-én vette kezdetét. Vasán ap reggel csupán elő- értekezlet tartatott s a tulajdonképeni gyülésezések j hétfőn reggel kezdődtek meg. Mindenekelőtt kon- j statálnunk kell, hogy a ref. tanodák szép számmal ! voltak képviselve mindenfelől. Ott láttuk a többek közül egy tiszteletbeli tagját is az értekezletnek : Gásplr János tanfelügyelőt, a középtanodai oktatás ; buzgó és régi apostolát. Kolozsvárról Szabó Samu, I Hegedűs István, Parády Kálmán és Török István — és Debrecze .) i József, az enye- diek közül dr Kovács Ödön, Lőthe Lajos, Maros- Vásárhelyről Lénárt József, Udvarhelyről Pál Ká- [ roly, Szakács Mózes és Bőd Károly, Zilahról To- í rök István, Berényi János, Szászvárosról Dózsa Dénes, Deák Gerö stb. tanárok szakszerű tanács- : hozásai tették a gyűlést nagyon érdekessé.

Hétfőn reggel 10 órakor Székely Gergely I tanodái főgondnok nyitotta meg nagyszámú hallga- [ tóság jelenlétében a gyűlést következő be^zédd-d : Urai m !

Emberi méltóságunk érzetében legbecsesebb adományunknak kell tekintenünk nemzedékek során folytatólagos haladásra hivatott szellemi tehetségeinket, melyek képesítenek okulni a múlton, öntudatos számítással használni a jelent, elökészitni a jövőt és rendszeres tudományok fejlesztésével uralmunkat biztositni minden szerves lények felett sőt a ragyogó napsugarakat és a rettegett eleme- 1 két is szolgálatunkba szoritni.

De ezen szellemi tehetségeknek csak | anyagát nyerjük a természet bőkezűségéből s hogy j magasztos hivatásának megfelelhessen, mindenek fe- I lett gondos nevelést és éber ápolást követel e ne- 1 mes anyag, különben, mint egy anyaföld, ha elha- 1 nyagoltatik, csak izetlen gyümölcsöket vagy vé- 1 szes dudvát ten m.

Azért mindazon Kiadatok közül, melyekre sa- I ját magunk vagy a társadalom érdekében munkálni hivatva vagyunk, pályánk a legfontosabb, de egy- J szersmind a légterhesebb, — sőt anyagias korunk szempontjából mérlegelve, leghálátlanabb azok- I nak, kik a szellemi tehetségek fejlesztésével a tudományos művelődés terjesztésére áldozzák éltüket. |

Mert mig a hálás föld virányos növényeinek kellemes illatával üdíti munkásait s dus kalászok kai jutalmazza^a gondos ápolást, mig nemzetc.so- portok vezetésére hivatott álamférfiak és vitéz harc/.- I fiuk, alárendeltjeik bókjaitól környezve, fény és J pompa közt gyűjtik habáraikat, addig a szellemi tehetségek fejlesztésére hivatott érdemesbek, kiknek gondos vezetése alatt nyerhették amazok is fényes pályájukra képességüket, szerény tantermek büzhödtségébon hervasztják életerejüket s külfényt árasztó kitüntetésekre nem áhítozva, önérzetes bűz- | galommal munkálnak a tudományok terén nemze ; dékek javára uj meg uj hódításokat tenni, nemes- j biteni az erkölcsi érzetet s méltóbbá emelni fajunkat azon állásához, melyet mint földünk legnemc- , sebb szerves lénye jogosan igényel.

Ily buzgó törekvések s emberi társadalmunk tágas körére kiható jótékony szolgálatok által valóban kiérdemlik a nevelés érdekeivel foglalkozó jeles férfiak a méltányos elismerést és — köztiszteletet.

őszinte tisztelettel üdvözlöm azért önöket — tanár urak — sepsi-szentgyörgyi székely Mikó tanodánk falai között ezen tanoda elöljárósága részéről, mint a nevelésügy ismeretes buzgalmu bajnokait ! !

Eljöttek önök nemes hivatásuk szerint, hogy tanügyünk érdekében értekezzenek s ez által ősz- ; szes tanodáink közös javára hasznos szolgálatot tehessenek. De jöttek azért is, hogy ezen ifjú tanoda viszonyait közelről megtekintve, ennek spe- ■ cialis érdekeire is figyelmüket kiterjesszék.

Fogadják hálás köszönetünket ezen nagybecsű j j figyelmükért s tekintsék ezen nevelőintézetet testvéries érdeklődéssel, részeltessenek minket szakavatott tanácsaikban a szükséges és körülménye- ' - inkhez képest eszközölhető reformokra nézve, hogy ч magasztos hivatásának az áldozatkész alapítók várakozása szerint megfelelhessen.

Ezen őszinte kérésünk és tiszteletteljes üdvözletünk ismételt nyilvánítása mellett szervezeti szabályaink szerint rám ruházott kellemes feladatomhoz képest az erdélyi helvét hitü egyházkerület felekezeti tanodáinak 1879. évi tanári értekezletét van szerencsém megnyitni.

Ezen, lelkes éljenzéssel kisért beszéd után a a helybeli tanoda időközi története olvastatott fel Görög István ig. tanár által. A szépen kidolgozott mü általános tetszéssel találkozott. Visszatért abban felolvasó a tanoda külső és belső változásaira, , a tanoda életében előforduló nevezetesebb mozgalmakat részletesen ismertette. Csinosan összeállított statisztikai kimutatásai^ élénk világot vetettek e tanoda közelmúltjára. Érdekes volt s a gyűlés feszült figyelmét kötötte le különösen a tanoda építését illető elbeszélése; nem feledkezett meg az a 1 körül buzgólkodók érdemeiről, de nem hallgatta el az itt-ott felmerült, lankadásról tanúskodó eseteket sem. Szép és megható volt különösen gr Mikó t Imre, ezen halhatatlan emlékű férfiúra való*kegye- letteljes megemlékezése. — A gyűlés éljenzéssel I. fogadta Görög István felolvasását és Szabó Samu