Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-08-28 / 69. szám

69. szám. дя3»» П>агг7!^гай1=ацть-дсе^ Sepsí-Szeiitgyörgy, 1879. Csütörtök augusztus 28 IX. évfolyam, Szerkesztőségi iroda Sepsi Szentgyörgyön a ifcf. kollégium épületé­be», hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők­Kiadó lihutai: OLLÁK JAÓ R könyvnyomdája és könyv- kereskedése, hová a hirdetések és ! előfizetési pénzek hét mentesen intézendők. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgezdászati lap. A ftHáramszéki háziípar-egyíetií hivatalos közlönye. Megjelenik ezen lapheten- kint kétszer: 3 csütörtökön és vaeürnap. ELŐFIZ El' fcSI F ELT È T F. K Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . I fit 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A sop^w^enlgyőrgyi kiállítás. {Háromezc kmegye t gazdáinak ajánlva,) 1. Tudva van az érdeklődő t. közönség- előtt, 1 ogy Sepsi-Sztgyörgyön f. évi október hó elején állat-, gazdasági termény- és házi ipar tárlat fog tartatni. * A gazdasági s ipari termékek nyilvános ki­állítása kétség kivül a mezei gazdaság és mellék­iparainak előmozdítására leghathatósabb tényezőül szolgál. Egy ily kiállítás az összes mezei gazdaság terjedelmének képét kell, hogy adja, a látogatónak az egész vidék gazdasági tevékenységét szeme elé kell, hogy állítsa ; — kell, hogy bemutassa mind- a zt, mit a lakosság szorgalma előállít, vagy a ter­mészet, mint nyers anyagot rendelkezésre bocsát. Sajnos, hogy a kiállítások iránt aránylag oly kevesen lelkesednek és épen azért mindenek előtt a nagyobb birtokosokat illeti a jó példával elől- járni, a különböző kalászos takarmány, kapás és gumós növényt stb. összegyűjteni s a tárlatra ideje korán bejelenteni, mi által ismét másokat fognak buzdítani mindannak kiállítására, illetőleg beje lenlésére, a mi arra alkalmasnak látszik. Azt mondják, rósz termésünk van, mire való hát a kiállítás ? Van kalászos és szemes gabonánk, kenderünk és lenünk szálban és kikészítve, törökbuzánk, bur­gonyánk stb. de még a jelentéktelennek látszónak sem szabad hiányoznia, mert a látogató, főleg a kereskedő és iparos, uj és egyáltalában oly tár­gyakat találhat, melyek vagy mindjárt, vagy job­ban mivel ve, javítva, üzletének alapjául szolgál­hatnak. Jelenlegi külterjes, szemes gabona termelé­sünk túlélte magát, egész gazdasági rendszerünk ósdias, mindamellett talajunk sok kincset rejt és bátran mondhatjuk, hogy azok még feltárva nin Suum euique ! Háromszék elszigetelt harcát az 144g. január 2 iki békekötés csak elnapolta, de meg nem szün­tette Habár fájdalommal, de lovagias becsületér­zettel kívánták a polgári és katonai tekintélyek a békepontokar "teljesitni. Az „önkéntesek“, „Mátyás huszárok“ barát­ságos családok hajlékaiba vonultak, a székely hu­szárok, gyalogok s szervezkedett nemzetőrök to vábbi parancsig hazaoszoltak ; a fegyverek, lovak s tán egy vagy két ágyú — biztosan nem tudom (természetesen a használhatlanok) a kökösi hídnál az osztrák előőrsnek átadatott. A hüségeskü a mint ezt Orbán Balázs épen oly lelkes, mint igazságszerető hü tollával leírja, letétetett egy pár székely katona több tiszt által Brassóban és Horváth Albert által „adhoc“ összehozott egy ne­hány polgári egyén által, SepshSzentgyörgyön. (Lásd Orbán B. „Székelyföld“ 4. kötet 190 lap.) De hogy nem vezette a békekötéskor az őszinteség az osztrák, vezéreket csakhamar kiderült. Betörtek Erdóvidékre s összerombolták a fülei vashámort, a hol öntötte volt Gábor Áron az első 4 ágyút.2) Folytonosan a határszéleken száguldoztak az osztrák csapatok részint ijesztgetésül, részint, hogy hízelgő és ámítva rémitgető nyomtatott „kiáltvá nyokat“ csempészhessenek, be Háromszékre. A mi előőrseink meg-megszalasztottak ilyen nyargonco kát, a kik szándékosan ejtették el táskáikat, a melyek tele voltak álhirlapok s kiáltványokkal s a melyeket mint hadi zsákmányt hoztak be Sepsi- Szentgyörgyre. Ezeket használták fel aztán némelyek a nép megpuhitása, vagy nyerésére s főleg a volt szé- ely határőrök elszéditésére. csenek és épen azért bir a kiállítás reánk nézve oly nagy fontossággal. Lehet, hogy egy s más tárgy ma jelentékte­lennek látszik, de a tapasztalás bebizonyította hogy minden későbbi tárlat elődjéhez viszonyítva, ha­ladást mutatott fel s igy most tervezett kiállítá­sunk is majd utóda termékeinek megítélésére oly alapot log teremteni, mely véghetetlenül fontos lesz. De hát egyáltalában van e valami, a mi nem fontos e tervezett kiállítás programmjában ? Falán a búza vagy a rozs ? Hiszen Három­szék áldott földje a mai, bár hiányos mivelés mel­lett is kitűnő terméket ád ! A lisztkivitel tetemesen emelkedett, a folyó ev második negyedében csakis a tömösi szoroson át íó 10 métermázsa ment ki, a mi a bevitelt 1015 métermázsával haladja túl. A gabona bevitel 79,913 métermázsát tett, ez csökkenőben van, mert ma már a liszt és szesz előállítására szükségelt gabonakészletet inkább a belföldön fedezhetjük. A vasúti csatlakozás következtében molná­rainknak, — ha malmaik megfelelően lesznek be­rendezve, — nagyobb kivitelre nyílik kilátás, mert előttük áll a tengeri ut, tehát a termelőnek is jobb árakat adhatnak, a lisztkivitel különböző vidékre lehetséges és a romániai búza versenyétől sem kell félnünk. Sőt ellenkezőleg ! Háromszék 12,933 hol­don 134,251 mérő búzát termel, miglen belterje- sebb gazdálkodással, azaz nagyobb takarmány — tehát okszerű lóhere termelés mellett mintegy 9800 holdon 142,500 mérő lesz L eállítható ! Elmúlt már azon idő, midőn előnyösnek látszott sok földet ro- szul mivelni. A verseny sokkalta nagyobb, az előállított trágyamennyiség sokkalta csekélyebb, hogysem a termelt szem a mai termelési költségekhez helyes arányban állhatna. Ha a gabonát az iparos dolgozza fel, ha a Lehet-e lovagiatlannak mondani Háromszéket, ha ezeket látva a harez vesta tüzét kialudni nem engedte s a két arczu Jánus békemosolyába meg­bízni nem tudott. Január 2 ától 21 -ig tartott e helyzet, mialatt mintegy ösztönszerüleg vonult minden jóra való ifju Kézdi-Vásárhelyre mint a háromszéki szabad- ságharcz Spártájába. Nem kellett véres kardot hozdozni, csak zász lót kellett bontani. Megtörtént ez is, A lelkes Martonfalva') bol a hirhedett Berzenczey-féle nép- gyülés is tartatott volt, a mikor nyerték a Mátyás huszárok a Kossuth huszár nevet — adta az első jelszót. Mintegy varázsütésre alakultak a századok, zászlóaljak előkerülnek az ágyuk, s szervezkedett ekkor először a tüzérség, (addig csak dilettánsok lévén azok) Gábor Áron vezérlete és a Bodola Lajos hadnagysága alatt (Semsey csak később lépett a tüzérséghez.) Es itt egy uj szakasza kezdődik a háromszéki Csatáknak. Az eddig önvédelmi harc most a nép- joí s szabadságharccá változott, s ha életéért s becsületéért sokat áldozott, ez utóbbiért legbecse­sebb családi s vallásos ereklyéit ék- és étszereit, harangjait hozta élete és vére mellett áldozatul. De az újra kezdett harc uj embereket is kö­vetelt. A békekötést megelőzött időszak férfiainak félre kellett vonulniuk, részint a lekötött becsület­szóért, részint mert állásp ontjuk már túl volt szár­nyalva. Félre vo mit Berde Mózsa is, a ki eszélye, mint hazafiságával méltán betöltötte megbízatását. Megszűnt minden polgári kormányzat. Soha és sehol tisztábban nem nyilatkozott, a népfönség és önkormányzat. Mint egy. férh állott ekkor Három­szék, kinek szive lángból, feje és karja érczből állott. A katonai ügy élére az Erdélybe diadalma­san benyomuló Bem tábornok által ezredessé ki­nevezett Gál Sándor állott, a ki a reaktionariusó liszt előnyösen exportálható, oly árak állanak be, melyek magasabb földjáradékot biztosítanak. Pedig a mi lisztvitelünk állandóan gyarapodni látszik, váljon nem érdemes-e hát a jó nyers-ter­ményt kiállítani ? A lisztkivitel Romániába \ 872-ben 388, már 1878-ban 3479 métermázsát tett, a folyó év i-ső negyedében 1408, a másodikban 1757, tehát félév alatt már 3165 metermázsát tett. A lisztbevitel 1872-ben 1217, miglen 1878-ban csak 203 : az idei első negyedben 557, a másodikban 742 metermá- zsára rúgott ; a be- és kivitel tehát emelkedett mi elég okot szolgáltat termékünk tökéletesítésére s a nagyobb kivitel elérésére, a mi valószínűleg sikerülni is fog, ha finomabb lisztet állítunk elő. Vagy valóban azt hiszi valaki, hogy az üz­letember meg nem keresi a jobb nyersanyagot és hogy nem épen a kiállítások azon helyek, hol bi­zonyos nyersanyagok létezéséről legkönnyebben lehet tudomást szerezni ? — Vagy talán kendertermelésünk nem fontos ? Kötélárukból az idei i-ső évnegyedben 366, a 2 ikban 1534 metermázsa ment ki, viszont beho­zatott összesen ezen félévben 414 metermázsa. És viszont mindennek daczára Galicziából tengelyen ! ! ! nemcsak kendert hoznak be, de még a legközön­ségesebb pakkoló szövetet is ! Minő lendületet vehetne kendertermelésünk, ha okszerű áztatási rendszer lenne behozva és a gép segítsége igénybe véve. Van-e szükség Galatz, Braila, Gyurgewo, Rustschukon vitorlavászonra, ponyvára, kötélre stb. ? És ha igen, azt hiszik, hogy az iparos nem fogja személyesen, vagy szakértők által felkeresni a nyers anyag\ t ? Hát tőrökbuza termelésünkkel tulajdonképen miként állunk ? Mintegy 9022 holdon termel Háromszék tö- rökbuzát, hozama 346,532 mérő, tán a legnagyobb^ termés, mely az egész országban előfordul és ha osztrák tisztek által behálózott elárult, lekötött Csikszéket felverte, az osztrák tiszteket megug rasztotta. Ekkor kardlapozta volt meg Gyulai Albert a később oly szomorú hírre vergődött Kovács kapi tányt, a ki a s/abadságharcz után, mint egy Gass­ier uralkodott Háromszék felett. A csíkiak kész­séggel csatlakoztak a lelkes papság a Jankók' s Andrássyak stb. vezetése alatt. A polgári ügyek kormányát pedig ityefalvi Németh László orsz. képviselő, a Beöthy Ödön ál­tal Háromszékre teljhatalommal beküldött kor­mánybiztos vette kezébe, a ki életveszély között a mezőségen Maros- és Udvarhelyszéken január 20. érkezett meg Csik-Szentgyörgyre, a kérőbb bór- bönben megtört agg Jankó esperes kanonokhoz, kitől küldetése végrehajtására mintegy megáldatva az Olt jegén jutott Háromszék szentföldére Olt- szemre г» onnan S.-Sztgyörgyre. Itt a vezérférfiakat megbénítva találva, miu­tán Berde Mózsával értekezett, január гг ikén K.- Vásárhely felé sietett, a hova épen akkor érkeztek meg" — talán Macskási Antal és Gyárfás Károly a Gál Sándor ezredesi oklevelével, a ki mini fen- nebb irók, gyors intézkedésével visszaszerezte Csí­kot a szabadság ügyének. Németh László épen ez időszaknak termett férfi volt, minden uralmi vágy nélkül egyszerű határozott egyenes ember, a ki mintegy „karon vezette“ a magasztos jellemű Háromszéket, a mely­hez intézett első „felhívásában“ ő mag'a monda, hogy: „megcsókoltam a nagy tettek szülötteinek földét, midőn arra beléptem.“ A „felhívásnak“ óriási eredménye lett. K.- Vásárhely ágyú, lőpor és gyutacs gyárrá alakult, Sepsi-Szentgyörgy fegyver, ágyúgolyó Öntődévé, tőlténygyárrá, melyhez mivel a férfiak harezba mentek, munkásokként székely leányok vállal­koztak. A falvak összehordott harangjaikat, a kinek ntála, tányéra, kanala volt ingyen szolgálöatta

Next

/
Oldalképek
Tartalom