Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-05-04 / 36. szám

— 145 —

Jagócsy Pèterffy Józseí értesítése a h&zj iparról.

Vége.

Nem azt értem ez alatt, hogy minden íőur ezerekkel segélyezze a szóban forgó mozgalmat, vagy hogy vallás felekezet különbség nélkül minden tagja a papi rendnek erejét meghaladó áldozatokat hozzon, — hanem azt, hogy a főúri rend érdekelje magát behatóan a hazai ipar fejlődése iránt, mi azonos a házi ipar segélyezésével.

Ezen érdeklődés azután meggyőződést teremt ennek kifolyása lesz a segély, és pedig nem csak anyagilag, hanem erkölcsileg is. Adni.fog mindenki annyit menyit adhat, és meggyőződése jónak lát. Ezt ma nem teszi, mert a kérdést figyelmére nem méltatta. ... ■ .. .

Még nagyobb tevékenységet fejthet ki a papság útmutatása, magyarázata, és befolyása által. Nem kell mindenkinek annyit tenni, mint a már egyszer emlitett tudós főpap Ipolyi Arnold, püs-' pÖk tész, kit meggyőződése mellett még nemes szenvedély is kisér e téren, hanem tenni kell valamit, s ha e tiszteletre méltó hatalmas és befolyásos osztály minden tagja csak egy pár téglát ad, hatalmas templomot építhetünk a házi iparnak vagy mondjuk ki egyenesen: a közművelődésnek, .vallá-. sósságnak és jólétnek.

És igy sorban véve, elmondottam volna, hogy e téren, a kormánynak, a törvényhozásnak az egész társadalomnak van mit tenni. Ha mindenik megteszi magáét, akkor az iigy ezrek által támogatta- tatik, s a nép rövid időn belátja és megtanulja az - önsegély nagy horderejét, alkotó hatalmát.

Mielőtt e sorokat bezárnám, legyen szabad még vissza térni arra, hogy miért fektettünk már kezdetben, és fektetünk óráról órára nagyobb súlyt a nöiipar tanítására és fejlesztésére ? —

Felelve erre, sikerül talán a közfigyelmet oly egy dolog iránt felébresztenem,- melynek véghetet len nagy hordereje minden gondolkodó ember előtt könnyen megfogható s egészen .^világos lesz. .

Menjen akárki végig az európai müveit álla mokon és vizsgálja behatóan, hogy mily állapotban van a nőnevelés akár a német birodalomban, akár Francia- vagy Olaszországban, Svájcban vagy Belgiumban, Angliában vagy Svéd és Norvégiában azt fogja találni, hogy kivéve a tulgazdag nőket meg azokat, kikhez hasonló selejt mindenütt ta lálható a világon, — azt fogja találni, hogy ama erős polgári osztály leány gyermekei , (nálunk úgy nevezett miveltebb osztály) meg azután a nép. leányai mind, de mint tanulnak valami oly munkát,

melylyel szerezni tudnak. — Osmerek igen sok várost Németországban melyekről azt mondják gazdag városok, ilyenek pé'dául Nürnberg, Reutlingen, Ettlingen, Chemnicht Piaun, sat. ezekben úgy mint a többi kisebb és nagyobb városokban, a nők 50 százaléka ha többet nem, de ánnyit meg tud szerezni; mennyi saját piperéjére kell.

De a legnagyobb rész forma szerint dolgozik és szerez ; a nagy kereskedő úgynevezett „factort“ tart, ki városról városra jár, mintákat osztogat és munkát rendel: ezt teszi a gyáros is, és sok száz ezer forint áru munka készül egy kerületben, mely az emberek gyári készitményeinek háziipari fog lalkozásából került ki.

És mi ebből a legfőbb haszon ? Talán a meg- érdemlett munkabér ? Nem. A legnagyobb haszon az, hogy emelkedik a közerkölcsiség, a. takarékosság és a munka vérré válik, a nők háziasak, engedelmesek lesznek, a család összetart, a szülök iránti tisztelet meg nem sértetik, szóval a jólét és megelégedés ütik«-fel tanyájukat.

S most tekintsünk itthon szét.

Nálunk hiányzik az erős polgári osztály. Van égy főúri azután birtokos és közép. osztály meg a nép.

Nem beszélek a főúri osztály leány gyermekeiről itt, hanem arról a középosztályról, mely áll a vidéken lakó kisbirtokos, tanító, jegyző s ilyféle az értelmiséghez tartózókból, a műveltebb városi iparosokból s a nagyszájú magán-és köztisztviselőkből.

Ezeknek leánygyermekei — nem tévedek ha azt mondom — hogy két harmadnyi számban utalva volnának a szerzésre.

De erre nem tanították. Nálunk a varróné oly alárendelt szerep, hogy számtalan elszegényedett asszony él kisebb-nagyobb városban, kik szégyenlenek munkát vállalni, először mert alig tudnak egyebet mint valami fény űzési munkát s félnek a megrendeléstől, másodszor azért, mivel dolgozni annak, ki egykor úri jólétben él, szégyennek tar- tatik.

Azt, hogy hazánkban ez idő szerint ama átmeneti korszakot éljük, midőn a középosztály polgári osztálylyá alakul át, meglehet hogy sokan nem veszik észre, de azt, hogy egy család a másik után tönkre megy, azt igenis látja mindenki, — Fzt nem gátolja meg semmiféle kormány, semmiféle intézmény, ez a múlt időkben elkövetett mulasztások jutalma.

Ily viszonyok között, vájjon nem szükség-e arról gondoskodni, hogy a középosztály leány gyermekei hasznos munkába nevelve szerzésre tanitassanak ? Hogy a mely nemzetnek női elsatnyul- nak, azon nemzetet nem menti meg semmi a végelpusztulástól.

El fognak pedig azok satnyulni, kik szerezni, dolgozni nem tanulnak, mert megjő az idő itt is úgy mint megjött más államokban, hogy a nők munkája a nemzeti vagyonosodás egyik főtényezőjeként szerepel. Talán már itt is van az az idő, midőn e«z ilyen szerepre volna hivatva, de fájdalom, ma ezt hazánkban a női munkásság nem képes kitölteni.

Nem ösmerek tehát nagyobb feladatot, melyet a társadalomnak karöltve a kormánynyal és törvényhozással kell teljesíteni, mint a nők munkára neveltetését. S nem követ el senki nagyobb vétket a nemzet ellen, mint aki azon képzelődőkhöz csatlakozik, kik a nők egyenjogúsításáról álmodoznak.

Ezen nézetek vezettek engemet, midőn a házi ipar terjesztésére alakult első egyesületet arra bírtam, hogy első női ipar tanítónő képezdéjét felállítsa, mely ma — köszönet azoknak, kik tervem létesíteni engedték — nemcsak egy páratlan intézet a maga nemében, de az országnak hitem és meggyőződésem szerint nagy szolgálatokat teend.

Ha a nőegyletek, melyek ma minden áldozat- készségük s legnemesebb hajlamaik dacára is legnagyobb részt feletébb téves utón haladnak, átvennék magukra az egyes törvényhatóságokat, városokat s. részben az országot illető munkarészt, ezen kérdéssel foglalkoznak és hatalmas eszközeikkel a nőipar emelésére és terjesztésére hatnának, segítvén és előmozdítván a nőipar tanműhelyek létesítését, akkor egy évtized alatt oly eredményeket mutatnánk fel, melyeknél kihatóbbat egy állam fejlődésére és emelkedésére egy államférfi sem tud előidézni.

Szükségesnek tartottam ezeket elmondani. Érzem jól és tudom, hogy e nehány sor csak egy töredékét képezi annak, mit e tárgyról mondani lehetne és kellene, de azok, kiknek e sorok írattak, — hiszem — hogy megértették a szándokot, átértették azt, amire törekedni felfogásom szerint a legszentebb hazafiui kötelesség.

Meghívás

A sepsi-sztgyörgyi önkéntes tüzoltó-egyesü« let 1879. május hó n-én, azaz vasárnap d. u. 3 órakor rendes közgyűlést tart.

Tárgyai: 1877 és 1878. évi számadásokról az igazgatóságnak a felmentés megadása és az egyesület alakítása. Egyszersmind felhivatik az egyesület minden tagja, hogy_az ülésre teljes szereléssel jelenjék meg.

Az 1879. áprilhó 27-én tartott rendkívüli közgyűlésből.

A paniucsnokság.

KÜLÖNFÉLÉK

— Május hónapja Híromszékmegyében л gazdaközönség nagy örömére elég kedvező időjárással köszöntött be. A csaknem viharszerü áprilisi szeljek a talajt kiszárítván, a mezei munkálatok alá elkészült porhanyó föld kínálkozott a múlt napokban. Az ültetvényezés és vetés után csendes eső hull, hogy a csírázást elősegítse. A gyümölcsösök dus virágú fáit napos időben ezernyi méhraj döngi körül. Aggodalmakra szolgáltatott okot, hogy az almafák hajtásait millió számra lepik el a levelé- szek, a gyors rügy és virág fejlődés azonban csillapította e nyugtalanságot. A későbbi hajtású fák mindenesetre megsinlik az apró lények kíméletlen pusztításait.

— A phonograf bamutatta magát városunkban. Piukovich Rezső ur ugyanis, ki hazánk több nagyobb városait beutazta Edison ez uj találmányával, mely világszerte oly nagy bámulatot keltett, városunkban is bemutatta a készüléket. Csütörtökön este egy kisebb körű, férfiakból álló társaság előtt, pénteken d. u. a'helybeli tanintézetek előtt tett kísérleteket a fonográffal, este pedig nyilvános előadást tartott a városház nagytermében. Minden alkalommal kedélyes magyarázatokkal kisérte a készülékkel tartott mutatványait, melyek elmondhatjuk, meglepő szépen sikerültek. A beszéd, ének, zene, nevetés, stb. a maga természetességében kis árnyalati különbséggel vissza lett adva híven e gépen. Lapunk más helyen részletesebben szól a fonográfról, itt ez alkalommal még csak elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki Piukovich urnák a ki szives volt bennünket ez uj találmánynyal megismertetni.

— Halálozás. Kilyéni Székely Károly f. hó i-én temettetett el Kilyénben életének óo-ik évében. A boldogult felett a templomban Vas Dénes kilyéni és Révay Lajos s-sztgyörgyi lelkész végezte az isteni tiszteletet. Az előbbi egy imát mondott, az utóbbi pedig egy szépen kidolgozott, megható eyászbeszédet. A sírnál Horváth László megyei főjegyző mondott istenhozzádot. A beszéd élénk színekben vázolta az elhunyt életét. Egyike vala ő azon honfi társainknak, kiknek azon érdemet jut- tatá a sors, hogy ifjúságukban előkészítsék ama kort, mely Magyarország legdicsőbb korszaka vala Székely Károly egyik országgyűlési képviselője volt e megyének 1846 ban Kolozsvárt, hol mint a szabadelvű párt egyik fiatal és tevékeny tagja megalapitá tekintélyes társadalmi állását, melyet mindvégig függetlenül és önzéstelenül tartott fenn. A temetésen jelen volt Háromszékmegye értelmi közönsége nagy számmal, künn volt a ref, kollégium testületileg, melynek dalárdája pár alkalm^ gyászdalt énekelt el.

— öngyilkosság, özv. Balogh Józsefné, а mint mondják családi kellemetlenségek miatt elkeseredve, kiment a Súgás nevű, városunk közelében fekvő, s ott az úgy nevezett „gőzlőbe,“ mely szabad szénsavat fejleszt ki, öngyilkossági szándékból bement. A mérges gázból egy belélegzés elég volt arra, hogy a szerencsétlen asszony életét örökre kioltsa. Holttestét a barlangban csak másnap találták meg. Ez az eset is talán elég intő példa volna arra, hogy minden felügyelet nélkül egészen szabadon nyitva ne hagyják az ily halálos gázzal telt barlangot.

— VIzbeíulf. Kányádi József, sepsi-sztiványi 18 éves ifjú, f. hó 2-án valószínűleg vizmerité» közben megcsúszott s a kútba zuhant. Holttestét húzhatták ki csak a szerencsetlennek.

— Album a királyné számára. Az uralkodó^ösz- szes tagjai, kik a Károly Lajos főherceg palotájában rendezett ünnepi szinjátékb m közreműködtek, minap ; lefényképezhették magukat, hogy az összegyűjtött fotográfiákat egy álbumba ő Felségének : Erzsébet királynénak ajánlják.

A k'rály nyilatkozata. A „N Fr. Presse“ egyik munkatársa megláttogata a Bécsben időző *Aleko basát, s a vele folytatóit társalgásból többi közt ezt jegyzi fel : El akartam már menni, midőn Aleko basa visszatartóztatott s igy szólt : „Nehmen- jen el, a mig el nem mondom, hogy mily mély benyomást tettek reám az osztrák nép tüntetései. Ritka nyilatkozatai ezek az uralkodó és a monarchia iránti egyértelmüségnek.Ép oly maradandó hatással voltak reánk összes diplomatákra, kikkel beszélni alkalmam volt. Midőn szerencsés voltam a császárt látni, nem tehettem, hogy szerencsét ne kívánjak neki népe szeretetének e számos nyilatkozatához. Kegyesen megköszönte s hozzátéve ; „Reám is mély benyomást tettek az utóbbi napok s higyje meg nekem, semmit sem akkarok megki- sérletlenül hagyni, hogy népeimet boldoggá tegyem úgy a mint ők szeretetők és hüségők jeleivel engem boldoggá tettek.“

— A gödöllői hódoló küldöttséget a király igen kegyesen fogadta. Fridi Lipótnak küldöttség vezetőjének üdvözlő szavaira ő Felsége igy felelt ^Mindig szerettem Gödöllőn lenni : valóban jól érzem ott magamat, hol a Királyné és Valéria főhercegnő is oly szívesen időzik.“ — A küldöttségben Lankó gödöllői földműves s az ottani református község kurátora ii részt vett.

— Altisztek lakomája A királyi pár ezüstme- nyegzője alkalmából a városban szolgálatban levő őrmesterek tizedesek, körülbelől százan a „Tyúkketrec“ cimü sugárúti vendéglőben minap lakomát rendeztek. — Taffler őrmester nyitotta meg a felköszöntők sorát ő Felségére, a legfőbb hadúrra és a királynéra, mint a sebesült katonák kegyes védnökére emelve poharat. Alexis őrmester a trón örököst éltette mint édes atyja erényeinek is örökösét. Dússal őrmester b. Edelsheim-Gyula főhad- parancsnoköt, mint a katonaság mintaképét A társaság éjfélig volt együtt.

— Komáromi választás. Pulai Kornél, szabadelvű 474 szavazattal, a függetlenségi Zichy Ernő gr. 294 szavazata ellenében 180 szótöbbséggel Komárom város képviselőjévé megválasztatott.

— Szegodeu ős Hódmezővásárhelyit borzasztó vihar volt. Hódmezővásárhelyről vészhirek érkeznek, küzd az árral. Szegeden az alföldi vasutat újra megrontá az ár, [a. piloUgenál hajókat tört szét s a munkásoknak a menekülést megnehezítette.

— Az erdélyrészi birtokrendezés tárgyában tanácskozó enquete megállapodott, hogy a tagosítást kérelmezők az eddigi egy harmad helyett egy ötödét bírják a községi birtoknak s ez ötödbe minden testület birtoka beszámíttassák. Az értekez • let továbbá a combinált jogi és közgazdasági eljárás fentartása mellett nyilatkozott.

— Az alföldi vízkárosultak javára f. hó 14- én Hosszufaluban zártkörű táncvigalom rendeztetek, melynek tiszta jövedelme 60 forint volt. Felül fizettek : Ernest Ilka 5 frt. Gross Frigyes 3 frt Vallinger József 3 frt. Magyarosi Ferenc 2 frt. Szentiványi Gyula főispán 2 frt. Köpe Samu János 2 frt. Effendi I frt 73 kr. Henter Gábor 1 frt 73 kr. Bede Dániel 1 frt, 73 kr, Tompa Gábor 1 frt Bitay Sándor 1 frt. Brandschoss Frigyes 1 frt. Török Samuné 1 frt. Szonda Péter 1 frt. Bede Imre I frt. Biró Sándor I frt. Jancsó János 1 írt. Lajos Mózes I frt. Kiss Árpád 1 frt Prokupeck József I frt Gimbesán Demeter 1 frt Kovács András 1 frt Foris Mihály'50 kr Szász József frt. 25 kr Urdea György I frt. Kovács Samu 5 kr, Mikes István 5 kr, Russ János 73 kr, Kupcsay János 73 kr, Fogadják a szives felül fizetők a rendező bizottság hálás köszönetét.

— A sepsiszentgyörgyi „Székely-Miké“ tanodában a szegedi árvíz-károsultak javára adakoztak a tanulók részéről :

I. k. osztály. Tóth Lajos 1 frt, Jancsó Lajos 20 kr, Vellmann Ferencz 20 kr, Hadnagy Pál 15 kr, Ágoston Károly, Antallá Ferencz, Bajka Mór, Balázs Gyula, Bartha Gyula, Gál Sándor, Hadnagy Vince, Imreh Károly, Izsák Dénes, Lengyel József, Miklós Antal, Péter Károly, Salamon Árpád, Szabó Gyula, Vida Ignác, Sikó Imre, Márk Imre, 20—20 krt, Kónya Elemér, 7 kr, Balog Sándor, Bartha