Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-03-27 / 25. szám

— 99 Előttem, ki román dalt ily szépen előadva még nem hallottam, kétszeresen meglepő volt. Beetho ven „Septuor“ négy kézre irt müve első részét játszották el aztán H. Gartner és E. Scnser asszo­nyok s most a zongora elhallgattával egy ifjú hölgy lépett az emelvényre Eötvös nagy irónk költemé­nyéivel kezében. Mély csend s figyelemmel hall­gatta a közönség, midőn a valóban vonzó külsejű hölgy Szemerjai R. k. a. Eötvös „a vár és kunyhó“ cimü költeményét oly érzelemdusan s némelykor megra adó lelkesült hangon szavalta el, hogy a gyönyörű költemény alakjai mintegy megtestesülve lebegtek képezeletünkben a teremben, s midőn az utolsó versszak is elhangzott, viharos tapsban tört ki a közönség, melyhez még a magyarul nem ér­tők is oly készségesen csatlakoztak. Eobenweinné asszony énekelt egy magyar népdalt, melynek szépségéből azonban sokat levont a németes kiej­tés ; de azért magyarokul tüntetőleg tapsoltunk, hiszen kétszeres érdeme, ho.-y a magy árny elvet, (melyért a román püspökök oly hosszú utat meg­tettek), birja s kedves hangjával magyarul, habár idegen kiejtéssel énekel is. Végül mint az est hő­sét, Szaboszlai L. k. a.-t kell megemlítenem, ki művészi tökélylyel kezelt hegedűjével ob- viharos tapsot és éljent, meg az isrnótlésrei kérés saját­szerű felkiáltásait idézte elő, ho y csak úgy ren gett bele a lég. Másodszor is kezébe vette azzal az igen jól álló nyugodt magatartással hegedűjét s minden segély nélkül részeltetett valóban művé szí előadásában, melyet ismét percekig tartó taps követett. — Ezután még Chopin „Scherzo“ müvét Gârtnerné asszony, Stenner Fr. énekelt egy német dalt, és az utolsó darabot : Verdi Requiem éből „Lacrimosa“ ábrándját játszotta el Brennerbergné asszony, a mire kezdetét vette 'az adományozott tárgyak kisorsolása, mely sorsjáték a tetemes be­vétel egy igen jelentékeny részét képezi. Csevegliy. Színház, Szombaton, március 22 én Bérei Miksa ju­talomjátékául Szigligeti Ede jeles népszínműve, a „Két pisztoly“ adatott Az eredeti címhez újra hoz­záragasztották : „vagy Sobri lakodalma“, pedig a darabban épen Sobrinak van legkevesebb szerepe. Nem is fogható fel egészen, hogy miért kerül itt Sobri a krédóba akkor, midőn nincs egyetlen té­nye, mely a cselekvény lefolyásár * behatással le­hetne, az előbbre mozdítaná, vagy kifejlődésében késleltetné. Az, hogy Sobri a pandúrok elől csak úgy tud menekülni, ha rablóiból lakodalmas népet alakit, vagy hogy a borbélytól frakkot meg mel­lényt kér, hogy az álarcos bálban megjelenhessen: az a Stéin, vagy Bájkerti szerencsétlen esetére semmi befolyással sincs, sőt még az sem eléggé indokolt, hogy miért kelljen Báj kertinek épen Sob- rival jelenni meg ama végzetes bálban. Ha a da­rab a maga eredeti valóságában adatnék elő, hi­szem, hogy mindezekre kellő felvilágositást nyer­hetnénk, de igy mindig marad egy ür, melyet a néző úgy tölthet be, a mint épen kedve kívánja. — I mi az egyes ezereplőket illeti, elmondhatjuk, hogy azok mindent megtettek a dirab sikerülté­ért s ha mégis a közönség unatkozott, annak oka a felvonások és változások között levő boszantásig hosszú pauzákban keresendő. Jól alakítottak : S z a- b ó (Bájkerti), Bérezi (Sobri), Szakáll (Stein), A r a d i n é (Lujza), S z ab ó n é (Bibi), В é r c i n é (Rózsi). S i ménfalvi ma sokat elhagyott félszeg modorából s báró Sziitfoki szerepét dicséretesen oldotta meg. N y é ki elemében volt, komediázott és pedig nagy buzgalommal. Többet nem kéxünk belőle. Deák Péter urat pedig figyelmeztetjük, hogy kímélje a közönséget máskor s Ízetlenségei­vel, eszelős mozdulataival menjen komediázni oda, hol országos vásárok alkalmával 5 krért szokták ürülni az ilyen művészetet. M u r a y n é, Demény, Miskolci jól megállották szerepükben. Vasárnap (márc. 23-án) bérletben Csepreghy Ferenc „Vízözön“ cimü 5 föl/onásos vigjátéka ada­tott. Mi a darabot illeti, annak taglalatába bocsát­kozni nem akarunk. Megtették arra észrevételü­két az arra hivatottak. Csak annyit jegyzünk meg, hogy őrizkedjék jövőre az igazgató ilyen „kiállitá sós“ darabot színre hozni. Nem vidékre való az. hói sem színpad sem ruhatár nem hozzá való. A íiarabban előforduló pár megkapó jeleneten kívül ífii inkább a nyelvezet szépségének köszönhető, nincs semmi mi a néző figyelmét leköthetné. Még a tündér tánc sem képes életet önteni a darabba, főleg ha olyan Deák Péterféle pásztor lábatlanko- dik ott, hol rá épen semmi szükség sincs. Ezy pász­tornak ki megszokta az egyedül valóságot nem szabad Ízetlennek, helytelennek lenni. Juhai között ugráljon, fintorgassa arcát, hányja a cigánykereket de ha színpadra kerül, hagyja abba az egész ko­médiát. Deák P. ugyszólva összetörte az egész da­rabot, a közönség boszankodott s többen elakar­tak távozni a színházból. Jól fogták fel szerepü­ket: Si in é n f a 1 V i (Gábor Angyal) a kinek játé­káról újra dicsérettel szólhatunk, csak beszélő or­gánuma nem akar már egyszer odamódosulni, hogy élvezhetővé váljék. Szakáll (Mámor) ez úttal is kitünően alakított, ezt mondhatjuk Szabóról is. S z a b ón é szépen átgondolt szereppel lépett a kö­zönség elé, Bérciné jól alakított, de nun volt egészen hangjánál, mit betegsége okozott D e- m é n y (Nóé) eléggé egészséges alak volt, vala­mint Nyéki és Miskolci is. A többi szerep­lők többé kevésbé jól fogták fel szerepüket. Kö­zönség elég szép számmal. Hétfőn március 24-én Hennequin 3 felvonásos vigjátéka, a „Három kalap“ adatott a szegedi ár­vízkárosultak javára. A közönség sokkal cseké lyebbb számban jelent meg, mint a szent ügy ér­dekében várni lehe'ett volna. De ezen ne csodál­kozzunk, mert egy ily kis közönség mint a miénk elébb-utóbb kimerül, főleg úgy hónap vége felé s ilyenkor könnyen feledi saját szükségletei mellett a nagyobb nyomort. Meghívás. A háziipart és ipari oktatást fejlesztő egyesü­lőt március hő 25-án tartott választmányi ülésében idei ápril nó 7-én d. e. 10 órakor a megye házá­nál háziipar egyleti nagygyűlés tartása határozta- tott el, melynek tárgyai : 1) Titkári jelentés. 2) A szövészeti tanműhelyről jelentés. 3) Pénztár állásáról „ 4) Elnök választás. 5) A kézdi-vásárhelyi müfaragó iskola további fenntartásáróli intézkedés. 6) Áz alayszabály 17-ik szakasza értelmében átalános ( tisztujitás. 7) Es végül az ápril hó 6-án tartandó választ mányi ülésből teendő indítványok tárgyalása. Ezen nagygyűlésre az egyesület t. c. tagjait tisztelettel meghívjuk. Sepsi Sztgyörgyön, 1879. március hó 25.én. Potsa József, Tarcali Endre, h. i. egyl. elnök. e. titkár. KÜLÖNFÉLÉK — Sepsi-Szentgyorgy város képviselő közgyű­lése tegnap vette tárgyalás alá a honvédelmi mi niszterium azon leiratát, melyben a várost ezy ka­szárnya építésére hívja fel. A közgyűlés örömmel fogadta a miniszteri leiratot s evy kaszárnya épí­tését elhatározta ; a továbbiak elintézését ezy ki­küldött bizottságra ruházta. Részünkről örvendünk, hogy a rég pengetett eszme valahára testet nyer ; egy állandó katonai laktanya sok tekintetben elő­nyére fog válni városunknak. Később e tárgyhoz még hozzászólunk. — A mozgósított vagyontalan katonák hátra­maradott családjai részére begyült adományokból a belügyminiszter 350 frtot küldött megyénk főis­pánjához, az általa segélyezésre ajánlott 35 család részére kiosztás végett. — Szakáll Antal, a, városunkban működő szín- társulat kitűnő művésze s derék rendezője jutalom­játékául szombaton a „Két árva“ cimü hirhedt szin- mü fog adatni. Szakáll sok élvezetes estét szerzett közönségünknek művészies játékával s igy csak az érdem iránt rójuk le kötelességünket, midőn a kedvelt művészt közönségünk szives p rtfogásába ajánljuk. — Színházi játákend Pénteken március 28 án adatik „Aesopus, a mese királya“ eredeti vígjáték 5 felvonásban. Irta Rákossy Jenő. — Szombaton, 29-én Szakáll Antal jutalmául „Két árva“, francia színmű 4 felvonásban. írták D’Ennery és Cormon, ford. Vezéry Ödön. — Vasárnap, 30 dikán közkí­vánatra másodszor adatik „Piros bugyelláris.“ — A szörcsei tüzet illetőleg megbízható hely­ről következő sorokat vettük : Szörcse községében ápril hó 13-án történt tüzeset alkalmával kárt szen­vedett 18 gazda, elégett 13 csűr, 7 ház több gaz­dasági épületek és takarmánynemek. Emberélet nem esett áldozatul, állatok nem estek a tűznek martalékává. A gyújtást állítólag szörcsei Kökösi Sándor biztatása folytán Nyáguj Róza 18 éves le­ány követte el, mindkettő a kovásznai kir. járásbi rósághoz kísértetett be s e lenük a nyomozat fo­lyamatba tétetett. — A fővárosnak az árvíz ellen mogrédése. Szeged katasztrófája óta a városi képviseletnek к váló figyelmét vonta magára, s mint ismeretes Haris törvényhatósági bizottság, tag indítványt is tett e tárgyban, mely a közgyűlés által a középit- ési bizottság sürgős Jelintézése s véleménye alá bocsátatott, hogy enek alapján a főváros az érdem­leges akciót megkezdje. A középitési bizottság 21 kén rendkívüli ülést tartó t ez ügyben, melyen Gerloczy elnök megemlítvén a 79-iki árvíz óta az árviz ellen tett intézkedéseket, jelezte, hogy a város még nem készíttette el egészen a Filatori- gátat ó Budán, a belvárosi lépcsőzetes rakpart fölemelését, s a Duna medrének mélyítését Ercsiig. Legelső dolognak véli a bizottság Máttyus indít­ványa értelmében a közlekedési minisztert megke­resni az enquete-tanácskozmány végett, s az ország­gyűléshez feliratot intézni azon kérelemmel, hogy utasítsa a kormányt, minden a főváros vész elleni megvédése céljából szükséges intézkédéseket, a mennyiben a törvényhozás hozzá járulását igény­lik, mihamirább törvényjavaslat alakjába önteni és előterjeszteni. Egyszersmind Gerlóczy, Zsigmondy Freiszleder, Egerl, Varázsdi, Lechner az összes védmüvek megvizsgálására kiküldettek. — ‘Az ülés e tárgy elintézése után ellene nyilatkozott annak, hogy a budai keserűvízforrások közelében szemét- lerakó hely legyen. _ К GlokoJós Szegeddel. A fővárosban idéző sz egedi km l'ittség, mint a „Pesti Naplódban ol­vassuk, a Dunagőzhajózási társaság forgalmi igaz­gatóságánál is tisztelgett, hogy a Szolnok szegedi és a szatymáz-szegedi hajózási összeköttetés sürgős megnyitását kérelmezze. Medgyaszay forgal mi igazgató ur a küldöttséget ismert előzékeny­ségével fogadta és kilátásba helyezte, hogy egy­részt a szatymáz-szegedi, más részt a szolnok-szege- di^ hajózási összeköttetés minél előbbi létesítése iránt sürgősen intézkedni fog, mi által Szentes, Csongrad, Mindszent s H.-M.-Vásárnely, melv vá­rosok most közlekedés tekintetében teljesen elzárt ádapotban tengenek, a közlekedés vonalába bevo natnának, a Szatymáz-szeged összeköttetés helyre állításával pépig a szeged környékbeli körülbelül 20.000 főre menő tanyai lakosság elzárt helyzeté bői megszabadulna és a bpesti-siegedi államvasUt- vonal helyreállításáig is használhatóvá válnék. — Szegedre küidptt segélypénzek. Szeged vá­ros polgármestere Pálfy Ferenc, körlevelet inté­zett a lapok szerkesztőségeihez, melyben megcá­folja azt a hirt, mintha az országban és külföldön gyűjtött s Szegedre küldött pénzadományok már most kiosztatnának. A polgármester a szegedi ha­tóság nevében kijelenti, hogy a pénzad 'Hiányokból, azon 5C0 írton kívül, melyet a pénzügyminiszter a királyadta 10.000 írtból küldött le kiosztás végett Kende Kanut kormánybiztosnak, — még egy fillér sem osztatot ki s a pénzek a legszigorúbb kezelés alatt álván, kiosztásuk későbbi időkre tartatott fen. A közönség megnyugtatására kívánatos, hogy e közlemény mennél szélesebb körben elterjedjen.* — Gr. Pálfl Jánosunk méltán feltűnést keltett 50000 frtnyi adományáról mellyel az árvízkárosultak segélyezéséhez járult, a „Közvélemény“ a követke­ző adomát beszéli el hallomás után : A nemzeti kaszinóban egy iv volt kitéve, melyen az adakozá­sok gyűjtöttek. Tornyai Schossbergert is felszólít­ják az aláírásra. Schossberger kezébe veszi az ivet és összeadja az addig begyült őszeteket. Es ugyan annyit irt alá, a mennyire az ő aláírásáig az összes adományok összege rúgott. Pálffy gr. tanúja volt* ezen jelenetnek s nemes versenyzéssel igyekezett Schossbergert „lefözni“ Aláirt 50.000 forintot. — A szultán mondta. Fournier francia nagy-"4 követ, mint Konstantinápolyból Írják az „E“ nek : 22 ikén d. u. 2 órakor nagy gálában, fényei kísé­rettel ment az udvarba, az uj elnöktől nyert meg­bízó levelét bemutatni. Ez alkalommal szóba jött Ausztria és Szaloniki is, mire a szultán oda nyilat­kozott volna, hogy nem birja belátni azon feltola­kodó rend- és csendfenntartási okot, mert ö sem­miféle zavarról eddig mitsem tud, csak annyi jutott tudomására, hogy azon a vidéken, osztrák pénzzel bujtogatnak az ő nagy sajnálkozására. Fournies sem tagadta ezen állítás valódiságát. Kísérete már este szélűben beszélt erről. — A belga király mint tiszteletbeli eszter­gályos. E hó 18-án történt meg Londonban a Lord- mayor palotájában Lipót belga királynak az észté- gályoí-céhbe való ünnepélyes fölvétele. A gyüle­kezet elnöke a Lordmayor volt; jelen voltak a céh mesterei és elöljárói, Viscount Bganington a király­nő kamarása, a city aldermanjai és sheriffjei, úgy sok hölgy is, köztük a Lady Mayoress és Burdes Coutts báróné. Lipót királyt a Lordmayor fogadta s odavezette székébe, rövid üdvözlő beszédet tar­tott, s azután a céhmester megnyitotta az ünnepélyt A király meghalgatta a céh gyűlés márc. 6*ki határozatát, aláírta az alapszabályokat s teljesítette a szertartásos kézadást. — A céhmester azután kívánt neki hosszu'uralkodást egy sziba l egységes és b >ldog nép fölött, mire a király köszönetét mondott. Örvend — mondá — a szerencsének, a melyben részesült s a szívélyes üdvözlésnek. At)ja szintén büszkeséggel nevezte magát a londoni céh tagjának. Nem hízeleghetek magamnak azzal, hogy tettem volna valamit, a mivel e megtisztelteiért megérdemelném, s e szives előzékenységet egy tagtársuk befolyásának kell tulajdonítanom. A király ezzel .lady Burdett lCoustsra mulatott tű ki maga is aisztagja a céhnek. A belga kr.üy céh-levele egy művésziesen faragott elefántcsont hengerbe van foglalva. — Magyar menyecske. Nemrég e >y Mészáron nevű magyar menyecskét, ki egy szentpétervári kollégiumi tanárhoz ment nőül, több napi togs ág ra ítéltek, mert Kusinszky vizsgálóbírót, ZuchanoV kerületi törvényszéki alelnököt és Barssov bíró megsértette.. Mészáros asszonynak ki s keleti tölte­nie a fogsági időt. A ig bocsátották ki azonnal Zaburov államügyészszel óhajtott beszélni, ki őt a trvszék előtt bevádolta volt. Zaburov rosszat sej­tett és a magyar menyecskét Matussevics helye- tesse által fogadtatá. Ez alig jutott a szobába s alig hogy észre vette az. államügyész helyettest, rögtön rá rontott, kegyetlenül arcon ütötte és fa­legyezőjével ugyancsak kezdte ütlegelni. A megle­pett ügyésznek alig maradt annyi ideje, hogy ma­gát védelmezze és ezalatt megfutamodjék. Az ütle- gek olyanak voltak, hogy az államügy szobájában a legyezőnek csak darabjait lehetett corpus delicti gyanánt összeszedni. A magyar menyecskét az összefutott hivatalszóigák letartozttaták és elvitték Ruszinov zizsgáló biró elé, ki az asszonyt ismét, bilincsekbe vereté és bebörtönözteté. Előbb azt hitték, hogy Mészáros asszony örült, de az orvosi vizsgálat kiderítette,hogy a menyecske teljesen é-p eszü, csak kissé „heves természetű.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom