Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-03-16 / 22. szám
gazdászati, ipari és közművelődési életében fontosabb előfordult, — mint szintén a törvényhatósági kormányzatban előfordult változások, továbbá hogy az 1878. évben beérkezett az alispáni hivatalhoz mindössze 8838 ügydarab, melyek is mind feldől goztattak, dacára a kevés számú segéd személyzetnek. A megyei árva és gyámhatóság által jelentés helyett egy kimutatás terjesztetett be, mely szerint az év végével árvaeset volt 3886, árvalét- száin 8438, árvavagyon ingatlan birtokban 13,649 hold 1318 négyszögöl ; ingatlanokhoz tartozó gazdasági felszerelések értéke 72,184 frt 67 kr. Árvái pénzvagyon összesen 474,801 frt 29 kr. Gondnokság alatt van 93 személy, kiknek ösz- szes vagyona áll a) ingatlan birtokban 573 h. 527 nszöl, b) ezekhez tartozó felszerelések értéke 1448 frt 20 kr. Ügyforgalom volt az e^ész évben 4084 darab, melyből elláttatott 3420 drb. Ha yatékos üny az egész évben előfordult 243 drb, miből letárgyalva van 99 drb. Ezen árvaszéki kimutatáshoz volt csatolva a kebelbeli 3 rendezett tanácsú város árvaszékének kimutatása is. A megyei egészségügy, dacára a szórványosan, mindazonáltal, fájdalom, pusztitólag fellépett toroklob betegségnek a gyermekek között kielégi tőnek volt mondható. A védhimlőoltás a megyében végeztetett, — még pedig beoltatott 2302 fiú és 2499 leány ; oltatlan maradt 288 gyermek. A házi állatok állapota is kielégitő volt. IL A börtön és közbiztonsági állapotokról szóló jelentés szerint újból is jeleztetett a lcézdi vásárhelyi központi börtön helyiségeinek minden tekintetben hiányossága. Letartóztatottak összes létszáma volt 961. Rabtartási felhasznált költség összege lett 6320 frt. A rabok rendes külmunka keresete volt ösz- szesen 553 frt 18 kr. Eli éltek által megtéríttetett rabtartási költség 487 frt 39 kr. Pénzbirságolás befolyt összesen 767 frt 14 kr. (Vége következik.) Benedek Áron, volt nagy borosnyói ref. lelkész. — Nekrolog. — Azt hiszem, közérd kü kötelességet teljesítek, midőn e^y oly egyénnek irom le temetését, a ki ordélyi ev. ref. egyházkerületünk, úgy kiválólag Háromszéknek és sepsi egyházme.yénknek érdemekben megőszült tiszteletre méltó bajnoka volt mind egyházi, mind iskolai részen, s ez az egyén: Benedek Áron, ki ielen év január 25 én halt el s ugyané hó 27-én temettetett el nagy részvét mellett. Temetésére igen számosán jelentek meg vidékről is mind egyházi, mind világi részről ; nagy halotti gyülekezet vette körül a koporsót, melyben egyházmegyénk Nestora volt lezárva, s ezek közt a megszomorodott gyermekek, unokák, rokonok. A halotti szertartást három lelkész végezte. A háznál könyörgést Puskás Lajos szacsvai lelkész tartott, ennek végeztével a halott a templomba vitetett, hol uzoni lelkész Pünkösti Ferenc tartott beszédet Pál apostolnak Timoth. köldött 2. levele 4. részének 7—8 verse alapján, a sírnál Bartha Károly feldobolyi Jelkész mondott egy megható búcsú könyörgést s azután ama sirba, melybe neje temettetett el ezelőtt egy évvel, letétetett s a sir hantja rázuhant — s elfedte örökre a feddhetetlen munkás életű agg lelkészt. Eljön még egy század, meglehet, mig ily éltes papot temet el valamelyik egyház, ki oly fáradhatatlanul küzdött, ki öreg korára nézve sem lanka- dott, tanult, olvasott és irt, szóval a tudománynak élt a végpercig, rajta igazán bet"1t: „a jó pap holtig tanul“. Papi teendőjével öregsége dacára se hagyott fel s utóbbi napjaiban is csak az utolsó vasárnap nem tudott megjelenni a lelki Sionban, mindvégig a hívek megelégedésére végezte teendőit. Született 1792-ben január 10 én Kis-Baconban székely nemes szülőktől. Tanulását a helybeli iskolában kezdette ; innen ment a székely udvarhelyi tanodába, végre a nagy-enyedi Bethlen tanodába, a hol egyszersmind végzett s innen 1823 május vé gén ment Bécsi e, ott töltött egy évet, onnan lejőve, újból az enyedi tanodában mint tanitó mükö dött kitűnő sikerrel ; ott a jelesebb családok gyermekei \ oltak tanítványai s ezek közül gróf Míkó Imre, már csak néhai nagy hazánkfia is. 1825-ben hivatott meg nagy-boros yói lelkésznek, a hová azon év pünköst másod napjan be is köszöntött. Ugyanazo 1 év október 10 ikén megnősült, — nőül vévén egerpataki lelkész Csiszár Gábor leányát Ágnest, kivel ötvenhárom évet élt s kit 1878. január havában vesztett el, kiről sokszor mondotta a néhai : „szelíd jó házi nő és családanya volt.“ Gyermeke tizenegy volt, kik közül jelenben két fiú és három leány él tisztesságes állásban ; a többi gyermekei kiskorukban haltak el. A nagy-borosnyói ev. ref. egyház hogy mióta áll fenn, adatok hiánya miatt nem tudhatni ; a legrégibb anyakönyve kezdődik 1766 ban, ettől fogva voltuk papjai : 1) Középajtai Józsa Lukács 1766—1776. 2) Uzoni Zajzon Mihály 1776—1819. 3) II j. Zajzon Mihály, fia elődének 1819—1822. 4) Кézdi vásárhelyi Baka József 1823 —1825. 5) Kis baconi Benedek Áron 1825—1879. jan. 25-ig, ki e szerint 54 évig folytatta papi hivatalát a nagy-borosnyói ev. ref. egyházközségben. A néhai, mint munkáiból is látszik, — bírta a francia, német és latinnyelvet. Hogy egész életét a tudománynak szentelte, — kitűnik dolgozataiból, melyeknek nagyobb része írásban van meg, melyeket volt szerencsém úgy tutólago.san átnézni. Igen jeles egyházi beszédei vannak különböző alkalomra irva s úgy halotti besédei is, a melyeket nem ártana sajtó alá bocsátani, mivel nagy szolgálatot lehetne tenni az egyházi irodalomnak s a néhai emlékének megörökítésére. Kéziratai s könyveinek egy része a néhainak fia nyug. miniszteri titkár Benedek Lajos ur birtokában van. Könyveinek nagyobb részét a néhai még életében a sepsi egy házmegyei papi könyvtárnak ajándékozta. i\ mi tevékenységét illeti a közügyre nézve, az is sok. A sepsi-szentgyörgyi ev. ref. Mikó-tano- da megteremtésében kezdetben sokat működött, a mi egy munkájából tűnik ki, melyet Vájná Sándor igazgató tanár beigtatása alkalmával mondott el Szentgyörgyön. Egyházközségében olvasó egyletet állított fel, melynek alapján mivelje a nép, az ifjúság magát ; alatta ujittatott meg a díszes templom, bele uj or gona és korona készíttetett ; továbbá az ő működése folytán készült a mostani díszes torony és e mellett szép uj iskola két tanítói lakkal a törvény kellékeinek megfelelőleg. íme, ezek mind arra mutatnak, hogy egy munkás, tevékeny, buzgó lelkész volt, „a néppel a népért“ élt ; jó családapa, jó nevelő, a szó teljes értőimében a korral haladott, bátra nem maradt ; a sepsi egyházmegyének huzamos ideig főjegyzője volt. A nagy-borosnyói egyház szeretett papjának végtisztességére s temetesi költségeinek fedezésére 50 frtót adott. Puskás Lajos, ref pap VIDÉKI ÉLET. Brassó, 1879, február 12. (A «Brassói magyar protestáns jótékonycélu nőegylet* első zene- és táDcestólye ) A kinek az ifjú nemzedék s ez által hazája sorsa szivén fekszik s a ki csak kissé is mélyebben tekint a haza felvirágzását elősegítő okokra : — az örömmel szemlél minden olyan mozzanatot, mely a jövő nemzedék s különösen azon szerencsétlenek jólétét mozdítja elő, kik anyagi helyzetük mosto- hasága miatt az önmivelődés, a népiskolai képzés alól kizárvák. „A szegényeknek, a szülők után kesergő árváknak segédkezet nyújtani“ volt a szép cél, mely Brassó város protestáns magyar nőit a közelebbi időben egy testületté alakitá, s ha ez tény — pedig az — akkor méltán elmondhatjuk a nagy Szé- chenyvel ; „Virradni kezd egy szebb Hajnal, — uj lelkesedés ébred “ Fentnevezett nőegylet célja ennyiből is érthető s hogy a cél szép és nemes, az nem szorul indokolásra. De nemesek az eszközök is, melyek a cél megtestesítésére irányozvák. Legalább az volt azon estély, mely folyó hó 8 án szép közönséget hozott a „Nro. 1“ helyiségeibe. A zsenge nőegylet ugyanis több műkedvelő közreműködésével egy tánccal egybekötött zene- estólyt rendezett alaptőkéje gyarapítására. Hallottuk itt a helybeli magvar dalárdát szivekig ható összhanggal énekelni Zimay L. lassú népdalát : „Nem hallottam soha ily bús harangszót“ és Roth Endre népdalé yvelegét : „Klárinétos az én nótám fújja“. Szemerjay Róza k. a. állami népiskolai ta nitónő Gyulay Pál „Pókayné“ ja és Kilin György N. N. „Kupak tanácsa“ cimü költemények szavalásával szűnni nem akaró tapsra ragadta a közönséget. Ha ide számítjuk — pedig ezt tennünk kell — Lobweilné ő nagysága által énekelt szoprán szólót s Lakatos Mihály ur által fuvolán játszott Báthory Mária“ operát, az estélyt szellemi részében teljesen sikerültnek kell mondanunk s azon jókívánságnál, hogy több ily estélyt szerezzen nekünk a nőegylet ! más nem marad fenn. Az estély anyagi részét illetőleg részletekbe nem bocsátkozhatunk, de tekintve a nagyszámú közönséget s azon nem megvetendő 60 — 70 frtocskát, melyet Szabó Julcsa, Platsko Mari, Sigmond Gizella, Khon Róza és Jakab Berta kisasszonyok az estély folyama alatt holmi aprólékos csecsebecsék elárusitása által gyűjtöttek az alap javára, az estélyt e tekintetben is fényesen sikerültnek mondhatjuk. Szóval u y sikerült minden tekintetben ez estély, hogy kifogásolni semmit nem lehet, ha azt nem rójuk meg, hogy miért nem tartott az éjszaka legalább három napig. Egy erkölcsi kötelességgel lerovandó, a szegények és árvák nevében, fogadja az egylet elnö ke : Bauer Jánosné ő nagysága, valamint a rendező bizottság minden egyes tagja a jobb érzésüek elismerését önzetlen fáradozásukért ; a jutalom a jövő kor, de a jelen árvái részéről is imádság és hála alakjában fogja kisérni kegyeletes munkássá gukban. Egyetértés, szilárd elvhüség, buzgó ügyszeretet életet ad, a fennéjázás halált hoz. Videant consules ! Egy, a ki nem táncolt. Al Passanante-pör. JB udapest, március 10. Olasz tudósítóktól hosszabb levelelet közöl a „N. H.“ a Passzanante-pörnek Nápolyban e hó 6-án s 7 én lefolyt tárgyalásáról. Első nap. Kihagyván az ülés megnyitására s az esküdtszék megalakulására vonatkozó részleteket, küzöljük s vádlott Passanante s néhány fontosabb tanú kihallgattatását. A vádiratfololva^ása után előhivatnak a tanuk, s megkezdetik Passanante kihalIgattatása. — On vádolva van — mond az elnök — hogy mérényletet követett el a király szent személye ellen, meggyilkolni akarván őt egy tőrrel, mellyel sikerült is önnek könnyű sebet ejteni ő felsége vállán s egy nehezebbet Cairoli miniszterelnök combján. Most fel fogom olvastatni az ön vallomásait s az önnél talált különféle iratokat, a mire aztán megfogja tehetni megjegyzéseit. Vagy kíván -e azonnal mondani valamit ? — Nem, elnök ur, majd csak a fölolvasás után. A fölolvasás alatt Passanante egy percig sem marad egy helyben, s folyvást id ; oda tekint. Az elnök figyelemre inti őt és ő megje yzi, hogy füleivel is eledet hall, nem szükséges szemeit is segítségül venni. Iratai zavart egyvelegét képezik a kificamított észjárás legbadarabb tanainak. Köztársaság, absolitismus, hóhérok, Mazzini, Michelangelo, Orsini, Krisztus oly kuszáit gombolyagba összekeverve, hogy teljesen föl nem ismerhetőkké válnak. Van itt-ott egyházias és hibás kifejezésekbe fulasztott jó eszme is, de az egész egy oly zavart össze-vissza melynek végig hallgatása szinte butává teszi az embert. A fődolog az, mond egy iratában Passanante hogy el kell törölni a nyomorúságot. — Ördögbe mond egy valaki a jelenlevők közül, még erre nem is gondoltak. Es a közönség hangos kacajba tört ki Passanante is, gyönyörködvén az okozott vidámság fölött, mosolyogni méltóztátik az ő kedves népe felé, melynek vértanújául tekinti magát. Befejeztetvén a fölolvasás, Passanante egyik iratának helyreigazitásakép megjegyzi, hogy a vagyonszerzés munka s takarékosság által történik. A királyi ügyész kivánatára elnök kérdést intéz vádlotthoz : szándékában volt-e megölni a királyt, vagy csak meggyalázni akarta ? Passanante tétovázva válaszol, mindössze csak annyit hozván ki, hogy nem igaz, hogy Viktor Emanuel szerezte meg Itáliának Rómát, — hanem Mazzini. Ekkor belép az első tanú, Cairoli Benedek. — Ezredes voltam, most semmi rangom nincs. Képviselő vagyok — úgymond, s ezután tiszta, érthető hangon előadja a merénylet ismert részleteit. — öt követi Giovannini testőrszázados, ki hasonló vallomást tesz. A többi tanú mind jelentéktelen dolgokról szól. Lucchesi rendőrbiztos elmondja, hogy a merényletet me. előzőleg nehány héttel Passanantet mint csavargót letartóztatta. Passanante heves szóváltásba bocsátkozik e tanúval s rendre utasittat- ván e miatt elnök által, igy szól: Vagy kell beszélnem s ez esetben hagyjanak beszélni, vagy nem kell beszélnem, akkor hát hagyjanak távozni. En az igazságot akarom, ha káromra van is, de csak az igazságot. Legérdekesebb azon tanuk vallomásai, a kik Passanante elfogatásánál működtek. Ezek minde- nike mint királymentő akart feltűnni s az egyiket, egy bizonyos Dell’ Aqula tanulót Passanante maga teszi nevetségessé. Az ülés vége fél 5 órakor. A karabélyosok csak nagy erőfeszítéssel bírják biztonságba helyezni Passanantet, kit az udvaron összegyűlt néptömeg „Morte a Passanante !“ kiáltásokkal fogadott. Csakis a jelenvolt gyalogsági század erélyes közbelépésének köszönhető, hogy Passanante sértetlenül jutott börtönébe. Második nap. A nem várt tüntetés, mely« lyel tegnap a nép részéről fogadtatott, igen leverőiéi hatott a népszabaditó Passanantera. Kérette Í3 védője által a törvényszéket, hogy legyen megengedve meg nem jelennie a végtárgyaláson E ki- vánata azonban nem teljesittetett, ö karabélyosok által körülvéve ma is csak ott ült a vádlottakpad- ján, azon különbséggel, hogy most már nem hencegett, nem fészkelődön, hanem meghúzta magát egy oszlop mögé, hogy ne is lássa a „háládatlan“ népet. Közbe közbe sírásra is fakadt. Felolvastatik a tébolyorvosok szakvéleménye, a kik tudvalevőleg tagadják Passanante tébolyhajlamát. Pontban 12 órakor kezdi meg vádbeszédét La Francesca királyi ügyész. Tagadja a tébolyt s Passanantet egy titkos társaság végrehajtó eszközének mondja. Bebizonyítja bűnösségét minden enyhítő körülmény nélkül. Passanante roszul lesz s az ülés 10 percre fel- függesztetik. Tarantini védő ügyvéd 2 órakor kezdi beszédét, — védelmét magára az orvosi szakvéleményre alapítván. Passanantenak — úgymond — n ncsenek más bűnrészesei, mint a communet s a soclalismust dicsőítő hírlapok, melyek őt tévútra vezették. — A védbeszéd végeztével Passanante ismét mosolyog. Midőn azonban 5 órakor a törvényszék — az esküdtek verdiktje után kimondja a halálitéletet :
