Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-01-09 / 3. szám
3 szám. Szerkesztőségi iroda : Főpiac, Csulak-féle liáz, Viová a lap szellemi részét illatú közleményei; küldendők. Kiadó hivatal * Pel Iák Mór könyvnyomdája, ko á a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendő!;. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök, január 9. IX. évfolyam. ; Megjelenik ezen lap hét** kint kétszer: csütörtökön és Taefcrnf Előfizetési felIételek : Iclyben házhoz kordra, rag) vidékre postán kiildva Egész évre . . 6 fit — W. ’ Fél évre . . . 3 frt — hr j Negyedévre . . i frt 5» kr. ; Hirdetmények *iija : 3 hasábos petit-sorért, глду annak helyéért 6 kr. Bélyegeiij külön 30 Wr. Nyilttór sora 13 kr. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászait lap, araszéit! „Háiíipar-egjfet“ és a „sepsi-szeatgjfirgfi önkéntes ttizattâ-egÿfefe“ hivatalos küitüap. b/xícxiT.rrétnratora. Előfizetési íelliivás a IX. óv föl} aulára, rítt Előfizetési teltételek : jan. — inárcz us .......................1 frt 50 ki'. ja n -jiitihis.................................... ja n — dcc< mber............................. К ii 1 fő 1 d re ex ész é v re . . . 3 frt - kr. . . . G frt — kr . . . S frt — kr. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó- hivatalának P о 1 Ifik M ó r könyvnyomdájába Sepsi-Szc nfg-yörg-yre küldendők IPUT" Előfizetőinkéi szívesen kérjük előfizetéseikéi megújítani, miután felesleges 'példányokat nem nyo- maltulhalunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. Az ujóv a nagyhatalmaknál. ( ) Hogyan találta az újév az európai hatalmakat? Semmivel sem különben, mint a mu’t esztendő. Dacára annak azonban, hogy keleten véres háború zaja hallszik, dacára a kieső látszatnak, az újév bizonyos tekintetben mégis igér valamit, mivel a béke végleges hely- reiíb’tását helyezi ki'átásba. Az ujesztendó csupa béke, őszinteség és jóakarat szemmel látható jeleivel köszöntött be. Az angol és orosz — két egymással szemben álló kifent kard éle — úgy látszik barátkozni kívánnak egymással. Az orosz cár az angol királynőnek sajátkezüleg irt levélben gratu’ált s részvétét igen meleg Töredékek egy ezután megírandó naplóból. (Nyári vendégeim) _..-Hogy is volt csak? . . Hol is kezdjem? , . , Jertek, oh jérték vissza édes szép emlékek ! Hadd újítsalak megy mielőtt elmosódnátok az emlékezet táblájáról ! Miért is nem vezettem magán élményeimről rendes naplót, miért nem jegyeztem le bár az évek és napok számát ? most nem kellene ezekért törni a fejemet. De meg kell lenni ! E lapok szerkesztője nem hagy békét nekem ; uton-utfélen megtámad, hogy írjam le én neki, amit egyszer-máskor Izsó Miklósról s másokról elcsevegtem. Ám legyen ! Abbql, a mi megtörtént, sokat feledtem el, különösen az év- és napszámokat; — csak azt irom, a mire bizonyosan emlékszem. Ha unatkozni fog az olvasó e sorok olvasása alatt, annak nem én: a szerkesztő ur az oka. ÿ Hogy is volt csak ? . . Hol is kezdjem ?... Hát a szegény falusi papot nyárban, midőn hivei a munka mellett izzadnak, megölné az unalom, a társalgási vágy, ha nem volnának a nyárnak kedves vándormadarai. Eveken keresztül egy szál magamra laktam a tágas papi lakban, egész udvartartásomat egy tiz éves, prefektusnak címzett fiú képezte. De mégis 3 nyári idény alatt úgy megnépesedett néha a papi Jak, hogy alig fértünk benne. lm ott jön egy csoport diák éhesen, szomja- an. Nagyon rövid az üdvözlési és az elfogadási ceremónia, hamar itthon találják magukat, csak tetszik, mintha a gyaloglásban megfáradtak volna, mert „madarat — akarom mondani csirkét — lehet velők fogatni“. Qtön-haton rohanják meg a jámbor madarakat, a hatodik, Ix-tedik biztosit arról, hogy hangon fejezte ki. Az egymáshoz közeledésnek kétségbevonhatlan jele. A török-orosz konvenció megkötését is közel kilátásba helyezte az újév sa к e 1 e t- r u m é 1 i a i legvitásabb kérdés megoldása is egy jelentékeny lépéssel tovább ment. A szultánt és uj kormányát il etöleg csupa jó hírekkel köszöntött be az uj év. A szultán Kheireddin pasával a birodalom regneratióján működik ismét, a mi — feltéve, ha igy tart tovább is — nem épen megvetendő vívmánya lenne ennek az esztendőnek. Ezalatt távol keleten tűzzel és vassal, vérrel és lánggal írják a cáfolatot, melyet semmi nemű hivatalos dementi meghazudtolni nem bír A keleti válság talajának vulkanikus természete nem tagadja meg magát. A lezajlott háború annak vészes erejét ki nem merítette s hirtelen, váratlan erupciok veszedelme nöttön-nőtt. Ázsiában Oroszország ellen feltámadnak a lázok, kikről megfeledkezett a világ. Olaszország mesterkedései Afrikában, Tunisban felkeltik a Középtenger uralma fölötti versenyt, melyhez majdan bővebben hozzászóhink, mire ezen ügy jobban кifejIiк mostani homályából. Európáról pedig gondoskodik Oroszország. Mialatt ugyanis a nyugati hatalmak, — a muszka érzületű Németországot is ideértve — megható egyél telmüségggel a kelet-ruméliai kormányzóban megállapodnak s az európai bizottság a mohamedánok é<p keresztények békés megférésének és nyugodalmas kormányzásának lehetővé tétele végett egy mintaszervezet kidolgozásán buzgólkodik : az a?alt a nemes bolgárság, támaszkodva az orosz megszálló sereg elnéző konnivenciájára, kiirtja az egyik felet, kivel a békés megférést kellene lehetővé tenni s ezáltal tagadhatlanul jelentékenyen megköny- nyiti az európai bizottság feladatát. Az angol tudósítások nem győzik részletezni azon irtóháI----------------rmumiT-iimnni ii- - - - iimrann -------T-T- ----------ér t a hordó csapolásához s nem járok úgy, mint az egyszeri kálomista pap Csokonai Vitéz Mlhálylyal, a ki cserben hagyott „csapot-papot“. — Ne tessék a terítékért, tányérért, késért, villáért, pohárért aggódni, — mond az öregebbik diák — van nekünk bicskánk, meg aztán a kanoséból is tudunk mi inni ! A szomszédasszony vezetése alatt az ifjú kukták segédkezésével a nagy tál paprikás csirke ott párolog ; biz a nemsokára úgy elpárolog, hogy a Bodri kutya hiába csóválgatja a farkát. Igen fiatalok voltak voltak a csirkék, nem igen volt csontjuk. Mig a csirkékből egy szárazláb, az első kancsó fenekén egy csöpp darlaci bor volt, — addig „conticuere omnes intentigge óra tenebant“; de rövid negyedórái műtét után megered a dal : „Fiuk, az isten áldjon meg ! Én is iszom, igyatok!“ Milyen lélekből, milyen zamatosán, milyen összhangzóan zeng a dal ! Áldjon meg az isten kedves fiuk ! Oh milyen kedvesek, oh milyen boldogok vagytok ! Gyermekkorom szép álmai, Ifjúságom szép tavasza, E köl.öző madarakkal Miért nem tértek ti is vissza ? Aztán a dal után közbe-közbe pattogni kezdenek az élcek, adomák. Jaj annak, a ki céltábla talál lenni ! Az egyik elmondá legátusi kalandjait, a másik elmondá, milyen „kutyaliter igfestálá a jó dominusokat“. Ha Bolond Aíiska, vagy Figaró, lejegyezték volna, Jankó lerajzolta volna e fiuk beszédét, alakját, Mokány Bercinek abrmcs ! nem három, tizenhárom kiadásban, annyi ezer példányban forognának közkézen ezek a jelenetek. Az élcek vidám kedélyt, a vidám kedély jé étvágyat hoznak. Eljött a vacsora ideje. Arra a rengeteg ha- ricska-puliszkára, mely alatt rengett az asztal, még jobban csúszott a darlaci. Mikor azon kezdettem búslakodni, hová fektetem kedves vendégeimet ; azf felelték, hogy még nem álmosak. Reggelig nem lettek álmosak. Mikor másnap azt kérdeztem, hogy innen borút és rendszeres losztogatást, mely a mohamedán elemet megfosztva ősi földtulajdonától, elűzve azt háza tájáról, szántóf klje határából, földönfutó koldussá teszi azt, kinek életét el nem vette. E viszonyok szempontjából tekintendő azon legutóbbi kitörés, mely egyszerre Makedóniából uj török vérengzések, még pedig rendes hadseregbeli tábornok vezérlete alatt elkövetett vérengzések hirével veri fel a világot. A helyszínén levő angol tudósítók már hetek előtt mint szemtanuk jelentették, hogy a bolgár falvakban látják, hogy a falunépe fegyvergyakorlatokat tart, jelentést tettek a makedónjai izgatok üzelmeiról, melyekkel az orosz katonai hatóságoknak nagyon is világos elnézése mellett orosz fegyverekkel a porta ellen lázadás szerveztetik. -- E lázadást Makedoniában az orosz katonák, kik oly pontosan ismerik я török csapatok állását és mozdulatait előre, nagyon tudhatták. Ugyancsak módjukban van kiszámítani a vereség mérvét is, melyet ezen bolgár paraszt felkelőknek, gyarló katona létökre a török rendes hadicsapatoktM majdan okvetetle- nűl szenvedniük keli Azon őszinte jóakarat után, melyet a cár és ném et szövetségese a berlini béke pontos végrehajtása iránt eddig tanúsítottak, mi ellenvetésük is lehetne az európai kabinetnek ezen uj íoidulat ellen, melyet külesemények, a porta magatartása »erőszakolnak* a cárra? — Vagy belenyugodnak az orosz követelésbe, vagy újra felmerül a megszállás, az egyoldalú, vagy vegyes megszállás kérdése, de ezúttal a gyors ésg\ökeres megoldás követelményével E megoldás fogja azután eldönteni, vájjon a béke csak egyelőre is fimtarthdtó lesz-e, vagy újra megindul-e az orosz háború — ezúttal Európa ellen? merre felé akarnak utazni, elkezdették olyan szép hármoniában énekelni : „Haragszik a gazda, Hogy mi itt mulatunk, Hej ! Vigye el a házát, De mi itt maradunk.“ Sőt az egyik arra is rájött, hogy a ház sem az enyém ; a föld az országé, a ház a református státusé. A sáskák a kipusztitott tájról elvégre is tovább repülnek. Az én kedves fiaim is mikor észre vették, hogy üres a túrós dézsa és a hordó : tovább repültek. íj; Dehogy sajnáltam tőlük ! örömest koplaltam utánuk ; hisz még maradt annyi, hogy annak a zilahi suplikáns diáknak is jutott, aki azt mondta : „tavaly az egész Erdély az enyém volt, az idén csak a székelyföld az enyém“, (azaz : tavaly egész Erdélyben koldulhatott, — most ezen szabadalma csak a székelyföldre terjed ki ) Ez tavaly is megfordult nálam, tudja, hol Kosztozom, tudj a,^ hol lakik a mosóném, a suszterem, szabóm ; kimosatja fehérneműit, megfoltoztatja cipőit, ruháit. Mert hiszen a szegény fiút csak nem ereszthetem tovább szennyesen, rongyosan ; én is voltam mendikáns, az én fiam is lehet még ilyen magas rangú tourista. Már épen útra készül az én ifjú barátom, de im betoppan eperjesi suplikáns kollegája ; néminemű Brod-Neid-dal néznek farkasszemet. Az ozsonna mellett szépen összebarátkoznak, de mikor a zilahi azt mondja: hl (ehelyett: ló), az e-t, az i t, az ii-t csak úgy kutyafuttában cserélgeti, az eperjesi meg istenért sem ejtene ki egy ly-et, meg egy tompa а-t stb. s ilyeneket mond: „kevil vágyuk a nádrá- gumrá“ sat,, akkor aztán elkezdődik a nyelvtani harc-háború; szerencsére prefektusom (inas) véget vet a vitának, Székel y es dialektusa feltűnik a két leendő tudósnak. — A közös ellenséggel szemben fegyverszünetet kötnek s nagy okosan jegyezgetik be tárcájukba, hogy a székelyföldön milyen csúnyául beszélnek. Isten vigyen békével vándormadaraim ! Egyi-
