Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-03-02 / 18. szám
18. szára Szerkesztőségi boán "-j Főpiac, Csalak-félc ház, j hová a lap szellemi részét j illető közlemények küldendők. Sopsi-Szenfgyörgry, 1879. Vasárnap, március 2. wrjerrsar», ъхт-ккга’жхгжь rrar.c **sx:*~,s*7av,m,>rt*%Mï>«штг»\мшялV __ Ki adó hivatal Fóliák Mór könyvnyomdája, ho.á a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. к hiro^iszákl iimi, „Házfipar-agyl IX. évfolyam. társadalmi, il®3 és a zni к e 7. t a bp % heten kint kétsz er : • estitől bökő Л é* '-M 5a- -1 p 4.1 Üli /. •1 év i Tel U'l 1 ieíyben ház hoz h ini virté’ re ; ostáii kü Y éve F.pész 4TÍ . . fi fît — U r*. Fél évr e ■ • 3 fit ~ -r Megvet évre . . i fr t ^ 13 K 7 . fa Шгй Л ni ! : i i V j к ïl jn : Üb 3 lias-U о- p ■ lit- Si (gr • v*£7 anuc к ht lyécr 6 ter. lap. Bély CíDij kuli) n 3 » к ív Nyi! ttor sora 15 к Г.-szeatgj i'K’feéayfeós fey.2ö)ll4é>(igy!le4ÍJ hivatalos fcoifays, A költségvetési vita. Ismét a kéltség vetés Úgy láttáik, hosz szura fog nyúlni a vita ; mert bár a kormánypárt szónokai kibeszéljék magukat s többen »vissza is léptek, — feleslegesnek tartván a további discussiói ; de az ellenzék részéről, ha az előzményekből következtetnünk lehet, még ez után kezdődik a > haddelhadd*. A pártok a sorompóba az erősebb szónokokat bocsátották előre s különösen a többségо támadása az egyesült ellenzék ellen meglehetős heves volt. Az ellenzék a nem várt támadás miatt zavarba jött ; el nem tudta képzelni, hogy mit véthetett ő a kormánypárinak, amiért Jókai, Láng és Szeberényi olyan nagyon sarokba szorították öt — Az ellenzék kénytelen volt legelmésebb szónokát, Appomit kiállítani ellenök a sikra, ki jobb sorsra méltó igyekezettel elég szellemdusan válaszolt, csakhogy a koinparativust és szuperlativust illető gramma- tizálásai nem vezettek sikerre s kénytelen vo t' azzal a csekély győzelemmel beérni, a mit az ellenzék biztosíthatott számára, mely legszebb dialektikája iránt csudálatos módon érzéketlen maradt s akkor tapsolt vagy éljenzett bele a beszédbe, midőn Apponyi arra nem számított. Ennek aztán az a nem várt eredménye lett, —■ hogy az ellenzék, már t. i az egyesült ellenzék körében »családi jelenet* fejlődött ki. Szilágyi Dezső Bujanovicsot felelőssé tette a történtekért, a miért Bujanovics e’szánta magát és beszélt. Beszédében sok volt a forma és kev4s a tartalom. Sokat polemizált és keveset cáfolt — Meglátszott rajta, hogy kényszerül t helyzetben vMt s kommandószóra beszélt, hivatkozott minduntalan Lukács Bélára s lép- ten-nyomon csatlakozott az ö nézetéhez Pázmándy Dénes, a kinek gyenge oldalait eléggé ismeri a ház, n őst arról is meggyőzte képviselőtársait, hogy ízléstelen is tud lenni - Bánhidy Béla Grünwald ellenjvolt kiszemelve. Az A Töredékek egy ezután megírandó naplóból. (Nyári vendégeim.) — Delnő. — bzinész. — Izsó. Kimentek a kóristák ; én is elmentem hazulról, hadd lám: fogadnak-e engemet valahol olyan szívesen, mint én fogadom vendégeimet. Pár napi kóborlásom alatt meggyőződtem arról, hogy a vendégszeretet a székely népnek — tulságig fokozott .erénye. Ne is száműzzük e szép erényt keblünkből, — még akkor se, ha tán ottan-ottan gyalázatosán visszaélnek is vele. Midőn kirándulásomból .nazatértem, im egy delnő várakozik reám kis virágos kertemben. Igen delnő, még pedig nem is közönséges mindennapi, hanem antik delnő ; úgy ruháján, beszédén, magatartásán, mint kissé kendőzött arcán az eleganciának, szépségnek, jó ízlésnek tiszteletreméltó romjai tükröződtek vissza. — Ah ! a legszerencsétlenebb lényt sem hagyja el végkép szerencsecsillaga. Lám, engem is vándor .utamon védszellemem épen a legkedvezőbb pillanatban vezetett ide ez illatot lehelő virágos kertbe hol egy nemes rokon lélek társaságában kietlen vándorutamon, mintegy oázban pillanatnyi felüdülést találhatok. — így s aztán tudja isten, még hogy csengett, esengett, súgott, búgott az én kopott, párjavesztett bus gerlice vendégem. Közbe legyen mondva, mindig szidtam egyik barátomat, hogy ne használja derüre-borura ezt a kifejezést: borzasztó szép. Megrendülve sohajték fel magamban : „Ez borzasztó szép !;í Egy negyedóráig szóhoz sem juthattam ; ez alatt az én borzasztó szép vendégem végre kisütötte a legválo- gatottabb ékesszólássál, hogy ő N. N. honvédőrnagy özvegye, ilyen meg amolyan nagy csaladokkal áll összeköt lété Vb m ; miután férje a bitón vérellenzéket nagyon bántotta az, hogy az a képzett fiatal ember, leinek eddigi magatartásából némi reményt táp-ált, hogy hozzá csatlakozik, olyan alapossággal tudja szavazatát indokolni. Ezért Bánhidy élesen polemizált Úgy látszod, hogy magát jobbnak tartja a többi képviselőknél, mert határozottan kijelentette, hogy olyan kormányhoz, melynek politikája alá ez \o!na Írva, hogy „folytatása к ö v e t к e z i к «, soha sem csatlakoznék. Az egyesült ellenzék láthatóan meg volt Upetve e kijelentés által, melyet épen a »feje« tett, mert hiszen ők csak épen kormányra szeretnének jutni, de azérí a folytatásra szívesen vállalkoznának. A házi békesség tehát tökéletesen meg van zavarva az egyesült ellenzéknél s ezt nem tudják a tisztelt ház előtt ahoz illő módon eltitkolni, A szónokok látható nyomott hangulattal fogtak a desperátus ügy támogatásához s a beszédek alatt csuk amúgy pironkodott az egyesült ellenzék, nem igen tetszett neki a h a- t á s, a mit a szónokok a tisztelt házban kelteitek. Ha már most fontolóra vesszük, hogy a most folyó költségvetési vita tán az ötödik »nagyszabású“ és kormánybuktató vitája ennek a gyűlésnek s hogy ezen kívül még hány tárgy áll előttünk, mely az ellenzéknek hasonló dis- poziciói mellett épen ily- n terjedelmű vitákat provokálhat, akkor elgon,hő-hatjuk azt is, hogy ennek az ülésszaknak töfVA)y<t'kotó munkássága mi lesz Vaiósz nüleg semmi. S ezt is a tisz telt ellenzéknek köszönhetjük. Hanem azért a költségvetési vita most már eljutott a végleges elmocsárosodás stádiumába; az utolsó ülésen már ki akart múlni, az ellenzéki szónokok is nagyobbára visszavonultak ; az ellenzéki rendezők mindamellett nagy erőlködéssel átvitték a vitát másnapra, ők tudják miért. Az utóbbi ülés legnagyobb része az zett el, mint a szabadság vértan .ja : ő elhatározta hogy életét az életben maradt honvédek nyomorának szenteli. E célból városról városra, faluról falura, ajtóról ajtóra jár könyöradományolcat gyűjteni a nemzet martyrjai számára. Szerencsétlenségére ajánlóleveleket mutatott Damjiniáimétól, báró Radáknétól. Mindkettőnek kéziratát igen jól ismertem ; az ajánló levelek hamisított okmányok voltak. — Jól van asszonyom, — mondám — én mél- tánylom az ön önfeláldozását; im fogadja e csekélységet tőlem is ! — Ezzel egy pár forintot dugtam markába. De minthogy láttam, hogy az én szép vendégem nagy hajlandóságot mutat tovább is maradni, _ sőt édeskés mosolygással célozgat arra, hogy mí nnénk be a házba : közbevetőleg figyelmeztettem, hogy a Damjanichné meg a Radákné nevét előttem többet ne emlegesse, meg az ajánlóleveleket senkinek se mutassa Erre az én vendégem a festéken át is majd kipirult, majd elsápadt s nehány ideges mozdulat s érthetetlen hebegés után búcsút vett tőlem. En utána kiáltani : __ Szép asszonyom ! nem tanácsolom, hogy falván és Háromszéken tovább folytassa kéregetését ! Tanácsomat követte az én asszonyom ; a vendégfogadóból, a merről jött, arra : Brassó felé hajtatott vissza. Ki volt, ki nem volt, nem tudom máig is. Hála istennek, nemcsak én szabadultam meg ez álhonleánytól : megszabadítottam sok jóhiszemű embert. * Alig veszek búcsút szép szirénemtől : im egy pár óra múlva i«niét vendégem érkezett : egy 20 — 22 éves, kopottal, de elegánsan öltözött, sápadt arcú fiatal ember; olyan nemes vonásai, olyan szén védő, mondhatnám — dúlt arca volt. Rokonszenvet és szánalmat ébresztett fel első fekintete. ellenzéki fiók-politikusok szónoki szfrnypróbá1 - gatásainak volt szentelve; az illetek feladataikat több-kevesebb tisztességgel. — de minden nagyobb szerencsétlenség nélkül megoldották. Egyikük, nem tudjuk a szélbal megbizáspbó’-e, — de mindeneseire annak folytonos helyeslése közt azt ajánlta, hogy adjuk el a monarchia német és olasz tartományait az államadósságokkal együtt valakinek j > drága pénzen ; mi pedig állítsuk vissza Lengyelországot de rögtön. A szónokok beszédeire feleslegesnek tartjuk reflektálni, e helyütt tán elég, ha krónikánk teljessége kedvéit névsorukat adjuk: Szóltak : Eötvös Károly, Ttfts Kálmán, Hedry Ernő, Bessenyey Ernöe Eüzesséry Sándor, gr. Somssich Iván, Sárközy Aurél, Leskó Utván, Szabály Antal és Csanády Sándor Csanádi in- beszéde sem múlhatott ki természetes halállal; rendes szokásához kép st, a mint a tudománya fogyni kezdett, egyik gorombaságot a másik után mondta, mígnem az elnök elvonta tőle a szót ■H A IDIgúrUbóI érkező utasokra vonatkozólag a belügyminiszter llimyad, Szeben, Bogaras, Brassó, Háromszék és Csíkmegye főispánjaihoz, Szü- i én y megye királyi biztosához és Török alezredes és csendőrségi parancsnokhoz a következő rendeletet intézte : A Bulgáriából Magyarország területére érkező utasok és azok podgyászaira nézve a közös külügyminisztériummal, valamint a császári ki tályi osztrák belügyminisztériummal létrejött megállapodás alapján a következők rendeltetnek : A Bulgáriából érkező utasok az ország határain csak akkor bocsátható к át, ha útleveleiken valamely császári és királyi képviselőség által hivatalosan igazolva vagy láttamozva van, hogy a bizonyítványt vagy láttamozás keltét megelőző 20 nap alatt a pestis által meglátogatott területen nem tartózkodtak. Az igazolásnak vagy láttamozásnak elnyer- hetesére szükséges, hogy az utasok az aggálytalan tartózkodásokra nézve tőlük követelt bizonyítást hitelt érdemlő módon eszközöljék. Úgyszintén szükséges, hogy az utas ellen az igazolás vagy — Vándorszínész vagyok uram ! a sorsnak üldözött gyermeke, e hazának elátkozott, a kárhozat örvényének szélén álló fia ! — monda reszkető hangon, bágyadtan. Eszembe jutottak minapi kedves kóristáim, milyen jó napot szereztek ; de eszembe jutott az is, hogy Petőfi Sándor is ilyenszerü vándorgyerek volt, a mikor „rózsa lugasokon aludt és’ felhőkkel takarózott“, eszembe jutott, hogy a nágy' Egresi, Lendvai, Feleki stb. mind, mind így kezdették a dicsőség pályáját. A legnag-yobb részvéttel fogadtam. Tudtam, — hogy az ilyen embernek legelsőbb is mire van szüksége : ozsonnához ültettem. A szánalom csaknem könyeket csalt szemembe, midőn ez embert szemléltem. Hogy sugárzott szeme az örömtől, mikor az ételt, italt meglátta! Milyen mohósággal fogott majd egyikhez, majd másikhoz. Mint bevallotta, 36 óra óta nem evett, víznél egyebet nem kóstolt. Inkább meghal, semhogy megalázza magát s beszennyezze becsületét. Szegény íiu ! О Ran szi- szivesen osztottam meg vele hajlékomat, mindenemet. Do részvétem s rokonszenvem lassanként csökkent; keserű csalódással kezdettem észrevenni társalgás közben, hogy az első benyomás csalt. — A társalgást természetesen a szinmüirodalomra, színi művészetre vezettem ; de az én művészemnek a magasabb művészetről fogalma sem volt ; habar kifogyhatatlan volt némi közönséges, a „Pesti művelt társalgóból“ betanult finom frázisok, bókokban : csakhamar átláttam, hogy lilában koresem a kopott ruha alatt Petőfi, Lendvai stb. oroszlánkörmeit; átláttam, hogy egy közönséges kicsapott diákkal, egy iparlovaggal van dolgom. Sőt nagy gyanúm ébredt, hogy az én művészem ama delnőnek, ki előbb távozott, vagy testvére, vagy férje, vagy nem tudom mije. — Ügy hasoali'ottak egymáshoz ! (Föl)tatása következik )
