Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-02-06 / 11. szám

11. szám. Szerkesztőségi iroda: Fapiac, Csulak-féle liáz, hová о lftp szellemi részét illető közlemény^ küldendők. Kiadó Ili ratal : Polliik Mór könyvnyomdája, hová a hi-rdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. ЧС /V V 8epsi-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök, február 6. IX. évfolyam II Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. ГЧ7Г1ППИ.а driílűt И Я) О ЛПЛГ ««akiUmmi«.»...!: íí .. IL £ JL £ f£. 1 II • C < Megjelenik ezen lap heteft kint kétszer: csütörtökön és TUsáraif Előfizetési feltételek : Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — W. Fél évre ... 3 frt — h*. Negyedévre . . 1 frt 5# W. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, та§/ annak helyéért é kr. Bélyegdij külön 30 W. Nyilttór sora 15 kr. a „tepsn-s-zc önkénytes tuzattá-egylet“ hívatalas közlöny*. Az elnökválasztás Franciaországban. Franciaországban a nagy változás teljes nyu­galomban ment végbe s remélhetőleg ezentúl sem tog bonyodalmakra vezetni A parlament nehány napra felfüggesztette üléseit, legközelebbi ülései­ben felolvastatik Grévy izenete s akkorig a minis- terium is kétségkívül újjá alakul, miután a szokás­nak megfelelően beadta lemondását. A főnehézség, melylyel a köztársaság elnökének és kormányának mindjárt kezdetben meg keilend küzdenie, épen a a köztársasági pártok túlzó követelésének mérsék­lésében, újabb megrázkódások elkerülésében áll. A közigazgatási hivatalnokok karának és a tábor­noki karnak apurációja tekintetében talán könnyí­teni fogja a kormány feladatát az, hogy sokan, a kik eddig Mac Mahonban bizakodva folytatták köz­társaságellenes működésűket, most jónak fogják látni önként visszavonulni hivatalos állásukból. E mozgalom úgy a diplomáciai, — mint a tábornoki karban tényleg már meg is kezdődött. A külföldi és főleg az angol sajtó kedvezően ítéli meg a fran­cia eseményeket, szükségesnek látja azonban inteni a köztársasági pártot a hatalmával való visszaélés­től s nevezetesen a volt reakcionárius kormány tagjainak tervezett üldözésétől. „Nagyon eszélyte- len dolog volna“ — úgymond a „Times“ — „ha a köztársasági párt vezérei még fokoznák a külön­ben is eléggé nagy izgatottságot ; — tudniok kell, mily nehéz a megállapodás, ha a felelősség nélküli tömeg kívánsága szerint kezd a kormány bünteté­seket kimérni. Ha Broglie herceg és Fourtou bün­tetés alá vonatnak, ez csak boszmállás és be nem látható, — mi haszna volna ennek jövőre ; inkább vértanuk, mint bűnösök gyanánt tűnnének fel. A republikánus párt tehát jól tenné, ha a lejtőn ide­jekorán megállani igyekeznék. Kevésbé barátsá­gosan ítélnek a francia események fölött a német sugalmazott közlönyök s a berlini „Nat. Ztg“ saj­nálkozva tekint Mac Mahon után, kinek Francia- ország konszoliditása körüli nagy érdemeit hang­súlyozza, a mit a bécsi hivatalos lap esti kiadása is utána nyomat s kétségtelen, hogy a monarchi­kus érzületü tábornagy távozását több európai kormány sajnálja. Remélhetőleg ennek azonban nem lesz káros hatása Franciaország külpolitikai viszonyaira, s a „Pol. Corr.“ párisi tudósítása is me8^jeg'yzh hogy „a diplomácia meglehetősen hide­gen tekinti a változást, a hivatalos külföld nem érdeklődik eme vagy ama személyiség iránt, hanem csak azt nézi, hogy a konzervatív kormányrend szer fennmaradjon Franciaországban ; ez pedig — szerencsére — nem függ egészen az elnök szemé­lyétől.“ Piiris, február I. A katonai lapok „L’Armée française“ és „L’Avenir Militaire“ az elnökválasz­tás alkalmából hosszabb cikkeket közölnek, me­lyekben lendületes szavakban emlékeznek meg' a Mac Mahon érdemeiről. „L’Avenir Milit.“ kiemeli, hogy a hadsereg mindig engedelmeskedni fog az államfőnek és a köztársaságnak, figyelmezteti azon­ban az uj elnököt, hogy a hadsereg az államban egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb intéz mény, hogy igazgatásának egységesnek kell lennie, és hogy sohasem szabad vele desorganizáló kísér­leteket tenni. h aidherbe tábornok az orleansi ötödik had­test parancsnoka lesz Bataille helyett. A város minden részében a legörvendezőbb hangulat uralkodik. A külvárosok fel vannak lobo­gózva. A nyugalom sehol sem zavartatott meg. Gambetta szándékairól hire jár, hogy oda akar hatni, hogy a képviselőház gyakorlati irány­zatoknak hódoljon és gyorsan teremtse meg a leg­szükségesebb köztársasági intézményeket. Gambetta a Morny által lakott, volt elnöki palotába költöz­ködik. Általánosan azt hiszik, hogy a kamarák nem­sokára Párisban fognak ülésezni. Dufaure ragaszkodik lemondásához. A „Journ. des Débats“ kéri őt, hogy maradjon, mert feltét­lenül szükséges, A nevezett lap kiemeli a tábor- nagy ferde állását és azt mondja, hogy az erkölcsi rend még csak most van helyreállítva ; — ezért is uralkodik rend és nyugalom. (frévy hétfőn költözködik az elyzei palotába és fogadja a nagy államtestet. Beust gróf egyike volt az elsőknek a külha- ta’mak képviselői közül, ki Grévy elnököt megvá­lasztatása után üdvözölte. A „Temps“ jelenti: Dufaure a miniszterta­nácsban kijelenté, hogy lemondása visszavonhatlan határozata. — Minden ellenvetésre azt válaszolta* hogy az uj helyzetnek uj férfiakra van szükségei — Dufaure elhatározását este tudtára fogja adn Grévynek. ^rrévy elnök és a baloldal rábeszélése folytán Dufaure valószínűleg' miniszterelnök marad. Wil- sou — hir szerint — kereskedelemügyi miniszter és Feisserenc londoni nagykövet lesz. 0 r 6 V y m eg V ál ászt a tása A képviselőház ülését szombaton délután 3 órakor-^i^jietta meg Grévy és a folyó ügyek elin­tézése után fölállott és elmondotta, hogy levelet kapott a köztársaság elnökétől, melyet a ház elé terjeszt. Ezután felolvasta a levelet. A ház a leg­nagyobb csendben hallgatta végig. Ekkor a jobb­oldal kockáztatott nehány helyeslést, a baloldal gyönge mormogást hallatott. Némi hallgatás után felszólal Grévy : „A febr. 25-iki alkotmány 7-dik cikke rendeli: A halálozás vagy más ok által tártént üresedés esetében a két ház közös ülést tart és rögtön hozzáfog az uj el­nök megválasztásához. Ezen alkotmányos törvény végrehajtására a képviselöház délután fél 5 órakor összeül a terem­ben a senatussal a nemzetgyűlés képezésére, amely azonnal megválasztja a köztársaság uj elnökét. Ekkor kiürítették a a képviselőházat és elő­készületeket tettek a kongresszus megtartására. A senatus egészen ilyen ülést tartott. Háromnegyed 4 órakor a senatorok mind ősz- sze voltak gyűlve a képviselőház folyosóin és a képviselők közé keveredve várták a nemzetgyűlés megnyitását. Pont ötödfél órakor elfoglalta "Martel az el­nöki széket. A terem a legrövidebb idő alatt meg­telt, képviselők és senatorok össze-vissza kevered­ve. Nyolcszáz ember szorongott majdnem egymás hátán. Martel feláll, egyet csenget és meg* szólal : .Szerencsém van a nemzetgyűlés elé terjeszteni a köztársaság tábornagy-elnökének levelét, a melyet a senatus és a köztársaság elnökeihez intézett. Martel felolvassa a levelet. Ismét nagy csend. Nehány másodpercnyi hallgatás után folytatja Martell : Ezen lemondás következtében, a melyet most terjesztettem önök elé, felolvasom azon tör­vényeket, a melyek értelmében a nemzetgyűlés összeül. Felolvassa a fent idézett törvénycikket, foly­tatja : Az 1875. jul. ió-iki törvény 11. cikke értel­mében: midőn a két ház nemzetgyűléssé alakul, bureuja a senatus elnökeiből, alelnökeiből és jegy­zőiből áll. A nemzetgyűlést megalakultnak jelentem ki. Most hozzáfogunk a köztársaság elnökének megválasztásához. A szavazás a szószéken lesz név szerint való felszólítással. Ekkor Sarlande megjelenik a szószéken és szólni akar. „Azt akarom kérdezni, — mondja — hogy hét évre választjuk-e az uj elnököt ?“ — De nem végezhette be mondókáját a nagy zajban. Most Gavardie kérdezi a nemzetgyűléstől, — vájjon nem kell e előbb eldönteni azt a kérdést : hogy elfogadja-e a nemzetgyűlés Mac Mahon le­mondását? Gambetta: „Az előzetes kérdés, minden vita nélkül !“ Az előzetes kérdést kézfelmutatással Gavar- dine ellenében döntik el. Ekkor Martel kijelenti, hogy megkezdődött a szavazás és háromnegyed 6 órakor már be is volt fejezve. .Szavazott 713. Grévy kapott 563, Chanzy tá­bornok 99, Gambeta 5, Ladmirault 1, Gallifet 1, Aumale herceg 1 szavazatott. — 42 üres lappal szavazott. * Az egyesült ellenzék hivatalos orgánuma, a „Magyarország“ —■ írja a „N. H.“ — azon »leg­jobb forrásból“ vett hirrel lepi meg a jó forrásból származó értesülésekhez nem szokott kö­zönségét, miszerint az országgyűlés ápril végén királyi leirattal szét fog küldetni, hogy ne legyen együtt májusban, midőn Novi-Bazár okkupációja fog végrehajtatni. A „Magyarország“ ismervén „ér­tesülésének term Gzetét, egy lélegzettel szembeszáll a kimaradhatlan dementivel is és előre kijelenti, hogy hírét minden dementivel szemben fentartja. Ez kétségkívül legkényelmesebb módja az igazság- gal való nyílt szembeszállásnak. Bennünket azon­ban nem tarthat vissza attól, hogy talán „jobb for­rásból“ vett értesülésünk alapján a hirt tendenció­zus koholmánynak nyilvánítsuk. Illetékes helyen még egyáltalán nem került szóba az országgyűlés­nek sem elnapolása, sem bezárása, nemhogy ilyen értelmetlen s haszontalan határozat hozatala bárki­nek is eszébe jutott volna. Ily tervek, úgy látszik, csak az egyesült ellenzék agyában teremnek, mint kétes értékű bizonyítékai e jeles párt kormányra termettségének. * A képviselöház igazságügyi bizottsága a rendőri büntető javaslatot jelentéstétel és előadás céljából kiadta Teleszky István bizottsági tagnak; erre nyolc napot engedett, melynek lefolyása után tárgyalás alá veszi a nevezett törvényjavaslatot. * A magyar-román vasuti csatlakozás ügyében Balacseanu román ügyvivő kijelentette, hogy a ro­mán kormány a magyar közlekedésügyi miniszter indítványait elvben elfogadja. A közlekedési mi­niszter erre — hir szerint, egy szerződés javaslatát terjesztette a román ügyvivő elé, mely árumecosz- tási kartellt tartalmaz a magyar román forgalom részére. Ennek az volna a célja, hogy minden te­herszállítmány, mely a két állam között ide-oda vitetik, a két összekötő vonal, a bukurest-predeal- brassói és a bukurest-vercserova orsovai között egyenlő részben megúsztassák, úgy hogy a szállít­mányok fele a tömösi szoros határig meghosszab­bítandó magyar keleti vasútnak jusson. Az orosz-török alkudozások, melyekről a fran­ciaországi fontos események jóformán elterelték a figyelmet, az utóbbi napokban nem haladtak előre s az újabb tudósítások csak annak ismétlésére szo­rítkoznak, hogy a második pontra megegyezés jött létre olyformán, kogy a san-stefanoi szerződés mó­dosított pontjait a berlini szerződés helyettesíti. A további differenciák kiegyenlítéséről egyelőre sem­mi hir s egy távirat, mely szerint a vitás kérdések elintézése egyhamar nem is várható, megerősítést nyert egy újabb táviratban, mely szerint még a határidő sincs kitűzve, mikor fogják Karatheodory basa és Lobanov herceg folytatni a tanácskozást. Hogy a halogat st ezúttal nem a porta okozza, — kitűnik abból is, hogy Oroszországnak rég hangoz­tatott feltételét, a Montenegrónak szánt terület át­engedését, immár teljesítette ; — Spuz és Zsabljak csütörtök óta Nikita fejedelem hatalmában van s a montenegrói zászló már fenn lobog a török he­lyén A porta hajlandóságáról, hogy a függő kér­déseket elintézze, tudósit a következő konstantiná­polyi levél is : „A Novibazárra vonatkozó tárgyalások ismét megkezdettek s a török kormány általában nagyon rajta van, hogy az idegen hatalmakkal fenforgó kérdéseket mielőbb elintézze s eként oly helyzetbe jusson, hogy végre megkezdhesse a lefegyverke- zést és a szükséges reformok életbe léptetését. — Kheireddin basa nagyvezirt ^ erre még személyes érdeke is nagyon szorítja. Állása mindaddig nem tekinthető megszilárdultnak, mig kézzel fogható tettekre nem hivatkozhatik ; addig pedig, mig a külpolitikai kérdések állanak előtérben, melyeknek intézése nem tőle magától függ, — a helyzet nem változhatik a nagyvezir előnyére. Ha egyszer a belügyi kérdésekre kerül a sor, akkor Kheireddin basa rögtön nagyobb jelentőségre vergődik, átve­szi az akció vezetését — s tényleg is első lesz a kormányférfiak közt, a minek pedig most még nem mondhatni.“ A Bécs és Konstantinápoly közti tárgyalások­ról távirják a „Times“-nek január 29-ről : À fogad­tatás, melyben a bécsi kabinet javaslatai a portá­nál részesültek és mindenek fölött a török kormány barátságos hangulata jó sikert Ígérnek a tárgyalá­soknak.^ A tapintatos és békítő politika, melyet a württembergi herceg Bosznia mohamedán népessé­gével szemben követ, jó hatással volt a porta né­zeteinek megváltoztatására. A porta meggyőződött hogy a boszniai mohamedánokat nemcsak elnyo­más és kiirtás nem fenyegeti, hanem épen olyan, vagy talán még nagyobb biztosságban fognak élni, mint a porta uralma alatt. A külsőségek ke­leten nagy szerepet játszanak s az a körülmény, hogy a bairam ünnep Szerajevoban teljes katonai pompával ünnepeltetett meg, nagyon jó benyomást tett nemcsak Konstantinápolyban, hanem általán a mohamedán világban, mely most meglepetve ha- sonlitgatja össze a boszniai mohamedánok sorsát a bulgáriai és ruméliai hitsorsosaikéval.

Next

/
Oldalképek
Tartalom