Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-11-20 / 93. szám
36В nosan úgynevezett zsidó kérd é s Ennek rn. g- ■ oldását, s a megoldás módozatait feltüntető indokokat s a kormánynak о tárgyban va.ó magatartását, accomodútióját kimerítően tünteti lel a román külügyi г Boérescu- urnák körirata. A kormány állását azonban ez nem tudta megdönt oui ; s a javaslat r-zcnt- : *ie. о után kezdetét vette a hcmositási kérvények tárgyalása s több egyénnek remén polgárokká \<;lo emeTetese, naturalizafója. jött egy más, fontosabb kérdés: Arab-labia * JСппек következtében kormányválság volt készülőben, A miniszter elnök Bratiano ur ugyanis — értesülve, hogy ez Romániára nem lesz kedvező leg megoldva — a mult napokoan a fejedelem elnöksége akut tartott titkos gyűlésben állítólag e szavak kíséretében : ..ha Arab Tabia elvesztésével tovább is megmarad miniszternek — el lesz veszve egészen“ beadta lemondását S ennek megtörténte után elutazott a fővárosból. E körülmény többféle magyarázatokra szolgáltatott okot, s nem kis sensatiót keltett úgy a fővárosban, mint az országban. Combináltak, kár- 1 hoztattak, védték és okoskodtak a lapok . ... s az ügy azzal végződött, hogy a kormányválság . felett felvert- por és-zaj lecsöndesült, a miniszterelnök ur visszatért a fővárosba s átvette megint az üyyek vezetését s a kormányzó testületek folytatják r unkájukat. . 1 A kormány megtámadására nem kis okot szolgáltat a „vasutak'-megvásárlásának“ kérdése ; mely felett a tanácskozás még nincs bevégződve. — A honatyák mintegy érezve e fontos kérdésnek meg- ' oldását azzal vélik a kormánynak e tárgyban való működését' meglassítani, hogy többen már eltávozták a fővárosból s több o.ly gyűlés volt, mely a tagok kevés száma miatt, nem volt határozatké pes s tártam lehet, hop у vájjon az lesz-e továbbra ? E mellett, tekintetet: vetve az Európában uralkodó viszonyokra — sajtó által újból fel van híva ’ a kormány, hogy mit .szándékozik tenni? s az -eu • . ropni államok csoportulás-a esetében minő magatartást követ ? E kérdésekre ez idő szerint még ' aligha meg* lehetne felelni ; — de mindenesetre mutatják, hogy Romániában sem nyugodalmas és háborítatlan állás a miniszterség. •Román lapok szemléje, J A bukurqsti Timpul“, a cotiservativek közlönye' november io-iki .'számában -egy igen furcsa mod rhoz folyamodott,, a mèlylÿcl œsercdit&Ini véli a 'román miniszterelnököt. ’ N ap yon*, érdek es tudni, hogy a cotiser vativek mit innak Brittanéról, s mi ‘állal akarják- nregbuk látni azon fér Ht; a kit a zsi- dók érdélében megbuktá rni nem Îelletett. A „Tiniptii:í nagy feneket kerít a dolognak ; először is megemlíti Oroszország és Németországnak feszültségét, ebből pedig következteti a fejedelem és a 3c ormán y él nők közti állítólagos feszült viszonyt, a fejedelmet német barátnak, Bratinót '■pedig órósz rajongónak dccretálja. Többék közölt ez.eket itjá róla : „D'cinilewszki orosz regényírónak egy érdemes hősével van dolgunk, a pánszlávizmusnak és Orosz országnak keleten a legfinomabb, legbensőbb és 1 legkegyesebb ágensével, és ez pedig nem más í n in t Brat la r. ó u.r. У*"1'. h'BYirmqnnyíre különösnek fog tetszeni ezen fél fedezés,. ez már egyszer igaz és a következő esetek is a im llett bizonyítanak. 'tálában. Az ő- zi rózsa régen nagyon kedvelt virág volt, sőt ma is az a« egyszerű falusi nőnél, de ■»később a magasabb igényeknek nem fejellu tv én meg, kezdett csillaga ieszál'-ni. Ekkor kitalálták a 3çèfteszek az. aster piramiöa-lis. előáliirását s ma már ismét ily, alakjában a.régi szeretetnek örvend A-georgina csak úgy maradhatott a kertekben, •hogy nagyon hajlandó, a s-zin átalakulásokra. ,.. V • ■ A vir á g okát. а к öltő к m i n dig különös ke g у о ikben részeltet ék s; szereit к különösen a nőket azokhoz hasonlítani, A termész+1 más teremtmé- .nyeivel ezt .soha sem tették. Könyveket -lehetne .összeállítani '.azon idézetekből, melyekben a költők ,a virágokat szerepeltetik. Azon költőket, kik nagyszerűeket tudtak teremteni általában koszorús köl tőimé к szpktuic nevazm, mintegy kifejezvén ez .zel a. virágok iránti szereteiünket. À magyar költők közül o:y mélyen és bensőleg egy sem tudott ;;éryzni a. v.rcgqk iránt, mint iompa. a termesze: ■.szépségei - iránt’evyik s: m volt annyira fogékony, xunt 6 .Viragngéi a magyar irodalomban párat game а апак. A épregéi, népmondái hti kinyomnia! cu természet írásig elúszeretetének. Azon vallásos méiy erzr-ym, ihletettség. a mely Tompa köitemé i>}'cűt annyira jellemzi, — indító okát a természet •iszépségeinek felfogásúban találja. Klassikus költő ynk a italában kevesebbel foglalkoztak a természetied,, nunt az ujabbkpn úgy nevezett népies költők; innen van, hogy mielőtt a nép őket megismerte volna, mar elfeledte Mily fenségesen, elragadóan iryi re- Tompa a fehér iihorn menyegzőjét, azon лМЙуе-ч növényét, mely a iegtulzottabb virágked- ,vétőnek is igényeit kielégíti. íol) tatása köt étkezik „Gyűlöli az erdélyieket és mégis szeretné Erdélyt. Mikép magyarázható ez ? — A szlávoknak érdeke kit ónja azt, hogy azon egyedüli elemek, melyek a sz ávok közt beékelve vannak, a magyarok és romái tok halálosan gyűlöljék egymást. ..Hogyha Oroszország -és Németország közti szakadás komoly dolog, akkor a kettő közül egy i nek meg keil történie ; vagy megbukik Bratiano, ! ; mert a hatalmak többé nem bízhatnak egy o.y , román miniszterelnökben, a. ki egyúttal orosz ágens, ! vagy pedig a vörösek meg fogják kisérleni a fe- ! jedelmi trónt megdönteni. Atzen esetre azt hisszük, j hogy Веса hadügyminiszter már engagirozva is ! van.“ ,, Azonban a nyugoti hatalmak Romániára irányozták figyelmüket. Ezek meg" fogják tenni azt is, hogy Arab Tábiát elveszítsük , Ezek nem. fogják elismerni Románia függet- 1 en:-:égét mind addig, a mig Bratiano vissza nem fog lépni. „Európa éreztetni akarja azt az országgal, hogy egy orosz ágens miniszter elnöke van. „Ma d csak akkor fogja a világ megtudni, ! hogy mily nagy ellensége volt Bratiano az erdélyi éknek, a mikor Сига vajda levelezései napvilágot fognak látni, akkor látandja csak, hogy Bratiano 1848 ban összeköttetésben állott a magyar forradalmárokkal Erdélynek Magyarországhoz való uniója ügyében, és miként dolgozott azon, hogy Magyarország szakadjon el a TJabsburgbáz uralma alól, és feláldozta román testvéreit a magyaroknak. Akkori időben ő az erdélyieket „hamis és csalfa barátoknak“ névezte el.“ Háromszékmegye közgyűlése. Borsi BziMtí.györgy, 1879. nov. 18. A közgyűlést elnök főispán ur ö méltósága délelőtti 10 órakor megnyitotta; megnyitójában jelentést tett a székely nemzeti múzeum ügyében lett kiküldetéséről, melynek folytán jelenti, hogy azt a társ székely megyék átirata s azoknak képviselői, nevezetesen Solymosy udvarhelyi, Szőcs lcézdi-vásárhelyi, Császár Bálint sepsi szentgyörgyi polgármesterek és Forró Ferencz Iláromszékme- gye alispánja jelenlétében átvette s ma a székely nemzet tulajdonában van. Továbbá jelenti, hogy az országos történelmi társaság Csikból Brassóba и t a z á s a alk al m á v a 1 S ep s i- S z c n t g у ör gy ö n tőit é n t szívélyes fogadtatásáért szives köszönetét fejezte ki Háro:iT*7.é3tmegyéfiek. Végül jelenti, hogy az erdélyi gazdasági egylet vándorgyűlése költségei fedezésére a maga részéről megszavazott 300 frt költség nem hogy felhasználtatott volna, sőt 300 forintot meghaladó összeg niaradl fenn, mi a kiál litás sikeréről tanúskodik. A közgyűlés éljenzéssel fogadta elnök ő méltósága megnyitó beszédét és megbízatásáról! jelentését s hogy a megnyitóban jelzett ör\ endete s dolgok úgy sikerültek, a törvényhatósági közgyü lés ő méltósága buzgó fáradozásainak tudja fel, melyért jegyzőkönyvi eg köszönetét fejezi ki. Következett az alispáni jelentés a szokott adminisztrális dolgokról, melyet a közgyűlés helyeslő tudomásul vett. Kiemeljük e jelentés adatai bél, hogy az iskolába járó gyermekek létszáma a megye területén a múlt évihez képest 400-zal szaporodott Az árvaszéki jelentés szintén tudomásul vétet et tf Az 1880-ra szóló megyei költségelőirányzat egyhangúlag elfogadtató!t. A felsőbb leiratok közül nevezetesebb a hadsereg elszállásolása ügyében küldött egy régibb leirat tárgyalása, mely szerint kilátásba volt he lyezve, hogy. Sepsi-S.zéntgyörgy és Kézcli Vásárhely hozzájárulásával laktanyák építését a nevezett két helyen a kormány hajlandó volna támogatni. Erre nézve az álfán dó választmány véleményét 1 eltérőleg azon indítvány tétetett, hogy a két város részéről, nemkülönben a törvényhatóság közgyűléséből egy bizottság küldessék ki a laktanya helye s az építés módozatainak megállapítása végett, — A bi. ottság az alispán elnöklete alatt Székely Gergely, Kök ősi Endre; jegyző Dálnoki Károly és a két város polgármestere személyeiben küldetett ki a javaslat elkészítése végett. íven nevezetes Alsófehérmegye átirata következtében. felmerült indítványa Székely Gergely urnák. A nevezett megye ugyanis kéri, hogy Fehérvárról a törvényszék hozassák Nagy-Enyedre, mivel a közigazgatás ott székel és inkább ott a központ is. A közgyűlés ez átiratot pártolólag tudomásul veszi, és itt jön Székely Gergely ur azon iműtvmya, hogy épen ilyen jogos Szentgyörgyre leendő áthelyezése is a törvényszéknek Kézdi Vá- -árheivrő. s kár volna a törvényhatóságnak elszalasztani a jelen kedvező alkalmat, — tudomására hő/.ni a kormánynak azon okokat, melyek jogosan követelik a törvén széket a törvényhatóság széléről a központba helyezni át. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott s r% felirat készítésével a jegyzői kar bízatott meg. A közigazgatási bizottságból a törvény sze- rint kisorsolt gróf Nemes János, See thal Ferencz, szotyori Nagy Károly, Béldi Tivadar és Lázár Mihály helyére megválasztattak : gróf Nemes János, szotyori Nagy Károly, Zathureczky Gyula, Domokos Albert és Веке Sámuel. Végül következtek a községi számadások, melyek folytán a nyéni jegyző ellen a fegyelmi kereset kimondatott. Az ülés délután 3 órakor ért véget. Egészségügyi állapotaink. — Ajánlva liáromszékmegv e közigazgatási bízott* ága fi gyeimébe — 1 Sepsi-Szentííyörgy, 1879. nov. 17. A „Nemere“, mint egyetlen vidéki lapunk, a mely a politikai élet nevezetesebb mozzanatai mellett folyvást foglalkozik társadalmi kérdésekkel, erőteljes szavával képviseli megyei életünket, köz- gazdászatunkat stb. Alig volt kérdés megyénkre nézve fontossággal bíró, melyhez avatottam hozzá nem szólott volna ; politikus, gazdász, philantopro- pus egyaránt megtalálta lapjában azt, a mit keresett s haszonnal olvashatta végig közleményeit. —- En mégis azt mondom, hogy egy nagyon is égető kérdés, egy nagyon is társadalmi ügy igen kevés rovatot foglalt a „Nemerédben Nem czélom e tárgyban hosszas diss-rtatiót írni, nem fejtegetem bővebben az egészségi vl.szo nyok befolyását a nemzettest életére, csupán ne hány kiszakított lapot mutatok fel megyénk egész ségügyi állapotaiból s a mennyiben hiányokat tapasztaltam és tapasztaltunk, sürgetem azok javítását és pedig minél előbb. Hogy egy megye területén az egészségi viszonyok mennyire kedvezők, hogy azon megye mennyire veszi beszámítás alá a közegészségügyi törvénynek nem betűjét, hanem szellemét, arra nézve igen sok ismertető jelek vannak. Egy község tisztasága, a külső rend, bizonyos ezélzatosság az építkezéseknél, a csínnal együtt járó czélszerü- ség intézetei létrehozásánál stb. stb., mind külső jelek, melyekből szemmel láthatóan lehet egy község vagy vidék fogékonyságára következtetni az egészségügyi állapotok javítása iránt. Meglehetős szomorú képet nyújtanak egészségügyi viszonyainkról széles hazánkban az ujoncz- előállítások. Mig csak pár évtizeddel ezelőtt is vá lógatni lehetett a széles vállu, termetes, izomteljes, egészséges ifjakban s csak a legjavát válogatták a sok jó közül : ma egymásután jőnek a 20—22 éves csenevész ifjak, összetöpörödött alakok, gyenge tüdőjü sápadt arczu, korán hervadás- nak indult fiatal emberek, s alig lehet a sole közül egy-két életrevaló ifjút, ép, egészséges testű katonának valót kapni. Miért van ma például annyi község ujoncz-hátrálékban? Míg másfelől egész községek vannak, honnan már évek óta egyetlen katonát nem kapott az állam. Egyiknek sem jut eszébe orvosaink közül, hogy ez általános bajok felett elmélkedjék. Egyik sem veszi magának a fáradságot, hogy egy kis statisztika után nj^uljon s összehasonlítást tegyen magának például a halandóságot illetőleg a betegség okairól, az egyes járványos betegségeknél, — a megelőzött éveket senki sem teszi be jelentése keretébe, csupán a tényleges állapotokkal foglalkoznak, minden reflexió nélkül az állapot belsőbb okaira. Tagadhatatlan, hogy ma, midőn az állam, minden eszközt felhasznál saját állami czóljai valósítására ; — ma midőn a hatalom ereje párosulva van kezében a tudomány fegyverével ; midőn társadalmi életünk fokozatos fejlődésében az állam kormánynak ezredéves tapasztalatok állnak ren delkezése alatt : ma annyi a kívánni való épen ezen a téren, hogy bámulva kell felkiáltanunk a franczia Íróval : „mirevaló akkor az állam, ha nem segíti az államot állami életében?“ Hisz honnan veszi az állam magamagát, lia nem saját magából, a polgároktól? Kinek kötelessége minden rendelkezése alatti fegyverekkel megvédelmezni az állam polgárait az őket megtámadó külső és belső bajoktól ? Lehet-e ép, erős kormányzási rendszert képzelni ott, a hol a polgárok épségére, testi egészségére kellő figyelem fordítva nincs? Ne tessék megijedni, nem írok én epébe mártott tollal, nem akarok én nekirontani a kormány I nak s felelőssé tenni még az általános halandóságért is, a mint azt napjainkban olyan könnyüvérrcl szeretik megtenni honfitársaim ; sőt készséggel elismerem, hogy hazai törvényhozásunknak számos üdvös intézkedései vannak a közegészségügy lcö rül, azok javításán — legalább felteszem — ezután is fáradozni fog minden erejével. Mégis azonban, ha körültekintünk magunk körül, ha látjuk a na ponta ismétlődő szomorú eseteket, melyek nemcsak kisebb községekben, hanem nagyobb városokban is aggodalommal töltik el a gondolkozó embert: akkor lehetetlen, hogy ki ne mondjuk, miszerint közegészségügyi állapotunk nem áll a mai kor színvonalán, hogy e téren sokkal többet kell tennünk, mint eddig, sokkal több erélyt és buzgósá got kifejteni az arra hivatottaknak, mint azt eddig tevék Én tehát, mig pár czikkem közlésére felkérem a t. szerkesztő urat, azt azon meggyőződéssel te szem. hogy a közügynek használok tapasztalatain« elmondásával, annyival is inkább, mivel, mint fen-i tebb is emlitém, épen ez a kérdés az, molylyel lapjaink s azok között a „Nemere“ is minél kevesebbet szerettek és szeretett foglalkozni. Jövő czikkeim tehát ezekről fognak szólni, ha szerkesztő ur és az olvasó közönség meg nem| unja (Nagyon szívesen látjuk. Szerk.) Háromszék!,
