Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-11-20 / 93. szám
93. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök, november 20. IX. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová я lap szellemi részét illető közlemények küldendőkKiadó liirata] : JBef^nstein Jáárk könyvnyomdája hová a hirdetések ét előfizetési pénzek bérmentesen intézendó'k. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. A ttHáramszékE tózEifar-egjjEet33 fmatatos közfímjfe. Megjelenik ezen laphetea* kint kétszer: 2 csütörtökön és vasár»»?. ELŐFIZETÉSI KELTETEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . t fit 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Mária Krisztina. Az osztrák császári és magyar királyi család egyik legrokonszenvesebb nőtagja elhagyta ősei birodalmát, melyet szive sugallata, legszentebb érzelme rendezett be számára. Elindult egy külön udvari vonat a birodalom másik felének fővárosából, s magával viszi a magyar nemzet egyik legkedvesebb alakjának, József nádornak unokáját Spanyolországba, a hol leendő férjén kivid az egész nemzet szeretet és ragaszkodása fogadja őt karjaiba ölelni. A formalitás és a bucsuzás most fényes ünnepélyek székhelyévé teszik Bécs városát. Idegen fejedelmek és herczegek vendégei az udvarnak, az íiuepélyekre hivatalosak a bírod aló m m i 11 d a két f e 1 én e к képviselői, a kik mindannyian üdvöt, szerencsét és boldogságot kívánnak küldőik nevében a menyasszonynak, — azt kívánják néki, hogy legyen olyan boldog, aminőnek mi szeretnők látni! S ha e kivánság teljesül, akkor Mária Krisztina fökerczegnőnél boldogabb teremtése az istennek nem lesz, mert tiszta szívvel kívántuk és kívánjuk mindannyian boldogságát. Az eljegyzési s a trónlemondási szertartás egészen családi jellegű dolog ; nem kellett volna azon a hivatalos személyiségeken kívül senkinek sem jelen lennie, s a király, daczára ennek, nem feledkezett meg népeiről, meghitta azokat is az ünnepélyességekre, hadd mulassanak és örüljenek azok is, ha ő mulat, lia ő örül. Soha ilyen familiáris viszony nemzet és fejedelem között nem létezett, mint a minővel T. Fe- rencz József bolgogitja népeit. A fejedelem együtt mulat és együtt busul népével ; ha valamelyiket baj éri, a másik a legnagyobb odaadással és szeretettel ápolja és vigasztalja, s viszont, ha valamelyiknek örömre van oka, abból a másik sohasem hiányzik. Külföldi szemle. A konstantinápolyi „V akit“ és a „Terdzsimani Hakiket“ lapok Layard nagykövet fellépését a szultán ellen nem csak rósz néven veszik, de fenyegetéseit a hadi hajórajjal még nevetségesnek is tartják. Azt kérdik, miért jönne a hajóraj a Bosporusba. Hogy fenyegetéseinek azzal, hogy a fővárost bombaztatná, súlyt adjon vagy nem. Ha nem, akkor az egész világ előtt nevetségessé teszi magát. Ha pedig igen, akkor azzal, hogy nehány várost összelövet, a reformokot még mindig nem létesítette és nagy kérdés, az első ágyú elsütésénélEjjrozönyösen venné-e ezt a többi hatalmassàgJ“Ës mit fogna Anglia tehetni, ha Törökország Kis-Ázsiában más európaiakat alkalmazna a közigazgatásnál, a törvényszékeknél, a katonaságnál és rendőrségnél s a pénzügynél ? Ezek ép oly jól kezelhetnék ezen ügyeket, mint az angolok. L о b a n о ft herczeg, mint ezt a „Perseve- ranza“ állítja, azt javasolta a szultánnak, álljon mindenre, mit ez követel, ez által az angolokat a törökök előtt annyira gyűlöletesekké fogja tenni, hogy fel fognak lázadni ellenök. Olaszország és Francziaország is engedékenységet tanácsolt a szultánnak, utóbb Ausztria Magyarország is. Egyedül Németország maradt elzárkózott. A „Français“ azt állítja, hogy a muszka trón örökös, a dán király és a cumberlandi herczeg együttes odaérkezése Bécsbe és Berlinbe oda ezé- loz, hogy Bismarck herczeg állását megingassák, de azt teszi hozzá, hogy ez aligha fog sikerülni. Cairoli olasz miniszterelnök Cialdini volt párisi olasz nagy követet egy más nagy követ- ségi állással kínálta meg s hogy Cialdini nem idegen annak elfogadásától. De még nagyon bizonytalan, minő helyre küldjék őt, mivel Menabreat Londonból, Nigrat Pétervárról,- Robillantot Bécs- ból, és De Launayt Berlinből nem akarják vissza hívni, igy tehát más állás nem volna, mint a konstantinápolyi vagy a madridi, — mindkettő egyformán fontos e perezben Olaszországra nézve. Pá- risban az elébbi kamaraelnök Farini van nagykövetnek kijelölve. Dolgorukoff kerczeget a muszka kormány vissza akarja hívni Középázsiából és Berlinbe szándékozik őt küldeni mint katonai attachât. Madridból jelentik, hogy a kortes minapi ülésében Carvajal képviselő kérdést intézett a kormányhoz az iránt, vájjon a király házassága alkalmul szolgál e egy spanyal-osztrák szövetség létrejövetelére. Szónok kijelenti, miszerint nagyobb érdekű volna Spanyolországra nézve egy szövetség Francziaországgal, mint Ausztriával. A külügyminiszter másnap felelt ezen interpelláczió-a. A német hej órajból több hadi hajó el fog indulni a china-japáni vizekbe, ezen Két birodalom közt kitört viszály következtében, hogy az ottállomásozó német hadi hajórajt erűsitse. Iwangorod körül a Visztula környékén 6 uj erőddök épitése rendeltetett el a muszka kormány által. Ezen erdők az iwangorodi fő erődtől i’/j werstnyi távolságra lesznek, A muszka kormány uj szabályokat hozott a dorpati egyetemi tanulókra nézve, kiknek eddigi kiváltságaik ezen rendszabály által tetemesen korlátoltalak. Jellem/.Ó a több lap által hangoztatott musz- ha békülékenységi hírekre az, hogy Muszkaországban most a hadsereg újra szervezésén tűzzel vassal dolgoznak. Mindenekelőtt a tüzérség legnagyobb mérvű reformokon megy át, a gyalogságnál pedig minden ember két fegyvert kap, ’az egyiket tartalékul, végre a lovasságnál is nevezetes újítások hozatnak be. Azonkívül pedig a muszka katonai intézetekben és iskolákban Ausztria-Ma- gyarország földismerete megtanulására legnagyobb gond fordittatik. Ezért tanulnak az osztrák katonai intézetekben muszkául. A helyzetről Romániában a „Bük. Hiradó“ a következőket Írja : \ Az Európában készülő bonyolulatok, politikai kombinatiók s az egyáltalában nem kecsegtető kilátást nyújtó láthatár, úgy látszik nagy mozgásba hozta az európai államok kormányzó testületéit. S a dolgok állásának ezen helyzete azt dictálja, hogy a közelebbi háborúnak lefolyása a berlini congressus határozataival nincs bevégződve ; a béke úgy látszik nem lesz állandó, mert újabb bonyodalmak vannak készülőben. Mint a közvélemény mutatja, a berlini congressus teljesen és általánosan nem elégítette ki az érdeklődő hatalmakat. A nyeremény mellett majd mindenik vesztett is kisebb nagyobb mértékben. Mit rótt a berlini szerződés Romániára : ismeretes, nem régi, annyira uj, hogy még nem lehetett elfeledni. Ezek között fontos helyet foglalt el az általáA „Nemere“ tárczája. A virágokról. Felolvasta dr. Szns2 István a november 15 én tartott fillérestélyen A növénytan a tudományok virágának, az emberi ismeretek legkedvesebb ágának, „scientia amabilis“ nék neveztetik. A. virágokkal való foglal kozás egykorú az emberiség eredetével. — A törvényhozó Mózes bizonyára nagy kedvelője volt a virágoknak, a mi kitetszik onnan, hogy az első emberpárt nem valahová az arábiai pusztákra, hanem a szép paradicsomkertbe helyezi, mely virágokkal vala felékesitve. Az egyptomiak, görögök nagy kedvelői voltak a virágnak s azokat, a melyekben a gyógyító erőt felfedezték isteneiknek szentelték, másokat kedveseik sirhalma fölé ültettek, még másokkal a győztes hadvezért — vagy a haíhatlan költőt koszoruzták. Midőn Jézus Jeruzsálembe felvonult amaz emlékezetes napon, útját a nép virágokkal hinté. Innen a virágvasárnap. A virágok iránt táplált szeretet és érdeklődés a korral folytonosan emelkedett, a hasznossági elvekhez csatlakozott a szép iránti nemesebb érzelem, az aestheticai érzék, a mindenható és örökké tartó divat, a hiúság és a birtoklási vágy. — Ezekből magyarázható ki, hogy a növénytan fejlődésében a többi tudományokat jóval korán túlszárnyalta. A virág a föld gondolata, az ég jósága s e gondolattal megbarátkozni, e jóságot gondozni, ápolni igyekszik mindenki, a szegényes kunyhók lakója ép úgy, mint a fényes paloták birtokosa. A virágok ápolásához többé kevésbé mindenkinek van érzéke s azokat tenyészteni mindenki tudja, természetesen a maga módja szerint. A különböző virágok tenyésztésében épen úgy megvan a divat, mint akár a darócz, vagy selyem viselésében. — Szegényes kunyhóhoz egyszerű virágok illenek, gazdag palotához olyanok, a melyek a szemlélő ben a hatást még fokozzák. A legegyszerűbb házaknál pár cserép rozmaring, pelargonium, majoránna, fodorka, tulipán vagy őszi rózsa és nehány szál szekfü bőségesen elég arra, hogy a lakók igényeit kielégitsék, mig a nagy házaknál, ha nem valami erotikus a virág, nem részesül semmi ki tüntetésben. Ha valamely virágos kertbe belépünk, egy tekintet a virágokra és meg tudjuk mondani, hogy azoknak tulajdonosa magas, vagy alacsony rangu-e, vagyonos-e, vagy szegény, a műveltebb néposztályhoz tartozik e, vagy nem ? Van e ízlése a virágok tenyésztésében, vagy nincs ? A falusi leány egyszerű öltözetéhez egyszerű, de csakis a divat által egyszerűsített virágot tűz hajába pl. egy piros szekfüt, mely visszatetszőnek tűnnék fel, ha pl. kaméliát vagy más ilyen aristokratikus virágot tűzne oda. A falusi legénynek „árvalányhaj a süvege bokrétája“, vagy piros szekfü az elmaradhatlan rozmaringgal, mig a magasabb ránguaknál külföldről hozatott drága virágokkal lepi meg az imádó imádottját. Hogy miféle virágokkal ékesítsük fel magunkat, arra nézve sok függ a megszokástól is, vagy helyesebben a divattól. Ha valaki pl. szekfü helyett árvacsalánt tűzne gomblyukába, mindenki mosolyogva nézne rá s oiyan félkegyelműnek tartaná. Pedig a divat sem mindig következetes magához. Leonard, Maria zvntoinette fodrásza egy napon fogadott, hogy a kissé szórakozott Luynes herczeg- né haját, a nélkül, hogy észrevenné, virágok helyett saját battiszt pegnoire-jával fogja földisziteni. A bájos királyné nevetve egyezett e bolondos tréfába s másnap Luynes herczegasszony megjelent csakugyan az uj és pikáns hajékkel. Es e coiffure oly tetszésben részesült az udvarnál, bogy pár nappal később Laval marquisnő már damaszt ab- roszszal ékitett hajzattal jelent meg, a mely toronyszerűén meredt égfelé s mely közé Leonard még néhány articsókát, egy kelkáposztafejet s több hónapos retket tűzött. Ezen hajék, a mely „á la jardinière“ nevet- viselt, akkora hatást idézett elő, hogy az udvar hölgyei magukon kívül voltak izgalmukban. Egyébiránt részemről nem látok többet abban, ha valaki retket vagy murkot dugdos haja közé, mintha kolibri- vagy fecskefészket teszen kalapjára, melyből egy pár lelketlen madár kán- dikál ki. A nők általában nagy előszeretettel foglalkoznak a virágokkal, a miből én azt következtetem, hogy a nő sokkal több érzékkel bír a természet szépségei, bájai iránt, mint a férfi. Figyelme azonban csak olyan virágokra szokott kiterjedni, a melyek egyéniségével szoros összefüggésben vannak, a melyek színeikkel vagy rendkivüliségökkel imponálni tudnak. így a nő mindig egy körben mozog, mig a férfi a tudományszomjtól ösztönöz- tetve, a kereten gyakran túllép. Úgy vagyunk a nőkkel a virágmüvelés terén is, mint a zenével. Minden nő szereti a zenét, sőt a legtöbb zenél is; de azért a ^agy zeneszerzők mind férfiak. Mióta a ruha, viselet a törvények paragrafusai közül emanczipálta magát s kifejlett az egyéni szabadság, — azóta a külső divattal emelkedett a virágdivat is. Divatosabb ruhához divatosabb virágot igyekszik mindenki szerezni s az említett szekfü és rozmaring csak ott járja még, a hol tulajdonképen divatváltozást nem igen tapasztalunk, t. i az alsóbb néposztálynál. A divat nem sokat szokott törődni azzal, hogy az illető növénynek, a melyet meghonosítani akar, szépek legyenek szirmai. — Hatalma körébe vonja azon virágokat is, a melyek csak leveleik vagy ágaik által tűnnek fel. Az ilyeneknek természetesen exotikusoknak kell lenni, különben hasztalan kopogtatnak a virágház ajtaján. Az őszike pl. szép virág s a mellett kalandos is, — de senkinek nem jut eszébe virágházakban ápolni, sőt még rendkivülileg szeretni is, minthogy szerencsétlenségére honi. A virágkedvelök kezdetben megelégedtek az egyszerű, székelyesen szólva „paczkona“ virággal. Ma ha nem csokros, vagy teljes, — nem ér többet egy haszontalan gyomnál, mint ezt nyári violáinkon is tapasztalhatjuk. Aztán a mai kor a színre is nagyon válogatós kezdett lenni. A szegény kertészek csakúgy izzadnak a különböző színek összehoza-
