Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-10-19 / 84. szám
— 335 A lei- és befizetett utánvételek tettek : 1877- en 11241325 frtot, 1878-ban 11490386 fr tot. A ki- és befizetett utalványok : 1877- en 103888438 forintot, 1878-ban 110721091 frtot. Egy indítvány. — Ajánlva a sepsi-szentgyörgyi no egy] et figyelmébe. — Sepsi-Szentgyőray, 1879. okt. 15. Mikor a sepsi szentgyörgyi nőegylet megalakít, egyfelől a kicsinylés, másfelől az irigység angjai körülfogták s ostromolni kezdték a gúny !S'lenézés többféle meg nem eng-edett fegyvereiéi. Ezen egylet, nem tekintve az innen-onnan ámadt ellenséges szándékokra, haladt csendesen . maga szépen megkezdett pályáján Nem szandálunk ez úttal egyes kiválóbb érdemű személyek licsérgetésébe bocsátkozni, nem czélja ez felszóla- ásomnak. A nőegylet már eddig is sok szép jeleit idá a társadalmi szegényügy, a nyomor enyhítése ránt tanúsított érzékének. Tudomásunk szerint isupán a boszniai sebesültek és az alföldi vizlcá- ■osultak javára többet összegyűjtött s részben pénztárából adott ezer forintnál. Pedig ezen ntézet alig egy éves még. Ez idő alatt nem volt nség, nem volt egyesekre nehezedett csapás, me- yet enyhíteni, melyen könnyíteni ne sietett volna. És ezen intézet ellen mégis emelkednek ma s panaszos hangok. Többen vannaK ma is azon véleményben, hogy ez egylet, mely társadalmi cé- okra alakult, melynek feladata volna összetett írővel a szegényügyön segíteni, nem felel meg :eljesen e nemes feladatának. A magasabb szempontok arra utalnák az egyletet, hogy intézetek felállításával, gyámolitásával hasson oda, hogy mi aél kevesebb ember szoruljon segélyre, vagy más szóval — minél kevesebb legyen a gyámoltalanok száma. És ha csakugyan a nőegyletek czélját tekintjük. — ezen kívánságokat nem is tarthatjuk épen túlzottaknak. Ha azonban épen a sepsisztgyÖrgyi nőegylet eddigi működését s főként fiatal korát vesszük tekintetbe, ki kell mondanunk, hogy az ily ítéletek egyáltalában nem jogosultak, vagy a panaszok legalább is nagyon koraiak. Még semmi sem késő. Az egylet nem mulasztott semmit és erejét tekintve már eddig is tett, kezdeményezett eleget. A panaszok tehát méltatlanok, sőt azok ellenében az elismerés nyilvános kifejezését méltán megérdemli ezen nőegylet. Most azonban már — egy évi működés után — azon helyzetben vagyunk, hogy nemcsak remélhetünk, de várhatunk is még többet is a nő egylettől. Megvárjuk például, hogy a n ev e 1 é s terén is mutasson életet, szokott buzgóságával karolja fel a városunkban eddig meglehetősen elhanyagolt gyermeknevelés ügyét. Van két kisdedóvó intézetünk, két szakképzett, szorgalmas tanítónővel, mindkettő alkalmas helyen nyitott iskolát és tanítvány, kisded egyikben sincs. Alig 6 — 8 gyermekkel foglalkoznak ez intézetekben, holott százával meg tudnók tölteni bármelyiket is. E visszás állapotnak száz oka van : a legelső ezek közül aszegénység. A tanitó nők nincsenek azon helyzetben, hogy a szegényebbek gyermekeit i n g y e n taníthassák, a tandij egy évre 12 frt lévén, csak nagyon kevés szülő hozhatja meg gyermekéért ez áldozatot A nőegyletnek tehát itt nagyon is háládatos munkatere nyílnék. Ha egyelőre többel nem is segélyezhetné ez óvodákat, legalább annyit mindenesetre tehetne, hogy a szegény gyermekek helyett tandijt fizessen. A szegénység meghatározásánál könnyű volna a nőegyletnek a keilő határt megtalálni s csak azok segélyezésére szorítkoznék, a kik egyáltalában nem képesek kisdedeikért fizetni. Idővel mindenesetre többet kell tenie ez egyletnek a kisdednevelés érdekében, kezdetnek azonban most még ez is elég lesz. Az iskolák segélyezése a nőegyletek által a nélkül sem páratlan ; mindenütt, hol ilyen intézetek fennállnak, a nevelésre, különösen pedig* a nőnevelésre kiváló súlyt fektet az egylet. Deésen például a nőegylet évenkint 300 írttal se gélyezi a polgári leányiskolát. Nem kételkedem, mert ismerem a sepsi-szentgyörgyi nők buzgósá- gát, ismerem áldozatkészségüket, hogy idővel ez nálunk is hasonlóan fog történni. Egyelőre csak ennyit kívántam in litványk éppen a nőegylet figyelmébe ajánlani. Egylcli tag. KÜLÖNFÉLÉK — „U t a z á s C h i n á b aw czimii operette adatott múlt csütörtökön. A kissé vontatott moséjü darabban pár jellemzetes alak is van, minő pl. Lüders (Zádor) és Drummond H. (Lorándy), melyek bizonyos élénkséget kölcsönöznek a különben meglehetős lapos operettének. Lorándy ezúttal is tiszta szép hangon énekelt, játéka itt-ott merev, de általában kedves benyomással hat azon közvetlenség, mely szereplését különösen jellemzi. Szép duettjei voltak, melyeket a közönség méltó tapsokkal fogadott, Hetényi Antóniával (Marie). Ez utóbbi teljesen elemében volt s csak a karmester klimpelése s gyakorlatlan vezetése zavarták némelykor az énekesnőt, ki sokszor látható jeleit ad ta e miatti bosszankodásának. Zádor szintén ügyesen énekelt, hatalmas hangját mindnyájunk megelégedésére kezelte. Dán Bella ártatlan éneke nem sok vizet zavart. A darab sikerére Szathmári (Alidor) bohókás játéka nagy hatással volt, eltekintve az „I t t“-féle aromatikus jelenettől, melyet a közönség érzékenyebb része megilletődessel nézett végig. — A sepsi-szentgyörgyi jótékony czélu nőegylet újabb bizonyságát adta annak, hogy fel tudja fogni magasztos hivatását. Nemcsak távolabbi, hanem közvetlen testvérünk iránt is le tudja róni a keresztyéni szeretet és könyörületesség adóját. Az ilyefalvi tüzkárosultak javára folyó hó 14-én tánczmulatsággal összekötött hangversenyt és szinielőadást rendezett, melynek eddigelé 123 frt tiszta jövedelem lett az eredménye. Az ezrekre menő kárhoz képest ez összeg csak nehány har- matcseppje a könyörületnek —de ha a nőegylet jópéldaadását mások is követnék, legalább némi leg* enyhítve lenne a szerencsétlen tüzkárosultak nyomora ! Nem csak azért adózunk elismeréssel a nőegyletnek, mert tehetségéhez képest segített a nyomorultakon, hanem azért is, hogy közönségünknek egy ritka élvezetes estélyt szerzett. Az estély három szakaszból álló programmai már előre sok élvezetet ig'ért, — várakozásunkban nem csalódtunk; a vegyeskarok, a női terczett, a helybeli da lárda férfikara szebbnél szebb összhangzatos dallamokkal gyönyörködtették a szép számú közön séget, Kiss Pista népdalai, a művészi zongorajátékok négy és hatkézre, Harmath Domokosné úrasszony és Böhm József gymn. tanár szavalata méltó ovatikban részesültek, a hálás közönség szebbnél szebb virágcsokrokkal jutalmazta a lelkes mü kedvelőket. Sztupa ur szintársulata által előadott vígjáték : „Süketnek kell lennie“ egészítette ki a műélvezetet. De hogy"'felednék ki a hangversenyt és szinielőadást követő, rögtönzés színét viselő táncmulatságot ? A szinielőadás végeztével nehány perez tilalt a színház tánezteremmé alakíttatott át. A válogatott diszes közönség éjfél után 2 óráig mulatott együtt. — Ez úttal skártba tesszük azt a referensünket, a ki a diszes toilletteket annyi szakértelemmel tudja méltányolni, ezt a mulatsá- got az egyszerű háziasság, fesztelen jókedv jelle mezte. Az estély tiszta jövedelméről és kiadásairól lapunk alább ad kimutatást. — A s u g á s i „g ö z 1 0“ ez évben már harmadik emberéletet oltá ki. Buták Samu sepsiszentgyörgyi lakos ugyranis folyó hó 15-én vitába keveredett testvérével, Jánossal s roppant ingerültségében átdöfte eg/ késsel. A tett elkövetése után feltámadt benne a gyötrő megbánás; magához vett palaczk pálinkát s elgyalogolt az erdőben levő barlanghoz. Ott kiürítette a palaczkot, mámorosán el- szunyadott, hogy többé fel se ébredjen; megölte a szénsav. A megsebesített testvér veszélyes seblázban fekszik. Az öngyilkost csak más nap találták meg a barlangban, honnan a helybeli kórházba szállíttatott s tegnap eltemették. — Az öngyilkos első neje m hány év előtt szintén a sugási barlangban lelte halálát. — Nyilvános számadás a sepsi-szentgyörgyi jótékonyczélu nőegylet által az ilyefalvi tüzkárosultak javára 1879. október 14 én rendezett tánczmulatsággal összekötött hangverseny és szini előadás eredményéről. A) Bevétel: Belépti je gyek árából és fel ül fizetésekből a rendező bizottság számadása szerint 180 frt. Felülfizettek : Тек. Nagy Józsefné 2 frt, mélt. br Apor Gábor 4 frt, t. özv. Kupferstich Jakab né 1 frt, t. özv. Málnás! Antalné 2 frt, t. Bogdán Andrásné 1 frt, t. Bogdán Istvánná I frt, t. Bogdán András 1 frt, t. Horváth Ferencz 50 kr, t. Gál Antal 30 kr, t. Eggel- mayer Adolf 1 frt, t. Izsák József 50 kr, N. N. 30 kr, t. .Sorbán János 50 kr, t. Császár Sándor 50 kr, t. János Dávid 2 frt, ngos Kelemen Lajosné 1 frt, Zathureczky Izabella k. a. 1 frt. Bj Kiadás a rendező bizottság számadása szerint 65 frt. Maradt tiszta jövedelem 115 frt. Utólagosan alólirt titkár utján adakoztak : t. özvegy Nagy Tamásné 2 forint, t. Eresztevényi László 1 frt, t. D. Veres Gyula I frt, t. Nagy Károly ügyvéd 1 frt, tiszt. Fülöp Géza 50 krt, összesen 5 frt 50 kr. A fennirt tiszta jövedelem ezzel együtt 120 frt 50 kr az illető tüzkárosultak közt leendő kiosztás végett az ilyefalvi egyházi és községi elöljárósághoz átküldetett. — Az áldozatkész közreműködők, a kegyes adakozók és felülfizetők fogadják a szerencsétlen károsultak nevében legforróbb köszönetünket. — Utólagosan nőegyletünk elnökségéhez mélt. gróf Nemes János a fennirt czélra küldött 5 frtot ; ezen összeg, mint szintén az ezután bejövendő kegyes adományok e lapok utján nyilvánosan nyugtázva azonnal illető helyre fognak küldetni. — Sepsi- Szentgyörgyön, 1879, október 16 án. Kelemen Lajosné, Bogdán Andrásné, alelnök. alelnök. Révay Lajos, titkár. — A belügyminiszter és a gyógyszerészek. A belügyminiszter tapasztalta azt, hogy sok gyógyszerész, ki megnyeri a gyógytár felállítására a jogot, azt nem állítja fel, s ezáltal azok, lcijcnek joga volna gyógytárt állítani, kárt szenvednek. Ennélfogva a miniszter elrendelte, hogy mindazok, a kik a jog elnyerése nap ától számítva egy év alatt a kitűzött helyen a gyógyI tárt fel n un állítják, ebbeli jogukat elveszítsék. — A lakást néző Andrássy gróf. E hó :2-én délután a budai Andrássy-palotában lakó AV. nevű tánezmester épen az ozsona mellett ült feleségével együtt. A mint a kávét szűrésűitek, egy elegáns ur lépett a szobába. A tánezmester, miután az ő saisonja épen most kezdődik, azt gondolta, egy úri tanítvány jelentkezik nála ; azonban e véleményt csakhamar eloszlatta a belépő, —- azt adván elő, hogy a lakást óhajtja megnézni. „Oh, a lakás — felelt AAT. — nem kiadó ; bár ne keni felmondták, de nem jő be uj lakó, rm rt a lakosztályt a házi ur maga foglalja el.“ „Nos, és épen én vagyok az“, felelt Andrássy, kit szaváról W. különben is megismert. A gróf megtekintve a a szobákat, eltávozott. — TóthKálm á n koszorús keltőnket, mint mély részvéttel értesülünk, részleges szélhüdés érte, minek folytán elvesztette beszélő képességét. Reméljük, hogy az orvosi tudománynak sikerülni fog a kitűnő férfiút az irodalomnak és a hazának megmenteni. — Óriási tűz Ó В u d á 11. E hó 13-án délután I órakor nagy tüzlárma támadt Ó-Budán. А III. kér. főúton létező Spitzer Gerzson-féle kékfestőgyár égett. A tűz a gyár kapujával szemben levő vizresevoir épületében támadt s a szél által fokozva rendkívüli gyorsasággal terjedt el az egész épületen. A tűzoltók a színhelyére érkezvén, mindenekelőtt a szomszédépületek megmentésén fáradoztak, miután a már teljesen lángokban álló Spitzer-féle gyár megmentéséről szó sem lehetett. A szomszédépületek megmentésére irányult törekvés is meghiúsult, mert az erős szél által ide oda csapkodó lángok csakhamar elborították a szomszédos Lenz-féle bőrgyárt is. A tűzoltók ember feletti erőmegfészitést tanusitoitak, de csakhamar még óriásibb feladattal kelie megküzdeniük. A forróság és erős szél folytán a korona-utcza és főút sarkán levő Löíler-féle házak is égni kezdtek. Ez újabb veszélynek azonban gyorsan elejét vették. Alighogy e veszélyt elhárították a tűzoltók, midőn a Spitzer féle gyártól balra fekvő Budas- pitz féle ház gyűlt ki. A tűzoltók ekként három felé 1 ivén igénybe véve, a nagy vízhiány és erős szél miatt keveset tehettek a tűz elfojtására s in-, kább az égő gyárban felhalmozott nagy vászon- készlet m gmenlésén fáradoztak, mi legnagyobb részben sikerült is nekik. 2 órakor rendkívül magasra csaptak fel a lángok, s a Spitzer-féle gyár II. e nelete, melyet száritó helyül használtak, irtóz- tató ropogással bedőlt. E bedőlés alkalmával egy munkás, aki szintén a vászonkészlet mentésén fáradozott, bal karján jelentékeny sérülést szenvedett. A főút 2 óra felé már tele volt kiváncsi bá- mu’.ókkal, kiket a kivonult két „Este“ század csak nagy erőfeszítéssel tudott visszatartani. A vizszük- ség rendkívül nagy volt, a fecskendők számára hordókban szállították a vizet, csak a kis gőzfecskendő bocsátotta szívó csöveit közvetlen a Dunába, de ezek hatalmas vizsugarai is tehetetlennek mutatkoztak a pusztító elemmel szemben. Száz meg száz kéz, tűzoltók, katonák, munkások és idegenek igyekeztek menteni, amit csak lehetett és megkönnyíteni a tűzoltók feladatát. A leégett épületek mind biztosítva voltak. A Lenz és Buda- spitz házak tetőzete teljesen leégett ; egynegyed 4-kor a tűz Realizálva lett ugyan, de azért még folyvást dühöngött. — Földrengések. Az eddig közölteken kívül a déli részeken támadt földrengésről még a következőket Írhatjuk: Resiczán e hó 10-én délután 4 óra 45 p. földrengés volt. A földrengés 7 órakor újra ismétlődött. 11-én reggel azonban négyszer ismétlődő gyorsan egymásra következő dübörgés volt hallható, mit erős rengés kövecett. Romániából Verciorovából is hasonló tudósítás érkezik. Általában a földrengés nemcsak a már említett helyeken, hanem Magyar és Erdélvország, valamint Románia nagy részében észlelhető volt, — Egy osztrák miniszter, ki perzsa eredetű. Zimialkovszky, Galiczia jelenlegi minisztere voltaképen perzsa eredetű. Legalác ) ezt irja a „Dziennik Poznanski“ s ezt a következő érdekes módon beszéli el : Midőn a hires keleti utazó Potocki Jan gróf a múlt században Perzsia sivatagon egy elhagyott gyermeket talált, kit egy karaván vagy esetleg, vagy akaratból elhagyott. Az utazó a gyermeket magával hozta Galicziába s ott felneveltette. Potocki gróf a tál üt gyermeknek, édesanyja a föld után (zle mla) adta a Zimialkovszky nevet. S ennek a fiúnak utódja a mostani gácsországi miniszter. — M eltéved t. A „Rozsnyói Híradó“ irja a következő epizódot : Megyeszerte ismert és közszeretetben álló urambátyánknak, B. P. urnák érdekes kalandja volt a múlt napokban. A feledi vasúti állomáson a vonatot várva, meglát egy úri embert, aki elatinyira hasonlított Sz. dobsinai ügyvédhez, hogy P. odament hozzá s ismert humilli- mus ser vus köszöntése közben barátságosan megveregette vállát, és megkérdezte : hol jár itt öcsém uram ? A kérdett „nik spreken ungarisch“-el válaszolt, sőt az öreg ur hoch deutsch alkalomszerű nyilatkozatára is azt válaszolta : auk teutsch schlekt, ik bin ein Franzose. Az öreg ur látván, hogy tévedett, egész nyugodtan odább állott s midőn meghallotta, hogy a kérdéses úri egyén Duc de Chartres, Lajos Fülöp volt franczia király
