Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-10-19 / 84. szám
84. saàm. Szerkesztőség! iroda Sepsi-Szentgycrgyün Csíki utcza, Matheovics-féle ház, hová ". lap szellemi rószét illető közlemények küldendők • Kiadó limitai : jBHI^NSTHÍN /v’ÁRK könyvnyomdája a .hirdetések és elo/izetési pénzek b,éîﻣhtesen intézendó'k Sepsi-Sxenfjgyörgy, 1879. vasárnap, október 19. Sbf Politikai, társadalmi, szé^odafmi és közgrzdászati lap. ft »iWärannsiifefi EtmlaiEds MzElm. ;~~~г ■' ■ ' / E -----------------év folyam. Megjelenik ezen lapheten- kiDt kétszer: “ csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK . Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Eél évre ... 3 .frt -- kr. Negyedévre . . i fit $o kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, v*vgy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 39 kr.^* Nyiitfcér sora 15 kr.-t: Budapest, október 15. " \ Odaát Ausztriában nagy parlamenti liarczok Részűinek a politikai helyzet edddigi urai, az osztrák-német alkotniányhő párt és a csehek közt, a kik a most megnyílt leiclisrathban végre Taaffe miniszterelnök biztatására elfoglalták rég üresen álló helyzetüket. A csehek még alig melegedtek meg a reichs- rathban, még alig jutottak a kormányzat gyakorlatának egy részéhez, melyet még az alkotmányiul párttal kell megosztaniok, már is előléptek programma к к al, mely az al к о t m á n y m e g v á 11 ózta t ás át czélozza. E program m az ó -csehek fő lapjában, a prágai „Politik“-ban jelent meg s csak idő kérdése, hogy mikor fog a reichsratli elé terjesztetni positiv javaslat alakjában, — de addig is élénken emlékeztető a cseh tervekre, melyek a csehek reiclisrathba lépését előidézték. A csen szláv nép, s mint ilyen, magán viseli a szláv karakternek minden jellemvonását. A szláv faj szívós, czélját szakadatlanul szem előtt tartó s egyúttal nagy előszeretettel viseltetik az ármány s a cselszövény iránt. Könnyű kedélyű, erélytelen, eszmék iránt lelkesülő a magyar, egyenes és becsületes a német, udvarias és elhatározott a franczia, nyers és erélyes az angol, szívós és képmutató a szláv. Nem árt, ha a népek lélektanának egy némely tételeit a konkrét politikára is alkalmazzuk. A csehek lioszzu elmaradás után s jobbra- balra való hosszas alkudozások után beléptek az osztrák reiclisrathba. A reichsratlmak ez által hirtelen egészen más, eddig ismeretlen phisiognoniiája lett, mely nem egy talányos feladat megfejtésével fogja szaporítani még az államférfiak gondjait. — Mert téved az, ki azt hiszi, hogy a csehek belép- tének nincs más jelentősége, mint hogy azáltal az I osztrák reichsratli végre teljessé lett. Mert hisz alig hogy megnyílt a reichsratli s már is mit látunk ? A villanyos feszültség már is : beállott az ellentétes eleinek : a németek s a csehek között. Okot rá az aclótt, hogy a csehek a képviselői eskü letétele előtt ' „jogóvasukat“ a trón zsámolyához juttatták. Bármily jámbor színezetű legyen is ezen okmány, a selymes patának mégis érezhetők a körmei ; első óvatos kísérlet az, feszítő ékkel megközelíteni a mostani alkotmány eresztékeit. S a küzdés a csehek s a németek közt már meg is kezdődött. A felsőházba belépett négy cseh mágnás ott is előterjegzté a cseh „jogóvást“ és Schmerling lovag a legkerekebben s legsimi- tatlanabb szavakkal alkotmánytalannak s érvénytelennek nyilvánította azt. Mily iróniája, fekszik abban a sorsnak, hogy épen a czentralizáczió főbajnokának kelle ma a cseh fóderalistikus törekvések ellen a dualizmus védelmére föllépni, Schmer- lingnek, kit épen e dualistikus államforma életbeléptetése buktatott meg. A tény tnhát az, hogy a cseheket a Hohen- wartli-íéle rendszer mogbukása nem tette okosabbá, ismét annak életbeléptetését akarják megkísérteni. Mert ma már bizonyos, hogy ha Taaffenak nem sikerül levarázsolni az általa felidézett szellemet : ez Hohenwarthot fogja rövid idő alatt a helyzet urává tenni, s Hohenwarth neve, fóderalistikus rendszereinek íöléledésével a szláv hegemóniát jelenti Ausztriában. Mint czikkünk elején említők, a csehek már most előléptek programmjukkal, mely oda megy ki, hogy Ausztriában előbb-utóbb alkotmány változásnak kell történni. E programúinak most még selymesek a patái. A csehek kimondják, hogy a duális m u s t bántani nem akarják, persze nehogy a magyarokat megsértsék s azokat idő előtt ellenségeikké tegyék; de czéljuk, hogy a del egá- c z i ó к hatásköre kiterjesztessék, s egyuttal hogy a szláv kormányok és községek minél több önkormányzati joggal Hibáztassanak fel. A delegácziók hatáskörének kitágítása nem czéloz kevesebbet, mint hogy a monarchia súlypontja e közös testületbe helyeztessék át s a magyar országgyülés hatásköre egy tartomány gyűlés niveau- jára nyomassák le. Mely törekvéssel épen ellenkező a magyar tendenczia, mely a magyar ország- gyűlésnek ingerencziáját a külügyek vezetésére növelni akarja. À csehek törekvései tehát nyilvánvalókig olyanok, melyek teljesedése a monarchia eddigi alkotmányának átalakulását s a dualistikus államrendszernek föderalistikussá való átalakulását idézné elő. Jó volt a csehek e törekvését nekünk még idejekorán a maguk valóságában megismernünk. A magyar kormány ébren van, s a magyar ország- gyűlés nem kevésbé s rendületlenül el van határozva megóvni az utolsó betűig azon jogokat, melyek Magyarországnak a monarchiában a dualistikus államforma által biztosítva vannak. S András-- sy is idehaza van, a maga meg nem fogyott, sőt hatalmában nőtt tekintélyével, mely elhatározó su* lyu minden politikus előtt mind itthon, mind a külföldön. A dualistikus államforma megizmositá a monarchiát, fölemelte tetszhalott állapotából a ha- talomsuiy olyan fokára, minőt már rég nem élvezett. S mindezt Magyarország jogos kivánatai alapvető részének kielégítő része idézte elő. Ausztria belügveibe nincs beleszólásunk, habár a csehek kielégítése végett ott most oly experimentumok látszanak is végbemenni, melyeket mi a monarchia nemzetközi állására nézve koczkáztatott vállalatnak tartunk. De ez experimentumoknak nem szabad e dualismust érinteniük, mert az a m i jogainknak biztosi tója s igy azt Magyarország védeni fogja körömszakadásig. N. A vallás és közoktatásügyi miniszter által a középiskolákról legközelebb a képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslat, a középiskolák állami felügyelete iránti határozmá- nyokat is tartalmazni fogja. Temetőben. Budapest, 1879. okt. 15. Az ősz beállt s a temető látogatói napról .napra szaporodnak. Mindenki siet fölkeresni el- fhunyt kedvese sirját, mig a szép idő tart, — télen úgy sem sokszor látogathat ide. S van is valami meghatóan szép a temetőben őszszel. ‘Mig a fák lombjai frissek, zöldek, a mig üde, illatos virág d.iszlik a gonddal ápolt sirhalmokon, addig, bármit beszéljenek, a kép benyomásából hiányzik az összhang. — Ez az üde, virágzó élet teljességgel nem való a halottak országába. Hanem mikor az alá- -boruló ágak lombjai sárgulni kezdenek, lábunk alatt minden lépésnél megzörren a száraz levél, a Hrdombok virágai halványak, félig már elhaltak, -és midőn a száraz virágkórókat bánatosan zörgeti az őszi szél : akkor a temető képe megragadja a legközönyösebb leiket is, melanchoiikus hangulatot kelt és az ember csaknem örömmel időz a szomorúság e birodalmában. Talán ezért is van, hogy őszszel sokkal töb- :ben járnak ki a temetőbe. Alig múlt el a dH, már is csoportosan jönnek felnőttek és gyermekek vegyesen. Legtöbbnek a kezében egy-egy koszorú van. Ez itt Budapesten különben is divat ; talán a világ egyik városában sem költenek annyit koszorúra, mint nálunk. Hadd lássák, mily gyöngéd kegyelettel őrzi az elhunytnak emlékét ! Jönnek elegáns nők és mély gyászba öltözött, igen csendes, hallgatag öreg asszonyok. S ha az ember egy sétát tesz, minden második-harmadik sir mellett talál egy-egy komoly, elgondolkozó férjet, ki a kis pádon ülve, tenyerébe hajtott fővel elméláz és lelkében visszavarázsolja azt az eltűnt és vissza nem térő boldog időt, midőn azzal, ki most a föld alatt nyugszik, édes napokat töltött el öröm-, megelégedésben. -- Emitt egy fiatal hölgy, ki friss koszorúval cseréli fel a feledhetlen férj sirkövén az elszáradtat. Ott egy tisztes matróna kötöget élte javában elhunyt fia sirja mellett, mig odább unokái játszanak, kergetőznek a sírok között, fogalommal sem bírva arról, kit vesztettek el abban, kinek sírkövéről le nem tudja venni a jó nagymama koronkint könyekkel megtelt szemeit. <: Vannak, a kik állandó látogatói a temetőnek egész éven át. El se tudnának lenni anélkül, hogy minden istenadta délután, ha csak a rósz idő meg nem akadályozza — ki ne jöjjenek ide s pár órát ne töltsenek annak a sírjánál, a ki, mig élt, oly kedves volt előttük. Ugyszólva csak akkor élnek, mikor ott ülnek a kis, zöldre festett kerítésen be- lül, — s ha az ember figyelemmel nézi őket, ug'y tetszik, mintha formális társalgás folyna a látogató és a sírban nyugvó között. S a temető e rendes látogatói közt bizonyos nemű ismeretség, mondhat- nók lelki rokonság fejlődik ki. Sajátságos rokon- szenv támad bennök egymás iránt, habár névről alig ismerik egymást s vagy épen nem, vagy csak nagy ritkán s akkor is minél kevesebbet beszélnek egymással. Halkan köszöntik egymást s tovább mennek. Hanem azt tudják, hogy ki kit látogat s tudják, hogy azt, a kit naponkint fölkeresnek, szerették. És a szeretetnek ez a közössége képezi a benső kapcsot közöttük. * Jön egy elegáns férfi, karján egy nagyon halvány arczu szép fiatal nővel. Utjokból a szűk mes- gyón tiszteletteljesen tér ki mindenki, még sz az Óreg anyóka is, a ki már huszonöt esztendő óta jár ide. Nem, mivel azok az előkelő osztályhoz tartoznak, hanem mivel a még friss sebek fájdalmasabbak, mint azok, melyeket már évek óta viselünk és a friss fájdalomnak kiváltsága van a régiek fölött. — Néhány nap előtt temették el egyetlen g'yermeköket — mondja egy éltes anyóka szomszédjának, a ki komoran néz utánok. — Nekem férjem és hat gyermekem nyugszik itt, — válaszol emez. — De nem most vesztette el őket ! — Az utolsó két év előtt kisértem ide, — mond ez ismét és elfordul, átadván magát szomorú emlékeinek. *" * Hanem fordulnak e^ő kevésbé megható jelenetek is. — Hogyan uram, ön itt ? — szólítja meg egy fiatal gyászos nő régi ismerősét, ki kalapján fá- tyolt visel. — Hát nem tudja, hogy két hó előtt temettem el a feleségemet ? — Azt nem tudtam, — feleli a nő. s elhallgat. Kis idő múlva felemeli fejét s nagy kék szemeivel mélyen a szeme közé néz az öreg özvegy férfinak, a ki csinos ember. — S nem fog ön újra nősülni ? — kérdi halkan. Amaz nem válaszol, csak némán üdvözli ismerősét s tovább megy. * * * Amott egy csinos gyászos nő négy gyermekével áll körül egy gondosan ápolt sirt. — Az esztelen ! — mondja halkan egy ott elmenő asszony a másiknak. — Férjhez mehetne,
