Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-08-31 / 70. szám
70. szám. Szerkesztőségi int du Sepsi-Szentgyi.rgyön a ref. kollégium épületében, hová a láp szellemi részét illető közlemények küldendők' К indó hiratai : j-’OLLÁK JA.Ó R könyvnyomdája és könyv- kereskedése, hová a hirdetések és j előfizetési pénzek bérmentesen intézendok Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Vasárnap augusztus 31 IX évfolyam. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgnzdászati lap. k DD ap-e^ i'n hivatalos fcctóirajö. Megjelenik ezen lapheten- kint kétszer: “ csütörtökön és vas&ruap. ELŐFIZETÉSI FELTETEK Helyben házhoa hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt -— kr. Negyedévre . . 1 fit 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttör sora 15 kr. A sepsis enlg)‘org)i kiállítás. (Háromszckmegyc l. gazdáinak ajánlvaJ II Kerti véleményből behozatott 1876-ban 12,489 — 1877-ben 2521, — 1878 ban csak 956 meterrnázsa, a korai vetemények termelése gyarapodott, a finomabb gyümölcs élvezete Romániában gyarapodik, pedig a mi jobb gyümölcsünket még nem is ismerik ; főt 1872 —1878 ig mi fizettünk Romániának gyümölcsért 39,498 irtot. Felette kivá- î^tos Aérait, hogy az egész, országból küldjenek Sépsbzentgyörgyre gyümölcsöt. Megfelelő berendezéssel jelentékeny kivitel fejlődhetnék Rornáni ával szemben, mihez csak egy kis életrevalóság kell, mert a közvetítőket, ha keressük, meg lehet találni; ugyanazok adhatnák el a veteményt is. — Menjü к tovább ! Németországból sajtot és vajat visznek Romániába, az idei 2-ik negyedben birodalmunk 178 meterrnázsa tehénsajtot szállított oda, — a tejgazdasági osztályban Sepsiszentgyörgyön ezt is fel kell tüntetnünk.— A borés serki vitel emelkedik, az 1 ső negyedben 152, a 2-ikban 580 meterrnázsa sert vittek ki, bort pedig 135, illetőleg 576 metermázsát. Tehát bizonyosan van értelme kiállításunkat bor, likőr és ser tekintetében, mert tulajdonképpen ismerik borainkat Romániában? A mi különlegesen a Székelyföldet illeti, ez az erdélyi asztali boroknak szolgál fogyasztási helyéül, a jobb borok még itt sem mind ismertek ; ha a szállítás olcsóbb lenne,- bizonyosan rendes lorktskedés is fejlődhetnék, mert ma a bor nagyobb részt tengelyen jut el a Székelyföldre, ékes l i. cnyitékául annak, hogy forga’mi politikánk teljesen visszás és hogy csak ennek lehet tulajdonítani, ha az ország belsejében nincs élénkebb mozgalom, mert a szekerezés olcsóbb, mint a vasúti i ;■ állítás ! Erdélyrésziasztali borainkat Sepsiszentgyörgy- re, a finomabb pecsenye- és piros borokat pedig az October 6 és 7 én Brassóban tartandó borkiállításra kellene küldeni, mely utóbbinak speciális czéij.t a borkivitel fejlesztése és emelése. — Szerszám- épületfa kivitelünk örvendetesen *----ш ■ -------------------- - ---- - - __ т-Аж с-а.. Egy jelenet a múltból. «Babért a múltnak b Jókai, Fgy előbbi közleményemben, meghamisitatlan másolatban közlém Háromszék 1849-ik évi „Béke- szerződését“ az ostromló osztrák tábornok vezérrel Gedeonnal. A béke tehát megköttetett a két fél között 1849. január 2 án Arapatakon s még az nap felolvastatott S.-Szentgyörgyön, a „Székház“ nál az akkor Berde Mózsa elnöklete alatt permanenssé nyilvánított 24 tagú választmányi gyűlésben. Természetesen nyílt ülés volt, titkolódzásnak helye nem lévén. Az ülésben több elégületlen hang emelD dett a békeporitok felett, de főleg a megállított pontok alá, névaláírásakor br. Heydte által, az ágyukra vonatkozólag tett önkényes megjegyzés szült nag>T visszatetszést, s keltett nagy vihart. ü ekintélyes egyének keltek föl helyeikről, s hagyták oda a termet, azon nyilatkozattal, hogy „ily áron nem kell a béke !“ Gábor Áron szenvedéllyel kiálta hozzánk : jrrtek, hozzuk az ágyukat, s szegezzük a székházra. Megindultunk — útközben sikerült az érez gyér mekei fölött elkeseredett, „nagy székelyt“ arra bírni, hogy bősz szándékáról lemondva másuton kiváló tehetségeit itt értékesíthetné ! Legyen üdvözölve az elveszettnek hitt barát úgy mint a szé- k :ly tüzérség legkitűnőbb érdemjelezett bajnoka. gyarapszik; az idei 2 ik évnegyedben 104,492 me- termázsa (közte ián kévés tüzelő fa is) ment ki Romániába, ebből csak 35 meterrnázsa volt finomabb, a la áruk közül ped g csak 27 meterrnázsa legfinomaub. Szükséges tehát, kivált finomabb fa- féleinket bemutatni s faáruink termelését emelni, — mire nevezetes tényezőül szolgálhat a hosszufa- lusi müfaragászati iskola — mert az idegen üzletembertől csak nem várhatjuk, hogy az erdőbe menjen és ott keresgélje össze a szükséges fát. Épen a fakiállitásnak, van tehát fontos jelentősége s épen nem nagy dolog, ha a t. nagybirtokosok vagy község, к a fát jól készült átmetsze- tekben a tárlatra beküldik. Alert lia ezernyi ezer eladó fatörzsünk van, ha mindig a hiányos kelendőséget panaszoljuk és mégsem állítunk ki, akkor ezt csak azon sajnos közönynek tulajdoníthatjuk, mr-ly nálunk — fájdalom — oly nagy mértékben uralkodik. Épen igy vagyunk ásványainkkal is, a délkeleti Erdély vidékén számos értékes nyersanyagot találunk, — a „Nemere“ annak idején fel is sorolta Őket — ezeknek összegyűjtése sem okoz. nagy nagy fáradságot és igy értékes, ha nem is nagyszámú gyűjteményét lehet összeállítani azon kőzeteknek és ásványoknak, melyeknek ipari feldolgoz zása érdemes és kívánatos. — Még az agyagáruk és húsfélékről szeretnék röviden említést tenni. Az idei 2-ik évnegyedben 1734 meterrnázsa agyagáru. ment Romániába, mely szám igjrroljn, hogy agyagunkat és az abból készült termékeket a kiállításon bemutassuk. Húsféléből 162 meterrnázsa ment át, de ha tekintjük a tengeri utat, itt is a nagyobb kivitel lehető, a kiállítás tehát kívánatos. — Egy szóval igyekeznünk kell, hogy jól felszerelt1 jól látogatott kiállításunk legyen és épen azért ki- vánatos volna, ha Brassó t. iparosait is ez iránt ér* dfkeltetni lehetne. Brassó kétségbevonhatlanul Erdélynek legnagyobb piacza s országrészünk délkeleti vidéke reá nézve legfontosabb, épen azért vállvetve kell dolgoznunk és végre valahára azon meggyőződésnek kell érvényesülnie, hogy egyenlő érdekeink vannak .... A gazdasági tárlatok minden tekintetben fonCsellel szemben cselt használva — mentsük meg az ágyukat. A terv pillanat müve volt. Az ágyukat a ha- zafiság tűzfészke Kézdi-Vásárhely felé az ellenséggel ellenirányba kell szállítani. Gyorsan száguldottak azokkal a kitűzött pont felé, oly gyorsan, hogy a lóra kapott Bodola Lajos,1) és Nagy Sándor (e sorok írója), kiknek utasítások volt biztos helyre helyezni — utói n m érhetek, csak mikor késő estve K.-Vásárhelyre érkeztek, tudták meg, hogy az ágyuk oda nem vitettek. Ekkor fejlődött ki egy jelenet, a mely épen oly jellemző mint veszélyes volt. Midőn jól végzett bizatásunk érzetében beléptünk a tanácsházba, egyszerre erdöldült : „ezek az árulok a kik békét kötöttek s kiadták az ágyukat, — halál reájuk ; verjétek félre a harangokat, hogy hajtsa végre a nép a méltó jelenetet !“ Han- kó Dani K.-Vásárhely első hivatalnoka és vezérszelleme vésztjósló aggodalommal intett, hogy meneküljünk. Már késő volt ! Nem engedték őt, nem minket szóhoz jutni. Ki volt mondva az ítélet. Fenyegetések között vittek ki a szomszéd vendéglő helyiségébe, utánunk nyomulva a bősztömeg, s annak vezére Jancsó (keresztnevét e’feledtem). Egy jó gondolat mentett meg. „E>y veder pirosbort !“ — kiállta egyikünk, hadd igyunk mielőtt piros vérünk folyna ! Teljesítve lön ; ittunk elszántan előre sorsunkra. Alegkináltuk Ítélő biráinkat; hatott : szóhoz engedtek jutni. Felvilágosítok az ügy állásáról, hogy az ágyuk nincsenek kiadva az ellennek, hogy azok biztos helyen vannak. „Hol — hol ?“ rivaltak kétkedő örömmel ránk tosak : egyrészt ismeretessé teszik a gazdát ás termékeit, másrészt ösztönzik az iparos szorgalmát A talaj kisebb nagyobb termékenységét az ember munkásság uralja, minden tárlat ennek bizonyítékait nyújtja, tehát a becsvágy sarkalva, a törekvés biztosítva, a siker jutalmazva lesz ! A kiállítás a mezőgazdaság kiképzésre is hat mert hiszen be van bizonyítva, hogy nem létezik ennek egy ága sem, hol avval ma meg lehetne elégednünk, a mivel évtizedek előtt beértük. Minél inkább vagyunk még hátra és viszont: minél inkább vagyunk más vidékekkel szemben előre, annál inkább van okunk termékeinket bema- tatnü Mert bár mily kicsinynek tűnjék is fel a kő. zelebbi kiállítás, néhány ev múlva okve lenül haladás lesz utánna észlelhető1; a hézag, mely most mutatkozik, annál értékesebb mennél bizonyosabb hogy az jövőre ki lesz töltve. Gr Schtveinilz Gyula. Az idei őszi fegyvergyakorlatok szept. 6-ika és 15-ike közt fejeztetnek be. Ekkor azonnal szabadságra fogják bocsátani a dec/. 31-én tartalékba lépő legénységet, hogy megtakarítsák illetményeiket. Ugyanakkor végrehajtatja a hadügyminiszter az idei legutolsó helyőrségi változtatást. Az 50. gyalogezred törzskara és 3 zászlóalja Gyula- fehérvárra helyeztetik át Kolozsvárról, az 5. császárvadász zászlóalj Roveredoból Pergmébe, a 7. császárvadász zászlóalj Perginéből Roveredoba és a 8 dragonyos ezred Szt.-Györgyröl Stockerauba. » Haymerle báró római nagykövet В ácsbe érkezett. A „Neue fr. Presse“ komoly jelentőséget tulajdonit e ténynek a külügyminiszteri válság befejezését illetőleg, talán azért, hogy Andrássy gr. hosszasabban értekezett minap a nagykövettel kit ma Andrássy utódjául emlegetnek. * Prágából jelentik, hogy a cseh tartomány gyűlés választási rendjének reformja 8 mandátum engedményt ad a cseheknek a tartománygyülésben. E javaslatot ma terjesztik az országos bizottság elé jóváhagyás végett, a mely Auersperg főmarsai elnöklete alatt ül össze. * Alexán driából jelenti a „Presse“, hogy Gordon pasa, a sudani kormányzó, gyorsmenetekben siet Egyptomba az abissinai király ellen. János király azt követeli, hogy adja vissza Egyptom kétkedő örömmel. Felelnünk, illetőleg hazudnunk kellett ; mert nem tudtuk, hogy azok Alcsernáton- ban vannak biztos helyre elrejtve. Megnyugodtak — de úgy mint Tamás — ha szemeikkel látják s kezeikkel tapogathatják. Lóra kellett ülnünk a csikorgó téli éjben ; lóra ült Jancsó még egy polgártárssal s megindultunk vissza Alcsernáton felé — némán, a legnagyobb bizonytalanságban, kalandunk kimenetele felől. ( f , Végre éjfél után a „Vighuszár“ nál (vendéglő Alcsernáton végén) megállított kuruez vezetőnk, — jobban mondva —■ kérlelhetlen kísérőnk Jancsó, hogy egy „jó estét“ mondjon Bachus huszárjának, (nem Bach huszár volt ez ám, akkor még a telivér Háromszéken az idegen hangzású neveket csak a mythologiából ismertük) — a ki mély álomban volt már merülve. A lováról leszállt Jancsó uram steniori hangon kiálltva be : „hej korcsmáros gyújts világot!“ üs lön világosság, de lön szabadulás is. Alig ment be Jancsó uram társával együtt a fogadóba : egy gondolat — s neki vágtattunk a falunak, hogy tekervényes utazási utat veszítsünk, Bodola barátom a kipróbált hazafi Cseh Imre úri lakához vezérelt ; itt leugrott lováról, hogy hozzá meneküljünk,sejtve, hogy az ágyuk ott vannak. A számtalan kutyákkal kifejlett harczi zajra se ébredett senki. Hihetőleg célzatosan, mert a mint később megtudtuk csakugyan ott voltak az ágyuk. Aggodalmunk tetőfokra hágott — hátha Jancsó uram üldözőbe vett s pisztolyainak áldozatai leszünk, mi kiknél semmi fegyver sem vo.t.
