Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-08-17 / 66. szám
— 2G3 — lyos veszteségeket szenvedtek. Három-négyezer embere van a ngomei erdőben és az angolok követeit — mint beszélik — le fogja mészároltatni. Az angol hadoszlopok ezen hírek folytán ismét előre nyomulnak észak felé ! Oham zuluvezérrel és a swazik néptörzsével három felől akarják Ce- tewayot megtámadni. Eg-у hatalmas zulu-főnök is akadt, ki erős pozíciókra támaszkodva, készül az ellentállásra. Ismét a „Cserey-imizeum ügy.“ Azt hittük, már belenyugodtak a muzeum „jóakarói“ ezen kérdésnek status-quojába ; úgy látszikjazonban, hogy ajhecc nem szűnik. A „Maros Vidék“ legközelebbi számában Sándor Kálmán, a „Cserey muzeum“ álapostola ismét vezércikkezik s irja a következő bölcsességeket : „A szenvedélyesség terén elől megy Három- székmegye alispánja, a ki egy közelebbről tartott megyei közgyűlésen mentegetni igyekezett magát, hogy 1877. óta e múzeumot azért nem vették át, mert midőn 1879. február hóban a le- költöztetés felől intézkedni akart, az asztalos munkák még nem készültek el. valamint tíz átadási lajstom harmadik példányának (!!) elkészülését is mai napig is várja. És habár a muzeumőr május 17-ike óta a múzeumot folytonosan költözteti és folytonosan annak rendezésén egyedül (minden, még' egy szolga segítsége nélkül is) fáradozik, olyan ürügyek alatt, hogy a muzeum berendezve még nincs átadva, és hogy az átadási lajstrom 3-ik példánya még nincs elkészítve, a muzeumőr fizetését megtagadta az alispán indítványára a megye is és mindaddig, mig készen átadva nincs, özv. Cserey Jánosnét. a lelkes alapitónőt kényszerítik továbbra is a költségek hordozására, a ki csak azóta is, a mióta a költöztetés megkezdődött, 156 irtot költött asztalos, üveges, lakatos, festő, kőműves és ácsmunkálatokra s azon kívül kénytelen — a megyei hatóság szives figyelme folytan — a muzeum őr fizetését is még mindig sajátjából hordozni. Ez igy nem jól megy, ez nincs a maga rendjén. A megye követeli a muzeumörtöl a 72 Íves lajstrom harmadik példányát s még' a két elsőért s az eddigi fáradozásért se fizet semmit, miféle méltányosság ez ? Nem személyes rokon-, vagy ellenszenv íratja velünk e sorokat. Sem a megye alispánját, sem a muzeumőr urat személyesen ismerni nincs sze - rencsénk, sőt egyetlen egyszer látni sem volt alkalmunk ; de a lelkes alapitónő szavaiból tudjuk, hogy a buzgó muzeumőr lelkiismeretes fáradozásaiért nem megrovást, hanem elismerést érdemelne. (!!) Ez igy tovább nem mehet ; vagy intézkedjék a megye saját hatáskörében rögtön és a további halogatásokat mellőzze, vagy a muzeum tulajdonosa úgy is a székelység lévéri és H iromszékmegye Sepsi-Szentgyörgy székhelylyel csupán bizományosa, vegye kezébe a muzeum ügyét, a kit leginkább megillet, a „székelymüvelődési és közgazdasági egylet“ utján. A szept. 2 án Csíkszeredában tartandó székel y gy illésen e muzeum ügyét rendezni kell. Ha nem tud, vagy nem akar a megye még évi 500 frtot sem fizetni a muzeumőrnelc, alakítson a székely egylet székely nemzeti rnuzeum-egyletet pl, 5 frt. évi díj melleit s mi a székely nemzet közmunkásai (?) szívesen és hazafias készséggel állunk a kibontott zászló alá.“ Nem tudjuk megérteni, miért fekszik olyan nagyon S. K. és társainak szivén ez a „nemzeti közkincs.“ Fellármázták vele a budapesti lapokat, az erdélyi közlönyöket s voltaképen maguk a leglelkesebb lármások sem tudnák megmondani, mi hát ennek a célja voltaképen. Mert, hogy ez „nemzeti kincs,“ s hogy annak „vezetését ellenőrizni kell/* abba mi is belenyugszunk teljes hazafiul készséggel. De hogy vezércikkeket írjanak rőf számra avatatlan kezek, hogy tévútra vezessék a közönséget gyanús informatiók után hozzá nem értő újdondászok s kompromittálni igyekezzenek egy, mindenesetre müveit megye tisztikarát csupán pajtáskodásból, azt már nem szabad megengednünk. Sándor Kálmán, igen nagy valószínűséggel megbízás folytán, hevesen neki ront az ispánnak, irmerteti az alapitónő költekezéseit a muzeum beállítása körül s nem gondolja meg, hogy mig az utóbbi ellen illetéktelen beavatkozása által a tartozó illemet sérti meg, addig a megye eben szórt alaptalan vadaival gyanússá teszi önmagát. Mi nem akarjuk S. K. ur bölcsességét kétségbe vonni, teljesen megnyugszunk a muzeumőr érdemeiben, de azt kereken tagadjuk, hogy a muzeumőr (!) eljárása a megyével szemben korrekt lett volna.JEz'volt pedig a heccnek kiindulási pontja s a megsértett ambitió ezért követelt annyi félke- gyelmü cikket a „Közvélemény,“ „Pesti Napló,“ „Maros Vidék“ stb. hasábjain. Hogy a közgyűlés megtagadta a muzeumőr h'.-itéCít az alispán ín lítvtayára, act b.zo\f ngyon okosan tette. Mindaddig, mig a megyének hivatalosan át nem adatott a muzeum, addig' honnan utalványozza fizetését. Ezen átadást nem kellene késleltetni sem a muzeumőrnek. sem a muzeumőr kebelbarátjainlc az eféle cikkezések által. Végül is azt látjuk, hogy S. K. urnák nincs rendén a szénája. Először a „székely nemzeti gyűlés (sic) fóruma elé kívánja terelni a dolgot s miután ez nem létezett, hát most„a székely mivelődési és közg. egylet kezébe akarja letenni. Egyik olyan hóbortos kívánság, mint a másik. Ha ismerné az alapítvány levelet, tudná akkor, hogy ezzel a nevezett egyesületnek épen semmi köze nincs. Há- romszékmeg'ye át fogja venni a múzeumot minden beavatkozás nalkül s intézkedni log annak sorsa felől S. K. ur nélkü is. Az alispán és a megye megtette a maga kötelességét s megfogja ezután is tenni a nélkül, hogy S. K. ur épületes tanácsait meghallgatni szükségesnek tartaná. A tüzesetek tárgyában az a lupa ni kiválói következő rendelcldt bocsa to Ka ki a szolgabirókhoz és városi tanácsokhoz : Dacára a rögtönbirósági eljárás fenná lásának a tüzesetek folyton újulnak meg, roppant károkat hagyva maguk után. Ezen szomorú körülmények között hivatalos kötelességemnek ismerem a legéberebb felügy e*- letre hívni fel a tekintetes szolgabiró urat (városi tanácsot és a tek. szolgabiró ur városi tanács) által nemcsak az alantabb községi elöljáróságokat, de magát a lakosságot is, mert ezen csapástól csak a legáltalánosabb m átérzett polgári kötelesség teljesítése mentheti mag az egyesek vagyonát. Es hogy e tekintetben maga a hatóság járjon elől a legjobb példával, ennek kötelessége mindazt megtenni, mi hatalmában áll, minélfogva midőn felkérem a tek. szolgabiró urat (városi ta nácsot), hogy saját hatásköréből is mindazt rendelje el, mit a vagyonbiztonság megóvására a törvények korlátain belől szükségesnek vél és azt ide jelentse be, különösen pedig időhaladék nélkül intézkedjék, hogy : X. a rögtönbirósági .eljárás minden egyházban újból is kihirdettessék, 2. hogy az éjjeli őrök kötelességeik teljesítésében, az elöljáróságok által szigorúan ellenőriztessenek s mulasztások esetében megbüntettes- senek, 3. minden községben a tüzrendőri szabályok le/pontosabban végrehajtva legyenek, mely c dból 4. minden községben a vízi puskák, kampók, vizhordó edények, hogy jó karban vannak-e, a tek. szolgabiró ur (városi tanács) által vizsgáltassanak meg és erről jelentését e hó végéig id-v tegye meg. 5. törekedjék oda, hogy általában társadalmi utón az annyira veszélyesnek bizonyult papiros szivarozás koriátoltassék, mit különösen a gazdák tilthatnak el saját háztartásukhoz tartozó egyéneknél. Sspsi Sztgyörgyön 1876. aug. io én. Alispán helyett 1!orváth László, főjegyző. A császári találkozás. Midőn a német császár a Marán villa elé érkezett, az osztrák magyar uralkodó egészen meor volt lepve az érkezés által és sietve ment le a lép° csökön vendége elé, miután figyelmeztették annak jövetelére. A kocsihoz érve, e szavakkal illette a német császárt: Egészen megsz égyen ite$z gyors- megérkezéseddel. A két uralkodó szívélyesen kezét szorított, megölelte s háromszor megcsókolta egymást. Mikor a Meran-villához értek s a német császár a lépcsőre lépett, uralkodónk ig-y szólt hozzá „Azt csak mégsem fogod tenni!“ „De fogom, s meg fogod engedni, hogy e botra támaszkodjam,“ felelt a német császár, egyszersmind egy erős botra mutatott, melyet a lépcsőkön való fölmenésnél szokott használni. Vilmos császár mintegy fél óráig időzött a Meran villában lk villa nagyon szerény egy emeletes épület. A látogatás ideje alatt a két uralkodó kísérete a villa előtt várakozott. Az elfogadó terem úgy szólván tömve volt virágokkal, az asztal közepén Härdrl baróne egy óriási virágcsokra állt. О felsége hálószobája egy keskeny helyiségből állt, fenyőfa ágygyal, kis mosdószek - rénynyel s pár székkel. A német császár látogatása után egy negyedórával királyunk visszaadta a látogatást a „fürdőkastély“-ban, mely idő alatt a német császár kísérete teljes díszben várakozott a lépcsőnél. A két uralkodó körülbelől negyedóráig beszélgetett együtt. Délután 3 óráig a német császárnál ebéd volt, melyen^.Szlávy, Schwarzenberg és Rohan is részt vettek. FelKöszöntőt nem mondottak; általában az ebéd alatt аг e.ső szakadni kezdett s ezért a Böcksteinra tervezett kirándulásnak el kellett; adni. A másfél óráig tartó ebéd után kirá’ run^ vissza ment a Merán-villába. Este a német császarn^ ^ea estely vojp Mely 9 óráig tartott. Az estély alatt a sraubinger-téren nagy néptömeg gyűlt össze, s mikor királyunk a *„für- dőkaslély“-ból kijött, egetverő riadás fogadta. Ö felsége kíséretével együtt g'yalog körsétát tett, s látható örömmel szemlélte a nagyon sikerült kivilágítást. A hegyormokon nagy famáglyákat s bengali tüzeket gyujtattak meg. Másnap reggelre az idő kiderült. A király nyilatkozataiból, mint különösen fontosat főljegyzik azt, melyet Swar- zenberg és Rohan hercegeknek mondott : „Önöknek“ úgymond, „azt az örvendetes közlést tehetem hogy a legközelebbi birodalmi gyűlésben egész Csehország képviselve lesz “ A király már fél háromkor megreggelizett s 4 órakor kirándult Kö s- chthalba ; azután pedig egyet sétált a Swarzenberg kertben. 7 órakor az uj kathólikus templomba ment misét halgatni, -ezután a Meran villában a gyógybizotságot s a városi hatóságot fogadta. Ö felsége az uj templom kifejtésére 500, a gasteni szegények részére 200, s a szegények fürdőházára 300 forintot adatott át a polgármesternek, e;y bénának pedig, kivel útközben találkozott, 50 frtot küldött. 10 órakor a király bucsulátogatást tét; a németcsászárnál, melyet ez negyedóra múlva vi- szonzott. Bucsuzáskor ja német császár könnyes szemekkel azt monda ; „Ki tudja, forjuk-e egymást viszot látni ?“ Az osztrák-magyar uralkodó vigasztalta őt, utalván erős szervezetére, Tegnap a német császár, mint mondják, szerencsét kívánt Ferenc Józsefnek a csapatai által Boszniában kivívott sikerekért. — A bucsuzás alatt a közönség ismét a Meran-villa körűi csoportosult, a terasseon a már említett méltóságok s nők által virágcsokorral. Miután a király a német császárt a készen álló kocsihoz kisérte, Swarzenberg, Rohan hercegekkel Szlávyval, Wodianerrel s többekkel beszélgetett. Monde! báró főhadsazéd intésére egy négylovas postakocsi hajtatott elő, a király a jelenlevők közül többnek kezet nyújtott, a nők virágcsokrait elfogadta, a kocsiba ült, köszönt s az osztrák nép- hymnus hangjai, hoch és é'jenriadások közt eltávozott. Az oroszok, ki ta karó elás a, ilumoliaból. Burgasböi írják a „Pol. Cor.“-nek, hogy múlt hó 27-én hagyta cl az utolsó orosz ezred a kelet- runiéliai földet. Stulypin is ugyanaz nap szállt hajóra. Burgas házai már azelőtt való nap fel voltak lobogózva és tömérdek bolgár özönlött a kikötővárosba. Stulypin elu’azása előtt a következő beszédet mondotta : „Soha senki se kételkedett abban, ho y a bolgárok az Oroszország é > uralkodója iránti szeretet és hódolat érzelmeitől vannak áthatva. Ez érzelmeket a bolgárok az anyatejjel szívták rn.a gukba s ezért második természetükké kellett vái- niok. De a mi örömmel tölt el minket, az ama bizonyíték, hogy a bolgárok méltók a nép áital a cár parancsára kivívott szabadságra. Jóllehet a a Kelet Ruméliában teremtett dolgok közül sok a ti hibátok nélkül, kezdett ingadozni, mégis nyugodtan maradtok és hidegvérrel várjátok a jövendő dolgokat, minthogy abban a jogos reményben eltek, ho_> V önmagátokban találhatjátok az ellenállási erői minden szélsőség ellen. Ebben a körülményben pillantom én meg a nemzet politikai bölcseségének és polgári erényeinek teljes fej let- ségét. Tanácslom nektek, hogy továbbra is ugyanezt az irányt kövessétek s kérlek, maradjatok meg minden körülmény közt a törvényesség térén, hogy Európának ne adjatok rá okot, hogy nektek szemrehányásokat tegyen, és hogy a közös ügy ne veszélyeztessék. libben a reményben minden szláv egységére iszom, kik lépjenek föl mindig közösen a közös ellenség ellen, bár honnan jöjjön is az.A „Zsivej“ kiálttásóknak e beszed után nem akart vége szakadni. Midőn némi csend állott be a phiiippopoli plébános Georgije és a nagy bolgár párt egyik feje Kiállóit, Stoiypin tábornokhoz közeledett következő Kelet-Ruméi 1 a ió kerületének képviselője által aláirt, a cárhoz intézett feliratot olvasta fői : „Mindenekelőtt inditattva érezzük ma /unkát 1 -gteljesehb hódolatunk és határtalan hálánk kifejezését alázattal jatattni császári felsége i ele. A bolgárok becsülik és hiélíányolják az ön népe által értük hozott áldozatok nagysága1: és isten és a világ színe előtt újra kijelenik, ne gy érzelmeket nemzedékről nemzedékre akarják at- származtatni. •— A bolgárok háláját es hűsegét sziveikből sem az idő, sem a körülmények nem fogják soha kitörölhetni. Oroszország iránti hódolatunkat, mint szentséget szivünkben minden századon át megfogjuk őrizni. Az orosz nemzet által hozott áldozatok oly nagyok és önzetlenek, a keleti keresztyénekért kiontott vér oly szent, hogy tulajdonkep egy nyelv se tudja a kellő köszönetét': szavakban kifejezni Kér jük elhinnii hogy a bolgárok a maguk részéiül készek felségee egy szavára minden lehető áldozatot meghozni és örömmel adni oda életüket közös érdekekért. Könyvismertetés. Elemi számtan. A nm. vallás és közokt in. kft*, miniszter ur 1879 ilc évi 17630. az. a. keit rendeletével kiadott
