Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-08-10 / 64. szám

évvel a kolozsvári unitárius főtanodában volt ta­nítványai nevében Kovácsi Antal unitárius tanár továbbá a muzeum egylet nevében Fináli Henrik egyetemi tanár, a kolozsvári főtanodai tanári kar, valamint az unitárius egyház nevében Ferenc Jó­zsef püspök s végül Kolozsvár városa nevében Simon E kir. tanácsos és polgármester üdvözölték a negyven év előtti tanítványok külön üdvözlő iratot is nyújtottak át, hasonló üovözlet érkezett N. Szebenből a Verein für Naturwissenschaft-tól, valamint több távirat. Délután az ősz tudós lakomára hívta vendég- szerető asztalához a tisztelgőket s fölösleges is konstatálnunk, hogy a szellemesnél szellemesebb felköszöntőknek végé-hossza nem volt, természete­sen mindegyik még számos évekig még boldogságot és dicsőséges életet kívánván a 80 éves ősz tu dósnak. Részünkről a sok jó kívánsághoz mi is a legtiszteletteljesebb üdvözletét csatoljuk a magyar tudományosság Nestora számára ! A sok üdvözlet között, melyek után dr. Bras­sai végtelen sok éljenzést kapott, fel kell említe­nünk, hogy legifjabb egyetemi tanár és az össze­hasonlító nyelv, lapokra nézve szerkesztőtársa a távollevő dr. Meltzl (ez ünnepély értelmi szerzője) sem feledkezett meg veterán collég ájáról, egy szép babérkoszorúval tisztelvén meg őt jubileuma alkalmából, Dé után az ünnepelt tudós pompás ebédet adott, melyre kartársai közül a jubileum fáradha­tatlan rendezője dr. Kánitz Ágost, továbbá dr. Martin, dr. Entz, dr. Koch, dr. Réthy, dr. Fabiny, dr. Schrniedt Ágost egyetemi tanárok, 1839-beli tanítványai közül pedig Kovácsi z\ntal, Albert János, Györfy József, továbbá Májai István, Derzsi Károly tordai tanárok, Mika Károly egyetemi nö­vénytani tanársegéd stb. és dr. Nagy János egye­temi tanácsjegyző voltak hivatalosak, s melyen szellemes toasztok s a Sámy László pincéjének hires borai fűszerezték a szép ünnepély befejezését képező családias lakomát. „Kelet.“ A deési kiállítás. Deés augusztus 2. A mezőgazdaságot űzők mintegy féltékeny szemmel nézik hazai iparunk emelkedését Pedig nincs okuk rá. Minden haladásunk dacára legke­vésbé sem tartható attól, hogy fokozódott iparunk oly nagy terjedelmet nyert volna, mely a mező­gazdasági érdekek homályba borítására képesí­tené. Tény, hogy az ipar kérdése igen előtérbe lé­pett jelenleg de ez nem történik először honunk ban és erre nagy szükség is van. Különben az ipar kérdése a gazdaságéval kapcsolatban karol­tatok fel és igy a midőn annak fejlődésén iparko­dunk, egyszersmind gazdaságunk minden ágának minél jelentékenyebb művelésére törekszünk. Te­hát csak felületes gondolkozó vélheti azt, hogy az ipar ápolása a mezőgazdaság elhanyagolásával tör­ténik. Nem akarumc mi par excellence iparos or­szággá lenni, de igenis akarjuk azt, hogy az or­szág erejének, munkaképességének színvonalára emeljük iparunkat. S ez sikerülni fog, mert oly egyének állottak a megindult üdvös mozgalom élére, kiket társadalmi állásuknál fogva hivatás szerüleg megillet a vezetés, kik képzettségüknél fogva az önként fölválalt kötelezettségeknek töké­letesen megfelelni képesek ; — sikerülni fog, mert a cél érdekében működőket egyenként és összesen igaz lelkesedés, helyes ügyszeretet és lángoló ha- zafiság vezérli tetteikben. Áz iparosok, a gazdák, sőt az ezek körén kí­vül álló műkedvelők megragadnak minden alkal­mat, hol a honi productiv erőn lendíthetnek va­lamit. Ennyi önzetlen buzgóság nem vallhat kudar­cot, ennyi jóakaratnak meg kell teremnie az élvez­hető gyümölcsöket. A deési kiállítást is megérdemlet hévvel ka­rolták föl a fentieknek ujabk bizonyítékául. Nem múlik nap, hogy számos bejelentés ne érkeznék, pedig még egy teljes hónap van hátra. Más helyen már említettem néhány várost, melyekből a bejelentési ivek már beküldettek : ez alkalommal újabban felemlíthetek nehányat : Hód- Mezővásárhely, Eger, Radna, Makó, Pécs, Nagy- Bánya, Sepsi-.Szentgyörgy, stb, Utóbb nevezett városban október 2 án tartják meg az erdélyi gaz­dasági egyletek vándorgyűlésüket kiállítással kap­csolatban. — Tagadhatlan, hogy úgy a deési ren­dező bizottságtól mint a sepsiszentgyörgyitől egy kis elvétés volt, hogy nem intézkedtek kölcsönös megállapodással akképen, hogy a nevezett vándor­gyűlésnek színhelye a nagyobb szabású tárlat vá­rosa legyen. Azonban ez helyrehozatott, a mennyi­ben úgy a háromszéki házi ipar s ipari szakokta­tás terjesztető egyesület, mint számos egyéb sepsi szentgyörgyi kiállító megígérte, ho'y az ott kiál­tott tárgyakat még idejekorán Deésre szállitand- ják mi annyivalinkább kivihető lesz, mnrt a deési kiállítás még csak október 18-án nyilad meg. A jelentékenyebb — eddig jelentkezett — ki­állítók névsorát több lapban közöltem, mit e lap tisztelt olvasóinál annyivaljinkább elhagyhatok most mert úgyis részletesen elősorolom a kiállítók ue- veit akkor, midőn a csarnokban megjelennek. Mindamellett fölemlítem, hogy tegnap érkezett be kiállítási titkárunkhoz Grosmann I. gépgyáros cég azon bejelentése, mely 12 gépet jelez s maga is ogy kis kiállítást képezhet. Különös kiemelést érdemel azon tevékenység melyet Kolozsváron fejtenek ki. Azon bizottság, mely székesfehérvári kiállítás érdekében működött mint ilyen — természetesen — megszűnt lenni, de saját hamvaiból phőnixként újjá született : „szol- nok-dobokajnegyei kiállítás végrehajtó bizottsága“ cím alatt. Es ez feladatává tűzte époly erélyt fej­teni ki most, mint tevék azt előbb, minek ered­ménye ékesen dicsérte a buzgalmat Székes Fehér­váron. A mi kiállításunk cime nem országos hanem megyei, ezt újabban is tenni annyival is inkább jónak látom, mert maga gr. Zichy Jenő ur is a teljes bizonyosság kedverét ez iránt kérdést inté zett a Sz.-Fehérváron járt gr. Komis Viktorhoz, a szolnok-dobokamegyei gazdasági egylet elnö­kéhez. Ebből következtethetem, hogy számosán vannak olyanok, kik e kérdést fölvetik. Ezért ez- utal is jelezhetem, hogy kiállításunk országos ha­tásúvá lehet, ha ezt maguk a kiállítók tömeges részvétel által elősegítik, de mindenesetre kiegé­szítheti a székesfehérvárit országossá, a mennyiben szemle alá bocsátandja azon vidékek és amaz ipar­ág produktumai, melyek a székesfehérvári ki állításon nem híven, vagy épen nem voltak előtük- rőzve. A jelzett alkalommal megígérte Zichy Jenő gróf, hogy kiállításunkat személyesen is megláto­gatja annyival inkább mivel annak létesítése tel­jes helyeslésével találkozik. Ezen szerencsés kö­rülmény a siker újabb bizonyítékának tekinthető. A miért nem tudjuk elég melegen fölhívni az ille­tőket, hogy ha csak tehetik, el ne mulaszák a kedvező alkalmat megragadni úgy szeretett ha­zánk érdekében mint sajátjukéban. Szeptember 1. nyitva a határidő és igy bő alkalmat lehet még azoknak is intézkedni, kik eddig azért nem tehet­ték meg a kellő lépéseket, mert^a sz.-fehérvári tár­lattal voltak elfoglalva. Havas Gyula — 255 — A kepe vagy papi-mesteri fizetésről. Nézetem szerint.a mostani kepézés eltörlendő len­ne s tiszta pénz fizetéssé kellene változtatni a cano- nica portiot, értékesitessék a hívek belátásuk sze­rint, mi véljék, gondozzák, csakhogy a pályázati hirdetésben kitett összeget havonkénti részletekben a megye gondnok szolgáltassa ki, a megválasztott papnak és mesternek igy bizonyosan nem állanak parlagon az eg'yház földei, mert csak egy kis szor­galom és jóakarat kell a néptől s nem képzelek oly kicsiny egyházat, a melyik legalább 500 frtot ne tudna papjának, a mesternek pedig 300 frtot adni, a nagyobb egyházak még többet, igy leg­alább az egyházi személyek is az államhivatalno­kokhoz képest aránylag lennének díjazva. A mostani kepézésnél valami visszataszitó jelenet van, a melytől minden becsületes érzetü ember undorodik, bíráskodni egyik s másik kepéje felett s ebbe még a papnak is bele kell szólani, ott kell lenni, hogy meg ne csalják látatlanul a kepével. Aztán ilyenkor tartatni szokott potus t. i. a papnak, mesternek meg kell vendégelni kepehor­dás alkalmával a presbeteriumot, még minden ke­pehordozónak a cilinder pálinkát kezébe kell nyomni meg egy kis kenyeret, ilyenkor a papné- nak ki kell tenni magáért s jó lakomát csinálni, a mi nem kis költségbe kerül, hát még a kepe ér­tékesítése, mind meganynyi kiadás, abból a kepé­ből, a mit ha pénzül kapnának az egyházi sze­mélyek a többi költségek kikerültetnének s még egyéb kedvetlenség" is. Lám az államnak is mibe kerülne az adófel­hajtás, ha minden adóvivőnek egy szeletecske ke­nyeret, meg az üveg pálinkát kinálgatná, meg a községi elöljáróságot azután meg kellene vendé­gelni, úgy urason, hogy panasza ne legyen, meny­nyi kenyér, hús, bor, pálinka fogyna el, mind azt az adóból kiállva; de itt hála istennek nincs efféle absurdum, csak a papok, mesterek házánál kepé- zéskor. El kell törölni a mostani kepézést, mert nem is igazságos, miután nem jövedelmi arányban fizet­tetik, mint fennebb is jeleztem. Jobb sorsot a papnak és a tanítónak, mert ezeknek munkásságától, műveltségétől függ a haza jólléte, virágzása s függ a vallásos erkölcs, a tiszta jellem, ők hivatottak azt terjeszteni és fejleszteni — ellenesetben elsatnyul, pap, tanító és hallgató. — Hány jól készült fiú taplósodott meg egy-egy nyo­morult egyházban s még másban is a nyomorult helyzet miatt, félbe kellett hagyni azt a szép ké­születet s megfogni az ekeszarvát, kasza- és kapa­nyelet, hogy fenntarthassa magát és ártatlan csa­ládját, — oh igy ne várjunk haladást. — Hiszen ily nyomorult helyzetben, sem ruházkodni, sem mű­velődni nem tud hivatásához illőleg, hát még a hol fát hord a pap s mester a hátán, lehet ilyen egy­ház is, ahol megengedik a hívek, aztán ne csodál­kozzanak, ha kötelességeiknek eleget nem tehet­nek s el-el vetemednek. A kik hivatottak, go ndolkozzanak a mostan( keperendszeren s töröltessék el, változtassék át készpénzzé, mert sokkal ajánlatosabb, díszesebb lesz, mint a mostani kepefizetés, mely nem kepe hanem egy csomó epe, mely megmételyez papot és hallgatót, szül egy kedvetlen éretlenséget, a melynek elég szomorú jelenetei mutatkoznak, majd minden egyházközségben. Eçv presbiter. (Vége.) VIDÉKI ELET. Zabola 1879. augusztus 7 én Zabolán a tanuló ifjúság által a községi is­kola javára összkangzatos énekkel és szavazatai ösz- szekötött táncestély rendeztetett folyó hő 3-án. Kevés számú, de szép kis közönség volt Ö3Z- szegyülve. Kedvvel mulatánk világos viradtig. Azonban semmit sem nyujthata a tanuló if­júság az iskolának a falusiak rész vétlensége miatt. Ez alkalomkor megbotránkozással és fájda­lommal láttuk s tapasztaltuk rósz utón haladó fa­lusi fiatalságunk illemtelen, goromba magavise­letét, eljárását. Ugyanis : 30—40-en összegyűlve az iskola előtt egész éjen át kiabáltak, kurjongat­tak s általában fenyegető állást foglaltak el annyi­ra, hogy a benn mulatók legtöbbje az iskolából nem mert kimozdulni. Az elöljáróság nemhogy véget vetett volna e botránynak, de sőt annak fő-főtagja biztató a rnl- veletlenség sötétségében fetrengő alávaló sepre déket. Kormányunk abban az édes álomban ringatja magát, ho^y — miután a gyönyörű iskola felépí­tésére 10 ezeret körülbelől, s azóta minden évben ezer forintot izzadva áldoz — Zabola közönsége miveit közönség. — Attila látva csúszó féreggé alacsonyuk hunjait sírva tántorogna vissza sírjába minden miveit ember pedig undorral fordul el tőlük. Bizony semmi haladás sem észlelhető. Messze, roppant messze vagyunk még a céltól ! Négy tanitóval bíró iskola van , de ha az egyik elrontja, a mit a másik épit s ha község s annak elöljárósága azzal a buzgalommal s jóaka­rattal támogatja az iskolaügyet a jövőben is mint eddig" s ha folyvást önhaszonlesés, saját zsebünk töltése forog szemeink előtt és a közös ügyekre, melyek által a nép mivelődését és boldogságát mozdithatnók elő, annyit áldozzunk, mint eddig : elsülyedünk, vagy legalább ott maradunk, a hol voltunk s a kormánynak érettünk tett áldozata, nekünk nyújtott segedelme utszélre vetett mag. Az iskola egyik szárnya most és kezdettől fogva előljárósági iroda : egyik kamrája börtönnek használtatik (a törvények melyik § sa alapján, va;y miféle engedély folytán, nem tudatik) a másik rész is lehet idővel mészárszék, vagy csapszék. S ki tudja, meglehet, hogy a cél igy könnyében el lesz érthető ? ! Petőfiként : itt is, ott is élhetünk az isten kedvére. Még annyit bátrak leszünk megemiitni, hogy Zabola utcáin naplemente után járni nem tanácsos életveszélyeztető dolog Ha a „pajkos“ fiatal em­ber kezéből kirepült kő csak a lábát, vagy csak egyik oldalbordáját töri el: köszönettel és nagy hálával tartozik az ilyen ember a jó szerencsének. Az előljárosság részéről a tekintetben sincs semmi téve. Fogadják az érdekeltek jó indulatu figyelmez­tetésemet jóakarattal s igyekezzenek a közügy iránti kötelességeiket’teljesitni. Egy zabolni. SZÍNÉSZÉT. Az „utolsó levél“-ben Sardou Viktor e régi kitűnő s épen azért még mindig korszerű társadalmi vigjátékában lépett fel negyedszer városunkban Prielle Cornelia, (Bru Susanne) kedves szerepében. A kitűnő művésznő, ki társalgási szerepekben egyetlen a maga nemében, páratlan élvezetet nyújtót a minden legkissebb mozdulatát megfeszített fi­gyelemmel kisérő s minden szaván áhítattal csüngő közönségnek. Az érdeklődés emelésére szolgált azon körül ■ mény is, hogy ez volt három dráma szerepe után első e nemű, könnyebb fajú alakítása. A kik élvezték e remek játékot, az élvezet mellett bizonyára hasznot is szereztek maguknak, mert az ily költői csínnal teremtett művészi gond­dal megtestesített, s minden társadalmi finomság­gal előnyösen kidomborított tiszta szép jellem, gyakran maradandóbb benyomást kelt, mint sokkal nagyobb szabású, erőteljesebb, de egyik vagy má­sik tekintetben a lélektani tisztaságot kérdésessé tevő, főképen a hatásra számított compositiók. Az a látszólagos nyugalom midőn a férj nejét keresi, ki a hajdani kedves szobájában van elrejtve ; “az önfeláldozó lealacsonyitás, hogy a barátnő mentve legyen; az ébredező szerelem ártatlan nyilvánulása — mind feledhetetlen m Dmentum ik maradnak előttünk. Szatmáry (Block Prosper je) teljes rou- tinnel mozgott, beszélt és tett. Egyéniségének természetes humorát, tehetségéből és, utry látszik, alapos tanulmányból kifolyó határozottsága, gya­korlottsága emelte oda, hogy folytonos derült han- latban tartotta a közönséget. Nem egyszer emlé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom