Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-07-13 / 56. szám
222 — legkevésbbé sem mozdította elő. Cseh részről nagyon zokon vették Taaffe miniszternek, hogy az ujonan megválasztott cseh képviselőket, kik bemutatni szerették volna magukot, nem is fogadta el s elutazott Prágából anélkül, hogy velők érintkezett volna. Miután a kiegyezkedni akaró cseheknek a kiegyezés a kormánynyal állítólag nem sikerült valószínű, hogy most ismét a csehországi németekkel fog megkezdődni az alkudozás. Br Kemény Gábor fogadtatása. Városunk polgársága s a vidékről összesereg- lett közönség lázas türelmetlenséggel számolta a perceket, mig végre 8 óra után a diszlovasok tudtul adták a várvavárt miniszter ur érkezését. A város Szemerja felőli vámsorompójánál várta a tekintélyes számú közönség, közte az iparos testület, a tűzoltó egyesület stb. a miniszter urat s a hosszú kocsisorokból álló kíséretet. / sorompónál felállított diszkapu előtt Császár Bálint polgármester ur üdvözölte a miniszter ur ö nagyméltoságát; üdvözlő beszédében kifejezést adott azon óhajnak, hogy a miniszter urnák a megindított üdvös mozgalmak után sikerüljön missiója olyan tökéletesen a mint ezt a cél fontossága megérdemli s kívánja, hogy legyen áldott az a föld, a melyre a miniszter ur lépett. A miniszter ur meleg és lelkes válaszában reflektálva az üdvözlő beszédre kinyilatkoztatta, hogy sehová nagyobb örömmel nem tehette volna le lábát, mint épen Sepsi-Sztgyörgy város területére, s hogy a föld melyen most áll áldott legyen, arra csupán e város lelkes fiai és leányai eddig tanúsított ernyedetlen tevékenysége és kitartása kívántatik. A lelkes éljenzéssel kisért beszéd után a tűzoltók által kisért kocsi s utánna a többi a megyeház felé indult, kisérve' a megjelentek hosz szu sorától. Minthogy az idő már meglehetősen eltelt, a a városház udvaráról alig negyedóra múlva a helybeli polgári dalárda indulója mellett fáklyásmenet indult a megyeház felé, a hol tiszteletes Révav Lajos ur a következő beszédet tartotta :• Nagyméltóságu miniszter ur ! Kegyelmes urunk ! Háromszékmegye székvárosának, Sepsi-Szent- György városa összes polgárságának nevében van szerencsém nagyméltóságodat üdvözölni. íme, szövétneket gyújtottunk nagyméltóságod utjának megvilágítására, a hazaszeretet szent zsolozsmája zeng ajkainkról. E fáklyák lángja ellobog ; de a székely haza- szeretet soha sem fog kialudni. A nemzeti dal elnémul a mi ajkainkon, de az utódok ajkain újra meg újra fog viszhangzani, mig székely lakik az Olt, Maros, Küküllő és Aranyos partjain. Engedje meg nagyméltóságod, hogy azt, a mit ezen, nagyméltóságod tiszteletére meggyujtott fáklyák nem világíthatnak meg, a mit a nemzeti hymnus nem zenghet el — habár nehány töredezett röpke szóban — tolmácsolhassam én. Mindenekelőtt őszinte örömünknek adunk kifejezést, hogy nagyméltóságodat testi, lelki épségben, erőben üdvözölhetjük városunk falai közt. — fylindenekelőtt hálás köszönetét nyilvánítok polgártársaim nevében azon kegyes jóindulatért és kiváló előszeretetért, melyet nagyméltóságad városunk és vidékünk iránt tanúsítani méltóztatott.~~ Jól ismerjük mi az utat, melyen nagyméltósá- g'od hozzánk jő , az az ut : a polgári, keresztyéni és emberi legmagasztosabb erényeknek küzdelmes — gyakran tövises — útja. Hála legyen a gondviselésnek, hogy nagyméltóságodat ez utón idáig vezérelte. Igen, tudjuk, kogy hosszú és küzdelmes volt az ut, melyen nagyméltóságod mint a nemzeti szabadság elöharcosa, mint állampolgár a nemzet bi zalma által a trón lépcsőjéig, mint a lelkiismeret szabadságának bajnoka erdélyi ref. egyházkerületünk Jelsö fögondnoki állomására emelkedett. E magaslatról ugy-e azért szállott alá, azért jő hozzánk, hogy erőt adjon azoknak, kiktől’ erejét kölcsönözte, hogy fölemelje azokat, kiknek bizalma és szeretete fölemelte ? Ugy-e azon az utón jött nagyméltóságod hoz zánk, a melyen dicső emlékű Ősatyái jártak kik vagyonukat, magas állásukat, családi nyugalmukat éltöket, véröket s mindenöket áldozák a hazáért és egyházért ,J Ugy-e, azoknak utján jött, kik egvik kezökben a kardot, másik kezökben az evangeliu mot forgatva, a nemzeti lelkiismeret martyriaivá avatták föl magukat ? * J- ^ja ezen az utón jött nagyméltóságod : legyen Nálunk, szent István birodalmának keleti vég- határan, az európai miveltség végbástyáján, a Kárpátok bérceitől koronázott „Szépmezőn“ itthon“ van nagyméltóságod ; mert mi felekezeti, nemzeti ségi és minden pártkülönbség nélkül tárt karokkal fogadjuk ; itt a szabadság szent földjén a közérdek előtt elnémul a pártérdek s mint bércemről faka. dó forrásaink, oly tiszták érzelmeink. Nagyméltóságod jól tudja, hogy mi székelyek — valahányszor a közös édesanya, a haza hivott — habár sokszor mostoha gyermekei voltunk az édes anyának, mindig igy szóltunk : „Oltárod zsámolyánál Én is letérdelek, És áldozatra híven Könyüt s vért szentelek“. így szóltunk s igy tettünk. — Vérrel szerzett előjogainkat, kiváltságainkat a közös nemzeti szabadság oltárán feláldoztuk ; kárpótlásul újabb ki_ váltságokat és előjogokat a közös haza más test. vérnépeinek rovására nem kérünk ; csak azt kérjük, hogy a hazának, nemzetnek hozott áldozataink legyenek méltányolva ; elszigetelt, félreeső helyzetünkben ne legyünk elfeledve. Nézze meg nagyméltóságod, szenteljen rá idÖ^ és fáradságot, nézze meg mint földmivelési minisz ter, hogy Háromszék rónáin minden talpalatnyi föld hangyaszorgalommal van megművelve ; nézze meg érett kalászokat hullámzó téreinket — s meg fogja látni, hogy : „Erőt ád a mezőnek, Bár rég lefolyt a férfi-vérözön“, mert a kardot magasan villogtató székely kar a hajnal első sugaraival magasan villogtatja az ösztökét. Nézze meg nagyméltóságod, mint az ipar és kereskedelem minisztere, hogy szegény iparosaink kereskedőink önmagukra hagyatva, ezer akadá’ lyokkal küzdve, mily óriási erőfeszítéssel munkál, kodnak a hazai házi- és kézműipar fejlesztésén, — fentartásán. És nézze meg nagyméltóságod, mint a nemzeti és keresztyéni közművelődés Jegyik legfőbb hivatott őre, apostola, hogy Sepsi-Szentgyöigy városa és Háromszék közönsége általában vagyon1 állásához képest a nemzeti és erkölcsi vallásos műveltség oltárán mennyit és mily hiven áldozik, s meg fog győződni, hogy az importált fattyú műveltség dacára „Nem fajult el még a székely vér“. És mégis — — — mégis — — — miért tit- kolnók el? az orvos előtt fel kell tárni sebeinket ; be kell vallanunk, hogy gazdaközönségünk, föld- birtokosaink egyrésze tán kiinnyelmüsége, másré. sze a nyomasztó terhek súlya alatt összeroskadt, az uzsorások áldozata tett, a józanabb, takaréko* saba rész küzd, munkál mig él napról-napra. Iparunk, kereskedelmünk teng-pang, a külföldi ipar ral szemben alig-alig képes a mindennapi kenyeret biztosítani és fájdalom ez a mitől leginkább félünk az anyagi jólét hanyatlásával karöltve szokott sülyedni a közmiveltség és közerkölcsiség ! Pedig legyen meggyőződve miniszter ur, hogy azzal a hangya szorgalommal, melylyel a székely miveli keskeny barázdáit, ha a munkás kezeket az ujabbkori okszerű gazdászat elvei és vívmányai szerint használnék fel : egy pár évtized alatt egy kis Kanahán, egy paradicsomkert lenne Háromszék. Legyen meggyőződve miniszter ur, hogy any- nyi ügyes, erős, munkáskézzel a mennyi földművelésünktől fennmarad, s részben idegen földön keres sanyarú munkát, versenyre szállhatnánk akár Helvétia iparosaival ! Csak lenne alkalma és módja szegény iparos ifjúinknak, hogy az újabb korban rohamosan haladó müipar magaslatára emelkedhessenek. Legyen megyőződve nagyméltóságod, hogy a székely természetes, józan ész olyan, mint a valódi, de még csiszolatlan gyémánt : e népet Szent István koronájának legragyogóbb gyöngyére lehetne köszörülni. És még is . . még is . . elvesszen ez a nép ; a béke szelíd ölajága alatt vesszen el az a nép, mely a harcok tüzében századok hosszú során át oly magasan lobogtatá a szabadság zászlóját, mely egykor kelettel szemben, a nyugoti műveltségnek erős védbástyája volt ; épen az általa védett nyugoti műveltség túlsúlyának legyen-e áldozata ? Hiszen, ha Háromszék, ha a Székelyföld elesett ; el van esve az erdélyi magyarság, el van esve Magyarország ! Ha mi elbuknánk: finis Hungáriáé! ? • Nem — nem ! ‘ „Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat, Hiába sorvadozzanak Egy átok súly alatt. Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. Még jöni kell, még jöni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán !“ Igen, hogyha miniszter ur és hazánk, nemzes tünk sorsát intéző körök kegyesen fel fogják ka; rolni anyagi és szellemi ügyeinket : százezerén fogjuk imáinkba foglalni nagy méltóságod nevét ; i hálás utókor pedig együtt fogja nemzedékről neme zedékre Kemény Simon, Kemény János, b. Ke* mény Dénes, b. Kemény Ferenc és gr. Milcó Imr* nevével emlegetni. Nagyméltóságod kegyes jóakaratán \], éle:, belátásánál fogva felismerendi bajainkat, azoknak! forrását s felismervén azokat szakképzett bülcses, ségénél fogva meg fogja találni a legszükségesebb és leghathatósabb orvos szereket. Vegye erős kezeibe a nemzeti és lelkiismereti szabadságának zászlóját ; vezéreljen minket az anyagi és szellemi haladás utján előre : mi hiver- fogjuk követni. Hálásan ismerjük a magyar kormánynak köz művelődésünk, főként népoktatásaink és ipari fej lődésünk érdekében tanúsított anyagi és erkölcsi támogatását. Hálásan ismerjük el nméltósádoknakr: városunk minden anyagi és szellemi ügyei iránt tanúsított kiváló kegyes érdeklődését és pártfogását. Nagyméltóságodnuk legújabb intézkedései г; földmivelés, ipar és kereskedelem és általában a* közmivelődés és közjóiét érdekében a legszebb reményekre jogosítanak fel. Hogy ezen szép reményeink megvalósuljanak^ szivünkből kérjük az egek urát, hogy nagyméltó ságod drága életét vidám jó egészségben nyújtsa, hosszúra. Sokáig éljen Î Báró Kemény Gábor ur ő nagyméltóságának erre adott válaszából kivonatosan közöljük a köt vetkezőket : „A szónok által említés tétetvén a szövétnes kékről, a melyekkel fogadtatásom alkalmából meg-< tisztelt e nemes város polgársága, nem mulaszthat tóm el hogy meg ne emlékezzem ennél a múlandó, fénynél állandóbb és eredményeiben sokkal jólte : vőbb világosságról : a felvilágosultság fényéről. — Sokat beszélhetnék a szakomba tartozó dolgokról de most egyedül azt kívánom felemlíteni, hogy s. sepsi-szentgyörgyi szövő tanműhelynek a székesfehérvári kiállításon történt megismerése, s mari nyilvánulásai után e város fejlettségének : önökhöz én nem leereszkedem, hanem együtt mun-r: kálni törekszem közös jólétüknek és ezzel az or i szág jólétének emelésére. E törekvésemnek síken rére nézve biztosítékot nyújt a már tapasztalt ér-i tel mi és erkölcsi fejlettség.“ Erre a dalárda által ügyesen előadott hym r nus után az összegyűlt közönség a minisztert éltetve, szétoszlott. Másnap délelőtt io órakor meglátogatta mi i. niszter ur a miniszteri tanácsosok, Botsa József és Szentiványi Gyula főispán urak és nagyszámú kö ö zönség kíséretében a helybeli szövő tanműhelyt. Aft szövődé ezúttal saját helyiségében fogadta a di-i szes közönséget. Zöld gályákból csinosan kiállított; diszkapu, benn pedig a bejáratnál szőnyegekből éa- asztalterítőkből elmésen összerakott függönyzeü alatt jutottunk be a szövő tanműhely helyiségében Künn Seethal Ferencz, a háziipar-egyesület tîszte-э letbeli elnöke fogadta a miniszter urat emelkedett!; szellemben tartott beszéddel. Élénk vonásokban: rajzolta iparunk jelen állását s mély gondolkozásról tanúskodó nézeteit az ipar fejlesztése és szűk -3 ségessége érdekében általános helyeslés kisérte. AJ miniszter ur a beszédre válaszolólag utalt Három-r székmegyének az ipar s különösen a háziipar iránt eddig is tanúsított fogékonyságára. Örömmel szólt 1 az e téren megindult mozgalmakról, s Ígéretét fe-e jezte ki hogy a szövészet érdekében minden ha-r talmában álló eszközt fel fog használni megyénkre^ nézve. .................. Be nn a teremben egy kiállítást is rögtönöztek^ ipari cikkekből, — azonkívül, hogy a szövőszékek: munkában voltak s mindenik növendék saját foglal-f kozása mellett volt található. A miniszter ur részle-s tesen megnézett mindent ; kiváló érdeklődéssel; 3 szemlélte a kiállított ipari tárgyakat s a látottaké észrevehetően kellemesen lepték meg őt. Ez alka- t lommal a legbensőbb örömmel, az elismerés legtel-I jesebb tiszteletével szóljunk városunk iparosairól,, kik csupán készletben lévő cikkeiket, a mint mondók, rögtönözve állították ki- Csak igen hiányosan rr jegyezhettük fel a derék iparosok neveit, — azért ; "azonban álljon itt nehány közülök : A cipészek közül ott láttuk Nagy Elek ü László Károly, Forró Dénes, Barthos József, Ván
