Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-01-19 / 6. szám
— 23 miféle hivatalnokkal. Jó dolgunk van. Háromszék - megye tanítóinak csak háromnegyed része nem kapott aug.-tól fogva fizetést, a többi lelkiismeretesen kielégittetett s miután ez igy áll : akkor minő igazságtalan dolog lenne ezt a körülményt például egy gyűlésen a közoktatási minisztérium becses figyelmébe ajánlani ? Az iskolaszékek viszonya a tankokhoz ma már istennek hála úgy megerősödött; fogy attól tartani egyhamar nem lehet; hogy legalább a tanteremben; ha nem is künn; bizonyos önállóságra vergődjék a tanitó. S ha akad is ittott egyegy helytelen gondolkozásu fő; mely rakoncátlan természeténél lógva ellene mer mondani az iskolaszéknek tanügyi kérdésekben; — az elveszi menten méltó jutalmát : „pályázat utján állomása betöltetik“ stb. Hogy ezeket s ezekhez hasonló kérdéseket mirevaló volna még a gyűlések előtt is tárgyalni s mirevaló volna például olyan emlékiratformát szerkeszteni; a mely valahára szabja meg a határt az iskolaszékek számára : azt csakugyan nem értem. Sokkal jobb igy a hogy vagyunk ; legalább az apróbb miseriákkal nem kell majd oda fenn bajlódni. Hallottam emlegetni valami országos tanitó- szövetségről is. Ez a szerencsétlen eszme épen nem való tanitótestület elé s nagyon jó volt; hogy a gyűlés elmaradt, mert még valamelyik hóbortos fővel elő találta volna hozni. Van ugyan egy központi választmányunk, melynek számos teendői közé a gyűlés előkészítése is tartozott volna, — hanem hát ez a választmány még csak papirosán fungál, sehol egyebütt hirét sem hallottuk. Sipos Samu barátom, úgy látszik, nem tudja, hogy a központi választmánynak a „dolce farnienti -n kivül nem szabad egyébbel foglalkoznia, mert különben jiem indítványozott volna olyan dolgot, a mit megtenni vagy meg nem tenni senkinek sem jutott eszébe. Kár volt vele az időt vesztegetni. Hiszen nagyon jó dolgunk van nekünk. — A törvény biztosit bennünket élethosszig tartó álló másról, megszabja, hogy a tanítók állandóan választassanak. S hogy azért a miniszter most olyan magyarázatát adta ennek a törvénynek, mely szerint, ha akarom, — igen, ha akarom, — nem : az se baj. P'enn van tartva a jogunk, hogy három esztendő múlva csakugyan kérhetünk állandósítást s ha aztán az összeült iskolaszék nagy szakértelemmel kimondja képtelenségünket, akkor is van még egy menedékünk: elmehetünk „zabot hegyezni“ — ez is kellemes foglalkozás. A tanitógyülésnek mindezekkel — mondom, épen semmi köze nincs. Hát aztán miféle tanitó- gyülést sürgetett Sipos barátom és miért kellene azt csak tavaszra elnapolni, — akarom mondani elhónapolni? Jobb nekünk igy. — Ignoti nulla cupido. Ha ezekről nem beszélünk azokon a gyűléseken, nem is tudjuk meg, hogy mi fáj nekünk.*) Egy tanító. Az újév megünneplése Romániában, Bukurest, 1879. január 9. (0 stylus szerint 1878. december 28.) Ne csudálkozzanak a t. olvasók, ha én most irok az újévről ; fölhívom figyelmüket a fentirt dátumra. Nekünk még csak most jön újévünk. Nekünk ? Igenis, mert a Romániában lakó reformátusok és lutheránusok is a kétszeri ünneplés kikerülése végett az ó stylus szerinti ünnepeket tartják, ámbár papunk jobban szeretné, ha az uj szerint tartanék, mint ezt egy társaságban hallottam-; — mert tetszik tudni, itt is mindent elmondanak a papró1, a mit csak tudnak, mint akár Erdélyben vagy Magyarországon. Hohó ! csak most veszem észre, hogy én itt a papról, nem pedig- az újévről beszélek. Térjünk hát tárgyunkhoz. Ilyenkor itt nagyban vásárolnak ám az oláh coconák, — mert itt az a szokás, hogy minden ember megajándékozza egymást újévkor ; azért van dolguk most a boltosoknak, de van hasznuk is, föl- rugtatják ilyenkor mindennek az árát duplára, sőt triplára is. Karácson negyednapjától kezdve egész ó év utolsó napjáig, sőt mondhatni estéjéig nyüzsögnek a fiakkerek és díszesebbnél díszesebb magánfogatok Bukurest főutcáin, úgy, hogy sokszor negyedóráig kell várakozni, mig az ember a Lipcse-utcán keresztülhatol. Ez utóbbi utca tudniillik a román főváros áru csarnoka ; itt lehet kész női és férfiruhákat, piperecikkeket, bútort, vasárut épugy kapni, mint minden néven nevezendő füszerkereskedéshez tartozó dolgokat, mely kereskedések itt nagyon dúsan ki vannak állítva déli gyümölcsökkel és halnemück- kel, úgy hogy itt a fügét, datolyát, narancsot, citromot nagyon olcsón lehet kapni. Olvastam a „Nemere“ egyik utóbbi számában a csikszéki aprószentokezést ; az itt is megvan, hanem azzal a különbséggel, hogy itt újévkor járnak *) Közöltük e kifakuJá okát, melyek ilt-ott leszámítva a Uazámilündökat csakugyan gonJolkoziOa teszteltetik a/ ille'óket. Szerk. s csakis gyermekek cifra papirosból készült rózsákkal földisziteít vesszőkkel és mondókájuk ez : „Sorcova, morcova Sa treasci la anul nuo. Gáti cui pa casa, Atita galbeni pe masa.“ (Lefordítva körülbalől igy szól : Szorkova, morko- va, élj boldogul az újévben. A hány szeg a házon, annyi arany az asztalon.) E közben veregetik az illetőnek vállát, minek utána pár bánit (román rézpénz) kapván, tovább mennek más házhoz. Szintén újévkor faluhelyen az eladó leányok е§У egy bazsalikum-ágat felöltöztetnek bábnak piros és kék rongyokkal, mit aztán kitűznek éjjelre a háztetőre ; ha elvész, akkor férjhez megy az uj évben, ha nem : leányul marad. Legalább ők úgy hiszik, mit könnyű megmagyarázni, mivel az ágat rendesen a leány szeretője lopja el ; ha tehát szeretője nincs : ága nem vesz el, — ergo : férjhez sem mehet. Az uj évi ünnep után az orthodox hitüekre egy szintén nevezetes ünnep következik a Robotéra vagyis vizkereszt, a mi itt szintén nagy ceremóniára ad alkalmat, s melynek legfőbb cse lékvénye a keresztnek aMetro polit a által a Dimbo vicába való merítése, mi által a folyó megszenteltetvén, többen utánna ugranak azt kihozni megkapván érte a jutalmat, mely áll 5 drb. aranyból s egy teljes öltözetből. Ugyanekkor fognak az oláh mitokának (mészáros, ács, kőmives stb. legények) egy-egy zsidó suhancot kit, bár mint rúg kapál is megfürösztenek a szentelt folyóban, azt tartván, hogy ekkor megkeresztelkedik. Boldog újévet kívánva, még arról akarom ér- tesitni a t. szerkesztő urat, hogy miután ellenzéki lapot nem hordatunk, — megmaradunk továbbra is a „Nemere“ mellett. Akii. LEGÚJABB. Z ígt'áb, jan. 15 A tartománygyülés mai ülése a horvát és szerb ellentétek összeiitko zésének érdekes képét nyújtotta Két szer b kép- vise ö választásának megsemmisítése volt indítványozva, s ebből fe'ekezeti kérdést csináltak, Gyorgyevics a szerb elem elnyomatásáról pa naszkodoti, mire Miskatovics találóan utalt a kormány azon rendeletére, melylyel valamenvyi horvát iskolában a cyril betűk tanítása kötelezővé tétetett ; utalt továbbá arra, hogy a tartománygyülés e'nöke a hétszemélyes táb’a elnöke és a belügyi főnök szerbek. A szerbek — úgymond — azok, kik a hol csak tehetik, mint Szlavóniában, elnyomják a horvát nemzetiséget legutóbb is azt mondták, inkább legyen Bosznia a töröké, mint a horvátoké Figyelemre méltó, hogy a sok szónok közül egy sem beszélt engesztelőleg. Peics cs vá lasztása megsemmisittetett. Konstantinápoly, jan 15 A porta képviselőihez egy körlevelet intézett, melyben a tráciai fölkelés okait fejtegeti. E szerint az egész szerencsétlenség okozói az oroszok és bolgárok voltak és ez ál'apót, a körjegyzék szerint, mindaddig fog tartani, mig a portának meg nem adatik a lehetőség, hogy tekintélyét, a hol kell, érvényre emelje. KÜLÖNFÉLÉK. — A sepsi szcíilgyürgyi egészségügyi bizottság folyó hó 17-én délelőtt xi órakor rövid ülést tartott, melyen a többek között Szász Kár oly városi orvos ur indítványára határozatba ment, — hogy a bizottság egy úszód a felállitását fogja javaslatba hozni az elöljáróságnál. Megjegyezzük ez alkalommal, hogy az egészségügyi bizottság tagjai nem nagy érdeklődést mutatnak, a mennyiben ezen gyűlésen is 20 tagból heten voltak jelen csupán. — A rcf. gynmá/Jiim első félévi közvizsgálatai január 30., 31. és február x-ső napján fognak megtartatni.- Ri'ilkrőnika. A helybeli polgárság — mint értesültünk — folyó hó i-én rendezendő táncvigalmára bálanyául t. Bogdán Istvánná úrasszonyt fogja felkérni. — A folyamatban levő farsangon az „ilyefal vi ifjúsági önképzőkör“ is fog bált rendezni könyvtára gyarapítására. A bálanyai tisztre gróf Nemes Nándorrxe ő méltósága kéretett fel ; ugyanazért a bál napjának megállapítása grófné ő méltóságának válasza után fog megtörténni. — A sepsi-kálnoki unitárius orgona alapjavára január 25-én zártkörű táncvigalom fog rendeztetni. — Magyar művészet a külföldön. Münchenből írják a „P. Napló,, nak.: Münchenben a képzőművészeti aka lémián az e hó 10-én történt pályázatok alkalmával — a íestészeti és szobrászati térén —- Iratai honfitársainknak : Gyárfás Jenő festőnek, és Kiss György szobrásznak, egyhangúlag ítéltettek oda az első dijak. Gyárfás J., városunk szülötte, ki az adott themával — „egy étterem festése te kintettel az épitészeti dekorációra“ — páratlan sikert aratott, oly müvet szolgáltatott, mely komolyságát és művészeti gazdagságát tekintve, messze túlszárnyalta a szép számmal képviselt pályamüveket. Kiss György ki az adott tlremát: „a könyörületes szamaritánus“ művészileg dolgozta ki, ezennel újabban bizonyította, hogy az a bizalom melyben öt a minisztérium ösztöndíj által részesítette, meg- érdemlett volt. A nehéz thema kidolgozásánál kitűnt, hogy ő ennek, a mi a koncepciót, vonalzást és technikát illeti, tökéletesen ura volt. Bizonyítéka ennek azonkívül, hogy ugyanazon, napon, me- lyen „zamaritánusa“ dijaztatott, egyszersmind egy más munkáért : „A. bosnyák egy török leányt ra- bol“ — a nagy ezüst érmet kapta. Kívánatos volna, hogy fiatal művészeinknek alkalom adassék a nálunk épülőben levő állami épületeknél, (mint az Opera stb.) a külföldön szerzett és ott kitüntetett képességüket értékesíteni. — Kósza hír. Bécsben múlt este az a hir volt elterjedve, hogy a német császár ellen újabb merényletet követtek el. Ilyesmiről azonban Berlinből sem hivatalos sem magán-jelentés nem érkezett. — A Selmecbányái szerencsétlenségről a „P. Naplódnak újabban a következő részleteket jelentik : Nagy Gézának, ki Lill-aknán lakott, 9 órakor reggel jelentették, hogy a Lipót-akna ég. Ő rögtön sietett a lakásától körülbelül 20 percnyire levő aknaházhoz, bezáratta az aknát, melyből fékkor már lángok csaptak, vastag tölgyfából készült ajtókkal s ezekre egy réteg deszkát s földet rakatott. Ezután visszasietett Lnl-aknára s leküldött két embert, hogy nézzenek az ácsok után s rendeljék őket ki. (E három ácson kivül a Lipót-aknai bányában csak egy kocsis s 4 ló volt, a kocsis s 3 ló szintén megfult, a negyedik, mintha a napfény, melyet hónapok óta nélkülözött, költötte volna uj életre, a mint szintén hullánanak gondolt teste a napvilágra hozatott, újra kezdett élednx.) Miután a leküldött két ember soká nem tért vissza, Nagy újra két embert küldött le, s miután délelőtti 11 óráig ezek sem jöttek vissza, Nagy Géza maga ment le ásókkal, Két felügyelő s két világitó gyerek ki- kíséretében. A két legelőbb leküldött ember majd a tűz helyéig jutott. Sokkal előbb dőltek el az utá- nok küldöttek, s Nagy Géza 4 kísérőjével csak csak addig jöhetett, hol a Lill-aknát s a Ferenc- József altárnát összekötő tárna az utóbbiba nyílik. Ott feküdtek mindnyájan halmon, s Nagy Géza teste szerencsétlenül ép úgy, hogy az altárna szelelő csatornáját elzárta. Ez által történt a mérgezés a szom szédos bányában is, a Nepomuk János tárnában 6 munkás veszett el. — Ez történt 11 órakor délelőtt. Délután 5 órakor Nagynak neje, kit férje hosszú elmaradása aggodalommal töltött el, a szintén szomszédos Zipszer-akna bányatisztjéhez küldött, kéretvén őt : tenne lépéseket, hogy valaki nézzen az oly aoká a bányában maradtak után, — csak igy jutott e tudomására annak, mi történt a szomszédos két bányában. Az ilető először is a maga munkásai után xxézetett. A 32 lenn elfoglalt munkás mind már eszméletlen állapotban szállíttatott ki, de ezeket még sikerült újra életrehozni. Csak most tétettek Lipót- és Lili aknán is r entési kísérletek, de a gyilkos gáz miatt állítólag lehetetlen volt behatolni. 11 órakor este jött ki Selmecbányáról Krausz Vilmos főkapitány, ki magán utón értesült a szerencsétlenségről, s ki festi le a fő kapitány csodálkozását, midőn a szerencsétlenség színhelyére, Lipót-aknára érve, ezt egész üresen, csendesen leli ; egyetlen egy hivatalnok, egyetlen egy felügyelő, egyetlen egy őr nem volt ott. Hogy a hullák reggeli két óráig aztán mégis kiszállíttattak, csak az ő erélyének köszönhető, de ekkor már csak hullákat szállíthattak ki. Az első, a ki behatolt a bányába, egy Zurián nevű munkás volt, ki fiának tetemét hozta ki magával. A Selmecbányái bányaigazgatóság a szerencsétlenségről csak a szerencsétlenség színhelyéről visszatért főkapitány által értesittetett. — Joachim gyermekkoriéból. A „Vasárnapi Ujs.“ egyik száma közli: Joachim József 1830-ban látott napvilágot Kecelen, hol atyja szegényebb sorsú zsidó kereskedő volt s később Budapestre költözött. (A „P. N.“ értesülése szerint Joachim Köpcsényben Mosonymegyében született, a falu 183. sz. házában.) A gyermek már igen kis korában gyakran ellopózott a szülei háztól s meglapult egy egy szurtos korcsma zugában, honnan lángoló sze- xnekkel kísérte a barna cigányok játékát s mohón nézte, hogy járja a bűvös boszorkány táncot kezükben a vonó. Aztán haza ment, leakasztott a szegről egy ott revesedő rozzant gitárt s annak a húrjain próbálgatá utána pengetni a fülében zümmögő nótákat. Atyja kedvtelve nézte a gyermek szenvedélyes időtöltését s egy reggel meglepte egy — igaz hegedűvel. A fiú aztán egész nap nem csinált egyebet, mint reszelte a hegedűt, majd hogy mindén lakót el nem riasztott vele. Nem telt bele azonban sok idő s a mit a kis Pepi miveit, nem volt többé reszelés, valóságos nóták kerültek elő a hegedűből. Nem tanította senki rá, magától találta meg a xxyitját, összes tanulmánya az volt, a mit a cigányoktól látott s inspiratiója a szép fül- bexxiászó magyar nóták hangjaiból támadt, melyek
