Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-06-26 / 51. szám
— 203 — merev közönynek, melylyel megyénk közönsége általában viseltetik ez iskola iránt, dacára az előítéleteknek, melyekkel a közvélemény részéről ez iskola találkozik, napról-napra, évről évre bizonyos fokozatos fejlődés vehetöjjott észre, mely a népoktatás barátait annál kellemesebben lepi meg, minél több okunk van a felső népiskolai intézmény életrevalóságában kételkedni. Ezen intézet tanítói kara, hivatásának tiszta tudatában folyvást halad előre. A tárgyak tanitá sánál a szakrendszer mellett is jókora egyöntetű ség vehető észre, a mi mindenesetre figyelemre méltó jelenség. A praktukumokra, a mint látszik, kiváló súlyt fektettek s az elméleti ismeretek szép arányban állanak a gyakorlati élet szükségleteivel. Egyszóval ezen tanintézet még csak most jutott el a fejlődés stádiumához s csak ezután lehet még szólnunk eredményekről Megfoghatatlan azonban előttünk, hogy maga a kormány ez iskola tanszerekkel való ellátására oly kevés gondot fordit. Talán annak tulajdonit hatjuk ezt, hogy épen a legújabb időkben kezdettek illetékes körökben is ezen intézetnek polgári iskolává leendő átalakítása felöl gondolkozni s igy felesleges költségeket nem akar az állam magának okozni. Addig is, mig e tárgyhoz hozzá szólnánk, röviden csak annyit jegyzőnk meg, hogy Hárorn- székmegye viszonyait tekintve, legnagyobb félrelépés volna egy célszerű s gazdaközönségünk igényeinek teljesen megfelelő felső népiskolát egy bizonytalan irányú polgári iskolával felcserélni. Visszatérve az intézet szépen lefolyt közvizsgálataira, örömmel konstatáljuk, hogy a kedden d. u. megtartott zárünnepély után a nem nagy számú közönség teljes megelégedéssel távozott el. Ha egy-egy tantárgy kezelése s a felmutatott eredmény némi kívánni valót hagyott is fenn, ennek okát semmiesetre nem szabad a tanítói kar lelkiismeretes szorgalmában keresnünk. Az idő le fogja csiszolni a még most itt-ott mutatkozó darabosságot s több részvéttel a közönség részéről nagyobb pártolással a, felsőbb köröktől, megizmosodik az intézet, csak várni kell rá és indokolatlan kétségbeesésében ne kívánja senki olyan taninté zetté változtatni át, mely mindennek beillenék Háromszéken, csak a tulajdonképeni gazdaközönség igényeit képviselő iskolának nem. Dicsérettel emlékszünk meg végre a művészei i tárgyak közül a rajz, irás és tornászat tanításáról is. — УVIDÉKI ÉLET L- a, 1879. junius 21. Tisztelt szerkesztő ur ! Az árkosi unitárius egyházközségben junius 18-án a háromszéki unitárius egyházközség közgyűlést tartott, melynek tárgyait képezte több egyházi és nevelésügy. Az ülés megkezdését ünnepélyes templomozás előzte meg, melyben tekintélyes szép számú hallgatóság előtt a kőrispataki lelkész és ének vezér teljesiték az egyházi functiót. Ki kell emelnem azt, hogy a hol ilyen két egymáshoz illő belső ember vezeti az isteni tiszteletet, ott a hallgatóság lelki élvezetet talál. Török Sándor fiatal kőrispataki lelkész barátunk a bibliai hitregében oly nagy szerepet játszó Jákobnak az ismeretlen férfival való küzdelméből szépen találó hasonlatot hozott ki az azon és a jelenkori istenjjneve keresése mód áról; kifejtette csinos beszédében azt, hogy a Jákob küzdelme az értelemnek az istenség eszméjével való küzdelmét jelenti. xA jelenkor hasonló eszmékkel tépelődik és ott van a hol Jákob volt az eredménynyel ; mert ő minden erejét megfeszítvén azt kiáltá : „addig nem eresztluk el, mig meg nem mondod nekem a te nevedet.“ Es az ismeretlen a helyeit, hogy felelt volna Jákobnak feltett kérdésére, m egáldá Őt. Az isten ma sem jelenti ki az ő nevét, hanem annál drágábbal ajándékozott meg bennünket: az erkölcsi felvilágosodással. Szónok beszéde elvégzése után az egyházközségek elnöke esperes tiszt. Kiss Mihály ur alkalmi csinos beszéddel üdvözli a közgyűlés tagjait és az egész hallgatóságot, felhiván az ügyek tárgyalására jelenvolt ispector curátor tek. Szentiványi József és consistor tek. Vегез György urakat, a gyűlést megnyitottnak jelenti. Ezután a lelkészi lakban a tanácskozás megkezdődött, s az iskola vizsgálatokróli relatiók adattak elő. Ezen tárgyra vonatkozólag indítvány té tetett, hogy a régi gyakorlatban levő vizsgálatok módozatának a jelenkor kívánalmainak megteielőleg a vizsgák figyelemmel kisérésére küldessék szakbiztos ki, a ki aztán az észlelt haladás vagy hanyatlásról a módszertan alkalmazásának alaki és lényegi körülírásával tegyen véleményes jelentést. Ezen vélemé <yből egy választandó tanügyi referens ’készítsen tanügyi referádát a közgyűlés elébe. Ez í egyhangúlag el is fogadtatott. A többi tárgyakról melyek a közönséget ez úttal annyira nem is érdeklik az idő rövidsége mi I att nem irhatok. Az ülés bezárása után következett a szokásos I közebéd, melynél a humoros és humortalan pohárköszöntések nem hiányoztak, ő felsége a király személyétől lefelé minden érdemest illőleg mélva. Egy a többi közül. Még egy pár szó a zágoni dalestélyről. A „Nemere“ ez évi 47. számában az orbai- szélci tanító testület által, a szegedi és szegedvidéki árvízkárosult tanítók felsegélésére hirdetett s f. hó 15-én Zágonban megtartott dal-estélyen én is szerencsés voltam jelen lehetni, s ott egy szomorú tapasztalatra jutottam. Ugyanis : dacára annak, hogy a dalestélyre szóló meghívó az „or- baiszéki tanitótestület“ nevében hangzott, e kis kör kevés számú tanférfia közül még kevesebb szám jelent meg. Mi legyen ennek oka ? nem foghattam fel ; mig tudakozódásomra némi felvilágosítást nyertem a dolog miben létéről. E jótékony célú előadás eszméje a Barátoson tartott tavaszi közgyűlésen penditetett meg á általános helyesléssel találkozott. Ugyanakkor a dalestély megtartásának helyét és programmját megállapító értekezlet tartása helyéül Kovászna jelöltetett ki. Az értekezlet megtartatván, a dalestély helyének megállapítása vitára szolgáltatott alkalmat: vájjon Ko- vásznán, mint központban, vagy egyebütt tartassák e meg ? Az értekezlet sajnálattal észlelvén azt, hogy a dalestélynek, Kovásznán vagy Zágonban tartása közt 20 írt költség különbség mutatkozik, szavazat többséggel Zágont jelölte ki a dalestély tartása helyéül. A dalestélyen jelenvoltak és közreműködtek : Zágon, Barátos, Papolc és Páké községek tanítói szám szerint 12. Hát Kovászna, Zabola stb. községek tanítói számszerint 17-én hol késtek az éji homályban ? Igaz ugyan, hogy némely községek iskolájok zár-vizsgáját ép a dalestély napjára tették (nem tudom szándékosan-e ?); de még ezen ok sem menti fel azon községek tanítóit a megjelenési kötelezettség alól, miután tudomásom szerint bárhol is a vizsgák délutáni 6 órakor végződni szoktak ; a dalestély pedig a meghívó értelmében 8 órakor ugyan, de még 8 órán túl kezdődött. Ha még ily nemes ügy támogatásától is tartózkodnak azok, kiknek a nép vezéreiül kell magokat tekinteni hivatásuknál fogva, mit várhatunk akkor az alanti néptömegtől? Vajha ne testesülne azon sejtelem, hogy ily kis körben is a vissza vonás, pártoskodás magva hintetik el. Mindannak dacára, hogy az orbai-széki tanító testület igen kevés számban volt jelen, a dalestély a megállapított programra szerint a jelen volt tanító urak lelkes közreműködése fo!ytán, úgy szintén anyagi tekintetben, főleg Zágon lelkes lakosságának támogatása következtében elég fényesen sikerült. Tiszta jövedelem 42 forint. Egy jelen volt. Adomák József főhercegről. A hol csak a népszerű főherceg megfordul, a történetkék egész serege támad utána. Újabban ő fensége marosvásárhelyi időzése alkalmából a „Te- mesi Lapok“ban is több jellemző adomát olvastunk róla. Midőn a főherceg váratlanul megérkezett a táborba, itt javában egy diadalív fölállításán dől goztak. A vezénylő alezredes is ezen fáradozott, egyszerre csak rá üt valaki vállára hátulról : — Jó reggelt, alezredes ur! — Jó reggelt, — viszonzá a tiszt, s mire megfordul, testestől lelkestől József főherceg áll előtte. — Ah, fenség. Váratlan szerencse ; délutánra volt jelezve, most készítjük a . . . — Hiszen azért jöttén ily korán, hogy én itt segítsek, — szólott ő fensége. Ezzel vége volt minden illúziónak. A bakák elbárnultak, s a várva várt vendég már messze járt a táborban, mire lélekzethez jutottak ; Éljen József főherceg, éljen ! A távoli hegyek százszorosán visz- hangozták : éljen ! éljen ! Másnap hadgyakorlat volt. Elindulás előtt szemlét tartott ő fensége a csapatok felett. Minden embert szemügyre vett, s viszont mindenki erősen megnézte a főparancsnokát. Egy baka odavág bajtársának : — Hej, Jancsi, de „dufla“ egy ember ez a főherceg. — Bion, csak dufla az, habod. A székely, midőn valamit nagyon dicsér, a dufla szót használja. — A gyakorlatoknál mindkét fél makacsan ta'rtá magát, mert József főkerceg szeme látta. Utoljára annyira komoly lett a játék, hogy fele se volt réfa. Oly gyorsan rohant a két fél egymásra, hogy le kellett fuvatni, nehogy em- berhalá! történjék. О fensége nádpálcája is fungált nehánynak jót sózott a hátára „emlékül.“ Ebédkor Bunkó zenekara játszott. A főherceg és a tisztikar hallgatták a zenét. Nehány bakát odaédesgettek a kellemes hangok, de nem mertek közel menni, csak a sáncon kívül somfordáltak jobbra-balra. — Egyszerre csak meglátja őket a főherceg és oda- kiállt : A bakáknak is szabad ide jönni. — A bakáknak se kellett több, szétszaladtak a táborba nagy zajjal, hogy József főherceg azt izente, mikép minden táncos legény a talpán legyen. Ekkor va*) Tárgya.ibmz miatt késett. S z e r k.f * larr.ennyi táncos lett. Égy honvéd a vállaira vett egy másikat s úgy táncolt ; a főherceg egy pár forintot adott neki. Ember ember hátán volt : egy cigány bármint igyekezett bejutni a közbe, sehogy sem tüdta kitalálni a módját. Egyszer elkiáltja magát : — Éljen József főherceg : Riadalmas „éljen“ viszhangzott. Ekkor a nagy mozgás közben sikerült a többiek lábai között becsúsznia. Megállott a főherceg előtt mint egy pecek s előadta, hogy ő táncolni akar egyet, de nem ám a talpán mint a többiek hanem fején. Bunkó ráhúzta s az ő kedvés atyafija már a fején szapo- rázta a „csürdöngölöt“. Kapott nehány forintot és lön a cigány öröme. A nagy erőlködésben orra vére eleredt,'észre se vette ; a többiek figyelmeztették rá. Este a táborban mindenfelé szakadt a dal. A hány vidék, valamennyi nótája gyepre kerül. A hu szárok rákezdették : „Kossuth Lajos azt izente.,, Egy buzgó tiszt el akarta őket csititani, a főherceg hozzászól : — Soh’se bántsa. Szép nóta az. xA táborzás alatt 1876 ban elveszítette makra pipaszárát. Egy huszár megtalálta, de nem gyanította, hogy ki lehetett annak gazdája. Egy tiszt megvásárolta a huszártól a szárat,*de baj volt azért mert valamennyi tiszt jogot formált a szárhoz. Végre abban egyeztek meg, hogy elárverezik egymás között. így jutott a becses emlék Szabó alezredes birtokába. KÜLÖNFÉLÉK — A király Erdélyben. Ez év augusztus havában Maros-Vásárhelyen nagy hadgyakorlatokat fognak tartani, mely alkalommal mint hírlik a király is leutazik nehány-napra Maros Vásárhelyre. A második honvédgyakorlat, melyre Erdély alsó részéből hívják be a honvedeket, szintén ez időtájra esik s azon József főherceg is leien lesz. — Királyunk mint békebiró. Az Anglia és Nikaragua között már régebben fen- forgó vitás kérdésben, mint mi is említettük, az eldöntésre mindkét fiatalom Ferenc Józsefet kérte föl. vy felsége kinyilatkoztatta, hogy az eldöntést e kérdésben elválalja s mint „P. Ll.“-nak távirják, Andrássy Gyula gróf indítványára a két legfelsőbb törvényszék elnökét Majláth György országbírót s Schmerling lovagot, továbbá a volt miniszter dr. Ungert oizta meg az ügyről való jelentés tétellel. — Báró Kemény Gábor földmivelési- ipar és kereskedelmi miniszter ur jövő hó 3. vagy 4-ik napján meglátogatja városunkat. Ez alkalommal különös figyelme tárgyául tűzte ki a kézdi- vásárhelyi bőripar megszemlélését. Tehát mégis csak mozogniok kell a kézdivásárhelyieknek, bár mennyire nem szeretik is az eféle „mozgalmakat.“ — A székely művelődési egyet há- romszékmegyei választmányához leiratot küldött közelebbről melyben egy székely tanuló ifjúnak a váci kosárfonó intézetben leendő kiképeztetését díjmentesen Ígérte meg. A választmánya három felsőnépiskola gondnokságához megküldte a pályázati felhívást. A határidőig beadatott két pályázat az egyik Baróthról, a másik К.-Vásárhelyről. Mig az első folyamodványát okmányokkal kellően felszerelve adta be, addig Bardoc Pál részére K.-Vásárhelyről egy hiányosan szerkesztett jegyzőkönyvi kivonat küldetett be csak, a mely gondatlan eljárás azt eredményezte, hogy az utóbbi folyamodványa nem vétethetett tekintetbe. Miután folyamodó több nem volt a választmány Csiki János miklós- vári születésű baróthi fels. népisk. tanulót hozta ajánlatba a nevezott kosárfonó intézétbe leendő kiküldésre. .— A nagyvásárnak, úgy látszik, kedvez az idő; ezúttal talán elmúlik eső nélkül. A mai baromvásár meglehetős forgalmas volt s különösen a vevők számára előnyösnek mutatkozott. _ Miért halt meg Nápoleon herceg. A Magyar Állam megdöbbentő világot dérit ma az ifjú Napoleon tragicus sorsára s meggyőző bizonyossággal rámutat azon tényre, mely okául szolgált a szerencsétlen fiatal ember szomorú sorsának. Ajánljuk is mindenkinek, a ki nem akar a zuluk által elveszni hogy óvakodjék a hercegével hasonló bűnben leledzeni mert a gyászos vég kimaiadhatatlan. „Ez a tragikus herceg, úgy mond a kegyes lap, 1877-iki októberben édes anyjával együtt Olaszországba“ utazott, nagynehezen audientiát nyertek a dicső IX. Piusnál, ki mint kereszatya is, komoly intelmekkel bocsátotta el őket. Napoleon herceg azonban a helyett, hogy a nagy pápa intelmeit követte el, megtette azt, a mit r83i-ben atya tett : felavattatta magát szabadkőművesnek. A katholikus sajtó európaszerte azon kívánatnak adott kifejezés, hogy Nupoleon herceg ha nem lépett be az olasz páholyokba hazudtolja még a rólaközlött híreket. Sohasem hazutolta meg. iódes anyja sem gondoskodott, hogy az ily cáfolat a katholikus franciák megnyugtatására közzététes- sék. „(Ebből különben az is következik, hogy a mely asszonyságnak a .menye magtalan, ne engedje fiát szabad kőművessé lenni, akkor bizonyosan meg fogja látni filios filiorum suorum:) — H adsi Lója megszökött Szeraje voból a mi, mint onnét jelentik, a rácok és bős-
