Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-06-15 / 48. szám
- m a vidéki válaszarányhoz, melybon is az egylet késznek nyilatkozik saját költségén egy fiút a váci kosárfonó tanműhelyben kiképeztetni. A kosárfonás nálunk divik, de csak nagyon egyszerű és régi kezdetleges minőségében, melyben már rég túlhaladott minket a világ, úgy hogy a házi szükségre használt csinosabb kosarat is más helyről hozzák be mihozzánk eladásra. Kosár és kefekötési tanműhely állíttatott volt fel a kézdivásárhelyi felsőbb népiskolához, de annak is tanitója elhalálozott, s eredményt vajmi keveset tudott felmutatni. De nem is mutathatott, mert a kosárfonás mesterségének jól betanításához: mint a leirat is tanusitja 3 év szükséges. Szükséges nem csak a fonásnak megtanulása, hanem még annak is, hogy mely vesszőfajtáDÓl, mily kosarat lehet fonni és amazokat miként tenyésztik s a vesszőt miként kell alkalmassá tenni stb. És ehez idő kell s adassék is meg a kellő idő arra, hogy azután egy képzett szakembert nyerhessen házi iparunk. De azután azon szakembernek is alkalmat kell nyújtanunk arra, hogy tanulmányait értékesíthesse, t. i., hogy műhelyt állíthasson és abba tanulókat kapjon, kik azután mint a mézhordó méhek, széthordják mindenfelé iparunknak tudományát, hogy majdan egy pár év múlva a hosszú, viharos teleknek unalmas óráit és gyakran haj ! nyomorait egy hasznos üáziiparcikk munkája fogja rövidíteni. De hogy ezen jövő beköszönhessen, gondoskodnunk kell most arról alkalom nyiltával, hogy a kosárfonás megtanulására, arra alkalmas, tehetséges és mindenek felett hajlammal biró tanuló küldessék fel. S miután felsőbb népiskoláink vannak épen arra hivatva, hogy iparosságra képezze nek tanulókat, ezért azoknak gondnokságai fel is hivattak, hogy egy-egy tanulót ajánljanak a vidéki választmányhoz, mely is azok közül kiválasztva a lehető legalkalmasabbat, azt telhetőleg azonnal útnak fogja indítani. A közérdek szempontjából közöltük ezt a nagyfontosságu lépést; a leirat pedig igy hangzik : Tisztelt vidéki választmány ! Egyesületünknek egyik főtörekvése lévén a székely földön a házi ipart terjeszteni és fejleszteni a központi választmány elhatározta, hogy mostantól kezdve három éven át három székely fiút a váci kosárfonó tanműhelyben a kosárfonás minden neméiben kiképeztet, egyesületünk pénztára fizetvén a három növendékért az ellátási köttséget, valamint az úti költséget iskész érettök fizetni : azt azonban óhajtaná a központi választmány, hogy rnházatjokról (fejérnemüt s ágyneműt is beloszá- mitva) a három év alatt magok a növendékek, vagy azok szülői gondoskodjanak, A növendékek életkora legalább 12, s leg- fennebb 19 év kell hogy legyen továbbá szükséges, hogy az elemi iskolai tantárgyakban, s különösen olvasás-írásban és számolásban jártassággal bírjanak. Midőn a fennebbiekről a Tisztelt vidéki választmányt értesítjük, egyszersmind tisztelettel felkérjük, hogy miután a központi választmány megállapítása szerint a kiküldendő három székely fiú egyikének Háromszék megyeinek kell lennie, szi veskedjék belátása szerinti utón és módon az irt célra egy alkalmas székely fiú kijelölése iránt le hető rövid idő alatt intézkedni s arról minket értesíteni. Az illető ifjúnak kijelölése és aztán feljövetele azért sürgős, mert az említett tanműhelyben a tanév f. évi julius 1 én már megkezdődik s jó lenne, ha ezen időre a három székely fiú is az intézetben elhelyezve lenne. E tárgyban teendő válaszát, illetőleg javaslatát kérve és minél rövidebb idő alatt elvárva, hazafiul tisztelettel vagyunk a tisztelt vidéki választmánynak : A székely mivelődési és közgazdasági egyesület központi választmányának Budapesten május hó 23-án 1879, tartott üléséből. alázatos szolgái Hajós János, Buzogány Áron, egyl, elnök. egyl. titkára A brassói „Gazetá‘‘-ból. A „hazafias“ bassó „Gazetta Transilvaniei“ junius 3-án kelt 42-ik számában ismét csak a magyarnyelv tankötelezettségéről szóló törvénycikkről vezércikkezik s következő épületes dolgokat ir : „Miután a törvénycikk, a melylyel a magyarnyelv, mint tanköteles tárgy behozatott a mi népiskoláinkba, már érvényre emeltetett, kérdezzük, vájjon a magyarországi és erdélyi román nép helyzete szenvedett-e ez által valami változást? Azt hisszük e kérdés nem felesleges, hanem nagyon is szükséges, mert csakis úgy leszünk képesek hü képet formálni magunknak azon magatartásunkról, melyet a jövőben követnünk kell, hogyha a jelen helyzetet folytonos vizsgálódások tárgyává tesszük. Olvasóinknak alkalmuk volt a tekintetbeni véleményünket régebben megismerhetni. A magyarnyelvről való törvénycikk, a mely a múlt .napokban nyert szentesítést, egy újabb gyűrűt "képez azon hosszú láncban, melylyel nemzetiségünk lábai és kezei megköttettek hogy a haladásban egy lépést se tehessen előre. Ez az egész a mit a fennemlitett kérdésre felelni lehet. Népünk helyzete ezen törvény által csakugyan változott a mennyiben egy nehány percentél súlyosabb lett. De kérdezhetné most valaki, hogy miért csináltunk annyi oppositiot, hogyha ezen törvény csak toldaléka az ellenünk hozott eddigi törvényeknek ? Könnyű volna erre is megfelelni. Az első és a legsúlyosabb csapást szenvedtük, mikor az unió törvény létrejött, ezt pedig követte a többi, a melyek által jogkörünk m nd inkább szükebbre szorittatott. Következett azután egy szünet az ellenséges indulatu törvényhozó testületben, a mely jól esett nekünk, mert kiheverhettük legalább a sok csapást. Némelyek azt remélték, hogy idővel a sok seb be fog heggedni és a román nép helyzete jobbra forduland. Az ő reményeik a magyar törvényhozás azon intézkedéseire voltak alapítva, melyek hogyha gonddal alkalmaztatnak, még némi menhelyül szolgálhattak volna nemzetiségi fejlődésünknek. Azonban egyszerre elleneink fölemelték kezüket, hogy reánk újabb csapást mérjenek. Nem volt-e természetes, hogy kiálltsunk s védjük magunkat az újabb merénylet ellen ? Ez ügynek azonban más oldala is van. A mi egyházi és iskolai autonómiánk az egész a mi még jogaink hajótöréséből meg van. E törvény által azonban megtámadtatik és hatalmason egyensulyoz- tatik ezen autonómia. Legfőbb kötelességük volt főpásztorainknak, miszerint ennek megmentésére siessenek. Egyházunk fejei többé nem hallgathat, tak, midőn a fejsze a lábuk alatt levő galyra irányoztatok A nép megadta nekik az erkölcsi segélyt és hogyha mindezek dacára fáradozásaik sikertelenek, ennek oka semmi összefüggésben nem áll magatartásukkal. így tehát főpapjaink ezen legutóbbi aetioja a néptől elszigetelve nem maradt, mert a nép minden alakban nyilvánította ezen oppositióval szemben való egyetértését, hanem azért mégis egy szükebbre szabott actió maradt, a melynek az volt célja, hogy megvédjen egy uj veszélytől, a mely az egyházi autonómiánkat fenyegeti. A román nemzetiség azonban enynyivel meg nem elégszik, de kell, hogy minden erejét összpontosítsa, és hogy megkettőztetett kitartással harcoljon, mig minden állami, közéleti téren egyenjogositva nem leend Ilyennek tekintjük mi a helyzetet most, midőn a magyar nyelv tankötelezettségéről szóló törvény érvénynyé emelteted. A székelyföld a sz.-fehérvári kiállításon. — A „Kelet“ után. — II. A székes fenérvári háziiparkiállitásnak egyik legfeltűnőbb részét kétségtelenül a hosszufalusi tanműhely faragványai képezik, melyeket már Kolozsvárit volt alkalma a nagy közönségnek is merni. Minden elfogultság nélkül kimondhatjuk, hogy ilyen munka nincs több a kiállításon, habái ezzel még nincs az mondva, hogy a faragványok a tökéletesség legfelsőbb fokán állanának ; még némi bizonytalanság, s a surlópapirnak gyakori használata vehető észre e tárgyakon s hö^y mégis a legkitűnőbbek, az csak azt bizonyítja, miszerint a fával megáldott Magyarországon a faragászatnak léleknemesitő szép mestersége, mint iparág nem létezik s igy természetesen azok sem léteznek, a kik e téren nagyobb bravourt fejtenének ki. Tanítványoktól, pórgyermekektől azonban, a mint ezt sokszor elismertük, a hosszufalusi faragványok remekművek s büszke lehet rá tanítójuk. Annál gyarlóbbak a kézdi-vásárhelyi iskola készítményei, mi előttünk annyival megf»ghatatla- nabb, mivel ez iskolának, egy szakmáját kitünően értő tanitója van. A mit e tanműhely kiállított csak gunyja a faragásnak s a mint már eddig kárba ment a ráköltött 5 ezer forint; szemétre dobott pénz, a mit ezután kiadnak. Legokosabb volna a tanműhelyét vagy rögtön megszüntetni, vagy idején egy uj tanerőt alkalmazui a régi helyébe. Ép ily kevéssé nyilatkozhatunk hizelgőleg ezen oskolánál készitett kosárkötő munkákról, Nem egyéb ez, mint a háziipar compromittálása a tanítványok és a közönség előtt egyaránt. Azok, a mint kilépnek az életbe, arról fognak meggyőződni, hogy tanulmányaiknak egy fillér hasznát sem vehetik, ez pedig az iparoktatás ellen fog kikelni. Jobb semmit sem tanitni, ha nem lehet tökéletes és versenyképes, a mit előállítunk, Az erdélyi részekből rendszeres tanműhely kiállításaként még csak az erdélyresziiparfejlesztő egylet marosludasi kákafonó és b-hunyadi gyer- mekjátékkészitő szaktanmühelyeinek készítményei szerepelnek, még pedig mind a két iparág egyetlen а к állításon s ha az egyesület detailban is árusitná készítményeit, több száz darabra menő szatyrát és gyermekjátékot adhatott volna el. Mint népipar, érdekesek a sz.udvarhelyi szőttesek, talán a legtartósabb ily nemű kelmék melyek Kolozsvárit is szép keletnek örvendenek. Nagy hiányuk azonban a rut színezés, mire nézve nem ajánlhatjuk eléggé a sz1 udvarhelyieknek, hogy forduljanak fonalaikkal az államsegélylyel berende- zett s.-szentgyörgyi festődéhez, hol igen olcsón sa Székesfehervártt kiállított minták tanúsága szerint nag-yon^ szépen festetnek a fonalok. Az egész udvarhelyi szőveszetre nézve, mely a legnagyobb mértékben megérdemli a támogatást, magasztos hivatást lesz betöltendő a csak most alakult udvarhelyi iparfejlesztő egylet, a mely épen egy szövészeti műhely felállítását tűzte ki céljául. Egy másik speciálitása Székely Udvarhelynek az özv. Lakatos Jánosné által kiállított tapló táskák, dohány-,szivartartók s egyéb csecsebecsék ritka csinynyal és ízléssel kiállítva. Eddig a taplóból csak kalapok készíttettek no meg more pátrió tüzet adtak a szűz dohánynak (azt mondják, a trafikot nem is tartja érdemesnek meggyujtani a tapló) de ez, a mi a kiállításon szerepel, már valóságos költészete s tapló iparnak.Meleg vasalóval ugyanis a vékonyra szelt tapló lapjai sötétebben világosabban megbarnitattnak, ezekből pedig virágo- kut, ^veleket vágnak ki s több szinü darabból, arany, ezüst, fonállal és gyöngyökkel egész virágcsokrok illesztetnek egybe, a melyek aztán egy szép sávos taplóból készült s piros selyemmel béllelt táskán pompáson veszik ki magukat s felta- lálónöjének, kiváló ízlését dicsérik. Egy egy ilyen táskának 2 frt az ára s a kiállításon egymásra vásárolják őket. Kár, hogy a tapló az ujiparág következtében nagyon kezd fogyni s a székely atyafiak már sokszo;osan felcsapták az árát. Ezekhez még csak a gr. Teleky Miksáné ál tál Kendi- Lónárol beküldött gyönyörű párnacsup és asztalnemű hímzéseket kell megemlítenünk, a melyeket talán pórleányok hímeztek, de a rajta levő ízléses formák ismét szép tanúságai, hogy a népnek, a mint fönséges dalaiban, ép úgy az általa használt diszitésekben, a költészetnek egy szép titokzatos világa rejlik, a melyet némileg ismerni és becsülni csak most kezdenek a müveit emberek — s ezzel bemutatók az erdélyrészi háziipart a székesfehérvári kiállításon, Bizony sokka! többet és még szerfölött érdekes dolgokat lehetőit volna kiállítani, mert a mit felsorolánk, még korántsem képviseli az erdélyi háziipart. vidéki Elet Z цоп, 1879. junius 8. A pünkösti ünnepek másod napján egyletünk a silány lábon álló pénztár gyarapítására a mltg. br. Szentkereszty István ur kegyes engedélyéből cserésében majálist rendezett s dacára a változékony időjárásnak örvendetes sikerre vezetett. Szép számú közönség jelent meg a majális helyén, kiket nagyobb részben nemes jó indulatuk utalt az alakuló és kezdettel küzködő egyszerű falusi fiatalokból ál ó önkéntes tűzoltók közé s lelkesítették a kezdet fáradalmaiban ; nevezetesen Papolc közönsége, mely oly felkarolólag jelent meg ez egyszerű majálison, mi által képes lett egyletünket lekötelezni, s bebizonyítani a tűzoltó jelszavak igazságát : „A tűzoltó hős, kinek legszebb bére és jutalma nem a tömeg dicsérete, hanem az önként felvállalt és hűségesen teljesített kötelesség magasztos tudata.“ S községünkben nem is remélt pártolótag jelent meg dacára a változékony időnek és jelen- kezett a pártolási tagságra ; valamint működő tagságra is 19 jelentkezett kikről mind feltételezzük, hogy idézett tűzoltói jelszót — ha csak az iskolát nem hasztalan járták — fel fogni és követni tudni fogják. A majális esti 8 óráig tartott, mikor a „Korona“ című vendéglőbe vonulva a mulatság éjféli 2 órakorig tartott. Továbbá tiszteletünk kifejezése mellett soroljuk fel azon pártfogó urak és úrasszonyok neveit, kik jelen majális alkalmával felül fizettek : tkts. Szőcs Boldizsár ur 3 frt, Székely Károly 60 kr, Domokos Károly 1 frt Pazakas Miklós 20 kr, Bartalis János 40 kr, Konc András 80 kr, Kovács János 20 kr. Vájná János 1 frt, Lázár József és neje I frt, Ilyés Lászlóné 50 kr, Lázár В. В. M. és Rózsa I frt, és igy összesen felül fizettek 9 frt. 10 krt miért is fogadják a zágoni önkéntes tűzoltó gg-ylet nevében a jelszó értelmében lekötelezett indulatunkból származó hálás közönetünket. Ès igy a felülfizetés összegét hozzá ezámitva a rendes bevétel 68 frt 80 krhoz, testen az összes bevétel 77 frt 90 krt, mely összegből kivonva a majálisra tett kiadás összeget 24 frt 81 krt, marad tiszta jövedelem 53 frt 9 kr. Végül fogadja mltsg br. Szentkereszty István ur a majális megtartására cserésében adott engedélyéért, valamint tkts. Szőcs Boldizsár ur a táncterem folytonos ingyenes átengedéséért, mint pártoló tagok irányában leendő leghálásabb köszönet nyilvánításunkat, Lázár Benedek, Csákány Штйп, főparancsnok. pénztárnok. SZÍN eszet. K.Vásárhely, 1879. jun. 8. Kedden (jun. 3.) a helybeli csizmadia ipartár- sulat zászlószentelési ünnepélyének emelésére díszelőadásul adatott Jókai Mór drámai költeménye: Hős Pálffy.“ Csinos kis előadás volt; hanem a színészek minden igyekezete, melylyel a darabot érdekessé tenni törekedtek kárba veszett, mert üres páholyok és padok előtt játszottak, csupán a karzat volt telve a maga közönségével. Az érdemes csizmadia társulatból is alig láttunk egy
