Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-05-22 / 41. szám
— 102 s bizonyosnak tartják, hogy a szenátus meg fogja szavazni a parlamentnek Parisba való visszatérését is, mert különben megbuktatná a kormányt és még radikálisabb minisztériumnak egyengetné az utat. Azt azonban mégis valószínűleg tartják, hoiíy Waddington, ha nem is lép ki a kabinetből az elnökséget átadja másnak, a ki a parlament, küzdtéren jártasabb és jobban megvédheti a kormányt. A német birodalmi g.yiilés megkezdte azon fontosabb vámtételek részletes tárgyalását, melyek a plenumnak tartattak fenn. Mindjárt az első tetei 60 szótöbbséggel megszavaztatott. A kancellár egyúttal kezdi megadni a jutalmat azoknak, kik vámpolitikai terveit diadalra segítik. A béke vagy legalább a modus vivendi Rómával hir szerint, még Vilmos császár arany lakod alma előtt befejezett tény lesz, s igy az ultramontán centrurnpárt eléri célját. Másrészt a kancellár előterjeszt tte a szövetségtanácsnak a törvényjavaslatot, mely El szász és I.otharingia számára autonómiát biztosit. A két kormány külön helytartó a'att teljesen önálló kormányt nyer — jutalmául az elszaszi képviselők szavazataiért a védvám kérdésében. Л brassói „Gaieta “ A román saj'.ó inugatai fása mindig kifogás alá jöhetett magyar állami szempontból ; mind'g élénk harcot vivott a magyar intézmények, szokások vagy törvények ellen : de szembetűnőbb opposi- tiot alig foglalt el mostanában, mint a közelebbről letárgyalt, s a magyar nyelv kötelező voltát elrendelő törvényjavaslattal szemben. Megbotrán- kozott ezen hazafiatlan magatartáson az egész magyar sajtó és méltán ! Mert alig volt feltételezhető, hogy a magyar államban egy annyi kiváltságokkal felruházott, oly barátságos viszonyok közé helyezett nép, mint a románok, akkora hálátlansággal fizesse vissza a magyar nemzet jóindulatát. Maguk a romániai lapok is, a melyekre pedig oly szívesen szeretnek a „Gazetáék“ hivatkozni, ennél a kérdésnél többé kevésbé elítélték a mi romá naink, ezek sajtói türelmetlenségót. A „Timpul,“ „Pressa“ egyaránt azon véleményben voltak, hogy egy államban élő nemzetnek tudnia, tanulnia kötelessége az állam nyelvét. Sajnos, hogy ezt a mi román lapjaink nem látják, vagy nem akarják belátni. Általában véve a román lapok igen sokat tesznek arra nézve, hogy a magyar és román elem közötti idegenkedés minél élesebbé váljék. Előttünk fekszik a brassói „Gazeta“ keserű támadásaival, mérgeskedő gyanúsításaival, melyek mind arra valók, hogy a román népet, annak érzelmeit minél távolabb tartsák a magyarságtól. Hát feladata ez egy állampolgárnak, haza fi s á g-e ez, a mit a „Gazeta“ tesz ? Ez évi 34-ik számában [irat magának Budapestről egy kétségbeesett cikket, melyben a levelező a mellett, hogy szitkokat szór a mi fejünkre, még fenyegetőzik is. Elmondja, hogy a magyar elöljáróságnál mint’gyilkost. Ezt a szerencsétlen embert, a helyett, hogy egy tébolydába zárták volna, elitélték 12 évi börtönfogságra és nehéz munkára Szibériában, hol ő példás becsületesen viselte magát, szorgalmasan dolgozott, s az üres ideje alatt szüntelen imádkozott ; ez a szerencsétlen még 1866-ban Irkutskban volt. Egy harmadik példája az ig*azságtalanságnak e következő : Miklós cár idejében volt Péters- burgban egy Mura view nevezetű ezredes, de nem a gróf Muraview Amursky-féle Muraview, hanem csak egy közönséges Muraview. Ez a tiszt az ő értelmiségéért, igazságáért, becsületességéért s illedelmes magaviseletéért, nemcsak az egész ka tonaságtól, hanem mindenkitől, a ki őt ismerte tisztelve, becsülve, .és jó szívvel látott személy volt! Ezt az ezredest Miklós cár csupán mint mag'ános titkos policájt fel akarta használni, s igen szép ajánlatokat tett neki, de az ezredes mindent vissza utasított. A cár látván, hogy szóval célt nem ér, fenyegetőzni kezdett s az ezredes dacolt Erre úgy felbőszült a cár, hogy az ezredest minden további szó nélKÜl megfosztotta az ezredességtől és száműzte Szibériába. En bátor voltam Oroszországnak nagy börtönét egy pár szóval érinteni, ehez még csak annyit teszek, hogy a föld kerekségén alig lehet még egy ország, mely oly demoralizált legyen, mint Szibéria. — Mi az igazság kiszoh gáltatást illeti, mint láttuk, Európában úgy mint Ázsiában ugyan gyarló lábon áll, de mit is lehet kívánni az alattvalóktól, ha maga a cár lábbal ta- podja ? Ne csodálkozzunk tehát, ha Oroszországban belzavargások történnek, sőt kívánatos volna, hogy valahára ezt a zsarnok kormánymódot magokról leráznák. Lukács Károly. Vége. kormány vesztére tör a román nemzetnek, de meglógja bánni, mert „hogy mi lesz majd ezen, a mi magyar honfitársainknak telhetetlen követelésekkel annyiszor próbára tett országból, azt csak isten tudja. Annyit látunk azonban mégis, hogy minden úgy teljesül be, a mint ezt nekünk boldogult Bar natiu Simon Balázsialván tartott 1848 ik beszédében megjövendölte. Ók azok az emberek, kiket nem ész, hanem a vak szenvedély vezet, kiknek egy счер érzékük sincsen a mi nemzetiségi sziikségleteinkrő’, kik gúnyt űznek azon érzelmekből, a melyek minket őseinkkel kötnek össze és a kik árulóknak bélyegeznek minket, ha továbbra is románoknak megmaradni merészkedünk. A miniszter urak Budapesten el vannak fo gulva s csak arra gondolnak, hogy miképen lehessen mennél tovább megtartani hatalmukat Közülök egy sem gondol komolyan a mi igazi nemzetiségi szükségleteinkre, senki sem törődik az elhanyagolt és századok óta járomban sinlődő román néppel. Minek utánna a szegény román verejtékkel megszerzi számára és családja számára a mindennapi kenyeret, és lerója pénzbeli és vérbeli adóját és eleget teszen isten és emberek parancsainak is ; még rósz hazafinak sőt árulónak is megbélyegzik, csak is azért, mert ősei traditional lemondani nem akar.“ Ilyen ékes nyelven ir a „Gazeta,“ mely „nemzetiségi szükségletekről“ beszél akkor, a midőn csupán egy kívánni valója volna az úristentől: a józan ész. Ennek hiányában neki ront az országgyűlés többségének egy rá nézve veszedelmes törvény miatt, felemlegeti 1848-at s fenyegetőzik a Barnatiu Simon ur profétiáinak beteljesülésével ; izgatja „a századok óta járomban sinlődő népet,“ mely „véres verejtékkel fizeti p én z b e 1 i és vérbeli adóját“ stb. s ugyanekkor nem veszi észre, hogy az állam ellen a legnagyobb erkölcsi bűnt, a hálátlanságot épen ő követi el. A magyar nemzet lovagiásan bánt és bánik el velők mindenkor, a kormány részéről helyen helyen még a magyarok felett is kiváltságokkal vannak felruházva s ha mindezek dacára békétle- nek, ha sajtójuk folytonosan izgat, türelmetlenkedik, annak nem mi vagyunk az okai. Ez a fész- kelődés a „Gazetától“ annál nevetségesebb, mivel egyetlen állítása sincs olyan, melyet józan ész diktálna, hanem igenis lehel mindenik mérget, hint konkolyt, elhinti a vak szenvedély dudváinak magmát s rnegbélyegzi önmagát a legrutabh bélyeggel, a hazafiatlanság vastag bélyegével. Ilyen a „Gazeta“, igy szájaskodik a román sajtó. Az erdélyi gazdasági egylet Sepsi-Szent- györgyön ez övi okt. 2, 3, 4. és 5-ik napján tartandó vándorgyűlése. Az erdélyi gazdásági egylet már az 1876. és 1877 ik évben Háromszékmegyét, illetőleg Sepsi- Szentgyörgy várost jelölte volt ki vándorgyűlése székhelyéül, de különböző mostoha körülmények összetalálkozása folytán az előkészítés stádiumán már túlhaladott terv akkor nem valósulhatott. Ez évre azonban már csakugyan városunkban fog megtartatni a vándorgyűlés. Az ily ösz- szejöveteleknek hasznát felemlegetni nem célunk ezúttal, belátta és be fogja azt látni mindenki, a kit gazdasági állapotaink csak a legkisebbet érdekelnek. Ez alkalommal csak az e tárgyban tett intézkedések registrálására szorítkozunk. Miu'án megyénk lelkes főispánja az elöleges tervezettel a hivatalos átiratok folytán készen volt, e hó 18-ára, a megye nagytermébe összehívta az intéző bizottságot. Az intéző bizottság tagjai a megye részéről: gr. Kálnoky Imre, gr. Békli Tivadar, Gál Zsigmond, Domokos János, gr. Kálnoky Pál, Zathurecky Gyula, Hollaky Attila, Bartha János, gr. Nemes János, Seethal Ferenc, Székely Gergely, Újvárosi József, Temesvári János, Bogdán István, Zathurecky Gábor, Szőcs József, Gyárfás Imre, Horváth Ignác (teleki) Földes Bálint, Bartha Ferenc, Imreh Álbert, Deák Domokos, Szentivá- nyi Ignác, — a városiak részéről : Császár Bálint, Gyárfás Lajos, Révay Lajos, Molnár Mihály, Má- lik József, Veres Gyula, Tarcali Endre, Görög István, dr Szász István, Künle József, Bikfalvi Ferenc, Bogdán András, Csutak Péter. Az intéző bizottság elnökéül mlgs Potsa József főispán ur választatott meg a megyei közgyűlés által. Elnök ő mltga, miután a szép számmal összegyűlt tagokat üdvözölte, röviden előadta a vándorgyűlés célját s az intéző bizottságot meg- alakultnak jelenté ki. Felolvastattak az e tárgyban érkezett átiratok, melyek körül első volt az érd. gazdasági egyl. átirata, melyben értesiti elnök ő migát, hogy az idei vándorgyűlést Sepsi-Szentgyörgyön óhajtja október első napjaiban megtartani, majd a megye közgyűlésének s városunk képviseletének e tárgyban adott nyilatkozatai olvastattak fel,melyek szerint ezek a vándorgyűlésnek üdvös cé jától áthatottan örömmel fogadják a gyűlést s azt minden kitelhető pártfogásukban részesíteni ígérik. Megválasztattak ezután a bizottság jegyzőiül Veres Gyula, Málik József, dr. Szász István, pénztárnokul Bogdán András. Az intéző bizottság ezek végeztével az erdélyi gazdák ezen 3-ik vándorgyűléséről és az azzal Összekötendő tárlat- és cselédjutalmak kiosztásáról adandó értesítést állapította meg. Ezen értesítést, mely magába foglalja a tulajdonképeni programmot is, lapunk közelebbi száma egész terjedelmében közölni fogja. A közönség* be fogja abból látni, hogy nagy horderejű s végeredményében prosperáló hivatása van e gyűlésnek. Ezúttal megemlítjük, hogy a kiállítás két fő osztályra oszlik, u. m : á 1 1 a t- és termény- gép- és házi ipar-tárlatra; mindenik osztály külön csoportokból fog állni, igy az állat tárlat alosztályai : szarvasmarha, juh, (hazai és nem hazai) ; a term >ny- tárlat : mezei termékek, kerti termények, gyű.női :s, bor, méhészet ; az eszköz és géptárlat, úgy szintén a házi ipar tárlat is apróbb csoportokra oszlik, melyek az értesítésben részletezve vannak. A különféle kiállított tárgyak arany és ezüst pénzdíjakkal, érmekkel és dicsérő oklevelekkel fognak jutalmaztatni. A tárlatok helyiségéül a Bazár épület, a községi és felső népiskola s esetleg a ref. kollégium van kitűzve. Majd az intéző bizottság rendező bizottságokat küldött ki a gyűlés és tárlat külső elrendezése tárgyában, és pedig egy elfogadó, ogy beszállásoló, tárlat rendező bizottságot, ez utóbbi a gyümölcstárlat, bortárlat, méhészet, eszköz- és géptárlat s a házi ipartárlat albizottságaira osztatott fel, melyek külön elnök alatt működnek, Ezek névsorát jövő számunk szintén közölni fogja. így tehát itt már minden a maga rendes utján megy, csak most Háromszékmegye közönsége részéről várunk, hogy a kiállítás minél g*azdagabb és szebb legyen, erős tevékenységet. Hisszük, hogy nem fogunk a várakozásban csalódni. A székesfehérvári kiállítás megnyitása. Sz.-fehérvárit József fii. fogadtatásakor a főispánnak azt feleié, hogy nemcsak kö elességérzetböl, de szive mélyéből pártolja, a mi a haza javát előmozdítja : hogy épen Magyarország, mint agrikultur ország van hivatva az iparra súlyt fektetni, ennek örvendetes jele a kiállítás, melyet mint magyar és ezen megye fia, örömmel fog megnyitni. A kiállítási diadalkapunál a főherceget fényes közönség várta, közte : Kemény miniszter a kereskedelmi és a közoktatási minisztériumok több hivatalnoka számos képviselő, megyei, városi urak, a Cirákydk a Zichyek, az Eszterházyak fényes díszruhákban, tábornokok IludapestrőTa kereskedelmi kamara sok tagja, a főpolgármester, tanácsnokok. A főherceget a főispán kisérte harsány éljenek között. A főherceg első sorban a tábornokkal váltott nehány szót..Zichy Jenő beszéde után Kemény miniszter szólt. József főherceg ezt válaszolta : Nemcsak hazafias kötelesség, hanem szivem benső sugallatától vezettetém, midőn a mai ünnepélyen megjelentem és a kiállítást megnyitom. Orvendek, hogy nemcsak magyar körünkben, de a külföldnek is megmutathatjuk, hogy kiállításunk megfelel a külföld igényeinek. Nemzetünk eddig földmiveléssél foglalkozott, ha azonban mi magyar emberek tovább is megmaradnánk állapotainkban és nem karoljuk fel az ipart, nem haladnánk a korral. Örvendetes, hogy a kiállítást hazánk közepében tudtuk létrehozni: örvendetes látni, mint iparkodott mindenki a kiállítás sikeressé tételére. Nem mondhatom eléggé, hogy Zichy Jenő mily önfeláldozással buzgólkodott. Óhajtom isten áldását, hogy a kiállításból a külföldről haszon háruljon az országra a városra. Ezután a főherceg ezernyi köz nség harsány éljenei közt a kiállításba ment és szemlélte negyed tizenegytől délig. Egy órakor diszebéd a püspöki palotában. Székesfehérvár, máj. 18. A kedvezőtlen esős idő dacára sok látógató érkezett a vidékről. A kiállítást sokan nézik, a fizető közönség azonban még sem oly arányban jön, mint a bizottság remélte. Megnehezíti a kiállítás szemlélését kathalogus hiánya. A Prém-féle kiállítási kalauz bár részben tájékoztató kézikönyv, nem pótolja a kathalogus hiányát. A kathalogus szerkesztését az irodai sze mélyzet még nem is kezdte meg, Ezen élénken érzett hiány pótlását már több oldalról sürgették. A kiállítást megszemlélt idegenek táviratokban hívták fel az otthon lévők figyelmét a kiállítás kiváló sikerére. Ennek folytán remélhető tömeges látogatás az ország különböző vidékéről. A lövészkertben újabb pavillonok is épültek. Árkay érdekes forgó pavillont rögtönzött, mely fabútorokkal van berendezve. Popper szegedi háza is csak ma készült el teljesen a berendezéssel együtt.
