Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-05-08 / 37. szám

36. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi Szentgyörgy.ön a ref. kollégium épületé­ben, hová a bp szellemi vészét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: pOLLAK JA ÓR könyvnyomdája es kön v- kereskedése, hová a nivdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendó'k. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök május 8 IX. évfolyam Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap heteu- kint kétszer: csütörtökön és vasár, ьр EI.OFIZETESI ELI Л ETEL Helyben házhez hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre .. I fit 50 kr. Hirdetmények dija * 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. A „Háramszékí háziipar-egyl&fc“ és a „sepsí-szeiítgyorgyi ónké rîtes tüzQltáegylat“ hívatalQS közlönye. A nemzet szive A legkedvesebb napi esemény ma ö Fel- íégeik Budapestre érkezése. Nem volt ez előre őejelentve hivatalosan, nem készültek hetekkel azelőtt a felséges királyi pár fogadtatására, запет jött a király saját jóindulatától vezé­reltetve szeretett népéhez s fogadta a nemzet >zive teljességéből, az érzésektől túláradt szív ieijességéböl. Nagy nap volt az Budapestre nézve, de lágy rapja volt az a királyi párnak is. A nem­zet fővárosa akkor látta először az ezüstme- syegző után uralkodóját: a király akkor látta ismét népe határtalan szereteíét Nem lesz ez a nap többé elfeledve soha sem az uralkodó pár, sem a nemzet előtt. Magyarország s különösen a főváros csak ízivével vett részt a bécsi impozáns ünnepélyen; csak szivét küldte oda a ragyogó csillárok, a fényes diszmenetek sorompójába, külsőleg nem tündökölhetett az ünnepély alatt. Йл mégis a legszebb része az ünnepély­nek az övé, a legszebb hódolatot ő mutatta be, midőn szerető szivét, királyáért oly hőn lelkesülő hódolatát tette az uralkodó pár lábai síé Ez a hódolat felér az ezrekre menő kül­döttségek ragyogó fényével, felér mindennel a vi’ágon, mert ez azon egyetlen jutalom, mely­nél többet, magasztosabbat ember nem adhat soha. A királyi pár érkezésének hire villanyfolyam­ként járta be Budapest polgárságát. Az öröm­ről ragyngó arcok, a lelkesedés fokozott tü­relmetlenségei mind azt bizonyiták, hogy a királyi pár szerető népének szivében él. A belátha tatlan hullámzó néptömeg, mely ellepte az indóháztól egész Budáig a főutcákat, királyát és királynéját jö't üdvözölni. A roppant sokaság Magyarország fővárosában a magyar uralkodó párt üdvözölte. Mikor ő Felségeik a vonatról kiléptek, egyet dobbant a főváros szive s e dobbanás­ban benne volt egy egész nemzet szeretete. Riadó örömzengés fogadta a királyi párt, úgy hogy midőn az első éljen ezer meg ezer torok­ból elhangzott, végig szaladt az lidvkiáltás, mint­egy villanysodronyon s a következő percekben már Buda' árig hatolt az. Mindenütt, minden utcán csak a lelkesedés tüze égett azért az uralkodó párért, a ki ezüstmenyegzőjét most tar­totta meg. A fellobogózott, sző'nyegezett házak gyö­nyörű szinpompában úsztak s ünnepélyes szint kölcsönöztek a váci ut, fürdő-utca stb mentén kifejlődött jetenetnek. Az utcák, merre a ki­rályi pár elkocsizott, virágokkal, füvekkel, lom­bokkal gazdagon voltak behintve s a mit a szeretet egy pillanat a'att rögtönözhetett, az m»nd látható volt a bevonuláskor. Ez a rögtönzés a szív örömének, a szerető lélek lelkesedésének rögtönzése volt. S az este minden felhívás nélkül rendezett kivilágítás a szeretet ragyogása vala. Ez a nap megtanította azt, a ki eddig a magyar nemzet szivében kételkedett, arra, hogy a magyar határtalanul, forrón szereti királyát és királynéját. Nincs nemzet, mely annyira tudna hódolni egy alkotmányos fejedelemnek mint a mienk s nincs nemzet, mely úgy tudja szeretni királyát mint a magyar. Büszkén mondhatjuk ezt el magunkról. „A kivilágítás, mely szintén rögtönözve történt, köriilbelől 8 órakor kezdődött s fénye­sen sikerült, főleg a Lipótváros elragadó fény­ben úszott. Nem volt ház, melyben legalább egy-két ablak ne lett volna kivilágítva. A fő­utcák pedig tündéri fényt árasztottak. A budai oldal házain kitett gyertyák mint egymás fölé helyezett kis csillagok ragyogtak. A Gellért­hegy lejtőjén fekvő házacskákból egy-egy kék vagy vörös láng bukkant elő, majd ismét el­tűnt Az ismétlődő tűzijátékot a corsóról, mely­nek palotasora szintén ragyogott, igen1., sokan nézték. Általában a késő órákban is tömérdek nép járt-kelta napvilágosságu utcákon, melyek közül a Dorottya-, a fürdő-, a váci-utca* kü­lönösen kiváltak. A középületek nem világít­tattak ki, a szállodák azonban kivétel nélkül, ne­vezetesen az >Európa,« hová a folyton meg­újuló görögtüz számtalan nézőt csalt. Az An- drássy-palota, mely élő virágokkal igen Ízlete­sen volt íöldiszitve, kis mécseket rakott ki az erkélyre, az ablakokba. A Duna partján elhú­zódó paloták bár nem mindenik világított ki, elbűvölő fényárt mutattak, melynek sugarai ott rengtek a viz fényes tükrén, még inkább emelve a hatást, szemlélve ezt különösen a budai ma­gasabb pontokról. A királyi palota ablakait szintén megvilágítva láttuk Mily bűvös, elra­gadó látvány tárulhatott innét a szemlélő elé!« így tudósitnak bennünket az estéről, Alább még részletesebb tudósítást is közlünk & megérkezésről. Mindez fényes tanúsága an­nak, hogy a magyar nemzet nemcsak hódol, nem köteles tiszteletből hajol meg uralkodója előtt, hanem szivéből szereti királyát. Az első phonograf Sepsi-Szentgyörgyön. и. Múltkori közleményünk kiegészítéséül közöl­jük még az alábbi ismertetést, melyet szakavatott kezekből vettünk. A világ legújabb csodáját, Edison legújabb meglepő találmányát, melyet f. hó 2 án itt helytt is bemutattak, e becses lapok olvasóival kissé rész­letesebben is megismertetem. A phonograf, miként magyar neve (Hangiró) is mutatja olyan készülék, melynek segélyével az emberi és állati hangot le lehet írni, meg lehet örö­kíteni, magyarán szólva, meg lehet fogni. A hang miként a természettanból tudjuk, nem egyéb lég­hullámzásnál, vagyis beszélésünk által a levegő sajátságos hullámzásba jön, ezen hullámzást egyik levegő-párán у közli a másikkal mindaddig, mig a fülünk dobhártyájához jut, mely szintén rezgésbe jön s fülidegeink által a hangot halljuk, megért­jük. Ezen találmány segítségével az emlitett lég­hullámzás, légrezgés leiratik s tetszés szerint több­ször ismételhető ugyanaz, mit egyszer elmon­dottunk. Minek előtte a találmány részletes leirásához fognék, talán nem lesz érdektelen ha elmondom röviden, ki az az Edison, ki a telephont, phonog- rafot s legújabban a villanyos világítás megosztha- hatóságát is kitalálta.. Mrs. Edison szül. Amerikában s gyermekko­rából nem sokat .tudunk ; 14 éves korában újság áru­ló fiú volt a nagyobb vasúti állomásokon. írni, ol­vasni tudván, az újságokból sok csodálatos dolgot olvasott; mi tudvágyát felébresztette. Midőn már egy kis kapitálisa volt, kézi nyomdát vett s foly­tonosan utazgatván a vasúton, egyik coupéból a másikba átjárt (az amerikai coupék tudvalevőleg nem úgy vannak berendezve, mint a mieink)“ az egyikbe s másikba hallott pletykaságot összegyűj­tötte s kinyomatta azon melegiben s a nyomott példányokat az utasok közt elárusította. Az üzlet nem ment roszul, s a szerzett pénzen tudományos könyveket hozatott, szorgalmasan tanult, képezte lelkét. Nagy behatással voltak fogékony lelkére a a villanyosság és delejességről olvasottak, s ezek­kel foglalkozott legörömestehb. Hogy kedvenc tár­gyait alapjában tanulmányozhassa, felcsapott távi- rásznak. A szükséges elméleti és gyakorlati vizs­gálatok letétele után egy amerikai táviró-társulat felvette hivatalnokai sorába. Ezen idő alatt is nő­sült meg. Rendkívüli szorgalmat tanúsított, s még szabad idejét is a hivatalban, az ottan felállított gépek körül töltötte el. Hogy minő odaadással sze­rette a távirászatot, mutatja azon körülmény, hogy született két gyermeke közül a fiút pontnak, a le­ányt vonásnak kereszteltette. Ezen tanulása, bú­várkodása közben egy uj táviró gépet talált fel, melyet nem sokára egy második találmánya is kö­vetett. A társulat igazgatósága figyelmessé lett Edison irányában, s nagy talentumot gyanítván benne, elvonta a gépkezeléstől s egy gépgyárba alkalmazta, egyszersmind szerződést kötve vele oly formán, hogy a társulat segíti őt pénzzel, anyaggal és szerszámmal, nemkülönben a netáni szükséges munkaerővel is, de Edison köteles leend minden uj találmányának hasznát felerészben a társulattal megosztani. S a társulat jól számított, mert Edison egymásután több találmányt tett, melyet a practicus amerikaiak jól megfizettek, s a társulat szép nyereséget rakott zsebre. Ezen mó­don Edison is vagyonosodott, s ma 31 éves korá­ban 200 ezer frt évi jövedelemmel bir. Dacára ezen vagyonos állapotnak, most is a társulat által ré­szére műhelyül átengedett nagyszerű palotában dolgozik s 100 segédet foglalkoztat, kik közül az első segédjének, kivel találmányának titkait is közli, hogy azokat el ne árulja, hetenkint 200 dol­lár fizetést ad. A phonograf találmányai sorában a 80-ik helyet foglalja s feltalálása a véletlen müve volt. Cilinder kalapot viselvén, egy alkalommal sé- tálás közben a kalapot szája előtt tartva, magába mélyedve egyes szavakat mondott, s ujjával a ka­lap tetején dobolgatott Ekkor úgy vette észre, hogy a kalapba mondott szavak visszhangzanak, s e mellett mintha ujjaival érezné a kalaptető fi­nom rezgését. Ismervén már a hang elméletét, ha­zament, kissé gondolkozott az észlelt tüneményen s összeállított egy egyszerű kis gépecskét, mely a belehelyezett bizalommnak már kezdetben meg­lehetősen megfelelt. Ezt kissé tökéletesítette s meg­volt a phonograf. A phonograf szerkezete már e lapok múlt számában 1/íratott. Kiegészítésül csak azt teszem még hozzá, hogy ha a tölcsér alakú phonografba belebeszélünk, a hang által előidézett léghullámok a megfeszített guttapercha finom hártyát mozgásba hozzák, ez mozgását közli az őt érintő rugóval s ez végre a végére ezüstölt rubin tücskével a Stan­niol papirosba apró betűket nyom. Ily módon az egész Stanniol papír pontocskákkal láttatik el. — Ha már most a hengert kezdetleges helyzetébe visszahúzzuk, s az óramű által előbbi útját másod­szor engedjük megtenni, a finom rubin tücske a a már meglevő pontocskákon végig pattog s ezen pattogás által az elébb belemondott beszéd, hang, ének vagy zene ismétlődik, még pedig hallhatólag s tisztán kivehetőlég. Ha a pontokkal ilyképen ellátott Stanniol papirt eltesszük, s évek múltán ismét a hengerre felhajtva, a tü hegyét rajta végig futni engedjük, az évek előtt belemondottakat épen úgy, miként belemondattak, ismétli. így például ha Patti vagy Donadió Párisban vagy Londonban ez előtt egy ilyen phonografba beleénekelt volna, s az akkor megpontozott Stan­niol papirt idehozva, most a phonograf hengerére feltennök, hallhatnék s élvezhetnők nevezettek ki­tűnő énekét. Az, a mit most városokról városokra hordoz­nak, még nem tökéletes, mert nem adja ép oly tisz­tasággal vissza a beszédet, miként belemondatik, de hogy az rövid időn tökéletesittetni fog, abban semmi kétség; az első nehézségen túl vagyunk, a tökéletesítés már könyebb lesz főleg a genialis Edisonnak. A jelenleg látott és hallott phonograf tiszta működésére nagy befolyással van a tiszta száraz idő s az, hogy a Stanniol papiros jó erősen legyen reáfeszitve a hengerre. Úgy ezen reáfeszités, mint a száraz idő, illetőleg levegő a rugékonyság foko­zására szolgál, nedves levegőnél a guttapercha hártya nem eléggé rugékonv, valamint nem kellő reáfeszitésnél a stanmiol papír sem. A mily kétségtelen, hogy a phonograf a ta­lálmányok sorában egyik legszebb helyet foglalja el, éppén oly kétségtelen, hogy feltalálóját ez előtt 500 évvel találmányával együtt mint boszorkány­mestert megégették volna. Sz —

Next

/
Oldalképek
Tartalom