Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-04-24 / 33. szám
— 1-6 — A király-ünnep előkészületeiEgy negyedszázada annak, hogy a legalkotmányosabb uralkodó egy angyalszivü, hozzá leg- méltobb párral egybekelt. Akkor az egybekelésnek örvendettünk, most annak, hogy egybekelésük boldog kimenetelű volt о ho-у e boldogságban nemzetüket is részesítették ott és akkor mindig, a hol tehették Aprilishó 22-én 25 éve annak, hogy Erzsébet bajor hercegnő, az osztrák császár menyasszonya, Nussdorfba érkezett. Másnap délután fél ötkor indult el bevonulási útjára a Terezianumtól a Wie- denen át az újonnan épült köhidon keresztül, melyet azóta Erzsébet hídjának neveznek. 24 én volt egybekelése az augusztinusok templomában. — E nagy jelentőségű tényeket a bécsi községtanács a következő ünnepélyességekkel örökítette meg : April 25-én nagyszerű kivilágítás volt, ápril 29-én nagy népünnep a praterben és 30 án nagy táncestély a redout és a téli lovarda termeiben. — Ö felsége a császár e hódolatot azzal viszonozta, hogy a saját nevében 200000, a császárné nevében pedig 50,000 forintot ajándékozott Bécs város szegényeinek, E hét az az óta lefolyt időszak örömünnepe, huszonötéves örömünnepe annak, hogy a császár és a császárné, a király és királyné azóta mindig boldog családi életet élnek és boldogságuk köze- pette sohasem feledkeztek meg népeikről, — híveikről. Bécs városa most is kitesz magáért, most is nagyszerű ünnepélyeket rendez. — Az ünnepi tér, mely ez alkalommal a szó szoros értelmében impozáns képet nyújt, következőleg van felosztva : A tulajdonképi „ünnepi térnek“ nevezett hely az lesz, hol a királyi sátor felállittatik ; — ettől jóbbra és balra üveggel elzárt zárt pavillon állittatik fel, végül, az egész Ringstrassen és Jägerzeilen nagyszerű emelvényeket állítottak fel, melyek több m. ezer munkást foglalkoztattak. Örosa és roma lapokból A „G о 1 о s z“ t bécsi levelezője arról értesíti, hogy Ausztria-Magyarország Romániát Oroszország ellen bujtogatta, remélve, hogy az „északi medve“ utóvégre türelmét vesztvén, — „hatalmas talpával szétzúzza az ellene ugató kis ebet“ Andrássy gróf ezt már oly elkerülhetlennek tartotta, hogy ő már a préda elosztására is gondolt, Moldáviát Oroszországnak kényszerből, magának pedig az Erdélyor- szággal határos Oláhországot szánván, s igy tehát a gróf a magyarok minden megerőltetése nélkül, csupán diplomáciai művelettel ezeknek örök uralmát Erdélyország felett a hol a románok elégület- lensége mutatkozik, biztosítani igyekezett. Levelező ez úttal a diplomácia ellen kel ki — mondván, hogy ha a természet a mérges déli ki yókat oly képességgel ruházná fel, hogy mérgüket bárminő távolságra levéljék, ez által kisebb károkat, szenvedéseket okozna az emberiségnek azoknál, melyeket neki a diplomácia civilizált barbárságával s emberséges szivtelenségével okoz. Állítása szerint a falánk diplomácia nem önmaga veti magát a kiszemelt prédáira, hanem ezt mások által ejteti el s a bevégzett tény után valamely szépen indokolt követeléssel — állama érdekeinek megóvása vagy törvényes kárpótlás ürügye aiatt áll elő. Említést tesz továbbá a bécsi orosz katonai ügynök Feld- mann ezredes által az osztrák magyar hadsereg minőségéről kormányához intézett jelentésről állítja, hogy ezen jelentés tartalmát Moltke táborkari irodája a bécsi katonai közigazgatással közölte, s e körülményből azt következteti, hogy Ausztria-Ma- gyarországot is titokban bujtogatják. A „S t.-P eterburgskijaVjedomosti“ Budapestről egy rövid közleményt hoz, melyben tudósítják, hogy a szerbek a szegedi menekülteket mindenütt szláv vendégszeretettel fogadják, annak dacára, hogy a magyarok a volt vojvodinai városok részére, mikor ezeket az 1848. évi események következtében hasonló sors érte, egy fillére sem adományoztak Tudósitó megütközik azon, hogy a magyarok a szegedi katasztrófánál leginkább azt sajnálják, hogy egy tisztán mag}mr város, a magyarság bölcsője pusztult el s ennek oly jelentőséget tulajdonit, hogy a magyaiok ha a szerencsétlenség (más városban — vegyes lakosságú vagy szláv városban — történt volna, ezt sajnálatra alig találták volna érdemesnek. „Igaz, úgymond, hogy Magyarországon csak két ily tiszta város volt : az elpusztult Szeged és a még most virágzó Debrecen. Budapest ily hirrel nem dicsekedhetik, mert lakosságának 90°!,, e vagy németül, vagy szláv nyelven beszél.“ Különben megjegv^zésre méltónak találja, hogy Szeged városának első alapját szerb gyarmatosok vetették meg. A bukuresti „Pre s s a“ 71 ik számában következő közlemény jelent meg : Egy kiérdemelt köszönet. Weiss János könyv- nyomdász ur, ki annyi buzgalmat fejtett ki kegyes adományok gyűjtésében a szegedi árvízkárosultak felsegélésére, s ki eddig 10.000 frankot gyűjtött s küldött rendeltetési helyére, következő köszőnőira- tot vett Tisza úrtól, Magyarország miniszterelnökétől : „Budapest, 1879. március 18-án. — Sz. 13669. Tisztelt uram ! Van szerencsém értesíteni, hogy az uraságod által a szegedi árvízkárosultak számára iokozatosan gyűjtött összeg 6000 frank aranyban és egy 5 forintos szelvény ide megérkezett s itt a hivatalos lapban kimutattatott. Felhasználom egyszersmind az alkalmat kifejezni legmélyebb köszönetemet azon emberbaráti buzgalomért, mit uraságod a távolban szerencsétlen honfitársaink érdekében annyi hazafisággal s ilyen meglepő eredménynyel kifejtett. Egyúttal kérem, szíveskedjék e köszönetét a román sajtó utján tudomására juttatni mindazoknak, a kik nagylelkű adományaik által ezen eredmény létrehozására közreműködtek. T i s 7. a. iíj. Ábrányi Xórnél úrról. A »I lon* egyik közelebbi számában Kiinle József orsz. képviselő ur igen élénk világításban mutatja fel az egyesült ellenzék egyik korifeusát : ifj Ábrányi Kornél urat Minthogy a közlemény bennünket is érdekel s mivel külö- nősen rámutat az ellenzék uralkodó politikájának alapjára, közöljük azt a következőkben: Sepsi-Szentgyörgy, ápril 13. Kedves barátom ! A „Pesti Napló“ idei 88. számában a „Különfélék“ közt értesül az olvasó közönség, hogy Ábrányi könyve Andrássyról“ legközelebb német nyelven is megjelent és mikép nyilatkozik arról a „Köln Zeitung',“ A „Pesti Napló“ szerint a „Köln. Z“. többek közt azt mondja . . . Ha tudjuk, hogy mily mélyen és szenvedélyesen képes a magyar gyűlölni, főleg politikai ellenét, kit a magyar nemzet nagy politikai reményei megsemisitőjének tekint, és ha ezen nagy gyűlölet szempontjából, mely Andrássy és annak „csatlósa“ Tisza Kálmán ellen a magyar politikusokban él és a könyv szerzőjét is eltölti, tekintjük azon képet, melyet szerző Andrássyról fest, elmondhatjuk, hogy Andrássy már életében talált egy szellemclus, jól értesült és élesen figyelő életirót, ki természetesen legkevésbé sem törekszik arra, kogy az eredetinek hízelegjen . . Hogy Ábrányi Kornél urat, midőn „Andrássyról „s azt megelőzőleg „Tisza Kálmánról“ könyvet irt — nagy gyűlölet töltötte el, nem akarom kétségbe vonni, de határozottan téved a „Köln. Z,“ abban, hogy az „Andrássy Gyula és Tisza Kálmán“ politikai elleneit Ábrányi Kornél úrral egy sorba állítja és valamely magyar politikusról mint olyanról feltételezi, hogy arra, a mire Ábrányi Kornél ur szemben a két államférfiuval válalkozott — képes lenne. A magyar politikusok érdekében véltem felszólalni akkor, ha sikerül kimutatni azt, hogy a két könyvet nem politikai okok sugalmazták, hanem hogy azok a „magán buszúnak“, a „Geschäft“ utáni vágynak köszönik létöket. Ezt a megkülönböztetést, tekintettel a rendelkezésemen álló adatokra, teljes joggal tehetem. Az 1875 ik évi országgyűlési követválasztási mozgalmak alkalmával meglátogatott engemet — mint a szabadelvű párt akkori egyik végrehajtó biztosát — itten Sepsi Szentgyörgyön, miniszteri hivatalnok Ábrányi Kornél ur a czélból, hogy mert az ilyefalvi választókerületben „szabadelvű- párti programmal“ képviselőnek fellépni szándékozott — kijelölésének közre működjem. Azt állította Ábrányi ur, hogy képviselővé leendő megválasztását, maga a belügyér, Tisza Kálmán óhajtja és óhajtja miniszter Péchy Tamás, ki nékem névjegyét is küldötte. Az Ábrányi körnél ur által — azon nyilvánítás mellett, hogy mert ez nagyon délicats bizalmi kérdés — visszakért és vett névjegy hátán, mint emlékezem, írva volt: „Ábrányi Kornél ur kérését figyelmedbe ajánlom. „En“ ki semmi rosszat nem gyanítottam első pillanatban, a kért közreműködést megígértem és azután, hogy levelét vettem még örvendettem is, hogy a szabadelvü-párt ilyen tántorithatlan hívét támogathatom ! A történtek után, azt hiszem, nem követek el indriscretiöt, ha pártunk volt, vagy legalább magát annak valott — tagjának hozzám, mint végrehajtóbiztoshoz intézett leveléből a következőket intézem : „ . . . Tisza Kálmán belügyminiszterrel több hivatalos ügyben volt érintkezésem s csak most ismerem igazán. Most mondhatom el, hogy Széch- henyi és Kosuth óta olyan államférfia és olyan „férfiú“ (mint a romai mondaná), nem született hazánkban. Szívvel lélekkel övé vagyok. Láttom a különbséget közte s minden eddigi kormányférfi közt. Most már ámbitiómnak legszebb vágya, hogy egy prog-rammbeszédben a székelyek előtt lefessem őt úgy, amint én ismerem ! Most már értem,hogy bátyám mért oly szikla kemény hive neki, miért ragaszkodik hozzá oly lényes lcövetkezetséggel.„ ................ A választást megelőzőleg megtudtam, hogy Ábrányi Kornél ur Péchy miniszter névjegyével visszaélt, hogy az hivatalban maradását is lehetet- lenné tette — én megszűntem őtet támogatni, — fellépett ngyan, de megbukott. Azt megelőzőleg hogy mint szabadelvű párti képviselőjelölt megbukott, hogy mint akarta lefesteni Tisza Kálmánt Ábrányi Kornél ur a székelyek előtt — levelében ő maga mondja és azután, hogy megbukott és a hivatalból is kiesett, hogy mint? festette le ugyanazon Ábrányi Kornél ur Tisza* Kálmánt a róla irt könyvben, azt olvastuk. Ezek után megfogja bocsátani ábrányi Kornél ur ha nyíltan kimondom, hogy az általa könyvében lefestett „lisza Kálmánra“ nem ismerek _-ne m ismerhetek gr. Andrássy Gyulára sem, hanem n igen is reá, „Ábrányi Kornél“ urra ismerek és reá l fog ismerni mindenki. flogy ha már a társadalmi életben a magán г boszu, a „Geschäft“ kérdéseiben az emberek talán 1 bizonyos elnézéssel viseltetnek a nagyobb per- • c/'ent iránt — de azt tartom azután, hogy egy pillanatig sem szabad elnézéssel lennünk akkor, midőn komolyan számbavehető hazai lapok ily irányú s ily kezektől jött jellemrajzoknak még jelen- - tőséget is tulajdonítanak és a valódi magyar poli- - tikusok rovására külföldi lapokból kritikai idéze- - teket hoznak. Szívesen üdvözöl hived Künle József orsz. képviselő. A „Székely közmílvelödesi egylet“ há- - romssékmegyei választmánya 11379. ápril 23-án tartott ülésé A székely közm. egylet háromszékmegyei választmánya fontos tárgyakban ülésezett ma. Horváth László vál. elnök ur a budapesti központi vá- - lasztmány leiratát olvasta fel, melyet a mennyiben x annak érdekessége kihat a megyék összes közön- - ségére, a következőkben szószerint közlünk : Már a múlt 1878. évben Maros-Vásárhelyen 1 tartott közgyűlés elhatározta elvileg, hogy Budapesten egy székely ipari, házi ipari és müipari kiállítás rendeztessék abból a célból, hogy a székely > ügyességnek arra érdemes készítményei itt a fővá- ban is megismertessenek s esetleg egyik másik > cikknek piac nyittassák. E kiállítás rendezése azonban a múlt évről I elmaradt különösen azért, mert kellő előkészület nélkül a közp. választmány a sikert kockáztatni i nem akarta. E tárgyban később bővebb értekezletek tartatván, a közp. választmány a következőkben állapodott meg : 1) kimondotta, hogy a tervezett kiállítást ez . év őszén megtartani óhajtja. 2) helyiségül fog szolgálni az orsz. képzőművészetek palotájának (Budapest sugárút) müipari i osztályában egy megfelelő terem, melyet a müipari muzeum őre, Pulszky Károly ur szives volt a ,i kiállítás számára biztosítani, az ehez szükséges szekrényeket is részben ingyen engedvén át. 3) A kiállítás tárgyai lesznek : a) a székely ipari és házi ipari kiválóbb cik- - kék (szövetek, szalma,- sás- és vesszőkészitmények j faragványok metszvények, házi szükségletre ké- - szitett jellemző tárgyak, különböző vidékek viseletéi, csiszolt márvány s finomabb agyag-, üveg- készitmények stb.) de mind csak olyan tárgyak, melyek a székely népre jellemzők s a melyek na- - gyobb piacra vihetők. Továbbá b) régibb időkből I egyes székely családok s az ezykázak birtokában fennmaradt müipari becsesebb tárgyak (poharak, < billikomok, tányérok, fegyverek, egyéb házi készít mények, hímzések, asztali- s öltözékdarabok stb.) ( Megjegyeztetik, hogy az utóbbi tárgyak a müipari x történeti érték mellett a kiállítás díszesebbé s vonzóbbá tételére is fognak szolgálni. Kizáratnak a tervezett kiállításról a közön- - séges ipari cikkek és nyers termények, melyeknek i a jelzett helyiségben nem adatik hely. 4) A kiállítás biztos sikere tekintetéből szükségesnek tartja a közp. választmány, hogy a tavaszon, vagy a nyár elején egy ahoz értő s az ügy iránt b izgósággal viseltető szakember ajánló levelekkel s úti költséggel innen ellátva, előlegesen г utazza be a székely megyéket, s a hatóságokkal I székely egyleti vidéki választmányokkal s az ügy iránt különösen érdeklődő egyéniségekkel mindenütt értekezzék arról, hogy hol, miféle cikkek leniének kiállithatók ? Azokat azután vizsgálja meg j személyesen, jelölje ki a kiállításra érdemeseket s г adjon azokra nézve utasítást. 5) Ezek megtörténte után a kijelölt tárgyak il az idei közgyűlés megtartása idején augusztus vé- -: gével vagy szeptember elején, minden megye központján összegyüjtendők lesznek, vagyis minden n megyében egy к ssebb részletes Kiállítás rendez- tetnék. Ezen megyei kiállításokat a közgyűlés alkalmával 2—3 szakember megszemlélné a fővárosi i, székely — kiállításra érdemeseket végkép kije- lölné, - s ha a közgyűlésről kiküldött bizottság ^ ezen körszemle alkalmával meggyőződött arról, , J hogy a megyénként kijelölt tárgyak együttvéve а I я fővárosi székely kiállításra elegendők lesznek: in- -1 tézkedni fog a továbbiakról. A tervezett kiállításra nézve a fentebb jelzett 1 pontok állapíttattak meg, oly megjegyzéssel azon- -j ban, hogy ezen általános tervvázlatnak egyelőre csak azon része viendő keresztül mulhatlanul, hogy о egy megbízandó szakember előlegesen utazza be э a székely földet a fennebbi 4. pont szerint s utazásának eredményéről tegyen biztosan tájékoztató