Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-04-20 / 32. szám
3±r szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi Szentgyörgyön a ref. kollégium épületében, hová a lnp szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: j^OLLÁK JAÓR. könyvnyomdája es könyvkereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmenteSjeú intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Vasárnap, ápiil 20. ‘v.IX. évfolyam. Ä ,,Háramszéki háziípar Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. hivatalom közlönye, Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vas£uv»p ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: j 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílttór sora 15 kr. Előfizetési felhívás a IX. é\föl) amájna^H. negyedére.------8-----"*--------------------------El őfizetési teltételek : Ápr.—junius.............................1 frt 50 kr. Kü lföldre egész évre .... 8 frt — к Г Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadóhivatalának Fóliák Mór könyvnyomdájába Sepai-Szentgyörgyre küldei dők Előfizetőinkéi szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyo- maitaihaiunk. A „Nemere“ kiadóhivatala Az orosz cár elleni merénylet. A minden oroszok cárja körülvette magát testőreivel, a rendőrök titkos kémeivel - és mégis megtörtént, a mitől félve remegett : élete ellen merénylet követtetett el. Nincs a müveit Európában egyetlen nemzet, nincs a nemzetek közt egyetlen müveit ember, a ki el ne ítélné, a kinek v érea tróngyilkos merényletére föl ne lázadna Bizonyára elfordul a józan gondolkodás, a becsületes lélek az undok g} Hkostól, a a szerencsétlen merénylőtől, és mégis midőn a fehér cár élete egy hajszálon függött, - nem akadt egyetlen ember sem, a ki el ne gondolkozott volna e borzasztó, királyt ölni szándékozó gyilkos tette okai felett Nincs ma egyetlen nép, mely ne Ítélne, s a nép ítélete a politikában rendesen igaz szokott lenni És ennek az ítéletnek rettenetes szava van Fülébe dörgi a mindenek cárjának, hogy napjai órái, koimány- zásának napjai és órái meg vannak számlálva A cár sápad és remeg. Reszkető tagjai már nem bírják tovább hordozni magukban a kétségbeesett lelket. Eddig csak lélt, most már reszket. Szerencsétlen cárja a minden oroszoknak ! . . . A nép, a közvélemény szava, most nem tüntetésekkel, fáklyákkal és tömeges csoportosulásokkal állott elő — hamm sokkal erősebb fegyverrel, sokkal borzasztóbb védelemmel, — a g y i 1 о к к а 1 Jaj annak a társadalomnak, jaj annak at országnak, hol a nép utolsó menedéke már a gyilok. Ott belsejében rágódik a féreg, mely lassan őröl, de emészt. Megenvszli a korhadt rendszert, a pusztulni indult, megfe- nésedett rendőrállam rendszerét s a nép Ítélt. Nem az ő hibája, hogy a középkorb 1 az újkorba való átmenete! gyanánt meg akarta szerezni magának az arisztokrácia előjogait : ez a rend- öráilam bűne Lelke rajta. Oroszország népe az udvar arisztokráciájának ezen előjogait csak majmolta s ha ez az előjog a gyi'ok : nyugodjék mega történelem, mert az orosz udvar történelme terhes a méregtől és gyiloktól. A ne- mezis keze nem marad következetlen. Az isten ujja int és intése rettenet* s A szentpé ervári merénylet háttere sokkal szomorúbb, mint azt egyelőre gondolnék is. - Ott áll egy óriás birodalom, egy szilaj /'serejü faj, tnely terjedelemre, számra nézve legnagyobb; értékre, súlyra nézve pedig a legkisebb az egész Európában. — Ez óriási nép erkölc si törpeségének a keleti kényuralom rendszere az oka. A századok által felnevelt s megszilárdított milliók békés hódolata által elkényeztetett des- potizmust támadja meg most a forradalmi szellem, az a forradalmi szellem, mely jogosultságát ugyan belülről, hazája nyomorából, de táplálékát : kívülről — nyugat-európai tanokból merit i. Ezek a t’tkos Összeesküvők gyilkolhatnak, megfélemlíthetnek egy egész hivatalnok nemzedéket, de hazájukat felszabadítani nem fogják. Nem, még ha az összeesküvők főnöke jutna is a cárok trónjára. A legszabadabb alkotmány proklamálása körülbelül úgy hatna Oroszországra, mint hatottak hajdan a jezsuiták tömeges keresztelései Ázsia vad népeire : a nép ezrenként özönlött cifra bódéikhoz, felvette a keresztvizet, gyakran még adózott is az uj istennek, aztán hazatért s mint azelőtt, tovább szerette többes számú feleségeit. Forradalom ily körülmények közt átjátsz- hatja a hatalmat egy kézből a másikba, — de máról ho’napra nem taníthatja meg a rabszolgát arra, hogy a hatalmat az egyedül lehetséges módon : egy részének közvetlenül való gyakorlása által korlátozza. Erre még talán megtaníthatná a népet egy lel világosuk absolutizmns, melynek öntudatos célját önmagának feleslegessé tétele képezi. — De hol találunk ily absolutismust ? Egy nagy átalakulási processzus küszöbén áll Oroszország. Ma a küzdelemben a titkos forradalmárok s a kormány állnak szemben ; amazok importált és megemésztetlen szabadsági eszméikkel, támogatva a nép nyomora által; emez százados hatalmára, óriási anyagi erőforrásaira s a nagy tömeg butaságára és megszokott szolgaiságára támaszkodva. A küzdelem végkimenetele alig kétséges ; ki mondana le a reményről, hogy szabad Európában egy nagy népnek végre is sikerülni fog emberhez méltó létet vivni ki magának ? csakhogy e végeredményt talán csak unokáink, a jelen nemzedék semmi esetre sem fogja megérni. — Oroszország évtizedek előtt ülte meg alapításának ezredéves fordulóját. Több mint ezredéves léte alatt most történt először, hogy az orosz kéz, a szabadság nevében fegyverrel támadja meg a cár életét. Ez a nap előreláthatólag fordulópontot fog jelezni Oroszország belső történeiében. S hogy az uj korszak, melynek születését a cár mellének szegzett pisztolylövések jelezik, aligha lesz a békés fejlődés, a szabadság és jó lét felé va.ó következetes és rendszeres haladás korszaka, — azt mutatják a szereplők, kik előttünk a színpadon mozognak : titkos rendőrök és titkos forradalmárok. Ha egyszer valamelyik országban ezek a tényezők foglalják le a maguk számára a politikai arénát : — az olyan ország rendszerint több bajt és gondot okoz magának, mint szomszédainak. A. M. A „Nemere“ egyik közelebbi száma egy ve* zércikket hozott volt Fogarasból, mely a zernesti románok magatartását a may;yarnyelv érdekében tényekkel illusztrálta. Több román lapnak visszatetszett a zernestiek hazafias gondolkozása és siettek azonnal cáfolgatni s bíráló észrevételekkel kisérni fogarasi levelezőnk állításait. Sajnáljuk, hogy épen a legérzékenyebb kifakadást nem olvashat, tűk, melyet a nagyszebeni „Tel. Rom.“ közölt Me- tianu zernesti román lelkész tollából s igy csak más lapok után ismertethetjük mi is. — A többek közül a bukuresti „Resboiul“ a következőket irja : „A Sepsi-Szentgyörgyön megjelenő „Nemere“ cimii székely lap nem régiben azt irta, hogy több brassói román elment Zernest községbe, hogy ott aláírásokat gyűjtsön azon feliratra, mely a magyar- nyelv ellen a metropolitához küldetett ; de a zernestiek nem akarták aláírni, mivel ,ők és gyermekeik nem akarnak tudatlanok maradni s m3g akarnak tanulni magyarul, hogy lehessenek ők is olyanok, mint a brassói urak, a kik tudnak magyarul.“ Ezen roszakaratu rágalmát a nevezett székely lapnak Matianu, zernesti román pap a „Tel. Rom.“- 1 ban megcáfolja s azt állítja, hogy ez ’csak költemény, mert a zernestiek helyeselték ő excellenciá- jának eljárását s hitfelekezete részéről nem késik iránta bizalmát és köszönetét kinyilvánítani.“ — Ezt irja a bukuresti „Resboiul“. Ezzel szemben mi is kinyilatkoztatjuk, hogy a „Tel. Rom.“ tisztelt levelezője buzgóságában túllőtt a célon s az igazsággal egészen ellenkező dolgokat irt. Hogy lapunknak ama közleménye „roszakaratu rágalom“ vagy „költemény“ lett volna, azt mi kereken tagadjuk annyival is inkább, mivel levelünket oly egyéntől vettük, a ki hitelesség és megbízhatóság tekintetében legalább is nem áll hátrább, mint Matianu lelkész ur. Azt értjük, hogy a kérdéses közlemény roszul esett ő excellenciájának is, a mire választ írni épen az odavaló lelkész ur volt hivatva, de azt már nem tudjuk felfogni, hogy tények elbeszélésével minő igazságérzettel lehet a „rágalom“, „rosz- akarat“, „költemény“ — s isten tudja, még miféle puszta frázissal szembeszállni. — Addig is, mig e tárgyban levelezőnk észrevételeit megtenné, kötelességünk a jól értesült „Tel. Rom.“ szorgalma* levelezőjét buzgóságában rendreutasitani. * A csődtőrvényjaYa&lat tárgyában összehívott enquête bizottság az „E—s“ értesülése szerint végleg befejezte már tanácskozásait s megállította az uj csődeljárás alapelveit. Ez elvek alapján már a törvényjavaslat szövegezése is munkába vétetett, mely ha elkészül, az igazságügyiminiszter annak áttekintésére ismét fog kérni egy szükebb bizottságot. — A törvényjavaslat, mely gyökeresen szakit az 1840-ben kodifikált hosszadalmas eljárással, s mely lényegileg az osztrák csődeljárás mintájára készül, még az ülésszak végén május hóban elő log terjesztetni, hogy a jövő ülésszakban törvényhozá- silag letárgyáltassék s törvényerőre emeltessék. * A bosnyák menekültek hazatérése folyton tart. Prjedorba, mint a „Bosn Corr.“ jele itt, két vasúti vonattal mintegy 2000 menekült érkezett Novibol, köztük három árva is, kiknek szülői Horvátországban elhaltak. Az árvák átadattak a prje- dori községinek. A dubicai kerületbe m re. 11-én 1000, 12-én mintegy 600,15-én és 14 én 1400 ember érkezett haza. A merénylet Sándor c.-r éllete ellen,megdöben- tően szakította félbe a nyugalmat Oroszország fővárosában. Alig nehány napja, hogy a titkos forradalmi kormány intése a cárhoz megjelent, s a fenyegetést gyorsan követte a bűnös kísérlet. A merénylet nem sikerült, s a müveit világ kétségkívül egyhangúlag el fogja Ítélni a gyilkos kísérletet: de ép oly kétségtelen hogy a forradalmi mozgalom, mely immár a legvégső eszköztől sem riad, vissza, folytatni fogja a cári despota hatalom aláásását s ha Sokolev, az elfogott merénylő, életével lakói bűnéért, mások támadnak helyette, s a rendőri üldözés, a departació képtelen lesz elfojtani a mozgalmat melynek célja az, a mit Sándor cár
