Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-04-10 / 29. szám
29. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök, április 10. Szerkesztőségi i*oda : Fapiac, Csulak-féle ház, aevá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal : Pelïè.k Mór könyvnyomdája, ho\á a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentezen intéiendők. IX. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten ] kint kétszer: csütörtökön és тавкголр Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. béromszéfti „Háziipap-egjftet“ és a ' ....................... El őfizetési feltételek: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. ! Fél évre ... 3 frt — kr. ; Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy j annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. Jllőfizetési felhívás a IX. évfolyamának II. negyedére,-------2. n————!..I. к--^Т|Г~I ■■ ■ ■—"■T" El őfizetési teltételek : Apr*--június.............................1 frt 50 kr. Kü lföldre egész évre .... 8 frt — kr Az előfizetési pénzek a ,Nemere“ kiadó- hivatalának P о 1 1 á к Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre kiilder.dó'k Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges 'példányokat nem nyo- mattathatunk. ”í§g§| A „Nemere“ kiadóhivatala A kepviselőház elnökjelöltje. Nem volt még kormány — Írja az > Ellen - őr" — Magyarországon, a melynek oly nehéz helyzete lett volna, mint a jelen'egi kabinetnek. A külső és belső' politikai és gazdasági bonyodalmak mellett ott volt egy csomó terhes és kellemetlen örökség a múltból, melyeknél mások bűneit kellett helyrehozni, s mindezekhez ott volt még anyagi mizériánk, melyet rendkívüli elemi csapások is fokoztak. Ennyi kedvező esély kiölte az ellenzékből azt a kis mérsékletet is, melyet valaha tanúsítóit Előre eskomptirozta a győzelem mámorát és e mámorában még jobban kimutatta természetét. — Nem volt kényes kérdés, melyet négyszer, ötször ne hurcolt volna a ház elé ; nem volt bűn, mulasztás, hiba, szerencsétlenség, vagy elemi csapás, melyért ne a kormányt tette volna felelőssé E kicsinyes és nyomorult látvány ép az ellenkező eredményre vezetett, mint rendezői remélték. A nemzet képviselete felócsudott leVallás és rajongás. Kétséget sem szenved az, hogy mióta emberek csoportosulva kezdettek lakni s élni, vallások is fejlődtek, sőt fejlődniük kellett, mert ha a vallásoknak alapját tekintjük, az nem egyéb, mint a természetnek azon hatalmas sugallata, mely az embernek értésére adja azt, hogy van egy fensőség, — mely e'őtt ő, abüszke állat eltörpül ; ezen fogalom, akárhogy is vergődjék, minden emberben meg van. Ezen sugalmat az emberek idővel fejlesztették és nemcsak szóval, hanem tettel is bizonyították és bizonyitják s ez a valóságos vallás, ami ezen túl van, az a valllások költői oldalához tartozik. Hogy az ős vallások fejlődésére s azoknak fejlődési modorára is, a népeknek mivelődési foka s az országoknak fekvése s éghajlata nem kevés befolyással volt, azt könnyen átláthatjuk, ha egy rövid összehasonlítást teszünk az őskorból két kü lönbözö mivelődési fokon álló s éghajlat alatt lakó nemzet vallásával. Erre talán legalkalmasabb lesz ha a Krisztus születése előtti 102-ik évre visszatekintünk s az akkori ősgörög és német hitet összehasonlítjuk. Mint tudjuk, a görög nép vitéz, jókedvű, eszes, szerelmes, de intrikus és ravasz volt. A földmivelés, kereskedés, művészet s irodalom virágzottak, az éghajlat szelid és kellemes volt A görög istenek is ilyenek voltak ; intriguáltak egymás között, sokszor összegyűltek és tanácskoztak a/, emberek sorsa fölött, máskor lakmároztak, vagy ha jókedvük kerekedett, hálóztak az Olympuson s az sem volt ritkaság, hogy a menybeli istenek le- szállottak az égből s a szép földi leányokkal szerelmeskedtek s szaporították a föld lakóit. Az isthargiájából és egymást szakadatlanul követő diadalokra segítette a kormányt. Az ellenzék, oly közel céljához, tehetetlenné tette önmagát saját nyomorúsága és időtlensége által, s ma önmaga kénytelen beismerni, hogy a többség uralma szilárdabb, m’nt valaha Pedig a többség diadalainak csak elején áll még Eddig esik az ellenzék tehetetlenségén alapul uralma, de nem sokára ütni fog az óra, midőn a történelem is megszólal mellette s a távol Bulgáriában és Ruméliában a világ események hatalma is igazolni fogja a többség hazafias józanságát s bölcsességét és az ellenzék politikai éretlenségét és értelmi számbavehetetlenségét. Minden tárgy, mely az ülésszak elé került, az ellenzék vereségével végződött, még erkölcsileg is, mert mindegyik egy újabb bizonyságot szolgáltatott nem csak mindinkább fogyatkozó relativ számerejéről, de egyszersmind fogyatkozó politikai be'átásáról Is. Az ellenzék teljes értelmi és anyagi bankrotja rnindazáltal sehol nem mutatkozott oly fényesen, mint épen az ülésszak utolsó fényénél, az elnök- választásnál. — A mily váratlanul érte a házat G h у c z у lemondása, a többség mégis rögtön megállapodott jelöltjében ; rrrg az ellenzék any- nyira nem tudta, mihez fogjon, hogy halasztást kért s a nyilt csatát nem is merte felvenni, — hanem szégyenletesen megfutott. Egy kétségbe esett ideája mégis ^ olt, melytói egy ideig sikert is ígért magának. Egy párton kívüli képviselőt akart jelöltül kitűzni, — de az megköszönte a kétes kitüntetést S mikor aztán önmaguk soraiban kerestek bá^or férfiút, ki magát az ellenzék érdekében nevetségessé tegye, nem akadt önfeláldozó Horatius Coc'es, ki magát a pártért kompromittálja A többség választása minden tekin'etben a legszerencsésebb volt Szlivy József politikai tehetsége és jelleme tisztelet tárgyát képezik ellenfelei előtt is Széles műveltsége, pártatlansága, nyugodt erélye és logikus gondolkozása meg egyenesen az elnöki tisztre praedestinál- ják De szerencsés volt a választás más okból is. Az ellenzék még mindig szeret hazajáró leltennők se voltak igen tartózkodók, ők sem ajan- gottak egy ügyes szép földi legénynyel szerelmeskedni ; hanem aztán itt a volt a kellemetlenség, hogy a menybeli asszonykák egy más becsületes földi embernek a fészkébe kakuktojásakat tojtak. — A német ellenben egy szegény, tudatlan, de be csületes ember volt ; ő a zord éghajlat alatt csak árpát termelhetett, ebből kenyeret sütött, de leginkább sört főzött, — a vadak húsa volt fő élelmi cikke s a sok evés “mellett részegeskedett is. Ha a németek egy jónapot akartak tölteni, összegyül- zek egyiknél vagy másiknál, jól ettek, ittak s ha szokás szerint megrészegedtek, összeverekedtek s egyiket, vagy másikat agyonverték. Az ők isteneik is ilyenek voltak ; ezek is össsze^yültek és tanácskoztak, vagy lakmároztak és végtére kopolódtak. Az elhaltak lelkei a Walhallába (paradicsomba) jutottak. Ott az erdőkben annyi volt a vad, hogy ha az ember nem ügyelt magára, még az orrára is felszöktek ; tehát húsban nem volt hiány, az árpacipó is megvolt, a ser és méhser pedig soha sem apadott el, mert a kutakból és patakokból bölényszarvakkal merítették s úgy itták azt. Pia aztán a fej és gyomor jól el voltak látva, akkor harcolni kezdettek s egymást mind egy szálig levágták, másnap pedig olyan épen s egészségesen keltek fel, mintha semmi se történt volna s ekkor megint nekifogtak a dolognak, a hol az előbbi nap hagyták. Egy azonban feltűnő az ős német hitben s ez az, hogy a német a lélek halhatatlanságát oly szi lárdul hitte, hogy a gazdag az ő feleslegéből a szegénynek jószivvel kölcsönzött, ha a kölcsönöző kötelezte mag'át arra, ho^y a másvilágon visszafi zeti. Be jó volna, ha most is lehetne úgy kölcsönözni ! Úgy hiszem, hogy ha ezt a két ős vallást összehasonlítjuk, — mind értelmi, mind hajlati, mind nemzeti különbségek eléggé ki vankekkel kokettirozni Alig múlik nap, melyen az ellenzéki sajtó ne akarná a balközép és Deákpárt eltemetett viszályát csendes sírjából felidézni. Mily nevetséges az i'y erőlködés, azt e’éggé mutatja egy tekintet a mai többségre, mely minden esetre egységesebb a szivárvány minden színében pompázó ellenzéknél. De ha eddig is alapta an volt minden oly dajkamese, egyenesen hülyeséggé, vagy roszakaratu kohol- mánynyá kell válnia azon pillanattól fogva, midón a párt, melynek egyik vezére a kormányelnök Tisza Kálmán, a volt balközép feje, másik vezérének, a ház elnökének hivatalosan is Szlávy Józsefet, a volt Deákpárt egyik legkiválóbb fejét deklarálja. Az ellenzéki sajtó félre- beszéléseiben még ezentúl is jelentékeny szerepet játszhatik ez idétlen mese, de hogy legyen még valaki, a ki annak felüljön, azt bátrak vagyunk kétségbevonni. Bármerre nézzünk, a többség és kormánya győzelmet aratott az egész vonalon és a kép- viselöház soha nem élvezhette szünidejét nyu- godtabban, mint épen jelenleg. De a szünidő rnindazáltal csak pihenő lehet uj erő gyűjtésére. A veszélyek korszaka lejárt, most jő a nehézségek ideje — mondá nemrégiben Gambetta s ez áll hazánkról is. A veszély, hogy egy önmagával és céljaival tisztában nem levő minden pozitív gondolatot nélkülöző, egyedül a nega- cion kérődző politikai zagyvalék szétugraszszon egy nagy kompakt pártot, mely a legnehezebb idődén o’y fényes jelét adta bölcsességének és hazafiságának, — ez a veszély, hála az égnek, elmúlt. De a nehézségeken még nem vagyunk túl. Az alkotás korszaka csak most következik s arra el lehetünk készülve, hogy az ellenzék itt még több akadályt fog elénk gördíteni, — mert a szabadelvű párt minden újabb hasznos müve egy újabb verdikt lesz lételök jogosultsága ellen. Az ünnepi szünet tehát csak fegyvernyugvás legyen, — mely után ujult erővel lássunk munkánkhoz. nak fejlesztve. Ha pedig az alapját tekintjük, hát ugyanazonosak, mert egyik úgy mint a másik hitt egy fennebbvalóságban. — Az ezen időben ismert európai népeknek tehát ezelőtt 1981 évvel megvolt az ő fogalmuk szerinti vallásuk ; mindenki boldog volt az ö hitében s igy nem történtek sem hitzavargások, se rajongások. Idővel kifejlődött a Krisztus tana Palestinában és az ősvallásokat lassanként háttérbe szorította, végre egészen megsemmisítette azokat és maga lépett helyükbe. Ezen tan haladására nagy hátránynyal volt az, hogy a ta- nitó szegény és ismeretlen volt, származására nézve pedig semmi előny nyel sem birt, — mert ha a vallásalakitókat tekintjük, az értelem mellett legnagyobb részt egy a nemzetek előtt ismeretes és tekintélyes egyént találunk. Egy további hátrány az is volt, hog-y Cfalileából eredett ; mert az akori királyságban vagyis inkább tartományban a gali- leusok az ő egyszerűségük, elmeelfogultságuk és bár dola ti ans á gmk miatt a nemzetnek élclapjai voltak s azon időben közmondás volt, hogy „(falileá- ból valami okosság nem eredhet"; végre nagy szerencsétlenség volt az is, hogy oly korán elhalt maga a tanitó, — mert mint tudjuk, csak halála után alko ták össze tanát s ez .- lkalommal sok X.-et csináltak az U helyett. Tagadhatlanok ezen tannak magasztos elvei, de hányán vannak, a kik követik ? Vegyük Krisztusnak csak ezen pár szavait : „szeressed felebarátodat, mint önön magadat." Ebben a pár szóban az emberiségnek földi boldogsága rejlik, ha ezt követnék, mindazon nyomorusá gok, melyek az embernek földi létét u y elkeserítik, elenyésznének. Tudom, hogy ezzel valami újságot nem mondtam, — de talán annál meglepőbb lesz, na azt mondom, hogy mégis van egy nemzettöredék, mely a felebaráti szeretetet nemkeresztény létére is minden alkalommal és kitelhető módon
