Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-04-06 / 28. szám

28. sz&m Nitrbcszlőgégi írod»: | Canlak-féle ház, »vá я lap szellemi részét illet» közlemények küldendők. Kiadó hivatal : Pell&k Mór könyvnyomdája, ho.á я hirdetések és előfizetési pénzek bérmenteten intésendök. k hsremszéfc! Sepsi-Sze ntgyörgy, 1879. Vasárnap, április 6 IX. évfolyam ^^^^ККЯ59В^В55Я^|Р9ЕИНЯЯ09Н5ЯВ9Я5В£1^Е^^^К9ЯЕЕ^^Е9В^ЯНИ10ЯВЯвЕ9095ИВЯвЯНВ9ВЕ5фВ1ВЯНЯКЯВЯВЯЯИ^И^^Н Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: Csütörtökön és Yfcsárnaf Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. Házíipap-egjffet11 is a „.sapst-szeritgjdrgjí ©nkénjtes ttözaltá-együet*1 hivatalos kázl&oys. Előfizetési feltételek : Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Égési évre . . é frt — W*. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . i frt 5. kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért é kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sor» 15 kr. Előfizetési felhívás a IX. évfolyamának II. negyedére. Előfizetési teltételek : .Apr. j un ins.............................1 frt 50 kr. Kü lföldre egé*z évre .... 8 frt — Kr Ab előfizetési pénzek я ,Nemere“ kiadó­hivatalának Fóliák Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldei dö'k Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyo­mattat hatunk. A „Nemere“ kiadó hivatala A helyzet. A diplomáciai tárgyalásokról, melyek a kelet- rumeliai vegyes okkupáció ügyében folynak, a legellentétesebb hírek követik egymást, me­lyekből csak az tűnik ki bizonyossággal, hogy az elvi megállapodáson még alig jutottak túl a kabinetek. Azon szenzációs hirt, mintha Orosz­ország az osztrák-magyar csapatok kizárását kívánná, megcáfolja az orosz hivatalos >Ag. Russe« egyik közleménye. Berlini tudósítások szerint csak az orosz, angol és osztrák-magyar csapatok részvétele bizonyos, török csapatok részvételéről pedig »szó sem lehet«, mert a ve­gyes okkupáció célja épen az, hogy török ka­tonaság ne lépjen Kelet Rumélia területére A A szentpétervári kabinet kétségkívül törekszik arra, hogy Törökországot kizárja a közös ak­cióból, valószínű azonban, hogy e pontban úgy a bf'csi, mint a londoni kabinet részéről szilárd ellenállásra fog találni. Az orosz sajtó álta'ában nagyon kedvetlenül fogadja at egész tervet, s a félhivatalos »Petersb Vjedemosti« nyíltan ki­jelenti, hogy a vegyes okkupációt nem szereti, már azért sem, mert Andrássy gróf keze van a dologban ; az orosz sajtó azonban azzal vi­gasztalja közönségét, hogy bár ez okkupáció- ban a nyugati diplomácia Oroszország meghát­rálását látja, az végre is csak egy újabb állo­más lesz a keleti kérdés fejlődésében, — E re­ménykedéssel szemben a »Morning Post« rövi­den megjegyzi, hogy Anglia és Ausztria-Ma- gyarország nagyon jól tudják, mi forog kockán s el vannak tökélve, hogy nem tűrik el azon európai határozatok megsértését, melyek e két állam legfontosabb érdeke nek védbástyái. A kormányválság Konstantinápolyban még nem ért véget ; valószínű, hogy Said basa, a bukott nagyvezirnek versenytársa foglalja el a nagy- veziri állást Said basa segítette tudvahvóleg leginkább Kheireddint a múlt év őszén Soviet megbuktatásában, de azóta nem szűnt meg fon- dorkodn', hogy viszont Kheireddint is megbuk­tassa és maga üljön helyébe. Mint a »P. C nek még a válságot megelőző napokból Írják, Kheinddin basa már régóta látta bukátát — s március hó közepén nyíltan, sót szenvedélyesen nyilatkozatra kérte fel a szultánt, mondja meg, bizik-e benne vagy sem, mert a folytonos csel- szóvények s áfásának bizonytalansága tűrhetet­lenné teszik helyzetét ; ha a szultán nem bizik benne, ő kész visszavonulni, ezért tehát tudni óhajtja uralkodója szándékait Kheireddin ba. a hir szerint oly hangon beszélt, minőre még alig у olt példa a török államférfiaknál, s Abdul-Ha­mid biztosította kormánya elnökét, hogy telje­sen bizik benne ; nehány nappal később pedig elbocsátotta. Hírlik, hogy Karatheodory basa külügyi miniszter állása is meg van ingatva s helyére Essad bey van kiszemelve Karatheo­dory követségi, vagy kormányzói állást kap, s távozását a diplomáciai körök nem igen sajnál­nák. mert nagyrészben neki tulajdonítják, hogy a különböző függő tárgyalásokat nem lehet be­fejezésre juttatni. A görög-kérdés e'intézése céljából még min­dig nem történt határozott lépés, a közvetítés re fölkéri nagyhatalmak várják a francia kor­mány kilátásba helyezett körjegyzékét. Athene­ben, mint a „Pol. Corr.c‘-nek jelentik, szilárdul el vannak tökélve, hogy nem engednek a ber­lini kongressus által kijelölt határvonalból, mely „életkérdés*1 Görögországra nézve A prevezai alkudozások jegyzőkönyvét az athenei kormány megküldte összes külképviselőinek, s bár nem hiszi, hogy valamely nagyhatalom tettleges se­gélyt nyújtson a görög követelések érvényesí­tésére, azt mégis reméli, hogy Európa s főleg Franciaország majd talál módot a porta ma­kacsságának megtörésére. A görögök el van­nak határozva, hogy a hatalmak közvetítése mellett sem fogadnak el kevesebbet, mint azt, a mit eddig követeltek, a minek persze az le­het eredménye, hogy semmit sem kapnak. A francia szenátusban ápril 1-ére volt kitűz­ve a parlament Párisba való visszahelyezésének kérdése ; egyelőre alig van kilátás a szenátus engedékenységére. A kormány ragaszkodik a visszahelyezéshez, s a konfliktus kikerülése vé­gett, mint Versaillesból távirják — Say a kor­mány nevében indítványozza a vita elhalasztá­sát, s ez indítvány elfogadása biztosítva van ; remélik, hogy husvét után sikerülni fog a sze­nátusbeli ellenzéket a visszatérés javára meg­nyerni. Az oktatásügyi javaslat ellen a francia főpapság erélyesen szervezi a harcot, a püspö­kök egymásután bocsátják ki tiltakozó körle­veleiket ; hogy azonban e tiltakozásoknak nem lesz semmi eredményük, — az bizton megjó­solható. A török körjegyzők, melyet a porta március 20-án az európai hatalmakhoz intézett, hogy felhívja azok figyelmét a kelet-ruméliai muzul­mán lakosság szomorú és veszélyeztetett hely­zetére, egyebek közt azt mondja • A remény, hogy a bolgárok ellenséges érzülete a muzul­mánok ellen igazságosabb és emberibb érzel­meknek fog helyt adni, meghiúsult A muzulmá­nok csaknem mindenütt ki vannak téve a bol­gár polgártársak elnyomásának és erőszakosko­dásainak. A hatóságok nem védhették őket, — Az elnyomás áldozatai kivándorlásra kényszerit- tettek Számos menekült érkezett Drinápolyba és megnehezítette a porta uj hivatalnokainak feladatát. A porta a hatalmakhoz appellál és bizik azok emberi érzelmeiben, hogy meg fog­ják védeni Kelet Rumélia muzulmán lakosságát az üldözések eben, melyeknek a bolgárok ré­széről kitév e vannak s biztosságot fognak nyúj­tani személyüknek és vagyonuknak A körjegy­zék emlékeztet arra, hogy a berlini szerződés egybehangzóan az igazságosság legegyszerűbb elveivel Kelet Rumélia minden lakosát faj- és valláskülönbség nélkül a legnagyobb egyenlő­ségben akarja részesíteni. — Lehetetlen tehát, hogy ama hatalmak, kik e szerződést aláírták, megengedjék, hogy a lakosság egy osztálya nyíltan elnyomja a másikat és rendszeres kizá­rására törekedjék azon osztálynak, a melynek ugyanoly jogai vannak és ugyanoly oltalomban kell részesülnie. * Ghyczy Kálmán lemondásához az ellenzéki sajtó a legmesésebb combinatiókat fűzi. Még akad olyan is, ki azt írja, hogy Ghyczy Kálmán azért lép le az elnökségről, mert mint jellemes ember nem lehet továbbra is hiv* a Tisza-kormánynak. Sokat föltettünk az ellenzéki sajtóról, de hogj oly ostobáknak tartsa olvasóit, mikép még ily vastag ügyetlenséget se tudnának felismerni, azt már csak­ugyan nem hittük volna. Az fáj az ellenzéki sajtó­nak, hogy Ghyczy nyugton lép le az elnöki szék­ről, mert nincs oly ellenzék, mely komolyan szám­ba jöhetne, s hogy helyét valószinüleg oly férfiú fog­ja elfoglalni, kit az ellenzék mindig magáénak sze­retett volna föltüntetni. — Ghyczy Kálmán ur le­mondása egyébiránt még a szünidő előtt hivatalo­san is a ház tudomására fo* juttatni, úgy hogy a szavazás az uj elnökre szintén még a szünidő előtt történhessék. * Az ellenzék még mindig nincs tisztában ma­gával, kit jelöljön ki az elnökválasztásnál Szlávi­val szemben. Horváth Lajost kinálták, de az mint olvassuk, nem volt hajlandó e problematicus dicső­séget elválalni. Beszélnek Bittó Istvánról, a kinek azonban a berlini szerződés fölötti vita alkalmá­val tanusitott utólagos józansága nagy szeget ütött az ellenzéki árnyalatoknak közös jelöltjük, mert a szélsők most fájdalompénzt követelnek azért, hogy ők annak idején Bittóra szavaztak és részükről Irányi Dánielt akarnák kijelölni. Szóval kiütött az ellenzéki táborban a bábeli nyelvzavar, ha ugyan az utolsó pillanatban nem szálja meg őket a szent­lélek valami újabb inponibilitas alakjában Bukurestböl. Bukurest, 1879. márciushó. Tisztelt szerkesztő ur ! Kedves kötelességet teljesitek akkor, :midőn felemlítem a román nemzet azon nemes, emberba­ráti, részvétteljes tényét, mely a volt Szeged és az árvízkárosultak iránt oly melegen nyilvánult első pillanatban s nyilvánul most is. Kötelességem ezt tenni azon okból is, mert mig a hazai lapokban a külföldi adakozások örvendetes eredményét olvas­suk — addig a román nemzetről mé^ nem szólott senki. Pedig szólanunk kell ! Mert nincs egyetlen egy lap sem, úgy Bukurestben, mint az egész Ro­mániában, mely ne bocsátott volna olvasóihoz szív­hez szóló felhívást adakozás végett, s tudtunkkal a gyűjtések örvendetes sikerrel folynak. Maga az uralkodó 2000 frankot adott át nagykövetünknek a szegediek részére ; a példát követik mások is. Ön lapjában nem olvastam még, hogy mit teszünk és tesznek Bukurestben a szegediek érdekében, — azért megengedi a szerkesztő ur, hogy emlitést te­gyek a „Nemerében, mely Romániához legköze­lebbi hazánkban megjelenő magyar lap. Első ér­dem Weiss János nyomdatulajdonos hazánkfiát il­leti, ki rögiön - a szerencsétlenség első óráiban nyomdájában és nyomdájából aláírási iveket bocsá­tott és küldött szét, a fáradság oroszlánrészét ma­gának tartván. A gyűjtés még most is foly. Eddig már 8000 frankja elküldetett a belügyminisztérium­hoz. Vándory Lajos lapszerkesztő meg ruhaneműt gyűjtött s egy transportot már útnak indított. A konszervativ pártklub 1000 frankot, a szabadkömi- v*s páholyok szintén 1000 frankot adtak. Március 27-én este két jótékonycélu előadás volt a szege­diek javára. Egyik a „Dacia“ színházban, melyet & „sinai“ izraelita egylet rendezett ; a másik Pócsók hazánkfia bazárjában, melyet Shok népénekes ren­dezett, közreműködve ő és társulata tagjai. Ugyan­itt sorsjáték is volt mind csak a jótékonycél érde­kében. A bukuresti magyar társulat is gyűjtő ive­ket bocsátott ki saját kebléből nemcsak Bukurest­ben, hanem’az összes Romániában levő magyarok­hoz. Jonescu színigazgató és Vándory urak a jövő héten három jótékonycélu előadást fognak rendezni a „Dacia“ színházban. íme tisztelt olvasó, ily nagy és élénk a részvét a nyomorba jutottak iránt ; uj;y hiszem, megérdemli a felemlitést. Adja isten, hogy a buzgó törekvést fényes siker koronázza. A zsidó emancipáció kérdése még mind a va­júdás stádiumában van. Mi és mikor lesz belőle valami ? Alig hiszem, hogy úgy és olyan alakban, a mint azt a berlini szerződés meghagyta Romá­niának, teljesüljön ; részben i^en. Egészben általá­nosan nehezen hihető, hogy a zsidó egyenjogúság a factum sorába lépjen. A rokonszenv még nem elég erős arra, hogy a románok egyenjoguaknak tudják magukat egy általuk csak tűrt, de nem be­csült nép, a zsidók iránt. A kérdés vitatása alkal-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom