Nemere, 1879 - Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap (9. évfolyam, 1-104. szám, Sepsi-Szentgyörgy)

1879-01-01 / 1. szám

U i ! i f 1 szn/ra. Sïerkesztôaégi iroda Főpiac, Caulak-féle ház, feorá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hi ratal Puliik Mór könyvnyomdája ko'-.á л hirdetések és előfizetési pénzek bármentesen intézendő!:. к hiramszéki epsi-Szentgyörgry* 1879. Szerein, január 1. szeon í öi es a ijSsp’St­IX, évfolyam. Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: csütörtökön és v&Bűrss.p fi! Előfizetési feltételek : ^ Helyben házhoz hordva, vagylj vidékre postán küldve ,1 post Egész évre . . 6 frt — tr. ffl Fél évre ... 3 frt — hr. !j! Negyedévre . . j frt 50 hr. À Hirdetmények dija : f j 3 hasábos petit-sorért, vagy Ш annak helyéért 6 kr. 3 Bélyegdij külön 30 Vr. Nyiittér aom 15 hr. aluii és közgazdászat! lap. kikénws tâzaltô-egÿbl83 foratatois fc&zfósge к i I ем cetlik év foî y am ára Lapunk ma kilencedik évfolyamába lépett. Maga azon körülmény, hogy egy vidéki lap kilencedik évfolyamát megéri, eléggé igazolja létjogát. Legyen szabad e helyen t. előfizetőinknek, t. munkatársainknak a lefolyt időben tanusitott szi­ves pártfogásukért hálás köszönetét mondanunk. Lz3n uj évfolyammal lapunk jövőben köve­tendő irányára is rá kellene mutatnunk ; elégnek hisszük azonban, ha a múltra hivatkozunk. A nélkül, hogy az öndicséret vádjával terhel­nék magunkat, ki kell mondanunk, hogy a „NE­MERE“ fontos feladatának az elmúlt év alatt is hiven igyekezett megfelelni. Mint kevés igények­kel megjelenő politikai lap, arra törekedett, hogy olvasóit a nevezetesebb kül- és belpolitikai kérdé­sek színvonalán folyton megtartsa. Nem vágtunk bele a nagyszabású politika mezejébe, elégnek tar­tottuk, ha Irányadó cikkeivel s a napi események registrálásával rámutathattunk a politikai élet főbb vonásaira. Fő gondot fordítottunk a megyei ólet érde­keire. Úgy a közigazgatás, törvényhatóság, mint általában a társadalmi élet egyéb mozzanatait éber figyelemmel kisértük. Nem feledkeztünk meg a köz­ségekről, nem a népneveléa, a tanügy körébe eső nevezetesebb kérdésekről. Tárca és csarnok rovatunk megfelelt az olvasó igényeinek, azok változatossága mellett figyelmet fordítottunk az eredetiségre is s csupán absolut irodalmi becsű munkáknak adtunk helyet azokban. Vidéki levelezéseink feltárták a vidék szüksé­geit, nevezetesebb mozgalmait s nem zártunk aj tót a jogos panaszoknak vagy a célszerű inditvá’ nyolc megvitatásának. A különfélék rovata a leglényegesebb orszá. gos híreken kívül főkép helyi érdekek szolgálatá­ban állott. Szóval arra törekedtünk, hogy lapunk, mint politikai-társadalmi lap, az olvasó igényeit minden irányban kielégítse. Ez lesz főcélunk jövőre is. Lapunk pártfogói, t. előfizetőink, munkatár­saink szives támogatása lehetővé fogja tenni, hogy fontos feladatunkat jövőre se hagyjuk megoldat­lanul. Különös gondot fogunk főként fordítani a megyei viszonyokra, e végből a nevezetesebb kér­déseket tüzetes megvitatásban részesítjük, a hi­ányokra kimélet nélkül rámutatunk s azok orvos­lását az illető közegektől sürgetni fogjuk. A fon­tosabb, község'eket érdeklő szabályrendeleteket, felsőbb, általános érdekli körözvónyeket lapunkban közzétesszük. A „NEMERE“ minden irányban hü orgánuma lesz a megyei életnek. Eukuresli, fővárosi és vidés! számos kitűnő munkatársaink közreműködésével törekvésünk le- end a fővárosi sajtó és az olvasó közönség azon elismerését, melylyel lapunk a legelső vidéki lapok közé soroztatott, ezutánra is minél inkább kiérde­melni. I. előfizetőink és t. munkatársaink'jóindulatú támogatását teljes bizalommal kéri jövőre is a „Hemere" szerkesztősége Előfizetési feltételek : Az újévben. Sepsi-Szentgyorgy, 1879 január ï. Boldog újévet ! hány ajak mondja ezt ma el hazánkban és a keresztyén világban ? Örömmel, jó Kivánatoktól áthatva sietünk szeretteinkhez, hogy az év első napján a követ­kező napokra szeréncsekivánatainkat tolmácsol­juk. Így hozza ezt a tiszta, önzetlen emberi érzés. A diplomácia máskép köszö t; ~ a jelent tárja elibünk s a boldog újév hátterében poli­tikus mosolylyal leplezi a haszonvágyat A. szedáni katasztrófáig III. Napóleon adta az újévi vezényszót s Európa lázasan várta ki­jelentéseit ; a sors változott: a franciák büszke császárja most idegen haza rideg földjében aluszsz* álmait, elragadván tőle a vezéri sze e- pet Bísmaick, a vasakaratu német kancellár kinek lángelméje sugallta diplomatikus nyilat­kozatai ma egy világrész politikai iránytűjét igazgatják. 'Tőle várnék a politika újévi legfon­tosabb nyilatkozatát, melyből a jövőre követ­keztetést vonhassunk. A táviró az idő rövidsé­ge miatt lapunk bezártáig még nem hozta a kijelentéseket s mi csak annyit registrálhatunk, hogy a politikai láthatárt vészszel telt feliegek bor ipák, Európa harckész és aggódva lépünk az újév küszöbére : vájjon mi sorsot hoz drága nemzetünknek ? Pártos jelen, bizonytalan jövendő ; — ez a helyzet képe, melyből hogy kibontakozzunk, né­pünk Összetartása, nagyjaink legszentebb aka­rata és legnemesebb tettvágyára van szükség. Ki látni és a viszonyokat felfogni képes, az nem tagadhatja, hogy válpontcn állunk. So­kat kell tennünk es önmagunktól megtagadnunk, hogy a veszélyt elhárítsuk. A keleti kérdés damoklesi kard gyanánt függ fejünk felett s nincs senki, a ki megjó- so.ja, minő állami átalakulásokat vonhat maga nfán ! Oroszországnak tekintélyes hadserege áll nem messze hazánk határaitól. A beteg Török­országba lázas hírek jőnek Angolország ké­A lefolyt esztendő pedig tanulságos volt. — Kétszer buktatták meg a minisztériumot, hogy két­szer állíthassák ismét lábra. Szélinek eresztet­ték pénzügyünket s a deficitet még sem hordta el a szél. Okkupáltunk egy barátságos nemzetet nyájas puskaszóval s kifizettünk az önzetlen barát­ság- biztosítására 60 milliót. S most azt hisszük,hogy békén aíhatunk az északi medvétől. Hanem azért a külföld nincs megelégedve velünk. Nem csoda. Hisz a megelégedés úgyis csak eszményi fogalom, olyan valami, a mit a társadalom soha el nem ér­het, mert hát az emberek nagy többsége folyvást panaszkodik ma is. Az elmúlt esztendőben ha valakine c üszkös volt a gabonája, szidta a bosnyák politikát; a kit • a szabó kiszabott a (pardon !) nadrágjából, az a po- i kolba küldte a dualismust; a kinek hasfájása volt, : az kétes politikának tartotta az Andrássyét s a ki végre kiadott pénze után nem kapta meg az ese­dékessé vá't 120" 0"Ot, az a monarchikus rendszer­nek határozott ellensége vala. Hogyan lehetne tehát megelégedésről szóla- L nunk ! Az 1878-ik esztendő nyomorúságai régi kele- ■ tüek. Visszavihetők azok ama végzetes paradicsomi jelenetre. Mikor ősatyánk és anyánk bőviben vol- , talc mindennek, mikor a paradicsomban volt nekik éneklő madaruk és gyümölcsük nagy sokasággal : . — akkor egy szál kígyó elégséges volt arra, hogy j ama históriai nevezetességű alma-katasztrófa beüs­sön s a megelégedést örök időkre száműzze az em­beriség édenkertjéböl. Épen ezért ne zúgolódjál kedves olvasóm arra ; a szegény „tavaly“-ra. Légy háládatös iránta, mert : megérdemli tőled, akármilyen rósz volt is hozzád. Л mi nertitr ezt az ui esztendőt illeti, emoli 1 1VÊ 50 kr. о írt — kr. C> frt — kr. 8 írt — kr. Nemere'-' kiadó­ján.— marczius .... jan--június ....................... ja n— december ..... Külföldre egész évre . Az előfizetési pénzek a hivatalának Poll á к Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre kiilder dó'k ЦЦрГ* Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyo­maltathatunk A „Nemere“ kiadó hivatal a Az uj esztendőben. Ha előre feltetted magadban kedves olvasóm, hogy itt az én földszinti lakásomban, melyet a szerkesztő számomra kijelölt, — itt a fekete vonal alatt, elegikus hangulatban fogsz engem találni ; ha azt hiszed, hogy a tárcaírók kérlelhetetlen vi­lágfájdalma ide is beszorult az én szerény laká­somba s ha azt gondolod, hogy én itt neked az ó és uj esztendő „volt és van“ ja, „múlt és jövő “-je, „eszmei végetlensége“ felett elmélkedem s meg borzongatom hátadat „az alkonyuló esztendő utolsó sóhajtásával“, a „sirjába temetkezett hosszú év kínos fájdalmaival“, mint a hogy ezt minden újság rész­letes pontossággal veled elkövetni múlhatatlan kö­telességének tartja: mondom, ha te ilyen feltevé­sekkel fogtál e sorok olvasásához, — hát akkor te szörnyen csalódtál. Sokkal kegyeletesebb érzés lakozik én ben­nem, sokkal inkább tisztelem én a te ó és újévi gondolataidat, — minthogy én találgatni merném azokat. Én rideg számoló vagyok. A helyett, hogy azt mondanám neked: „ima, az enyészet örök sirjába, a feledés mély üregébe egy esztendő van behantolva“ — kiszámítom, fogy nem egy esztendő, hanem 31.536,000, vagyis har- niincegymillióötszázliarminchatezer másodperc cse­pegett be egymásután az örök enyészet tenge­rébe. Mikor a legutolsó másodperc: is beleömlött a en gerbe, akkor az óra kalapácsa felemeli fejét s dkoppantja a tizenkettőt. Az utolsó ütésnél az esztendő „pasz-volátot“ mond s szörnyet hal. Nem készült a halálhoz előre sokat jelentő haldokló csuklásokkal, nem asszott sárgára, mint a szűrt viasz, a hogy ez л haldoklás- mű bevett szokás szerint történni szokott, — nem állták körül ágyát a kanonokok szentelt gyertyák­ká roeg olajos vatákkal: hanem olyan ifjan, mint a hogy születetett, olyan gyermekészszel s vén cy- nismussal, mint azt az időtől megvárni lehet, az utolsó órakoppanásra fal felé fordult és meghalt. Halálát mindenki leste és senki sem várta, halálá­ban semmi poezis nem volt, [egyszerűen, sután, a mint született, ki is múlt. Abban a pillanatban világra jött egy másik csecsemő : az 1870-ik esztendő. Nem akadt még egy ember, sem itt a konti­nensen, sem Kolumbus világrészén, a ki elleshette volna az időt, a mikor az egyik meghalt s a másik született : egy pillanatban történik mind a kettő. Mikor a temetés és a keresztelés megtörtént, mi is kezdünk okosan gondolkozni. Megvénültünk, szörnyen megvénültünk. Har- mincegymillió ötszázharminchat ezer másodperccel lettünk idősebbek ! Ezek a számok azt mutatják, hogy ugyanannyival szegényedtünk, annyi a defi­citünk az életre szánt idökészlet kincstárából. Es ezt a deficitet egyetlen fináncminiszter se tudja helyreütni soha. A sok deficitből, melylyel minket az elmúlt év megajándékozott, fekete hajunknak, zöld remé­nyünknek és rózsaszínű kedvűinknek is kijutott. Az ezüst, a mely az elmúlt esztendőben any- nyira kerülte zsebeinket, befutotta hajunkat s az alóla kikerült arany tanácsok árkelete csekély lett a világ börzéjén. Egy pipadohányt sem ad érte senki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom