Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-04-11 / 29. szám
Brassó, 1873. Harmati évi folyam 29. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetés éknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás a czimíi politikai, közgazdászat!' és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. 26. számunkkal kezdődött a III. évfolyam 2. évnegyede, melyben a „Nemere“ meg fogja tartani eddigi irányát, képviselvén a Székelyföld érdekeit és a királyföldi magyarság ügyeit. Azáltal, hogy a pártolás hiánya miatt megszűnt „Udvarhely“ müködéskörét is elvállalta, növekedtek kötelességei, de gyarapodtak anyagi és erkölcsi erői is. Midőn tehát törekszik kettős feladatot teljesíteni, olvasóinak ezzel összekötött kettős előnyt fog egyszerre nyújthatni. Kérjük tehát a t. ez. közönséget, szíveskedjék az előfizetéseket minél hamarabb megtenni illetőleg megújítani. Több részrőli óhajnak eleget teendők, ezután a „Nemeré“-t megjelenése napján fogjuk postára tenni, hogy vidéki olvasóink szerdán [mikor nem kapnak pesti lapokat] és szombaton olvashassák. Városi előfizetőinket kérjük, szállásaikat kiadó hivatalunknál pontosan feljegyeztetni, mivel a jövő évnegyedben a lapokat minden díj nélkül házhoz fogjuk küldeni. EIoQzetési árak: Április—deczember . 4 fit. 50 kr. Április —szeptember . 3 „ — „ Április—juni . . . 1 „ 50 „ Egy hóra „ 50 „ A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. Brassó, 1873. április 10. Felhívás a brassói magyar polgársághoz egy „magyar polgári olvasó-kör“ megalakítása ügyében. Tisztelt polgártársak! Önök talán hallották már többször, hogy élt hajdan egy pogány tudós, kinek nevét még a keresztény világ is tisztelettel említi. Cicero volt ez, római polgár és nagy ember-barát. Hogy mennyire szerette ő polgártársait, kitetszik eme szavaiból : „Sokszor elmélkedtem, hogy mi által használhatnék legtöbbet az emberiségnek, s nem találtam fontosabbat, mint ha polgártársaimat a legszükségesebb tudományok megismerésére vezetem, oktatom.“ Senki sem szólt ennél szebben, senki sem mondott ennél nagyobb igazságot. Az ember mint legtehetetlenebb jön a világra : csak ha miveljük, ha tanul, lesz azzá, mivé lennie kell — emberré. Vonjátok el a csecsemőtől az édes anyát, dobjátok ki az ut- czára a »erdiilő gyermeket, hagyjátok az ifjút vakon barangolni a sötétség, a tudatlanság éjjelében : és a iérfi alábbvaló lesz az utolsó féregnél, mely legalább természeténél fogva hivatását ösztönszer.üen teljesiti. Oh, szánandó az az ember, ki a neki szükséges ismeretek nélkül lép az életbe, hol aztán czélt tévesztve, vadul rohan embertársainak, s gyönyört talál még abban is, ha vakmerő kezeit apja vérétől látja piroslani !............ M eg kell ragadni, tisztelt polgártársak, minden alkalmat, mely saját magunk kiképzésére s általunk az utó-kor és haza boldogitására kínálkozik. Megbocsájtliatlan hibát követünk el akkor, midőn minmagunk szolgáltatunk okot hátramaradásunkra s az ebből önkényt bekövetkező mások általi elnyomatásunkra. De ha ellenkezőleg szép hivatásunkat felfogva magunkat miveljük, gyermekeink boldogságáért s magyar hazánk felvirágzásáért hiven munkálkodunk: akkor nyugodtan tekinthetünk a jövőbe minden körülmények között; mert a kis kört, melyre áldó hatalmunkat kiterjeszthettük, nagyon szerettük, s a kik hozzánk közel álltak boldogítottuk. Tisztelt polgártársak ! Egy Brassóban megalapítandó „magyar polgári olvasó kör“ bírhatna hatalommal, mely áldaná a jelen és jövő polgárait, Cicero lehetne, a mennyiben polgártársait a legszükségesebb tudományok megismerésére oktathatná, társadalmi ferde kinövéseinket meggátolná s a serdülő polgár ifjakat szelidebb erkölcsök elsajátítására vezetne; úgy hogy városunkban a különböző nemzetiségek által mint egy körülsánczolt magyar fajnak még az utó-kor előtt is tiszteletét, becsülését vívja ki. Azért, midőn alulirt tanítók bátrak vagyunk önöket folyó hó 20-ára azaz : Husvét utáni első vasárnap délutáni 4 órára a Nr. 1 nagytermébe összehívni, sőt — mint a nevelés- és közművelődésnek hivatott munkásai — kötelességünknek ismerjük minden jóravaló eszme létesítéséért nem kimélui semmi fáradtságot: ezt azon czélból teszszük, hogy a „magyar polgári olvasó-körinek, mint a helyben létező nemes ezé- lu „magyar casinó“ kiegészítőjének eszméjét önök által oda tereljük, hol az ige testté szokott válni. A „magyar polgári olvosó-kör“-ben le kell vetkezni minden egyoldalúságot, s a mester tekintse segédét mint polgártársát; ne tegyen közöttük a vallás se külömbséget; hanem minden polgár, ki ereiben magyar vért érez folyni, minden magyar polgár, ki városunkban a szép-, igaz- jóért nemesen tud buzogni, minden brassói magyar polgár ki maga-níagát, nemzetét és hazáját szereti, tömörüljön, egyesüljön a szép eszme létesítéséért, a „magyar olvasó-kör“ mihamarabbi életbe-léptetéseért. Tegyünk addig, mig tehetünk; mert ha erőinket szétszaggatva heverni, elveszni engedjük: meglehet, későn fogjuk megbánni egykori vétkes hanyagságunkat ! Föl polgártársak! Sorakozzunk mindnyájan, egy se veszszen el közülünk. Itt az idő megmutatni* hogy: „csak nem fajult el még a székely vér, minden csöppje drága gyöngyöt ér.a Föl tehát!—april hó 20-án találkozzunk mindnyájan s — a többi aztán magától jön. — Mi előre is honfiúi szivvel éltetjük a brassói „magyar polgári olvasó-köru-t s annak derék, lelkes tagjait, a magyar polgárokat. Herrmann Antal m. k. Török S á n d о r m. k. Csia István m. k. Deák Sándor m. k. Biró Sándor m. k. Binder Ottó m. k. brassói tanitók. Az 1868. XXXVIII. t. ez. 53 és 54-ik §§-nak revisiója. Vártam, hogy a czimül felvett §§. szemléjét illetékes helyen valaki közölje, de : tudomásom szerint mai napig még sehol senki sem szellőztette. Engem most azon együgyü gondolat ösztönöz igénytelen soraim megírására, hogy más érdekeltek is hozzászólnak s ha nézeteink eltérők nem lesznek, a törvényhozás emberei módosítani fogják az emlitett §§-at. Nálunk Háromszéken a természet egy hónappal hátrább jár, mint borföldöu. A mezei munka-idő rendesen csak april havával köszönt be. Az idén rendkivülileg már márczius elején ki voltunk tavaszodva ugyan, de ezt, mint kivételt számitásba nem vehetjük. Mihelyt a szántás ideje bakövetkezett, föld- miveléssel foglalkozó községekben a szülők azonnal igénybe veszik gyermekök segélyét. Az 53- ik § értelmében az iskolaszék fel is menti a 10. évüket elért növendékeket két hóra a minden napi iskolába járás alul, csupán a vasárnapi, illetőleg az ismétlő iskolai órákra rendeli feljárni. Ezen felmentést nálunk a helyi viszonyok valóban szükségessé is teszik, mert a földmivelő nép a tavaszi szántás és veteményezéssel annyira el van foglalva, hogy ily sürgősen végzendő munkájánál mindig érzi a munkaerő hiányát, s igy családja 10 éves tagját sem tudja nélkülözni : mivel marha-hajtás, burgonya, kukoricza, fuszujka ültetés és trágya szétliordás által mindennap egy-egy erős munkás napszámját ma- rasztja meg a család számára. Ezen fölmentés, a mennyire a népre nézve gazdasági szempontból előnyös, annyiban — helyes, de a mennyire a tanitóra nézve oktatási szempontból hátrányos, annyiban — nem helyes. Ugyanis, az iskolaszék két hóra (april—májusra) felmenti a korosabb tanonezokat, de a szülők gyermekök segélyét még júniusban is mindig igénybe veszik; igy a tanév bárom utolsó hava gazdasági foglalkozásokra tereli a fölmentett tanuló figyelmét; a család sürgése mozgása a könyvről egészen elvonja gondolkodását; a tanultak nagyobb részét elfeledi, vagy ha emlékezetében megmarad is valami, de nem fog előadási készséggel birni — és a tanító junius végével egy silány közvizsgában szedi le évi buzgó fáradalmának meg nem érdemelt keserű gyümölcsét. A föld népe, kinek a kenyér kérdés a kérdések к é r d é s e , leginkább azért táplál ellenszenvet ezen — különben üdvös — törvény irányában, hogy gyermekét akkor is iskolába kell járatnia, midőn neki, szava járása szerint „még imádkozni is alig jut egy kis idő.“ Az életmód, a helyi viszony, szóval minden körülmény azt parancsolja, hogy faluhelyeken a tavaszi foglalkozások beköszöntével — legkésőbb Szent-Gyöígy napkor a mindennapi iskolák nagyobb osztályaiban tartassanak meg az évvégi közvizsgák. így egyfelől nem lesz akadályozva az iskola miatt a mezei munkálkodás, másfelől a felmentés és földmivelés miatt az iskolai haladás. Meg kell gondolni, hogy az ily állapot a legbuzgóbb tanítót is lehangolja, elkedvetleníti, a kevésbé szorgalmasaknak pedig alkalmat, kedvező alkalmat nyújt a restségre, a semmittevésre, hisz ott van a gyengeség palástja — a fölmentés; ezzel a szorgalmasok igazolják fogyatkozásaikat, a hanyagabbak pedig az érvényesített, az az foganatosított törvényre tukmálják az egész nagy hibát. Az 54. §. igy szól : A szorgalomidő faluhelyen éven át legalább nyolez, városban legalább kilen ez hónap legyen. Az első, második korosztály szorgalom-ideje faluhelyen is terjedhet 8—9 bóra, valamint az ismétlő, illetőleg vasárnapi iskoláé is, de a 4, 5 és 6 ik rendes osztályé — minthogy ezeket a gazdasági munkakör csak novembertől áprilisig engedi pontosan iskolába járni, — 5—7 hónapnál hosszabbra nem igen nyul- hatik. De aztán ezen szorgalomidőt nem kellene minden ünnep alkalmával két-két heti szünidő-
