Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-23 / 78. szám
— 306 — kevesebb jelentőséggel bir, mint a milyen nagy hire van. Egyébbiránt legyen elég annyi a válságokból. A karácsonyi ünnepek alkalmával a legnagyob ajándék az lenne mindenesetre a hazára és népére, ha mindenféle válság megszűnve, biztos és határozott alapokon mozdithntnék elő a magyar nemzet boldogságát! Molnár Lajos Bukuresti levél. Deczember lG-án 1873. Miután eredménytelenül vártam más tollából a tudósítást a bukuresti magyar-osztrák alattvalók deczember 2-iki ünnepélyéről: megteszem most én. Az itt lakó magyar-osztrák honpolgárok is csatlakozni kívántak a birodalom népeinek millióihoz hódolatteljes örömérzelmeiknek nyilvánátásában ő cs. apóst. kir. Fölsége 25 éves uralkodása alkalmával. E végre ogy 8 tagból álló küldöttséget választottak, akik Bécsbe menvén, személyesen tolmácsolták küldőiknek örömérzelmeit ö Fölsége előtt, benyújtván egy. szersmind a magyar és német nyelven szerkesztett s számos aláírásokkal ellátott diszes kiállítású üdvözlő főiiratot, a melynek igazán szép kiállítása 400 francba került. O Felsége kegyteljesen fogadta a küldöttséget, s annak tagjaival saját nyelvűken váltott szót. A küldöttség vezére b. Herz volt, tagjai között itteni konzul b. Hahn, Deutschländer ev. és Tomka ref. lelkészek is jelen voltak. Mig ama küldöttség Becsben tolmácsolta érzelmeinket : addig mi itt isteni tiszteleteket tartottunk a római katholikus, az evangélikus, református és izr. templomokban, az itteni konzulátus tagjainak K a r a- betz alkonzul ur vezetése alatti jelenlétében; és mindenik egyházban tömegesen jelentek meg az itteni magyar-osztrák honpolgárok, nyelv- és valláskülönbség nélkül. Az evangélikusoknál S c b u 1 z e lelkész tartotta a lelkes beszédet, a ki pedig nem is magyarosztrák alattvaló. A ref. imaházban B. A. tanár emelt buzgó imát az egek urához király ö Felségéért, hazánk őrangyaláért a királynéért, és az egész uralkodóházért, a honért s ennek népeiért, esedezvén a többek között azért is, hogy midőn majd a magyar nemzet a honfoglalás ezredéves nagy ünnepét tinneplendi akkor mostani királyunk, miit a legelső magyar ember vezethesse a boldoggá tett nemzetet hálaadásra annak oltárához, aki neki ezer év előtt hazát adott, s abban viszályok véres tengerén, mint védistene, átvezetvén, megtartotta, s virágzóvá és boldoggá tenné. Az nap estve 7 órakor kezdődőleg diszlakoma tartatott a Zerlsndi-féle házban, ahol magyarok, németek, lengyelek, románok, izráeíiták nagyon is roko- nultan és kedélyesen mulattak együtt. Az első pohárköszöntés volt német nyelven császár és király O Felségéért, a második román nyelven I. Károly românia fejedelemértés a harmadik magyar nyelven Erzsébet királynénkért. Azután megeredvén az ajkakon a szó, számos felköszöntés mondatott vál- tózatos nyelveken, s nűndenikre jól ráhúzta egy jelen volt román katonai zenekar, a mely szabatosan előadott darabjai közé pompáson illesztette be a „csárdásat és „Rákóczi-induló“-t is. — A terem fényesen volt diszitve. A falon díszelgettek király és királyné 0 Felségeik életnagyságu arczképeik, magyar és ősz trák zászlóktól környezve ; magyar és osztrák czime- rek, és pedig oly módat, hogy a kétfejű sasra egy hároinszínü magyar nemzeti zászló, Magyarország czi- merére pedig egy sárga-fekete zászló diilt. — A magyarok saját kaszinójukból nagy csoportban vonultak magyar bérkocsikon a lakoma teremébe, mindannyian nemzeti diszöltönyben. — Ezek a magyarok pedig ötön kívül mind iparosok voltak, összesen huszonheten, mig a többi nemzetiségűek között egyetlenegy iparos sem találtatott. A fennebbiekből más nézetre juthat akárki a bukuresti magyar iparosok felől, mint Málnásy urnák alaptalanul szélnek eresztett kissebbitő vr» o n rl a m n n rl ái })(*>]. .A lakoma folytán a legszivélyesebb viszonyban társalogtak a magyarokkal a többi nemzetiségűek. S miután tudomásukra jutott, hogy a magyaroknak itt már saját házukban rendezett társalgó helyök van, amivel pedig más ^nemzetiségek nem dicsekedhetnek ; azon eszme villant fel, hogy a többi nemzetiségűek - nek is mily üdvös volna csatlakozni a magyarokhoz és az ünnepelt császár-király jelmondatához „viribus unitis“ híven, egyesített erővel emelni virágzóbb állapotra a már létező „magyar egylet“-et. Ez eszme valósítása igazán a legszebb emléke lenne az uralkodó külföldön is megtartott jubileumának ! És mi erősen is hiszszük, miszerint a megpendiilt gondolat ténynyé fog válni, és akkor a Bukurestben lakó magyar-osztrák alattvalók a konzulátus tagjainak részvéte mellett szorosabb viszony által fognak egymáshoz kapcsoltatni. Szinte feledtünk egyet, ami az ünnepély fényének emeléséhez tartozott- Mind négy templom előtt ott állott teljes diszöltönyben a rendőrség kiküldött osztálya tisztjeik vezetése és felügyelete alatt. És már ez is kétségtelen tanujele annak, hogy a román kormány mekkora figyelemmel viseltetik az itteni magyar-osztrák alattvalók, ezeknek szabad vallásgyakorlatuk és ünnepélyeik iránt. Ekként folyt le Románia fővárosában az I. Ferencz József ő Felsége 25. éves uralkodásának jubileuma. És mi az egészben csak egy hiányt fedeztünk föl azt t. i. hogy azon alkalommal miért nem rendezeti: a megbízott rendezőség egy tánczvigalmat is, ahol a szépnem is vehetett volna részt — szokás szerint kivilágos viradtig!? r. 1. Jogi rovat. S.-Szt.-Györgyö n 1873. decz. 18. Háromszék nehány községében gyakorlatban van, hogy házasságra lépni kivánó kiskorúakat illető lel készeik a házasság szentségében nem részeltetik, mig gyámhatóságuktól házassági engedélyt elő nem mutatnak. Ezen gyakorlat jelenleg érvényes törvényen nem alapszik. Mert az ausztriai általános polgári törvény- könyv hatályát Erdélyre kiterjesztő 1853. májns 29-éről kelt császári nyiltparancs III. czikke a nevezett áll. p. t. k. mindazon szabályait, melyek a házasság érvényes megkötését s a házasság érvénytelensége iránti tárgyalást, az ágy s asztaltóli elvállást s a házasság végelválasztását illetik, erdélyi keresztény vallásu alattvalókra nem alkalmazandóknak rendelte s e szerint az ált. p. t. k. 49. és 245. §§-ei,' melyek az illető lelkész urak eljárását igazolhatnák 1853. szept. 1-től kezdve Magyarország erdélyi részeiben hatályban nincsenek; a kiskornak érvényes házasságára sem atya, gyám vagy gondnoki sem gyámhatósági be- egyezés jogosan nem követelhető. Ennyit az állami törvények pontos végrehajtása érdekében. Séra Tamás, árvaszéki jegyző. Vidék. S-Szt.-György, 1873. decz. 18. Tekintetes szerkesztő ur! Mind vártam, hogy a „Nemere“ hozza a következő évre az előfizetési felhivást, mert hinni akarom, hogy élni fog itt közöttünk a napról napra mindin- káb b kedvelt lap, mely a magyarság a székelység érdekeit nem csak képviseli, hanem mindenütt ott a hol csak kell egész odaadással védi. — Ismerjük mi nagyon is mindazon áldozatokat, melyeket a tekintetes szerkesztő ur e lap fennállhatása érdekében hozott, jól tudjuk mi, hogy minden idejét, erejét annak szenteli, s tagadhat lan, hogy nagyobb áldozatkészséggel párosult pártfogásra is számíthatott volna, hanem tulajdonítsa azt csupáncsak azon mostoha anyagi viszonyoknak, melyek között az irodalom most egyáltalában szenved s ugyszólva csak teng, de hátha a jövő év kedvezőbb lesz, azért csak bátran előre, azt hiszem, s úgy is vagyok meggyőződve, hogy Háromfognak emlékezni, ki által a sánták járnak és a vakok látnak“ s a kit most a különös vacsora után vágyódó testvérei a konyhába visznek, hogy a puddingot a serpenyőben „dalolni hallják.“ E szegény emberek egyszerű és szegényes karácsont ünnepelnek, de szivük csak örömet és boldogságot érez, és az örök Isten szeretetének meleg árjában úszik. A szegény Tiny Tim közvetlenül atyja mellett ül, ki szeretettel tartja gyermeke kezét a magáéban, mintha attól félne, hogy elrabolják tőle. A kőszivü fösvény is megindul a látványon és meleg érdeklődéssel kérdezi a vezető angyalt: „Mond meg, vájjon fog-ó élni Tiny Tim ?11 A szellem igy válaszol: „A kis szoba egyik szög- ketében egy üres széket látok és gondosan őrzött man. kókat tulajdonosuk nélkül.“ „Oh szólj, meglesz-é kiméivé a haláltól?“ kérdi a fösvény élénken. Azonban vezetője a saját szavaira figyelmezteti őt, „hogy hiszen egy ilyen halál nem sokat számit, s az által csak egy fölösleges emberrel lesz kevesebb a földön !“ Pedig ez a fiú atyjának legkedvesebb gyermeke s aztán van is számára hely az egyszerű şzobâban, többé nem haszontalan nyomorék, sőt a szegény embernek vigasztaló gyámola, mely könnyebbé s kellemesebbé teszi előtte az életet. Még a legjelentéktelenebb is kedvessé és drágává lesz, ha szeretetünknek sugára aranyozza meg s ez által örökre szivünkhöz csatolja! A szegény írnok fukar urának egészségéért iszik, bármily kevéssé érdemli is meg azt részéről a zsugori főnök és nejének kérdésére igy válaszol: „Kedvesein! .................hiszen ma karácson estvéjo van!“ Igen! bizonyos szent fuvallat lengi át a sziveket világosító, kibékítő hatással; a gyűlöletnek minden lángja, mely oly hévvel tombolt kebelünkben, kialszik s nem marad egyéb hátra, mint vonzó melegség az élet s.a világ iránt. Az angyal mindenütt mosolygó arezokat mutat a fösvénynek, sötét pinczelakban úgy, mint a hullámzó tengeren, mintha egy hatalmas csoda harangszó juttatná el varázs hangját minden ember szivéhez s őket csendes ünnepre, a legmélyebb önmagába-szállásra szólitaná. Ob, mily dicső, hogy vannak órák, melyek a gondolkozva hivő világot éltető világossággal hatják át és mindenütt hasonló érzelmű boldogságot, fényes „gyermekálmakat“ idéznek fel! Az angyal végre a külömbféle érzelmekből megrendült fukart unokaöcsének házába vezeti. Ott is. karácson estét, vidám boldog karácson-estét ünnepelnek, — és a fiatal unokaöcs daczára szegénységének, oly vidáman, oly őszinte jó kedvből nevet, hogy minden jelenlévőt önkénytelen magával ragad s öröme mindenütt viszhangra lel. Nagybátyjokról beszélgetnek, szeliden nevetgélnek a zsugori ember felett, ki kapsi természete mellett elfelejti az örvendező világot, és az életet fukar szemekkel nézve, ínségben tengődik egy napról a másra. A fösvénynek bé kell látnia, hogy nem neki van pénze, hanem ő a pénze s pedig szivének egész rejtőkével ; hogy ő már nem is tud többé örvendeni nem tud többé nyugodtan a napra tekinteni, mert kincsének aranyláncza folyvást megette zörög s öt egy nyomorult, minden örömet és boldogságot nélkülöző életnek gályájához bilincselte. És hogy teljesen megtéritse s át változtassa: meg, mutatja az angyal szörnyű elhagyatottságban bekövetkező halálát. Sírjánál nem hullatnak könnyet, senki sem lesz a világon, a ki meggyászolná, — s midőn megindult szivvel azon egyén iránt tudakozódik vezetőjétől, kit halála talán boldogitni fog, akkor ez egyik adósára mutat, a ki mély örömet érez keblében, hogy az öt üldöző könyörtelen fösvény végre kimúlt. Alom, vagy kisérteti tünemény-e mindez? nem tudja, sőt nem is vizsgálja; csak azt érzi, hogy a karácsom angyal által mutatott képek fásult lelkét megrendítették és szivének fukarság által megfagyasztott vére ismét szabadon kezd folyni. „Boldog karácsont!“ kiáltja örömmel s szemeiben minden szebbnek, vidámabbnak látszik. A sűrű köd elenyészett, - szive is érez idegen nyomort, tud dobogni idegen boldogság iránt és örömittasan rohan a vígadó világba, hogy boldogítson s idegen nyomort enyhítsen, hogy a külső béke bűvös harmóniába olvadjon keble édes béke hangival. Fölkeresi unokaöcsét s boldog vidám karácsont ünnepel. De még boldogabbat, midőn másnap reggel szegény s későn jöttével már aggályt okozó írnokának fizetését fölemeli s aztán a beteges Tiny Tim iránt atyailag gondoskodik. Mily jéghideg a világ szeretet nélkül s mily puszta az élet barát nélkül! Csak karjainkat kell kitárnunk s mindent keblünkre ölelhetünk: szeretetet, örömet és boldogságot. Hiszen a lcarácsonestve az, melynek szivünket föl kell melegítenie, hogy szeretetteljes érzelemmel gondoskodjunk környezetünk boldogságáról s örvendő mosolyt csaljunk az ajkakra, melyekre azelőtt fájdalom, kélségbeesés, némaság ült. Tartsunk karácsont keblünkben, hogy ott a ka* rácsonfa zöld ágain igaz felebaráti szeretet mécsei lángoljanak és akkor az örök szép karácson-üpnép azt fogja jelenteni, hogy mi illetve, lelkesülten megyünk szembe az újonnan kezdődő életnek. Vajha a karácson angyala e szent estvén az elfásult, megkövült és a pénz rozsdája által bészeny- nyezett szivek elébe mindenütt a magukbaszállás %
