Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-03-18 / 22. szám

85

1 írt., Gőzsi Béla 1 frt., Damakos János 2 írt., Szent péteri János 1 frt., egy valaki 1 frt., Csiszár Károly

2 frt., Miklósy József 1 frt., Gál Endre 1 frt., Nagy Sándor 1 frt., Szopos Endre 60 krt., Csedö István 50 krt., Balló Márton 50 krt., Dr. Melczer 1 frt., Csedö Tamás 50 krt., Stkön Vincze 60 krt., Zöld László 50 krt., Csekme Ádám 1 frt., Lungena 1 frt., Dózsa Gábor 1 frt., Erőss Antal 50 krt., Balogh Elek 50 krt., egy valaki 20 krt., Lörincz Ferenczné 50 krt., tehát együtt az arany mai börzei értékét 5 frt. 18 krba szá- mitva, 58 frt. 26 kr.

Az én gyűjtő-ivemen e héten következő aláirások és fizetések történtek: egy korábban aláiró öreg székely atyánkfia befizette 4 frt. Ígéretét, egy más aláiró 1 arany Ígéretét váltotta be, aláírtak újonnan: Szamosi János egy aranyat, Kriza Gyula 3 frt,, Betegh Sándor Mező-Szengyelből egy szép buzdító levél kíséretében beküldött 5 frt., négy székely származású kolozsvári lakos és polgár fizetett e szerént: idősb Barabás József 1 forint, Barabás Károly 1 forint, Barabás Lajos 1 frtos ezüst tallért, ifj. Barabás József 50 krt., Elekes András 50 krt., Tamási József 50 krt., Vájná Sándor 1 frt., Szentiváni Gyula 2 frt., Horváth Kálmán 1 frt., Mikó Imre törvényszéki jegyző 4 frt., Péterffy Domokos 1 fr., Kriza Kálmán l‘fr., Lukáts Ferencz egykori országgyűlési követ, most kolozsvári birtokos polgár azon nyilatkozattal adott 5 frt., hogy örömének és szerencséjének tartja, hogy nemzete Története megírásához legalább ennyivel járulhat, Dr. Haller Károly 2 frt., Szigethy Sándor 1 frt., Berde Mózsa két aranyat, Agotha Elek egy aranyt, Korbuly Gergely 5 frt.

Az újonnan adott 5 aranyat a mai börzei érték szerint 5 frt. 18 krba, az egy frtos ezüst tallért 1 frt. 8 krba számítva, ezek értéke és a bankó pénzbeli ösz- szes uj gyűjtés tesz 108 frt. 56 krt. Éhez adva a korábban Ígért, de most befizetett hatodik arany 5 frt. 18 kr. értékét, és egy most befizetett korábbi igéreti ösz- szeget t. i. 4 frt. Takarék pénztárba tettem 117 frt. és 74 krt. — a mit az eddigi betételekhez adva, ma már az irt czélra 905 frt. kamatozik. Ezen 905 frt. 31 krhoz téve a múlt alkalommal még befizetve nem volt s máig is be nem fizetett 117 irtot és krt., valamint az nj gyűjtésből fizetetlen maradt 3 irtot, az egész Székély Pályadíj-alap ma tesz: 1025 forintot 43 krt.

Az áldozok száma máig 304, tehát ennyi értelmes és buzgó honfi és honleány óhajtja és áldozik arra, hogy a székely nemzet története megirva legyen.

Az Isten áldja meg őket mind két kezével s adja óhajtásuk teljesülését.

Kolozsvárit, márczius 12-én 1873.

JAKAD ELEK.

Vidék.

Zajzonból temetésről jövök.

Zajzonban folyó hó 5-ikén estéli 11 órakor a községi iskola egyik, a szó teljes értelmében buzgó, fiatal tanítója, — kiben a szorgalom ügybuzgalommal s ritka szakértelemmel vala párosulva — a csak 23 éves Péter Gyula két heti nagy kínok után elhunyván, néki tevők meg az utolsó tisztességet.

Hogy kit vesztett el Zajzon, megítélhetni az utó pár napon történtekből.

Lehete látni a hat, hét éves két nembeli növendékek közül ötöt hatot csoportonként sírva járni az utczá- kon, kik senki által nem indíttatva, nem ösztönöztetve : házról házra járva gyűjtöttek a szülőknél krajczárokat össze virágkoszorura, az elhunyt koporsójára. Követték e példát ezután még többen a gyermekek szülői és nagyobb fiatalság közül is.

De emlitetlen hagyjam-e még a temetés előtti órában történteket? emlitetlem hagyjam-e azon szokatlan hangú sivalgást, mely füleinket érinté. A jelenet színhelyét tömve találtuk az elhunyt osztályát tanuló gyermekekkel és miképen!? Több mint 100 gyermek siratá ottan vissza nem fojtható hangos zokogással szeretett tanítóját és az árván maradottságot, mely ledöbbentő, kebelrázó jelenet könyeket facsart ki még a félszázadot élt emberek szemeiből is.

A háznál helybeli lelkész, Pap György ur emelt vigasztaló imát fel a mindenhatóhoz. A sírnál először tatrangi tanító : Biró Béla tai’tott beszédet az érzelem melegével, mélységével és emelkedettségével; alkalmazkodva elhunyt barátunk egyéniségéhez az időhöz és viszonyokhoz. Utolján bodolai tanító Csiszér Ferencz szóllott vallásos hévvel, és kívánt vigasztatólag hatni.

Megtisztelte az elhunytat a barczaság keleti szö- géni tiz magyar falvak tanítói testületé is megjelenésével s öszhangzatos éneklésével.

Zajzon közönsége falnagya: Rab János és szószólója : Bálint Márton, ketten 20 о. é. írton felül áldoztak az elhunytért önmagukéból; vévén koporsót, szemfödelet s íodözvén egyéb temetési költségeket. Említett Bálint Márton jószivü nője maga hajtatta végre a sirásatást, és látta el a munkásokat a szükségesekkel. Találjanak mindnyájan jutalmat nemes szivüségökért önmagukban és elismerést mindazoktól, kik az érdemet becsülni tudják.

És te szomorú özvegy, étfalvi iskolatanitónő : Péter Jánosné édes anyja az elhunytnak, ki drága fiadat 13 éves korától fogva egyedül, annyi nélkülözések között, annyi áldozattal emeléd ki a porból, s ti négy gyám tálán, mind kiskorú nővérek, kik az elhunytban jövői gyámotokat lenni hivétek, mi sorsra juttatok!? Ti valódi mártírjai vagytok és lesztek a társadalomnak. Váljon jö-e el valaha az óra, hogy a társadalom felemelje, a sorstól ily alá tiportakat ?!!

BARTHA KAROLY, iskolatanitó.

S.-Szt.-György, 1873. március 14.

T. szerkesztő ur! — Az igazság és méltányosság szempontjából sziveskedjék becses lapjábangegy kis tért engedni, hogy a „Háromszéken felállítandó árvaleány- ház“ javára S.-Szt.-Györgyön tartott bál eredményéről a bizottmány által nyilvánosság elé hozott tudósításra utólagosan egy kis helyreigazítást tehessek.

A 263 frt. 60 kr., egy darab 50 forintos! úrbéri kötvény és két darab cs. kir. aranybóli tiszta jövedelemre nézve egyetértek a szent ügy érdekében teljes odaadással működött bizottmánynyal, csak^ajfelölfizetők névjegyzékére teszek egy kis szerény megjegyzést; mert semmikép sem tudom az igazság és méltányossággal megegyeztetni, hogy mig némelyek nevét nyilvánosság elé hozzuk, addig hasonlóan lelkesültek áldozatáról elhallgassunk.

A „Nemere“ idei 18-ik számában a „Vidék“ rovat alatt megemlittetett, hogy Bogdán András 4 frt., Nesztor József kir. ügyész 3 frt., Donát Pál 3 frt. Gróf Kál- noky Félixné Ludmilla urhölgy 10 frt, — derék Künnle József 50 forintos úrbéri kötvény nyel, neje pedig 2 drb aranynyal fizettek felül.

Elsőre nézve megjegyzem, hogy Bogdán András 4 frt. helyett Bogdán István és András 10 frt., László Márton brassói kereskedő 4 frt., László Miklós 4 frt., mlgs. Seethal Ferencz 4 frt., alispán Forró Ferencz 3 frt., kőrispataki rom. kath. lelkész Papp János 1 frt., Ferencz Mihály gazdatiszt 1 frt., mlgs. Fogarasi Antal 1 frt., és helybeli rom. kath. slelkész Fejér Manó 1 irtot fenti czélra még felül fizetvén, felsorolt urak szerénységét talán nem sértem, ha áldozatkészségükért — a félreértés kikerülése végett — becses nevöket jóllehet egy kissé megkésve, de mindazonáltal ezennel nyilvánosság elé hozni bátorkodom.

Végül engedje bálrendező bizottmány megjegyeznem még azt is, hogy nagyon helyén lett volna ha tudósításában a kisorsoíásra bár minémü tárgygyal járultak névsorát is köztudomásra kívánták volna hozni; mert ezáltal mig egyfelől némelyeket áldozatokért, mint a jövedelem főbb részének biztosításáért méltányló eleiismerésben részesítettek volna, addig másfelől sokakat hasonló alkalommal hasonló áldozatra buzdítottak volna.

0 r s z e m i.

Külföld.

A porta által Sofiába küldött vizsgáló-bizottságnak sikerült egy nagy mérvű pánszláv cselszövény szálait felfödözni. A bűnösöknek találtak száma 62. Ezek közül ketten halálra Ítéltettek, a többiek két csapatban Anatolia belsejébe küldettek.

A napokban újabb miniszterválságon esett át a török kormány. A múlt évben elbocsátott Midhat pasa, kinek működéséhez annyi szép reményt kötöttek a porta barátai, igazságügyminiszterré, Savfet pasa külügy, Ra- sid pasa közmunka miniszterré neveztetett ki. Khalil Serif pasa volt kiilügyér ismét bécsi nagykövet lesz ; Aarifi bey bécsi nagykövet pedig Pétervárra megy.

Görögországban a spanyol köztársaságot elismerte.

Cserkesz küldöttség érkezett Konstantinápolyba, hogy több százezer cserkesznek engedélyt eszközöljön ki a Törökországban való letelepedésre.

A román ^kamra ülésszaka ismét marçz. 27-ig terjesztetett.

A román kormány és a kamara között a nemzeti földhitelintézetre vonatkozólag létrejött egyezés folytán a miniszterelnök a kabinetkérdést visszavonta.

Berlinben a bírod, gyűlés császári trónbeszéddel megnyittatott. A trónbeszéd következő törvényjavaslatokat helyez kilátásba : a német erőditési rendszer átalakításáról, úgy, hogy a várak védképes sége a tökéletesített fegyvereknek megfeleljen; az utolsó háborúban rokkantokká lettek és ezek özvegyei és árvái igényeinek szabályozásáról s hadi kárpótlásáról ; a tengeri erő átalakításáról; általános katonai törvényt, hogy a nemzet védképessége fejlesztessék s biztosittassék, melyért minket — úgymond — a külföld irigyel, s mely eszközli, hogy Németország békében él, szellemi és anyagi gyarapodásnak örvend; az ország kötelességéről háború idején; az államhivatalnokok, katonatisztek s altisztek helyzetének javításáról; pénz- s postaügyröl és a sóadó megszüntetéséről; továbbá előterjesztést igér a trónbeszéd a Francziaországgal kötött egyezményről, melyből kitűnik, hogy Francziaország a kikötött fizetési határidőket sokkal megelőzte, s hogy a múlt évi trónbeszédben kifejezett azon hit, hogy Francziaország belviszo- nyai a békés előhaladás utján fognak fejlődni: épen nem volt téves s remélni lehet, hogy nincs messze azon pillanat, midőn a franczia terület teljes kiürítése előbb mint hinni lehetett — bekövetkezend. A külfölddel szembeni viszonyokra vonatkozólag igy szól a trónbeszéd: A birodalom külfölddel váló viszonyai teljes bizalomra nyújtanak kilátásba békét illetőleg; e bizalom teljesen jogosult a szomszéd államokkal szemben való barátságos viszonyok következtében, melyek megerősödést nyertek az uralkodók berlini látogatásában, s mely barátság fentartását a császár ezután is feladatának tekinti.

Az osztrák kép vis előházban Rosernek határozati javaslata, mely a kormányt utasitja, hogy a lutri megszüntetésének kérdését tanulmányozza — elfogadtatott.

A bécsi községtanács elfogadta Steudel sürgős indítványát, mely szerint a kormánytól és a birodalmi tanácstól a székváros ellátása érdekében egy Novosiel- cából a lemberg-czernovicz-jassyi pályához vezetendő vasutengedélyezése kérvényezendő, hogy szarvasmarhát egyenesen Bessarábiából Bécsbe lehessen szállítani.

Odessa és Konstantinápoly között tengeri huzalt akarnak létesitni s e czélból társulat alakult.

Az angol kormányban válságról írnak. A szabadelvű Gladstone helyébe a conservativ Disraeli lépne.

Bismarknak egy a liberális mus felé hajló beszédét megtámadja a Krzztg.

Vegyes.

(A házszabályok) átvizsgálására kiküldött bizottság 10-kén harmadfél óráig tartott ülésében a cloture felett igen élénk vita folyt. A bizottság a cloturet elvben 5 szóval 3 ellen elfogadta s a részletek iránt marcz. 11-én határozott. Úgy hallják, hogy Zichy Antal és Királyi Pál formulázott javaslatot nyújtottak be, mely valószi- niileg még e cloture ellenzőit is ki fogja elégíteni.

(Bnkarestben) egy fejedelmi decretum az osztrák régi huszas értékét 4, az orosz rubelét pedig 16 centimessei lej ebb szállította.

(A nagy-szebeni román) értekezlet előterjesztést határozott az országgyűléshez és a kormányhoz intézni, melyben az átalános municipális törvénynek a királyföldre kiterjesztése kéretik.

(Az erdcly-román) vasúti csatlakozások ügyében hozott azon hirt, hogy a romániai kamara márcz. 4-iki ülésében azon „osztrák-magyar“ (!) külügyérséggel kötött miniszteri egyezményt, melyben a Bodza, Vulkán, Ojtoz-szorosokon s Vercserován és a tömösi szoroson át voltak ki kötve, 49 szavazattal 45 ellen elvetette: a közelebbi tudósítások megerősitik. Azzal indokolják némelyek a kamara ezen eljárását, hogy mindezen Összeköttetést csupán stratégiai szempontokból és stratégiai czélokra [megrohanásra] tervezetteknek tekintik — holott jól tudhatnák, hogy a bécsi uraknak mai napság minden erejüket igénybe veszi Önfentartásuk. Jól tudhatnák, hogy hódítási czélokra Magyarország sem engedné magát felhasználtatni s elvégre is a kereskedelemnek, mint bármely más mozgó tehernek a határszéli hegységek közt csakis azon az utón lehet járnia, melyet e természet kijelölt.

A román kamara, mondják, egyik későbbi ülésében a fogsány-marafesti közötti vonalt jelölte ki egyetlen elfogadható összeköttetési pont gyanánt. Ez is jobb a semminél. De nagyon kevés Magyarország részére is, Románia részére pedig, mely Nyugoteurópától bizonyára nem fog erővel elzárkózni, ez egy vonal természetesen még sokkal kevesebb s kevésbé kielégítő volna. Óhajtjuk tehát, hogy eme nemzetközi viszonyok mielőbb a kölcsönös érdekek alapján oldassanak meg — mellőzve egyesek téves nézeteit vagy vágyait.

(Reformok a posla s távirdakezelésnél.) A postai

nyomtatványok kétnyelvűségét Zichy gr. miniszter megszüntette; a tiszta magyar nyomtatványok, melyek szép sima fehér papíron lesznek kiállítva, s viznyomással ellátva, már készülnek az „Atheneum“ nyomdájában. A