Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-23 / 78. szám
— 307 — szék hírlap olvasóközönsége nemcsak hogy nem vonja meg pártfogását ezen egyedüli kebelében megjelenő laptól, hanem azt bizonyára támogatni is fogja; magunknak tekintjük ám azt s bizonyára nem akarunk rosszabbak lenni mint Marosszók, mely nem csak egy, hanem még több a saját kebelében megjelenő lapot is fenntartani képes, nem kell tehát elcsüggedni, küldje azt az előfizetési felhívást, hadd hozassuk meg a „Nemerét,“ melyen talán leginkább avval álluna boszut, ha mentői többen olvassuk a meleg kandalló mellett, aztán fújjon ő kegyelme a mennyit tetszik oda künn a nagyuton. A meglepetések korszakában élve még az is megrendeli a „Nemerét“ a ki eddigelé semmiféle lapot nem tartott, mert mindenki kiváncsi, hogy és miként szervezkednek majd az ultramontán, a conservativ, a Deák, a Szlávy, a Horváth, Gorove, a Lónyai, Reform, a közép, a balközép, a baloldal, a szélsöbalol- dal s nem tudom még miféle oldalpárt vagy párttöredék és ha a tek. szerkesztő ur úgy eltalálná a dolgot, hogy tudatná velünk röviden, ezek közt egyik s másik mit mivel, azaz: egyebet sem tenne, hanem csak registrálná nyilatkozataikat, közölné azok neveit, kik ma ide, holnap oda szegődnek, ma ide, holnap oda szavaznak, vagy a szavazás elől elállanak, higye meg fölötte érdekessé fogja tenni lapját, mert legyen meggyőződve, ha a haza ügye oly fölötte komoly nem lenne, az újabb időben felmerült ezen şine nobis de nobis taktika nekünk itt a vidéken valóságos mulatságot csinálna, s azért is hallgattunk oly szépen s csakis egymástól kérdezzük, hogy „már ebből mi lesz." Érdekessé fogja tehát tenni nézetem szerint ezeknek minden commentár nélküli registrálása de unalmassá tenné, ha nem hagyna fel a szász atyafiak folytonos bolygatásával az örökös harcz, az örökös küz. delem helyi érdekek körül nemcsak hogy érdekeltséget nem keilt bennünk, hanem még unalmasunk és némi tekintetben veszélyesnek is tartjuk, hagyjon békét nekik, mert ha ők találnak támadni, higye meg mindnyájan jövünk segítségére, azonban reményiem erre szükség nem leszen, eddig is békében éltünk s mi a jó szomszédságot fenn akarjuk tartani. Még valamit. Becses lapjában, de más lapokban is olvastam egy közleményt S.-Szent Györgyről, mely egész indignátiót foglal magában a helybeli iskolaszék azon eljárása ellen, melyszerint közönségünk ta- nitókarát Vájná Sándor gymnasiumi igazgató közvetlen felügyeletének s igazgatásának rendelte alá. Az iskolaszéknek ezen eljárását itt minden józan gondolkozásu polgár igen tapintatosnak és helyén találta s tetszik is ez azt hiszem mindenkinek, kivé- vén azon fiatal az iskolából most jött tanítókat s tanítónőket, kik egyébiránt szerencséseknek érezhetnek csak magokat egy oly szilárd jellemű s kitűnő képességű férfiú mint Vájná Sándor urnák igazgató hatalma alatt állani, vele érintkezésben lenni, tőle tanulni. Az ilyen fiatal uraknak és kisasszonyoknak, kik az önállóságtól már is nem tudnak hová lenni, teljeséggel nem árt, hogy egy olyan férfiú mint az igazgató ur miért tette, nem kételkedem, hogy tart majdan ő értekezleteket, ha keil, csak hogy saját elnöklete alatt. A „Magy. Folg.'“ mai lapjábau olvastam, hogy a viszály folyton nő, — dehogy nő — ha szende fáklyáját tartaná, hogy rájok nézve azonnal kinappalodnék s hogy béláthatnák: pénz, vagyon, dicsőség még nem boldogság s csak azon hálás könnyek, melyek a megmentett szerencsétlennek szmeiből sugároznak felénk, csak barátunk meleg kézszoritása, szeretet és hűség által egybekapcsolt szivek — a valódi gazdagság e világon! Mi sem ragyog oly mennyei fénnyel szemünkbe mint egy fölszántott köny és a szigorú, kérlelhetlen sors gondoskodik, hogy e forrás soha ki ne apadjon. A hol vigasztalunk, segítünk és sze. etünk ott a karácson- est zaj nélkül vonul bó szivünkbe, ott e szent estvét, miudenki óhajtva várja. S igy mi is ezt kívánjuk Boz DiekenssoL „Bol- dog karács ont!“ Vajha a karácson angyala mindenkinek örömet és boldogságot hozna s a legkomorabb éjszakát meg vidámitaná! Vajha mindenütt öröm és boldogság honolna, a karácsonfa fényesen ragyogna s körülöite vidám, boldog lények állanának! Boldog karácsont az egész világnak s ha valahol nehezen megterhelt s alig pihegő kebel lenne, hadd segítsünk rajta és mint Tiny Tim mondja: „az Isten áldjon meg mindnyájunkat!“ Deák Ger«. csak azt nem tartják viszálynak, hogy az iskolaszék parancsol, rendelkezik, és azután a fiatalok morognak természetesen csak egymagokban egymás között, hogy valamiképen az igazgató ur meg ne tudja. A város közönsége illetőleg annak iskolaszéke a tanügy körül úgy és alutént intézkedik, a mint azt a nevelés érdekében legczélszerübbnek látja, s a kinek az nem tetszik, a szolgálatot mondja fel s legyen önálló, de az iskolaszéket és egy oly köztiszteletben és szeretőiben álló férfiú mint Vájná Sándor igazgató urat közvetve vagy közvetlenül az újságok ban megtámadni, a leggyöngédebb kifejezéssel élve nem illik s liidjék meg a tanító urak s kisasszonyok, hogy ily eljárás által a polgárok bizadalmát s becsü- lését kiérdemelni soha nem fogják. A tek. szerkesztő ur pedig fogadja szives Ud- zözletemet s boldog ünnepeket kívánva vagyok kész szolgája Künnle József. (Az előfizetési felhívásokat szétküldvén, Künnle urnák, kinek nemes érdeklődését köszönjük — van alkalma, bennünket, illetőleg Háromszék közlönyét a megfelelő pártolásban részesíteni. Reméljük,) hogy a „Nemere“ jövő évben S.-Szt.-Györgyön elfoglalja legalább azon állást, melyet keletkezése évében birt.) S z e r k. S.-Szt.'-Iván 1873. decz. 22-én. Mi ösztönözte Lukács Ferenczet a Szentiványj Gábor meggyilkolására ? és mi biztatta a gyilkosság elkövetésére? Még ezen kérdésre határozottan lehetne felelni, vissza kell az előzményekre, a néhainak községi és egyházi ügyekbeni küzdelmeire tekintenünk. Sz. Gábor mint tevékeny szellemű s minden közügy iránt, melegen érdeklődő, mind megyei, mind köz segi ügyekben vezér szerepet vitt Szentiványban s mint ilyen bámulásra méltó kitartással tudott küzdeni és győzni az igazság és a népjog elnyomóival szemben. Vértanú halálának oka is ezen erkölcsi győzelmében keresendő. A szentiványi pap, ki a népfelvilágositásnak nem barátja, Szentiványival és családjával szemben mindent elkövetett, hogy őtet moraliter megölje. Azonban: „a ki másnak vermet ás maga esik beléje. Sz. Gábor — ugyanis észre vevén azt, hogy a pap a megyei vagyonnal — fölhasználván a curator noncuramusságát, önhatalmúlag függetlenül bánik el, és azt a czéllal ellenkezőleg nem tiszta lelküleg kezeli, — sok pontiusról pilátusra való járással a papot számadásra kényszeri- tette. A számadás megvizsgálásával a visszaélések kiderülvén, a pap oly dühre lobbant, hogy a holtak ellen is kikelt miről azon eset tanúskodik hogy, néhai Szentiványi György hült tetemeinek a családi sírboltba áthelyezésekor a pap a harangozók kezéből a harang kötelet kitépte, őket felpofozta és a legbotrányosabban a harangozást beszüntette. Ezen s több más hasonló tettei a papot nagyon kényes helyzetbe sodorták, melyekből a Sz. Gábor elpusztulása nélkül aligha sikerült volna a menekülés. A pap azt érezte azért neki is pártot kellett szereznie, ha mindjárt elvetemült lesz is köztük, csak vótum legyen. . . Lukáts Ferencz, ki ismeretlen utón módon, hirtelen nagy gazdagságra tett szert, már előéleténél fogva a pap társasága kiegészítésére volt hivatva. 0 is az egész Szentiványi családnak dühös gyűlölője volt, ki többször úgy nyilatkozott, hogy nem sajnálná az egészet gyökeréig kiirtani. Ezen bószus gyülölségnek az az oka, hogy a Szentiványi család Lukácsot minden gazdagsága mellett is annak tartotta a mi volt, rabló kalandornak, és soha pártfogásokba, körökbe fel nem vették; sőt Szentiványi György, mint népbujtogatót, éjjeli titkos gyűlések tartásáért 1862-ben lezáratta volt. A pap és elvtársai, megtalálván Lukácsban a keresett embert, tüntetésből felvették clubbjokba, sőt ennél is többet tett a pap, mert érdekének hogy megnyerjen minden alkalmat, az erdélyi rom. kath. püspököt mult évi körútja alkalmával Lukácscsal egy asztalnál ebédeltette s őt tekintetes Lukács Ferenczet, mint legjobb barátját ajánlá. Lukács Ferencz ezen megtiszteltetésért nagyon háládatos akarván lenni, a pap barátságát még szorosabbá óhajtotta fűzni. Azért házi barát szerepét vévén föl, a pap asszonynyal — alias húga — tilos viszonyt kezdett. Lukácsné ezen bensőbb viszonynak ügyvéd iesen fejezve ki, tény áladékára jutván, a rajta kapott species factinál kitört, és a papi lakot bordélyháznak és valami tenyészdének czimével tisztelvén meg, válóper megkezdésére határozta el magát. Azonban, mielőtt eliez kezdett volna, elment a paphoz, esdve kérte hogy mint lelkésze, kinek a hallgatók lelki nyugalmi?, családi békessége szivén kell hogy legyen, vesse .közbe magát s tiltsa el Lukácsot a házától, vagy csapja el gazdasszonyát hogy ne bomoljék fel egész életük. A pap kiűzte Lukácsáét hazából és úgy nyilatkozott, hogy sem gazdasszonya hűsége sem kedves barátja Lukács magaviseleté őtet eféle gyanúra nem vezette soha. Ezután Lukácsné válópere megkezdhetósére formálitás hedvéért a tanácsot Sz. Gábortól kérte, ki azt elsőbben ezen nyilatkozattal tagadá meg: „Menjen el édes asszonyom, nem akarok véráldozat lenni ma gáért, tudja hogy férje és a pap nyíltan kimondák „csak engem kénék láb alól eltenni, s aztán minden jól lenne.“ A másodszori visszamenő skor, Lukácsné addig kért, rimánkodott, mig Gábor egy kérést fogalmazott a püspökséghez. Mikor L ukácsné ezen kérést a postára vitte Lukács épen a papnál volt, s egy aféla kerítő hirnök Lukácsnak a hirt meg vivőn, azon nap a gyilkosságot végre hajtotta. Hogy ezen elkövetett gyilkosság eszméje a papi lakban fogamzott meg arról általános a közvélemény. (Személyes értesülésünk folytan megjegyezhetjük hogy a törv. nyomozat a vallomást tett tettesen kívül senkit sem terhel, ez pedig 12 év óta elkeseredett ellensége Sz1 G,-nak. A vizsgálat be van fejezve, január végéig várják a végtárgyalást; az ítélet alkal masint halálra fog szólni. Szerk.) Miklós várszék, 1873. decz. 22-én. Sokaktól hallottam, nevezetes munkákból olvastam „A székely nép munkás, szorgalmas, józan felfogású, s legkedveltebb foglalatossága a földmivelés.“ Midőn ezeket hallottam, s olvastam: örömemben felsohajték be boldog nép! Ellenben midőn azt hallottam [hogy mindezen jó tulajdonai mellett, nem csak nem élhet sőt kenyérkeresés végett kéntelen Oláhonba vándorolni, s itt hagyni azon hazát, melynek megszerzéséért, s megtartásáért annyi vér-adó fizettetett: kétkedni kezdettem józan felfogás, és munkásságokban. Hogy a székelynép legkedveltebb foglalatossága a földmivelés, hogy túlságos szaporodása miatt kevés földjövedelméből a mostani körülmények között nem élhet: azt elismerem; de soha azt, hogy a földmivelés- böli nem élhetésért itt hagyván rokonait, véreit egy idegen honba, hol se Isten se emberrel beszélni nem tud kéntelenittessen kivándorolni. A székelynép szereti a mezei életet, a földmivelés legkedveltebb foglalatossága, meg is miveli földjét atyjától nyert belátása szerint: de számitni nem tud. Hány köblöt vetett el őszi, vagy tavaszit, ha fel jegyzi is a naptár üres lapjára: de mi szem szaporodást kapott utána — nem tudja; valamint azt se — mivo maga és háznépe által végbe vitt napszámokat nem számitja — mibe került azok előállítása addig mig bükkfa szuszékjába elhelyezte ? Ha egy kissebb birt okosnak, csak ezekről vau szó — van egy néhány dirib-darab földje a három határban elszórva, va n egy pár gyenge erőben lévő marhája: eleget tett gazdai kötelességének, ha feleségével, két figyermekével, s gyenge erőben lévő pár marhájával egész nyarat, ezen néhány darabocska főldturkálásával eltőltötte, segy pár erőteljes erkölcsben még meg nem romlott leányát Brassóba küldi szol gálni. Uram bocsáss meg nekik! Az ily józan felfogásnak a szokott lenui következése, hogy a mit a háznép termeszt egész nyáron felemészti télben s tavaszkor gabonát kell venni kenyérnek. Brassóba küldött leánya okozhat sok aggodalmat de kevés örömet. Ily eljárás mellett lehet a székely népet munkás szorgalmasnak nevezni; de józan felfogásúnak nem Hát csak a földmivelésből lehet a székely földön a munkás népnek meg élni? E tárgyról a jövő évbeu. F. J. Országos ügyek. A ké pv ioelőliáz decz. 17-én folytatta a pénzügyi bizottság jelentésének tárgyalását, Tisza Lajos szólt közlekedésünk ügyeiről, a vasúti tariffák emeléséről. A kormány megígérte, hogy a városi főispánok ügyében mielőbb törvényjavaslatot terjezztend > lő. A képviselőház decz. 16-ki ülésében a küll ségvetés általános tárgyalását befejezték s megkezdék
