Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-03-07 / 19. szám

74 határozott föllépésének. Sepsi - Szent'-György melegen vette ez ügyet — írja hozzám irt becses levelében a tisztelt főispán ur — a városon gyűjtésre bizottság ala­kult, a majorsági pénztárból szép összeg szavaztatott meg, a ezélhoz illő eredmény remélhető; igéri, hogy saját áldozatát is a gyüjtelékekhez csatolva rövid időn oly tudósítást küld hozzám, a mi Háromszék székelysé- géhez méltó lesz.“ Egy későbbi levélben ismét öröm­mel tudatja, hogy a székely nemzet Története pálya - díj-ügye mindenfelé pártolásban részesül, a székely­udvarhelyi polgármester gyűjtő ivet indított el, Három­szék alispánjával egyet értve a nemzeti ügynek töb­beket megnyertek, ivek járnak szét, fényes eredmény remélhető.“ Kézdi-Vásárhelyről Székely János ev. ref. lelkész és buzgó székely hazánkfia szintén mély érdekeltséget tanúsító levelében írja hozzám: „hogy körükben a nem­zeti ügy átalános részvétet keltett, a városi közgyűlés ; a majorsági pénztárból tetemes összeget szavazott meg, a gyűjtésre három tagú bizottság lön kiküldve; tisztelt tudósítónk egy pár száz forintot csak saját városukból remél. Idvezelve az eszmét, szerencsélteti a kezdetné-1 7 f I nyezőket és a nemes szivü s áldozatra kész kolozsvá- : riakat, kik valóban mindenütt megmutatják, hogy az ! erdélyrészi magyarságnak szemfénye, szive gyökere ; ; örömmel és remények közt néznek — igy végződik a | kedves levél — a czélérés és teljes diadal elé! Nagy Imre ur Csik-Szeredából gyűjtő ivet kér, hogy kötelmét leróhassa, Jakabházi Zsigmond ur Ud­varhelyszék alsó vidékéről írja, hogy ivén 25 aláíró és fizető van, József-napra még annyit gyűjt s akkor be­küldi; ivén — úgymond — az a nevezetes van, hogy egy maros-vásárhelyi név is eléfordul. Valóban ez ne­vezetes, mert a mint a tisztelt olvasó-közönség tudja, onnan jeddigelő csak az „Erdély“ szerkesztősége kül­dötte be hozzám adományát. Az anyaországban a „Hon“ tisztelt szerkesztősége eleinte buzgón vette az indítványt, irta, hogy körében gyűjtés foly, de az eredményről nyilvánosságra semmi részlet nem jutott. A „Pesti Napló“ tisztelt szerkesz­tője febr. 19-ki 41-ik számában melegen ajánlta fel j lapját a gyűjtés közegéül, maga aláirt 5 aranyat, gr. I Péchy Manó követte 10 írttal, Cséry Lajos 5 írttal, a febr. 23-ki 45-ik számban gr. Széchenyi Béla is 20 ftot adott e czélra, gyűlt együtt 35 írt, 5 arany s a szer­kesztőség a közhasznú czélt ismételve melegen ajánlta tekintélyes lapja tekintélyes közönségének figyelmébe. Nem kívánva közléseimmel terhelni némelyeket, a múlt héten nem tettem közzé semmit, de kifelé mun­kásságomat folytattam; felszólítást küldöttem M.-Vásár- j hely, Csik-Szereda, Székely-Udvarhely, S.-Szt.-György, К.-Vásárhely polgármestereihez; felkértem nyílt hírlapi czikkben az öt székely fő király b irót, a tiszti karokat és bizottmányokat, Írtam a háromszéki városok főispánjá­hoz, gyüjtöivek átvételére kértem fel Móricz István, Marosi Gergely, Jakabházi Zsigmond, Nagy Imre, Becs­kor Mihály barátimat, úgy Endes Gábor és gr. Lázár ' Miklós urakat, utóbbit a helybeli nagy Casino tisztelt I tagjainak bemutatása végett; levelet írtam minden er-1 délyi lapba, vagy azok szerkesztőihez, a Pesti Naplóba, j nagy tekintély ű székely és magyar urakhoz, kiknek ne­vét elhallgatnom a tisztelet parancsolja, a gyüjtöivet bí­rók nevét azért kelle kifejeznem, nehogy (a mit meg­történni láttunk) megbízatás nélkül, visszaélőleg valaki a közönséget terhelje s az ügyet compromittálja. Szóval egyéni belátásomhoz képest, mint magános, az eszme elterjesztésére és népszerűvé tételére a lehetőt megtet­tem. — Gyűjtő-ivem sem hevert. Utóbbi közleményem óta aláírtak arra: Szabó Ferellcz, nyugalmazott főhadnagy ur, a tisztes aggférfi, 20 forintot; örömmel várja —! mondá nekem — s kéri az istent, hogy kedves székely j nemzete történetét megírva lássa, Nemes József 2 frt.,s hasonló nyilatkozatot adott, Dobos Lajos Belényes vi-j dékröl itt átutazó derék római katholikus papnövendék i 1 frt., Boldizsár Ferencz 5 frt., Kozma István 3 frt., Simó Ferencz 50 krt., Tamási Sándor 5 frt., Martin Lajos 1 aranyat, Abt Antal 5 frt., Bedő Dániel 1 frt., Zilahi Kiss Elek 5 frt., Ileigel József 2 frt., Felméri Lajos 2 frt., valaki 1 frt., Balázs Károly 1 frt., Eper­jesi László 1 frt., Gyergyai Ferencz 1 frt., Cilii Alajos 1 frt., Varga Dániel 1 frt., iíj. Filker Elek 1 frt., Mó­ricz István gyűjtő-ivén Macsedonffy Papp Vincze 3 frt, A múlt és ezen héten tehát bejött készpénzben (egy derék hazánkfia korábbi egy arany ígéretét telje­sítvén, s annak börzei értékét 5 frt. 18 kr.-ba szárnit- ván fel) valamint az úrbéri papír értékét is oda szá­mítván , együtt 82 írt. és 38 kr. fizetetlen maradt a héti adományból egy arany (értéke 5 frt. 18 kr.) a bankó pénzbeli adománynyal együtt 38 frt. 68 kr. A takarék-pénztárba létem alatt érkezett oda a b. Jósika Lajos ő nagyméltósága Zentetelkí tisztjétől, t. I I Csató János úrtól 37 frt. 50 kr. küldeménye, melyet húshagyó estéjén nála volt barátságos vacsora alkal­mával barátai s később azon vidéki lelkes ügy barátok tettek össze; e szerént: Máthé János adott 5 irtot, Csató János 5 irtot, Balasy Imre 1 irtot, Ágh Ferenez 5 irtot, Teledgi Károly 1 frtot, Gracza Gürgy ügyvéd 3 frtot, Lázár György 2 frtot, Balázs Lajos 2 frtot, Hilibi Gáál Aron 1 frtot, k.-polyáni Szántó Mihály 1 frtot, Dajbukát Salamon 1 frtot, Királyi József 50 krt, Hoitzer Vilmos 1 frtot, Páskuj Márton 50 krt, Török Sándor 50 krt, Gitye György 50 krt, Sándor Pál 3 frtot, Fornett János 1 frtot, Horváth Zsigmond 1 frtot, Filesz 60 krt, Sebe Sámuel 2 frtot. Ez összeget is azonnal takarék-pénztárba tettem. Az ötödik közleményben kimutatott s valósággal bejött 558 frt. 51 krhoz adván a mai nap két ízben takarék-pénztárba tett 119 frt. és 88 kr. összeget, a ki­tűzött czélra mától kezdve kamatoz 678 frt. és 39 kr. A múltkor kimutatott összes gyűjtési eredményhez t. i. 646 frt. 13 krhoz adva már most (a régi hátralékból befizetett 5 frt. 18 kr. leszámításával) az újonnan gyűj­tött és tényleg befizetett 119 frt. 88 krt, valamint a be nem fizetett, de ivemen beírva levő 38 frt. 68 krt is, az egész székely-pályadij-alap ma tesz 804 frt. 69 krt, mely összeghez a Kézdi-Vásárhelyen, S.-Szt.-Györgyön, a „Pesti Napló“ Szerkesztőségénél, és Jakabházi Zsig­mond urnái levő, de még be nem küldött ígéretek és fizetések hozzáadva nincsenek. Fogadják hálás köszünetemet székely nemzeti ügyünk pártra és személyre nem néző s érette fáradsá­got és áldozatot nem sajnáló minden barátai. Kolozsvárit, február 28-án 1873. J Ali AB ELEK. Hetedik közlemény a székely pálya-díj alapról. Egy kitűnő helyről érkezett nagy értékű külde­mény azon kellemes kötelességet szabja elém, hogy nem várva be a hét végét, perczig sem hevertetve a pénzt, azt azonnal a takarék-pénztárba tegyem, s róla az illetőket mint a közönséget nyilvános számadás ké­pen értesítsem. Nagy méltóságú Fogarasi Mihály erdélyi róm. kath. püspök ur buzdító levele kíséretében maga és a fejérvári káptalani tanács tisztelt tagjai nevében 100 frtot küldött be a Székely pályadíj-alap gyarapítására azon nyilatkozattal, hogy a Székely Történet megírására tö­rekvést egy igen nemes czélnak látják, s helyeslésük és örömük tanúsítása végett ahoz tettleg járulni kíván­nak azon óhajtással, hogy a szép kezdeménynek miha­marabb megfelelő óhajtott eredménye legyen. Az alá­irt részletes adományok következők : Püspök ö nagy­méltósága adott 50 frtot, Ráduly János 10 frt., Andrássy István 10 frt., Hubácsek Ádám 6 írt., Barts Ferencz 6 írt., Nagy Imre 10 frt., Reinisch Lajos 6 frt., Веке Antal 1 frt., Gergely Ignácz 1 frt., együtt tehát 100 irtot. Ugyanez alkalommal Kolozsvárott gyűjtő ivem­re írattak alá és fizettek Demeter Károly 1 aranyat, azon nyilatkozattal, hogy hetek óta tartogatja magánál a szép czél elősegítésére szánt e kis áldozatot, Kovács János adott 1 frt., Sárkány Ferencz 1 írt., Salamon Antal 1 írt., Akoncz János 1 frt., az aranyat 5 frt. 18 krba számítva, a mai nap takarék-pénztárba tettem 109 frt. 18 krt., mit a korábban bétett s közelebbről kimu­tatott 678 frt. 39 krhoz adva, a Székely történet javái-a kamatoz 787 frt. 57 kr. A február 28-án kimutatott egész összeghez u. m. a 804 frt. 69 krhoz adva, a ma bétett 109 frt. 18 krt., az összes Székely pályadij-alap tesz 913 frt. 87 krt. Az elöl említettek ügypártolásáért szives köszöne- temet nyilvánítom, azokat pedig, a kik a római katho­likus papság haza- és közügy szeretetét olykor igazta- lanul birálgatni, sőt kétségbe is vonni szokták, kérem tisztelettel az elébbi kétségtelenül hazafias és valódi közügy-szeretetet tanúsító tény szives tudomásul vételére. Kolozsvárott, márcz. 4-én 1873. JAKAB ELEK. Országgyűlés. A képviselőház ülése márczius 3-án. Májthényi indítványt tett az egyházak segélyezé­sének a rendkívüli rovatban hagyása iránt. A ház e javaslatot elvetette. Következtek ezután a rendkívüli költségvetés tételei, melyeknél a pénzügyi bizottság sokat törlött. A ház nem lévén határozatképes, kénye­iden volt a két utolsó tételt holnapra halasztani. Az ülésnek egész menete nagyon zavaros volt. A képviselőház ülése márczins 4-én. Az igazság ügyi miniszter elmondotta mi történt eddigelé az igazságszolgáltatás szervezése körül s mit szándékozik ezentúl tenni a kormány. Maga a joboldal szónoka Tost Gyula megrótta a mulasztásokat, különö­sen azt, hogyr sem a büntető, sem a polgári törvény- könyv el nem készült. Ez utóbbira a helyett, hogy ere­detit teremtsünk, vegyünk által valamely létezőt, azt a mi viszonyainkhoz idomítva. Ez ellen kelt ki Hoff­mann Pál s Tisza Kálmán is mivel receptioalatt az osz­trák polgári törvénykönyv átültetését látszanak érteni. Hoffmann után Lázár Adám szólott, tárgyalva a mostani igazságszolgáltatás tökéletlenségét igy I)ulö­vi cs Ernő is és végre Tisza Kálmán, inditváuyt is terjesztvén elő azon kérdésre, hogyan lehetne az apróbb ügyeknek a járásbíróságoktól elvétele s közigazgatási hatóságok elé utasítása által az igazságszolgáltatást gyorsabbá és olcsóbbá tenni. A képviselőház ülése márczius 5-én. Az igazságügyiminiszteri költségvetés részletes tárgyalása gyorsan íolyt le. A honvédelmi minisztérium költségvetésénél az első szónok Várady Gábor volt, a ki is számos hiánynak elsorolása után, melyek a hon­védségnél léteznek, határozati javaslatot nyújtott be a ! végett, hogy 1848—9-diki rokkant honvédek valamint I özvegymik és árváik ellátására 400,000 frt. szavaztas- ; sék meg. Utána b. Vécsey József a honvédek oktatását i hozta szóba, Tisza László némely létező hiányokat jel­zett. Végre Patrubány Gergely a honvédség kedvezöt- j len egészségi állapotára hívta fel a ház és a kormány ! figyelmét. V i (I é k. Községi-e vagy felekezeti? Barátós 1873. márczius 4. Mindjárt három éve lesz, hogy Barátosan az evan- i gelico-reformált felekezeti iskola községivé nyilvánitta- j tott. Az elöljáróság be is rendezte legelső notabilitá- 1 sunk kitétele szerint abba a szerencsétlen sorsú épü­letbe, mely (őszi időben a harangozó számára) disznó-tök j (takarmány-tök) raktárul szolgál.“ A felekezeti vagy is leány iskola tanterme a fiá­kéhoz képest palota; persze ez sem czélszcrü s tehát ! nem is törvényszerű: mivel a törvény a czélszerüség- I ben találja lét okát. A felekezet vagyoni ereje oly fo­gyatkozott, hogy iskolájának ezen második részét is kénytelen volt község-elöljárósági felszólitás után a községnek most októberben átengedni, de ezt oly fel­tétel mellett tette, hogy ha a község alkalmasabb és iskolai bútorokkal berendezettebb tanszobáról nem gon­doskodik — iskoláját vissza kebelezi. így conditionaliter a leány iskola is községi jel­leget kezdett viselni. Az iskolaszék egy második ren­des községi tanítóságra jó eleve pályázatot hirdetett volt a „Nemere“ és „Néptanítók Lapja“ hirdetési ro­vatában 300 frt. és alkalmas lakás Ígérete mellett. Per­sze az az alkalmas lakás a holdban ha meg van, i de Barátosan nines, nem is volt. Ráadásul még pénz sincs, hanem van vétkes gazdálkodás szülte nagy adós­ság — elégületlenség. A tanítókat fizetni kellene, s nincs miből. Szerencsére az uj tanítói állomásra egy idegen sem concurrált, csak egyedül az eddigi tanító, ki egy­szersmind a jelzett egyháznál mester is; igy a kepéből tengeti népes családját. A mesternek választáskor azt mondották : önnek nem adunk 300 frtot, mert ön a kepében tandíjt is kap. Hanem ha az ön részére czélba vett (300 frt.) államse­gélyt megnyerjük, adunk 200 frtot; és a 100 forintot egyéb iskolai szükséglet fedezésére forditandjuk. Ha pedig az államsegélyt nem nyerjük meg, úgy saját kcbli pénztárunkból fizetünk 150 frtot s egyebet semmit. A mester erre igy felelt: En mint mester elisme­rem, hogy conventiomnál fogva ezután is köteles vagyok tanitni, de csak felekezeti iskolát, községit nem. A tör­vény rendes tanítói fizetésül 300 frt. minimumát hatá­rozott, én ennyire pályáztam, s ha megnyerik az állam­segélyt, azt más czimen elkölteni nem lehet, mint a mire utalványozva lesz. Én pedig lelkiismeretesen csak annyi fizetésről állíthatom ki a nyugtát, a mennyit tényleg fi­zetnek. Egyébiránt ez a választási eljárás sem helyes, mert az iskolatanácsnak egy küldötte sem elnököl. — Kérem tehát a tanfelügyelőségtöi kérjenek egy elnököt, úgy a község Ígéretét, feltételét elfogadom. Ez a lemondás-szerű nyilatkozat nincs jegyző­könyvre téve ; szabályosabb választásról senki sem gon­doskodott; de a 200 frt. esetleg a 150 frt. fölött vál­tott szócsere kölcsönös egyezség jellegét öltötte magára : s mint „határozat“ az iskolaszék jegyzőkönyvén tündö­köl; egyéb szerződés vagy tanitói dijlevél nincs. Eljött az iskolai év s a szegény mester az addigi j felekezeti iskola szobában az oda rendelt leánykákat

Next

/
Oldalképek
Tartalom