Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-05-09 / 37. szám
144 tégedet régi jó híredben a magyar állam legfontosabb pontjára állított nagy-enyedi ev. ref. Collegium! Zárja be mai örömteljes közlésemet Kis Károly országos ügyvéd tisztelt barátomnak Nagy-Szebenben gyűjtött szép küldemény. „A mint az indítvány nyilvánvalóvá lett — igy szól a bensöséggel irt levél — mint székely ember lelkem mélyéből óhajtván azt, el- mulaszthatlan nemzeti kötelmemnek tartottam érdekében innen is eleijeit adni, s a székely történet pályadij-alapjára székely és más ismerőim körében gyűjtést eszközleni. Kevés az adomány, de hu nemzeti érzésből származik, s nekem nagy örömömre van, hogy azt a szent czélra gyűjteni én voltam szerencsés. Az adakozók nevei igy következnek : gyűjtő adott 5 frt. Dévai János 1 frt, Agotha János 1 frt, Bocskor Antal 1 frt, Tóth Sándor 1 frt, Kovács József 1 frt, Márk Ferencz 1 frt, Basa Miklós 1 frt, Mike Béla 1 frt, Herszényi Sámuel 1 frt, Pálfi Miklós 1 frt, KendefFy Ede 50 kr. Boér József 50 kr. IJenter Gábor 1 frt, Veres Tgnácz 1 frt, Balázs Ferencz 1 frt, Siikösd József 1 frt, Hanpel egy kir. aranyat. Gidófalvi Géza 1 frt, Kabdebó Mihály 1 frt. Kolosi Antabl frt, dr. Szabó Vazul 2 frt. Sztojka Sámuel 1 frt, Fekete Gábor 1 frt, Csíki József 50 kr. Somogyi László 1 frt, Décsei János 1 frt, Gidófalvi Benedek 50 kr. Márközy Károly 1 frt, Sándor Kálmán 1 frt, iíj. Vipf József 1 frt, 19 kr. Mihály Dezső 50 kr. Újvárosi Gábor 1 frt, Andrásy Károly 2 frt, Sza- lánczy Kristóf 1 frt, Horváth Miklós 1 frt. 19 kr. dr. Borosnyai Béla 1 frt, dr. Borosnyainé 1 frt, Bodoky Imre 1 frt, Kulcsár Sándor 60 kr. Fülöp Ferencz 40 kr. Kovács János 20 kr. Kovács András 30 kr. Kovák Rudolf 60 kr. Hrabovczky Ignácz 30 kr. dr. Katona Mór 1 frt. összes adomány 46 frt. 36 kr. folyó pénz s egy kir. arany. A tisztelt gyűjtő azon óhajtással kíséri a becses küldeményt: vajha a szükséges összeg mihamarabb összegyűlne, hogy a nagy mü nemzeti dicsőségünket megörökítve mint a legragyogóbb történeti részek egyike fénynyel tündököljék közhazánk köztörténetében!“ Ez óhajtáshoz én is csatlakozom, a lelkes gyűjtő urnák a buzgó fáradságát megköszönöm s sze- beni összes áldozó barátimnak, ismerőimnek és kedves hazafi társainknak meleg üdvözletemet küldöm. Közelebbi XV. közlésein szerint Takarék-pénztárba volt téve 2731 frt. 38 kr. akkor számítási hibából ki volt feledve 50 kr. azután egy Ígéret (20 frt.) befizettetett. Az aranyt 5 frt. 18 krba, a keresztes tallért 2 fr. 40 kr. az 1 frtos ezüst tallért 1 frt. 7 krba számítva a folyó | pénzbeli adományokkal ma Takarék-pénztárba tettem 200 frtot 52 krt; a mit a másikhoz adva kamatozik 2931 frt. 90 kr. ehez adva a múltkor fizetetlen volt s az óta be nem fizetett 101 frt. 98 kr. az egész pályadij ma tesz háromezer háromszáz l'rlot nyolczvannyolcz krl, az áldozok száma 1305. Kolozsvárit, május 2-án 1873. JAKAB ELEK. Ezt cselekszi pedig a honvédi lobogó. Az édes hon színei sugárolnak arról feléje mindenkor; annak nyájas tekintete mosolyog, hívogató szava hangzik hozzája ez által a golyók záporai s fegyverek dörgései között is mindenütt, — s ez emlékkel és gondolattal lelkében, ez érzéssel szivében, uincs a veszélynek oly zúgó viharja, mitől vissza rettenjen, nincs az önfeláldozó erénynek oly dicső magassa, mire képes ne legyen. — Igen ! az édes hazára emlékeztessen a ti harczi lobogótok először is benneteket nemes honvédek, ezt hirdesse vész és borúban mindenek felett ennek lobogása tinéktek s ekkor teljasülend azon rajta nevetekben kifejezett hő óhajtás: Isten! segítsed fegyverünket! De emlékeztessen e lobogó titeket: 2. A hon fejére, hazánk alkotmányos királyára. Miként a honvédnek már neve és lénye mutatja, a világok urának bölcs és kegyelmes intézvényéből, hazáuk és nemzetünk alkotmányos formák között élhetni szerencsés. Az emberi nemesb természetiül legméltóbb alkotmányos társadalmi igazgattatásformának sarkkövét már ős idők hajnalán letették e hou számára egy vérrel pecsételt örök frigyben a dicső hét vezér és azolta hazánk 6 nemzetünk mindig kész volt ennek élőfájás számtalan jobbjaink életük árán is megoltalmazni a hervadástól. Alkotmányos elvek szerint pedig tudjuk, hogy az uralkodó nem más, mint a haza feje, annak legelső és, tiszteletre méltóbb tagja, kiben van egyesülve annak minden hatalma és méltósága, s kinek jó és balsorsa, dicső-j sége és fájdalma egy és válhatlan kapcsolatban áll a hazáéval. Miként koszorús költőnk énekli: „A legelső magyar ember a király, érte minden honfi karja készen áll.“ Egy jó uralkodó atyja népeinek, fő azon családban, melyet hazának nevezünk, s nem gondolhatunk úgy a hazára, hogy annak családfejéről is szeretettel ne emlékezzünk; nem óhajtjuk amannak fényét Deák Ferencz beszéde a képviselüház máj. 3-iki ülésén, az elnöki jelentés tárgyában a foherczegnöi nászt illetőleg: T. ház! Úgy hiszem, senki sincs köztünk, ki meggyőződésből helyeselné mindazt, mi erre vonatkozólag Bécsben történt. Annyi mindenesetre igaz, t. elnökünk előadása szerint is, hogy az ország küldöttsége nem részesitte- tett oly figyelemben, mint a minőben állásánál és az ünnepélynél fogva részesülnie kellett volna. Én nem akadok föl azon, hogy a delegátusok vagy egyes képviselők miként vettek részt az ünnepélyben; azok mint magán emberek voltak jelen ; de az ország küldöttsége hivatalból, kötelességből volt ott. Azonban, valamint az előttem szólott Simonyi Lajos képviselő ur mondotta, ! én is azt hiszem, hogy teljesen fölösleges a tárgyban bármi határozatot hozni. Sokkal több hódoló tisztelettel vagyunk О Felsége személye iránt, semhogy azon fényes caaládi ünnepélynek emlékét kedvetlenséggel akarnék zavarni. És kettőről meg vagyok győződve : egyikről arról, hogy ezen figyelmetlenség — ! vagy bármi gyengébb vagy keményebb szóval éljünk — semmi esetre sem történt О Felségének akaratával, sőt talán tudtával sem; történt a régi chablonok módja szerént, mely nagyon különbözik a parlamentaris eszméktől. A másik, a miről megvagyok győződve, az, hogy alig hihető, miszerint ez valaha ismét történhessék, mert a dolog annyi indignatiot szült magában Bécsben, hogy azon urak, kik talán ennek okozói lehettek , bizonyosan óvatosabbak lesznek jövőre. Én tehát azt hiszem, hogy ez ügyet befejezettnek tekinthetjük és átmehetünk a napirendre. (Átalános helyeslés.) Vidék. Udvarhely, máj. 7. Egy hét óta hideg esős időjárásunk lévén, a vidéki utak annyira elromlottak, hogy városunkban alig 1 láthatni néha-néha vidéki szekeret. April vége oly hidegre változott, hogy azok is, I kik a fűtést már elhagyták, most fütött kandaló mellett : gondolkoznak a májusi tél zordonsága felöl. Május elsején a hegyek hólepellel valának borítva; a Hargita még ma is mutatja háborított csúcsait, melyek mint óriás ezüstkoronák ragyognak a nap fényében. Talán még sem lesz e korcs időjárás terméseinkre káros, minthogy a tenyészet még nincs nagyon kifejlődve. Azon fiú, ki a nagyszombati körmenet alkalmával lábába lövést kapott, még mindig nincs veszélyen kívül; lába megdagadt, és ha felgyógyul is, egész életére sánta marad. Egy szolgáló nő is kapott mellébe lövést, mely oly mélyen fúródott emlőjébe, hogy csak ötödnapra lehetett onnét kivenni. Szülői félholtan vitték haza falura; ezóta hallgat róla a krónika. Talán már el is temették. Udvarhely maholnap hires lesz bolondságairól. — Még a harang-abroncsolás eseményét el sem feledték, most a nagyszombati puffogatás lesz egy ideig a közbeszéd tárgya. Csak rajta, haladjunk a botrányokban, ha a műveltségben haladni nem akarunk! Xo, de hisz ebben is haladunk már! Szentgyörgy- nap óta czukrászbolt nyilt a piacz egyik házában. Kaphatunk tehát már fagylaltot, jeges kávét, tortát s a t. Ezen étkek mindenesetre a finomabb érzéki Ízléssel majd a szellemi Ízlést is fogják finomítani; őszintén szerencsét kívánunk a ezukrász vállalatához. Sok idő kell azonban ahoz, inig a durva bor és pálinkához szokott száj a finom kávé és fagylalt izét kellőleg méltányolni tanulja. Ezek elmondásával ismét egy-egy darabkát láttunk városunk életének fény- és árnyoldalából. Lassan lassan majd talán szebb és jobb dolgokról is írhatunk ezentúl. xy. Bukuresti levél. Buknrest, máj. 4. 1873. Mai napon a délelőtti istenitisztelet bevégződése után a reformált egyháznak közgyűlése tartatott a templomban. Előterjesztette fögondnok Szabó Albert ur az egyházi elöljáróságnak ama határozatát, miszerint mulhatlanul szükségessé válván a jelenlegi szüle és roskatag iskolai épületek helyett újakat építeni ; és ezt halaszthatlanná teszi a városhatóság utczaszélesbi- tés iránti intézkedése is: ezeknélfogva a templomudvar északi és déli oldalán két, egyemeletü épület építendő, melyek közül mindkettőben földszint legyen két-két osztály iskolául, az emeletek pedig szolgáljanak a tanítók lakhelyéül, ide értvén a lelkészt is, mint a kinek egyik fökötelme a tanítás. Ezen ilyszerü építkezés által nemcsak tágasabbá válik a templomüdvár, hanem maga a templom homlokzata is kilátást nyerend az utczára, holott az jelenlegi papilak dísztelenül elzárja háta mögé. E nem csekély kiadást okozó építkezés költségei fedezésére pedig a hívek áldozatkészsége vétetik igénybe. Mire nézve az elöljáróság tagjai kettenként két gyüjtöivvel bocsáttattak ki és vállalkoztak a különböző városrészekben adakozások gyűjtése végett. — Hanem ez az egyházi elöljáróság nem olyan, hogy csak másoktól kérjen, maga pedig ne adjon ; sőt mint mindenben, úgy az adakozásban is jó példával megyen elöl. így tön most is, mert még a gyűlés szine előtt megkezdvén az adakozást a lelkes fögondnok Szabó Albert ur, a szép kezdeményt a többi hasonló buzgalmu elöljárosági tagok részéről szép eredmény követte. E szerint adakoztak az „iskolai és tanítói lakok építésére“ pár perez alatt: fögondnok Szabó Albert 200 frankot, algondnok Sándor József 100 fr., pénztárnok Nagy Ferencz 100 fr., Enyedi István 60 fr., Kovács István 24 fr., Salamon János 100 fr., Zsigsag dicsőségét és virágzását anélkül, hogy uralkodójáért hő ki vánatokkal ne áradozzék a mi szivünk. Öt hirdeti a hon zászlója a harczi lobogó és a hazával együtt a honvédnek; a honteje iránti hő érzetre hivja fel annak lebegése a honfiat, hadd zengje ö lelkesedése teljes mértékben válhatlan kapcsolatban mindig együtt és egyenlő érzéssel, hogy: „éljen soká a hon, és éljen a király.“ Jelzője és hirdetője a lobogó a honvédre nézve végre — 3. A testvériségnek. Szabadság és testvériesség szép és dicső jelszavai ezek korunknak, melyeknek megvalósításuk legiidvösb és boldogitóbb feladatai a társadalmaknak. S hát a honvéd, ki mint őre a társadalmi létnek ezen feladatok megvalósulásának legfőbb tényezője, ne birna-e a legteljesebb mértékben ezen szép erényekkel ? ő nélkülözhetné-e ezeket?! — Lehetséges volna-e, hogy ő előmozdítója legyen a köz testvérisiilés szent munkájá nak, anélkül, hogy testvéries érzelmek dobogjanak az ő szivében ?? Mint az emberi test tagjai, bár különböznek egymástól, egy nagy egészben vannak mindnyájan egyesülve, s ez egyesületben alkalmasok rendeltetésük czéljának megfelelni, igy van ez minden emberi intézmények, s kisebb nagyobb testületekkel. Az egyed magára kicsiny és törpe ; egyesült létei emeli becsét s növeli óriássá hatását. így a honvédi intézmény is. Különböző egyének, polgárok és nemzetiségek vannak itt külön-külön állva ; de egy anyának gyermekei ők mindnyájan, egy testnek tagjai, egy sorsnak. egy munkásságnak, egy dicsőségnek, vagy gyásznak részesei együttvéve és közösen. Testvérek és bajtársak jó és balsorban mindnyájan, — egy érzelem, a testvériség érzelme kell hogy átölelje az ő kebleiket, hogy rendeltetésüknek megfelelhessenek. Erre inti, erre hivja őket a honvédi lobogó is. Lám mily szép, mily kellemes vegyületben ömölnek el azon a különböző színek, s hogy olvadnak egy szép egészszé össze! Zöld, fehér, veres, magokra csak egyes szinsuga- rak, de együttvéve a legszebb s szivélesztöbb vegyületben ragyognak mint bájoló égi szivárvány a szeretett haza színeivel elénk. így csatolja, igy kösse egy válhatlan, törhetlen egészszé a sziveket is a testvériség érzete össze, hogy e közös érzelemben a hazafiság egyező indulatja lengetvén mindig annak zászlóját, vész és ármány soha meg ne dönthessék vidám lobogását! Így legyen jelzője, igy hirdetője a lobogó a honvédre nézve a testvériessség érzetének. És már ezen érzésekre hív fel, ezen erényeket köti mélyen szivetekre nemes vitézek egyebek mellett; az ez alkalommal közöttetek kitűzendő lobogó. Lángoló sze- retetet a haza, tántoríthatatlan hűséget ennek feje a király, s őszinte testvériességet baj társaitok s a haza minden gyermekei iránt. Erre kötelez benneteket ez ünnepélyes óra; erre emlékezzetek valahányszor tekintetetöket lobogótok vidámon mosolygó képére emelitek. Ez töltse el öröm és önérzet sugáraival lelketeket, midőn szárnyait vidám szellők lengetik a békenapjain ; s ez öntsön bátorság s uj lelkesedést belétek, ba vész és fergeteg zúgása szaggatják a küzdelem zajában. — Legyetek hiv és tántoríthatatlan őrei lobogótoknak; törjetek bátran s félelem nélkül előre vezetése alatt, — s miként a spártai anya utasította harezra induló gyermekét: vele éljetek, s vele haljatok. Te pedig ifjú lobogó! kinek pályád hajnalán állunk ez alkalommal : üdvözlünk tégedet. — Élj dicső napokat híveid körében. Lobogj sziveket lángra gyulasztólag vidám, lelkesítő képeddel hosszú évek sorain által előttük. Mutass bátor, felemelt homlokoddal utat nekiek előre törni bátran föl a magosba. — Viruljon béke szelíd olaj ága
