Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-03-07 / 19. szám
lirassó, 1873. Harmad évi folyam 19. szám. Péntek márczius 7. Megjelenik ez alap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. А г a : Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft- 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szára. Kiadó-hivatal ugyanott. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. czimü politikai, közgazdászai és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Márczius—deczernber 5 frt. — kr. Márczius—szeptember 3 „ 50 „ Márczius—-juni . . 2 „ —• „ Egy hóra .... — „ 50 „ A „Nemere44 egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet44 megírása jutalomdijára vau szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. S z e m 1 e. Képviselöházimk megkezdette az igazságügyi költségvetés tárgyalását. Abban megegyeznek a szónokok, hogy igazságszolgáltatásunk sem elég gyors, sem elég jó. Mindamellett épen nem tartják a bíróság létszámát kevésnek, — inkább soknak. A hiányok okát abban keresik, hogy nincsenek megállapított törvénykönyveink: sem polgári, sem bűnügyi; továbbá azon újabb : intézkedésben, hogy a legapróbb kihágási ügyek is a bíróság hatáskörébe vonattak. Azon apró ügyeket, a melyek eddig is köz- igazgatási elintézés alá tartoztak, vissza kell oda bocsátani ; magának a közigazgatásnak befolyása is ezt kívánja. Törvénykönyvekről gondoskodni kell ; de nem olyan alamuszi módon, mint eddig történt. Csodálatos valóban, hogy főkép a bűnügyi Codexxel miért késtek mostanig, mikor még 1844-ben egy országos bizottság oly kitűnő tervezetet készített aboz, a mely egész Európában elösmerésre talált. Polgári törvénykönyvre nézve a felett vitatkoznak, hogy vajon egészen újat kell-e készíteni; vagy átvenni valamelyik jelesebb külföldit; vagy végül a nem nagyon jeles, de közéletünkben gyökeret vert osztrákot venni át. Ennek helyes megfejtése körülbelől ennyiből áll: a mi másutt jó és a mi viszonyainkra illik, — azt át kell venni; sajátszerü viszonyainkra nézve pedig uj és helyes szabványokat alkotni. A vitatkozások oly hozszadalmason folynak, hogy jó lesz, ha ebben az ülésszakban elvégzik a költségvetést; egyébre semmire sem marad idő. így hát a kinek kedve tartja, beszélhet még eleget a Királyföld-rendezési törvényjavaslat felett is. Ezen félszeg munkát határozottan és erélyesen megtámadta a „Krönst.“ Nem kimeritőleg, de helyes szempontból szólott hozzá a „Pester Lloyd“ is. A „Kelet“ elmosódó lagymatag czikk- sorozatot közölt felőle, a mely épen nem felel meg eddigi magatartása erélyének. Több jelentékeny lap még nem is szóliott hozzá. A hires „Wochenblatt“ a szebeni, melyet az összes szászok minden főbb kérdésben irányadónak tartanak, — sehogy sincs megelégedve a kilátásba helyezett különlegességekkel. A törvényjavaslat ellen dühösködik; Tóth Vilmos belügyminiszterről pedig rettenetes kicsinylő módon- beszél. Nevezetes, hogy a míg Tóth Vilmos be nem adta lemondását, addig ez a Wochenblatt nem tartotta olyan kicsiny embernek. Ezt a törvényjavaslatot pesti lapok úgy közölték volt, mint a mely már a minisztertanács előtt is átment. A „Kronstädter“ azt irta a minap, hogy mindamellett nem volt még a nyilvánosságra szánva, s csak valamely indiseretio folytán közöltetett; a Wochenblatt pedig határozottan állítja, hogy a minisztertanács még nem foglalkozott vele s a tervezet még csupán a Tóth Vilmosé. Óhajtjuk, hogy igy legyen, mert a minisztertanácstól valóban más munkát várunk. Planem azt különösnek találjuk, hogy ezek a szebeni és brassai szászok oly igen be vannak avatva a kabinet titkaiba. Hatodik közlemény a székely pályadíj-ügyről. Febr. 14-ki ötödik közleményem után első áldozok voltak a kolozsvári unitárius főtanodai „Önképzőkör“ derék tagjai, kik egy emelkedett szellemű levél kíséretében beküldőitek hozzám 5 forintot, azon nyilatkozattal, „hogy rájok az eszme lelkesitöleg hatott, parányi adományukkal e lelkesedésnek adnak kifejezést, örvendenek, hogy kedves szülőföldük népe történetének megírása valósulni indul, s kívánják : vajha e kis hazarész sok vagyonosabb tanintézeteinek vagyonosabb ifjúsága e nemes czél előmozdításában őket felülmúlná!“ Ezután Takács János m. kir. távírdái főigazgató küldött be Pestről szintén 5 forintot, sajnálatát fejezve ki, hogy az oly buzgón felkarolt czélra nézve jelenlegi körülményei szent kötelességének nagyobb mérvben teljesítését nem engedik meg; hasonló nyilatkozattal küldött be a Kolozsvári Közlöny utján Bálinth László lelkész is 1 forintot. Nagy lendületet adott az ügynek Ugrón János lelkes székely Primőr hazánkfia, a ki Fiatfalváról irt levele mellett beküldött egy 13858 számú, 1874 január elsői lejárati szelvényű 50 frtos erdélyi úrbéri kötvényt, melynek börzei beváltási értéke a mai napi árfolyam szerint 38 frt. 20 kr. volt, kívánva az eszme mihama- rábbi valósulását. Hunyad vármegyében élő Németh I László ur, ki a vidéken az áldozok közt egy aranynyal szinte legelső jelent meg már korábban, most hazafias szellemű szép levélben gyűjtő ivet kért tőlem. „Nincs a tudománynak — úgymond — egy ága is, mit kitűnő székely tudósok kitűnő eredménynyel ne I miveitek volna ; nincs a magyar királyságnak egyetlen ; területe, hol székelyek ne élnének, fel Csik-szentkirályi gróf Andrássy Gryula birodalmi cancellár s külügyér ő nagyméltóságáig! Bár elszórtan élnek, mint a mezőkre elszállt méhek, de az anyakashoz, a szép Székelyföld- hóz rajongva ragaszkodnak, s most, midőn a nagy következményű eszme ki van mondva, az együvé tartozást, a lm székely érzést tettel kell tanusitnunk. Ez minden igaz székelyre nézve szent kötelesség. Lehetetlen ez indítványnak nem sikerülnie. Lenni kell Magyarországon s annak kivált Székelyföldén annyi lelkesedésnek, hogy pár ezer forintot a nagy közös ezéba, a székely nép és név dicsőségéért kiteremteni tudjunk !“ Elhatározó befolyása lesz — úgy tetszik nekem — ez ügyben a Lázár Mihály főispán ur erélyes és Adatok a szász culíurtörténethez. I. Az Iljnszàszok s a „Nemere.“ Te derék vidéki atyafi, ki béjősz Brassóba vásárra és eladott holmidból nyert pénzedet jutányosán elhe- j lyezni kívánván egy oly lapot akarsz megrendelni, mely- j bői fáradságos munkád után elolvashatod, hogyan lehet a derék székely népnek dolgait fentartani és előmozdítani, a melyből megtudhatod röviden, mi nevezetes történt a nagyvilágban és mi bennünket érdeklő a hazában — szóval ha elő akarsz fizetni a „Nemere“ lapra, azt ne keresd többé a piaczon a megszokott régi helyén ; szentbe szállott ö most „papa Uött“-tel s Aeolus barlangját a klasti’omutczába tette át a Juga-féle 564 számú házba. Ez a szám a mi drágalátos utczarendünk szerént persze csak az „Adressenbuch“-ban létezik. Hogy hát megkíméljelek téged azon fáradságtól, misze- rént soká kelljen keresned azt a „Nemeré“-t — megeshetnék az is hogy valamely szomszéd, ki ajavadot akarja (oda ne add!), lebeszél téged dicséretes szándékodról — leirom én neked az ő residentiájának ismertető jeleit. Lakik ö barna házban barna sárfoltokkal, a melyeket — sajnos — nem igen lehet megkülönböztetni hasonszinü alapjuktól. Ezek a freskók a müitészek véleménye szerént bizonyos culturmissionariusok műremekei. Emlékét a képző művészetek története számára megtartandó elbeszélem származásukat, utalván arra. mily befolyással van a politika a művészetekre általában. Históriai előzményül megjegyzem, hogy itt a Czenk alatt van két párt; az egyiknek szent missiója abban áll, hogy magát egyedüli culturnépnek higyje és a többiekkel, mint barbárokkal járjon el — ezek a szász bureaukraták; a másikban pedig románok, németek és magyarok testvériesültek az egyenlőség zászlója alatt — ezek a magyar hazafiak. A szász nép maga önálló vélekedéssel nem bir, hanem ösztönözve kolomposai által, ezek számára kikaparják a tüzböl a gesztenyét, melynek alig héja jut nekik. Volt valaha a szász értelmiségben két párt is: az ó- és ifjuszászok, amazok conservativok, ezek liberálisok, azok „Sachsenland“ atyjái, ezek Magyarhon fiai. Ezek profanálták patriciusi nemüket népük javát akarván; és az emancipacziót egész a hazafiságig vitték : szóval sokat alkalmatlankodtak az ócskáknak. Fogták tehát ezek magukat, csináltak Medgyesi kalákát (szászul conferencz) s ugyan megjártatták a kölyökszászokat ! Öltöttek reájok bokáig érő kabátot, a fejükbe nagy czi- lindert nyomtak, mely elboritá szemeiket s kezükbe adtak nagy botot — üssék a népet! S igy Öregedtek meg az ifjuszászok! Vajh, mikor fogják ismét levetni e burkot! S most a két párt szép egyetértésben él — megegyeztek a koncz fölött, s uralkodnak a királyföldön. Előttem ezen „Sachsenland“ institutiói — kivált az utolsó rendezési törvényjavaslat szerént — olyan ja- pani színben tűnnek fel. Van két császáruk (mikadó) ' az egyik a földi, ki a népnek is mutatja magát, — a ! comes (kinek orgánuma volt az ifjú-szászok közlönye, a „Siebenbürgische Blätter“, melyre többé nem volt szükség, mert nem volt magyarellenes) és az égi, ki láthatatlan és csak mennyei nyilatkoztatás utján vezérli az ő népét Bismarck Kanaanjába, a superintendens, ki sugalmazója Egeriája az ószászok sybillakönyvének, a Sieb. d. Wo- chenblattnak. Emlékszem, hogy az utóbbi lap valamelyik számában egy pimász költeményben a nyelvkérdés Ötletéből minket magyarokul kínaiaknak nevez. Eszerént helyeslem azon nézetet, miszerént ismerjük el (mint a törvényjavaslat akarja) a szászok japani alkotmányát, lépjünk diplomatiai összeköttetésbe kormányával és küldjünk a Jeddo-Nagy-Szebeni udvarhoz követeket! De a magasabb politika elvont bennünket műtárgyunktól ! Térjük hozzá vissza. Az ifjuszászok egykor barátai voltak a hazafiság- nak, tehát a „Nemerédnek is. Most persze másképen van! Most piszkolnak bennünket, hol csak lehet; imák nemzetünkről, nyelvünkről ranverseket és gunyezikke- ket. Ezzel nem boldogultak, s anyagi sárral kezdettek reánk dobálni. Nem téged értlek, te becsületes munkás szász nép, kit a bureaukraták bűnbakul használnak, kire megtámadtatás esetében saját hibáit rakhassák, ingerelve téged azok ellen, kik téged testvérnek nevezve a te jogaidért is küzdenek. (Folytatása következik.)
