Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-02-18 / 14. szám
54 hogy a király földön mindenki egyenlő az 1870 évi 42. t: ez. meghatározá országunkra és a* egész magyar birodalomra nézve a régi ös százados megyei szerkezet megszüntetését, községi köztörvényhatósági és országos képviselői felelős kormányzat állíttatott fel, minden honpolgárnak ész és vagyonbeli képzettsége szerint befolyás juttatott ön maga és a közügyekre ; ha a szász nemzeti egyetem még tovább is bitorolt jogaiban fenntartatik, ha a szász székek es vidékek felébe az úgynevezett szászegyetem Universitas saxonica — fennhagyatik, bármely csekély részben fenntartatik a 1848-ik nép- és közszabadság, az 1868-ki és 1870-ki fennebb idézett magas szellemű törvények, a népnek saját ügyébe ni beavatkozás és szabályszerű pontig részvétel játszattatik ki, a szász elem a többséggel, a törvénynyel szembe, e közhazában raa- gyarállambán külön országot octroyai, a nép közvetlen érintkezésén kivül a magyar kormánynyal és képviselőházzal, a mint tévé századokon keresztül, úgy ezután is a népek a többség érdekével ellenkezőleg fog intézkedni meg közlekedni, és csak azt a kormány és képviselőház tudtára juttatni, a mi czéljának és terveinek kivitelére Vezető és reá nézve üdvös lehet. Nem csak az államérdek és a közszabadságban már részeltetett népek törvény által biztosított jogaiknak kijátszásra való törekedést foglalnak magokban az érdekelt 12 pontok, hanem a 11 szász szék lakosainak és székeknek meg városoknak rablott jogain és szabadalmain épit- né fel kártya várát, hanem a sebes és közvetlen kormányzat hasznosságát és czélszerüségét sem- misitné meg, — akadály és gát volna a nép és kormány, a képviselőház és népközötti oly mel- lőzhetlen közvetlen érintkezhetésekben. A midőn a magyar törvényhozás minden népeket szabaddá és önkormányzatra képesítettekké tett, egy káros és soha nem indokolható kivételt a királyföld népei nagyobb részére a többség akaratja és kikérdezésen kivül nem erőszakolhat, mert a szászkövetek a magyar és román népet nem képviselik. Állam érdeke, pénz és közigazgatási kímélet meg könnyűség, nemcsak igénylik de parancsolják is hogy a magyar államban más állam ne legyen, hogy a szász egyetem minden színezeteiben besziintettessék, teljes erejében meg szabályai minden pontjai megtartások mellett az 1870-ik évi 42. t. ez. a törvényhatóságok ren dezését tárgyazólag községekben és törvényiül tóságokban keresztül vitessék a királyföldön i úgy a mint foganatosíttatott az egész magya állam területén. Л fennebbi komoly és nemzeti lételünke feltételező, további létezésünket egyedül megen gedő okok is elegendők lehetnek alázatos óvá sunk indokolására, mellőzzük a részleteket, és t midőn a fennebbieket a mélyen tisztelt képvise lőház gondos méltánylásába ajánljuk mély alá zattal öröklünk. Brassóvidéken 1873. Február havában. (Következnek az aláírások.) Brassó febr. 15. 1873. Midőn 1871 kezdetén a „Nemere“ 1 szá mában olvastuk e lap készségét, szerény voltához képest a közügynek az által is szolgálni miszerint bármi téren mutatkozó visszaélést fel dérit, megró, s megszüntetésére az illetők figyelmét felébreszti : azon reménynyel kecsegtettük magunkat, hogy a községünk kebelében itt ot; mutatkozó fattyukinövések kimetszésére s as egészséges növényeket megrontó burján kiirtására is tehetünk hébekorba valamit. E reményünkben s kiváltképpen a „Nemere“ ez irány báni készségében, mint a következés megmutatta, nem is csalódtunk, mert sokféle eddig „n öli nie tangere“ meg volt érintve, s bárha sokaknak nemtetszését s hatalma sóinknak haragját is vonta magára, biz a még is hitt és szellőztetett sok kényes dolgot í gyöngébbek kedviért, nem törődve a közmon dással „m о n d j igazat s betörik a fejed“ Értünk el czélokat, másokat megközelítettünk többek felé utat törtünk, s e tekintetben meg elégedéssel nézhetünk vissza a múlt két évre mert habár mindenben nem is arattunk teljes sikert, de eredmények, ha azokat gyakorlott s helyismerő szemekkel nézzük, akkorák, hogj . azokat elégségeseknek kell látnunk a nemesük- ; gedésre, az ez iránybani tovább haladásra ; ele- gendőknek arra, hogy csak ez okból is a „Ne- , merét“ fentartsuk és pártoljuk. Felszólalási tárgyainkat az időfolytán nm- tatkozó alkalmakból meritve, éppen ezelőtt egy • ■ évvel, farsangon szemünkbe tűnvén a városunk- L ban egy év óta lábra kapott erkölcsrontó ugv- ;j nevezett sári bálok, szót emeltünk ellene a • ; „Nemere“ hasábjain figyelmeztettük a hatóságot ■ kötelességére, utat mutattunk a felsőbb hatóságnál a baj eltávolítására. I : Azonban úgy látszik, helyi hatóságunknak legkisebb gondjai közé tartozik a közrend és ; közerkölcsiség fenntartására gondolni, megelégedni látszik a minden bálról befolyó 4 frt. 90 ; krral, miből 2 irtot a helyi pénztárba ad, 2 frtot j az államnak szolgáltat át, a 90 krt. pedig a rendőrségi szolgának juttat azért, hogy a sári- bálokon jelenlévőn, hatósági tekintélyével szentesítse az ott történő trágár jeleneteket. Váljon j ezen minden báli mulatságból befolyó 4 frt. J 90 kr, valósággal a fennirt módon osztatik el, vagy pedig másképen és más irányban oszlik el, azt tisztán nem tudjuk, mert községi képviseletünk a községnek sem az év végén sem az év kezdetén közjövedelmeink és kiadásainkról semmi nyilvános számadást nem ad, alkalmasint azért mert tudja, hogy határtalan bizalmunk van benne!? Felsőbb hatóságaink, melyeket az ilyesmiknek érintenie kellene, úgy látszik sokkalta magasabb politikai szempontból nézik a dolgokat, hogy sem egy távol levő provinciális városka báli ügyeibe való avatkozással veszítsenek valamit méltóságukból, hisz ez bagatelle, ezek láp- páliák. A hatóságok ily gondolkozása mellett tehát minálunk az idén tovább folynak a hírhedt sáribálok, még pedig a mutatkozó jelek szerint sokkalta nagyobb effrenatióval. Kocsisaink, szolgálóink, mesterlegényeink és iparos tanonczaink azon tudatban, hogy 30 krral az éj korlátlan szabadságát megvásárolták, mozognak szájjal lábbal, kézzel, derékkal és testtel oly módorban, minőben ezt csak négy szem közt szokták tenni némi ingerből felhevült durva szilaj fiatalok. Van hajrá, van hetz, van jux-a a hatóság jelenlevő orgánumának, van mulatsága a spectaculum látására megjelent uraknak! Sári bál farsangon minden vasárnap szokott tartatni. Begyül ekkor a bálterembe 6 — 700 ember természetes vagy mesterséges, de mindenesetre piszkos álarezban. — Harsog a i zene, íoly a táncz úgy, hogy a zsúfolva telt tánezterem már meggyengült és engedékeny padlata csak amúgy reng bele. (Ha ez tovább is így foly egyszer csak halljuk, hogy beszakadt a padlat.) Ez eddig mind csak megjárja, de ha a tánczközbeni és azonkivüli mozgásoknak, testtartásnak, kézfogások, felforgatásoknak, beszédeknek, kiabálásoknak lökdöséseknek szemtelen módját és trágár jellegét látjuk, a jux, miért [oda mentünk, azonnal undorrá válik s igyekezünk e minden tekintetben büzhödtté vált légkört odahagyni. Láttuk Párisban a chateau-rouge, a jardin mabile, Pesten az uj világ mulatságait, Bécsben hason nemű hirben álló Sperl- i bálokat, de az erkölesiséget ily nyíltan ily szemtelenül arczul csapó durva paraszt bacchanáliáját nem véltük volna feltalálni, legkevésbé pedig Brassóban, egy culturnép legelőkelőbb városában, legkevésbé egy oly bálteremben, melyben az előtti és azutáni éjjen városi közönség miveltjei előkelői tartanak fényes nőegyleti- casinói- lövészegyleti satb. bálokat. Több városunkban megforduló idegen megy el juxból a sáribálra, de mindannyi undorral emliti, hogy nem hitte volna ily scandalumot látni a várt eredeti, de nem utálatot gerjesztő mulatság helyett. Az „U d V а г h e 1 yu is közelebbről több számaiban festette le ez orgiákat és leírta lehető, szerintünk nem csak lehető, hanem valóban meglepő nemzetrontó káros következményeit is. A báli helyiségek bérlője ugyan inkább szereti az ilyen sáribál jövedelmét, mint a megelőző éjjel ugyanazon helyiségben tartott legfényesebb elitebálét, mert habár a belépti-díj csak 30 kr. is de a vendégek száma és az étel i es italbani kevésbé kényes igényök nagyon kipótolja azt. Legyen bár a haszonbérlőnek az ilyszerü tánczvigalmak által nagyobb haszna, és ez által a helyiségek tulajdonosának több haszonbére, a j hatóságnak szent kötelessége volna, e vigalma- ; kát ha nem is végkép beszüntetni, de legalább I kérlelhetlen szigorral arra ügyelni, hogy az er- kölcsiséget és szemérmet nyíltan sértő magaviselet ezen mulatságok alatt teljesen megszűnjék. Es ezt eszközölni a könnyebb dolgok közé i tartozik, mert ha az illetlen magaviseletüt a reudőrközegek azonnal letartóztatják és érdem szerint büntetik, a többi ennek példáján okulva észretérne és őrizkednék szemtelenségeket követni el. Brassó városában a nő- és férfi cselédek száma a 4000-et jóval meghaladja, s ez egész szám kevés kivétellel a székelységből kerül ki. A túlnyomó nagyobb rész Csikból jő, kevesebb Udvarhely és Háromszékről. Nehány évi szolgálat után ezek többnyire I visszatérnek községeikbe, s ha innen erkölcsileg i megmételyezve földjévé lesznek a jövő nemze- ! déknek, el lehet gondolni minő veszélyes be- ; folyásnak lesz az kitéve. De nemcsak ezen botrányteljes, itt nyilvános polgárjogot nyert mulatságok által, hanem J még sok más — rendőrségünk vétkes hanyagsága miatt lábra kapott — alkalmak által cselédjeink erkölcsi élete sülyedésnek indult, pedig eltekintve a 19. század humanismusának követelményeitől, nekünk polgároknak saját és legközelebbi érdekünkben fekszik, cselédeinknek ! erkölcsi és becsületérzetét ápolni és nevelni, t Ámde ebbeli törekvésünkben ha hatóságunk által támogatva nem vagyunk, minden igyekvésünk hasztalan. A múlt évben figyelmébe ajánlottuk volt ez ügyet az akkor létezett erdélyi kir. biztosságnak, most pedig figyelmébe ajánljuk a m. k. belügyminisztériumnak! (Kapcsolatban ezen czikkel közelebbről megtesszük megjegyzéseinket az itteni székely cselédség ügyébeu. Szerk.) Brassó, 1873. febr. 16-án. Tisztelt szerkesztő ur! A „Nemere“ idei 13-ik számában a „Kronstädter Zeitung“ és szerkesztőjének eljárása és jövedelmére vonatkozó megjegyzését illetőleg, melyszerint a magyar törvényhatóságok általában és az ügyvédek kivétel nélkül úgy emlitetnek fel, mint kik és melyek a „Kr. Z.“ jövedelmét az által igyekeznek növelni, hogy hirdetményeiket a nevezett laphoz küldik be. — Szomorú dolog, hogy úgy van; de igaz. Mi magunk is akárhányszor megbotránykozással láttunk hirdetményeket nevezetesen a helybeli kir. törvényszéktől és ügyvédektől, kereskedőktől és iparosoktól a „Kr. Z.“ lapjain kihirdettetni a nélkül, hogy ugyan azon hirdetmények a „Nemerédben bár csak egyszer is napvilágot láttak volna. Megengedjük sőt tudjuk, hogy vannak esetek, hol a hirdetménynek mely lapba leendő megjelenése az illető törvénybasóságtól és ügyvédtől függ; de a legtöbb esetben az illető érdekelt fél kívánsága szerint történik a hirdetménynek ez vagy ama lapba leendő iktatása. És nézzük meg, hogy kik vannak ezen hirdetmények által leginkább és legtöbb esetben érdekelve? Ezek a helybeli kereskedők és iparosok, kik megint a nemzetiségek szerint feloszlanak szászokra, románokra, németekre, örményekre és magyar vagy székelyekre. A szászokról nem szólunk ; mert hogy ők e tekintetben is a „Kr.“ pártolói, azt természetesnek találjuk; de mit mondjunk azon románokról, németekről, örményekről és magyarokról, kik különben hü összetartásban látszanak élni, de midőn kenyér törésre kerül a dolog, minden csep vizet a „Kronstädter Zeitung“ malmára hajtanak ? Már pedig ez igy van, mi elvileg, szóval roppantul szeretjük és pártoljuk egymást; de annál kevésbé tényleg ! Ezen állításunkról képesek vagyunk bárkit példákkal is meggyőzni. Nézzünk szét pl. a nyilvános életben és mivel törvényhatóságokról és ügyvédekről van szó maradjunk a törvénykezés terén. — Csak egy futó pillantást kell vetnünk a törvényszéki aktákra a perlekedő felek és képviselőikre s úgy találjuk, hogy a legnagyobb szájú magyar kereskedők és iparosok is csaknem kivétel nélkül szász vagy román ügyvédet vallanak s ennek aztán természetes következménye, hogy az általuk képviseltek ügyeiből felmerülő hirdetmények is mind a „Kr. Z.“-ba vándorolnak. (Vége következik.)
