Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-26 / 79. szám
— 311 — A háromszéki leányárvaház javára aláirt alapítványaikat befizették a következők: gróf Mikes Benedek és neje 500 írt, báró Szcntke- reszty Stephánie 500 fit, a zágoni „Nőegylet“ 200 írt, Szabó Mózesáé 100 írt, Fogarasy Mihály 100 fit, Autós János 100 fit, Autos Ladák Kata 100 fit, a pesti orsz. „Gazdaasszony egylet“ 100 fit, gr. Mikes Miklósod 100 frt, gr. Rlicdey Lajosné 100 frt, Tóth Istvánné 100 frt, br. Veselényi József 100 frt, Petricscvicli Horváth Gáborné 100 frt, l’ócsa Jánonosnd 100 frt, gr, Berchtold llicliárdnd 100 frt, Kun Kocsárd 50 frt, Fejér Lukácsné 50 frt, Künnle Cseh Katalin 50 frt, Benko Dánielne 50 irt, Bocsa Izabella 50 frt, Homokos bciencz oO írt, Csiszár Mihályné 50 frt, br. Veseldnvi Miklósné 50 frt, br. Veselényi Mikjós 50 frt, a kolozsvári tákarékpenztár 50 frt, Tuzson Jánosné 50 frt, BartókJKárolina 25 fr, Sőcs Józsefné 25 frt, Balogh Sándorné 25 frt, Török Bálintné 25 frt, Nagy Lajosné 25 írt, Szlávi József 25 írt, gr. Vas Otília 25 frt, Györfi Lajos 25 frt, br. Rudies Nelli 25 frt, gr. Teleki Miklósné 25 frt, Sző es Boldizsárné 25 frt, br. Horváth Ignácz 25 frt, Bogdán Imréné 25 frt, Imreh Istvánná 25 frt, ifj, Nagy Ferenczné Csiszár Sára 25 frt. A háromszéki leányárvaház javára tett gyűjtések folytatása: Gróf Mikes Benedek és neje Moser Zsófia 1000 frt. alapitv. — Gr. Kálnoky Félixné ivén: gr. Kál- noky Felixné 100 frt, alap., gr. Kálnoky l’ál 100 írt. alapit. Összesen 200 frt. -• Cse rey Jánosné saját ivén: 100 frt. alap. — Külinle Cseh Katalin 50 frt. alapit. Nagy Elekné 5 frt. Összesen 55 frt. — A s.-sz.-györgyi bál jövedelme 273 írt. GO kr., ezenkívül Kühnle Cseh Katalin mint bálanya úrbéri papírban 50 frt., ugyan ő még belépti-dijt 2 arany és általa gr. Nemes János 10 frt. — Szabó Mózessé ivén : Kábdebó Ferenez, Bécsből 5 frt. — Fehér Lukácsné gyűjtése Brassóból : Bogdán János 5 frt. — Szőcs Sámuelné ajándéka 10 frt. — Zámler László gyűjtései : Zámler László 5 frt., Somogyi Jánosné Zámler Juliáuna 5 frt. Összesen 10 frt. — Udvarhely város tanácsa 10 frt. -- Br. Szentkereszty Stefánia gyűjtései folytatása: Gr. Lázár Dénes 200 frt. alapit, erdélyi úrbéri papírban, Urmánczi Jánosné 100 írt. alapit., zágoni uőegylet 200 frt. alapítvány, Kölönte Lászlóné 50 frt. alapit, még 50 frt. alapítványt. Ifj. Nagy Ferenczné 25 frt. alapit., Bora Ágnes 25 frt. alap., Bora Zsófia 25 frt. alap., Zathureczky Gyula 25 frt. alap., Br. Böszörményi Tivadar 25 frt. ajándék. Ferenez Rozália 2 frt., egy nevelő 1 frt;, Sándor Józsefné 2 frt., Fehér József 5 frt., Darabos Istvánné 5 frt', Wellenreiter Jánosné 5 frt., Dénes Istvánné 2 írt., budapesti izraelita nőegylet 10 forint, Nagy Péter ref. püspök 5 frt. Dimény Gáborné 1 írt. Bögözy Mihály 10 frt., Bó'gözi Faragi Irma 5 forint, Demeter Endre 2 fit., — Hoppe Ferenez ivén Tor- dáról: Hoppe Ferenez 3 frt. 20 krt., Kovács Lajos, 2 frt., Ilussek Flórián 1 frt., Rózsa Dániel 2 frt., Darkó Zsigmond 1 frt., László György 1 frt., Dániel Ferenez 1 fit., Amberboi Miklós 40 krt., 'Csíki Jzzsef 40 krt., Gombás László 50 krt., Visky Lajos 50 krt., Papp Ferenez 50 krt., Frojanovits Ede 50 krt., Horváthy József 50 krt., Salomon Jakab 30 krt., Jersabek József 20 krt. Összesen 15 frt. — Báró Splényi Antal ivén Pánádról: Kozrig Tivadarné 5 ft., Benara Károly 1 frt., Dániel Mihály 1 frt., Dániel Ödönné 1 frt , Sándor Elekné 1 írt., Csivortap Ferenez 1 frt , egy valaki 1 írt., br. Splényi Antal 9 frt. Összesen 20 frt. — Benedek Sándor ivén Ba- rothról: Gáspár Antal 50 krt, Debiczky Mihály 40 krt., Debiczky István 20 krt., Incze Róza 10 krt., Debiczky Nina 20 krt., Debiczky Polixéna 20 krt. Branstädter Sándor 20 kr., N. N. 20 krt., Beke József 1 frt., Benedek Sándor 1 frt., Benedek Vilma 10 krt. Összesen 4 frt. - Pogány György ivén N.- Enyedről: GrUnn Izráel 5 frt., Pogány György 5 írt. Összesen 10 frt. — A szapolezi község öt even át 10 frt. együtt 50 frt. — Mai napig az egész gyűjtés 17,395 frt. Fogadják a nemes szivü adakozók az árvák nevében legforóbb köszönetüuket. Br. Szentkereszty Stephanie, elnök. Nagy Gábor, titkár. Kolozsvári levél. Kolozsvárit, 1873. decz. 24-én. Látszik, hogy közeledik az év vége; halmazzal van szórakozásra alkalom, akarám mondani beszélni való. Jelenleg valóban egy s reményben ismét egy karácsonyi ajándékot kaptunk. Az első a f. hó ltí-án megalakult „vívó és tornász egylet“, második azon hír, hogy a jövő évi jan. 10 én tartandó egyetemibálra, egy tekintélyes női kor határozata folytán nőink a legegyszerűbben fognak megjelenni. Bezzeg van kérdezősködés: „ugyan kik lehetnek azon nők“ „vájjon igaz-e?“ s ez utóbbi kérdés igen időszerű, mert nagy hiszékenység kell oda, hogy az ember elhigyje, miszerint beváltsák az Ígéretet, már t. i. a szó igazi értelmében. Na hanem én úgy hiszem ilyen formán értik azon egyszerűséget: te mond csak hogy loszesz őltözva az egyetemi bálban? „Hát tudod azt a tavaly vett szép fehéres selyemköntösöm veszem fel, hanem uj csokrokat teszek rá.“ „Ilát te a tavalyiban fogsz felmenni? ugyan bizony mit gondolsz? „Ejnye, hiszen te nem is olvastad, hogy a legegyszerűbben fognak megjelenni!“ De olvastam, hanem az csak azt teszi tudod, hogy nem kell annyi másli meg haj-ék, hanem azért ám nem mernék felmenni, ha nem mehetnék csinos uj ruhában, csak egyszerű selyemből készíttetek. „Bizony igazad van! Te vájjon nem irigységből hi- resztelteti egy nehány, hogy a legegyszerűbben jelenjünk meg, azalatt pedig ők csinosan és csillogóan felöltözve, diadalt arassanak ?“ Lásd csak! Ez valószinü! Tudod mit? mondjuk mindenkinek, hogy a legegyszerűbben jelenünk meg s titokban a lehető legszebb, drága öltönyt csináltatunk és ha, ha, ha minket ugyan nem főznek le. Hasonló társalgás folyhat sok helyt. Hát a papák hogy örvendhetnek ama hírnek, hanem azért lesz hatalmas csete-paté mindenfelé mert bizonyosan minden „nagysáin“ úgy gondolkozik a mint e párbeszéd adja elé, s végül kétféle toilette kell majd, hogy készen álljon; azután 9 óra után felszalad a papa, vagy valaki megbízott, hadd lássa: egyszerű vagy nagyszerű az általános öltözködés és vágtat haza nagy lelkendezve s mondja az eredményt. Ha egyszerű a jelszó, úgy a papa szól: „úgy e mondtam“ ha nagyszerű, a mama, meg a bájos Lenke: „ugy-e mondottuk, hála Istennek, oh milyen időtöltés lesz ma;?győzelem, győzelem papa.“ Igen, mai napság azt hiszik nőink, hogy csak csillogó, czifra, drága öltözetben lehet jól mulatni, s én fogadom, hogy egy uj köntösért nagyon gyakran vándorol egy vagy más értékes czikk azon házba, hová sokkal könnyebb betenni, mint kivenni, s a fár- sáng után minden tekintetben böjt áll be. Az öltözetről hagyjuk el most a fejtegetést, hanem kérdezzünk egyebet, s mire meglehet felelni biztoson. „No barátom hol töltötted el vasárnapestét?“ Biz én a dalkör estélyén voltam; tudod úgy húzta Salamon s úgy tánczoltunk jóval éjfél utánig, hogy — ha minden óra megáll, mi viradtig nem állunk meg. „Ej be sajnálom hogy nem voltam ott, barátom olyan jól találja, magát az ember hanem mégis már ezután nem igen lesznek sokan“ ugyan miért? „Hát hogy Kriza Kálmán törvényszéki jegyző az unit. püspök fia a törpe rácsozatu folyósóról akkor reggel lebukott.“ Igaz erre nem is gondoltam, derék egy fiatal ember volt. No hanem a város vagy a bérlő majd most már csak megmagasztalja a rácsozatot? Ne félj?semmit megmondom apámnak, hogy indítványozza a szervezkedés bevégezte után azonnal a városi communitásban a megiga- zitást.“ Na barátom, akkor ugyan, ha a szervezkedés végét várjátok s te nem mész addig, mig ez után az uj tanács meg nem igazittaţja, akkor hát nem fogsz ugyan fársángolni. „Hogy hogy hiszen szombatra van kitűzve a szervezkedés.“ Igen, igen ez tudod csak olyan kitűzés, mint mikor a lobogót összegöngyölve kidugják. Azután csak nem akarod, hogy a régi tisztviselők ne kapjanak újév első napjára fizetést. Majd csak elkészül annyi idő alatt a városi szervezkedés, mint a Lucza széke, ha nem az idén, majd jövőre; nem olyan sietős, egyik hivatalnok sem unta még meg hivatalát. Valaki mindezt tréfának venné. Ez mind való, ez tény, a mint tény az is, hogy a mult levelemben említett Kolozs-Dobokamegyei néptan. egyl. felolvasásaival az iskolaszobából a városi tanácsház nagy termébe volt kénytelen húzódni, hol f. hó 14-én nagyszámú férfi és női közönség előtt tartá s bocsátá vita alá Tóth Tamás népt. ily czimü felolvasását: „Takarékosság a nevelésben.“ A tétel igen időszerű a fényüzési vágyat a gyermekekből a következő okok elhárításával véli kiirtani, illetőleg őket a'fényűzéstől megóvni a jövőben: 1) A gyermekeknek túlságos számú, drága és haszontalan játékszerekkel elhalmozása (különösen karácson és újévkor). 5) Tanszerekbeni fényűzés (aranyozott könyv, néha 1 frtos pennatokok stb.) 3) Inyenczség és torkosság nevelése. 4) Öltözet czifrálkodás. G) Nyilvános gyermekbálok 6) Kárvetés gondatlan elnézése. 7) Szükségfeletti pénzelés. 8) Főleg rósz példa. Talán már is igen hosszúra nyúlt levelem s ez ért csak röviden figyelmébe jajánlom a neveléssel fog lalkozóknak eme pontokat és követését az azok el-, leni küzdésben. Megemlítésre méltónak találom még, hogy a helyi „vívó- és tornászegylet“ elnöke br. Jósika Lajos ismert mestervivó, alelnökei pedig Köváry Mihály és I elméri Lajos egy. tanár lettek s ez ) egylet körül városunk intelligens és tettre kész ifjúsága nagy számmal sorakozott. Jó karááson napokat. Részemről óhajtanám, hogy ünnep első napján angyalfiául azt a hirt kapnánk Pestről, hogy; „Nincs deficitünk!“ Ej no, bocsánat, hogy lehetetlenséget kívántam. — A viszontlátásig ! H a n n i bal. Vidék. Kovászna, 1873. decz. 24-én. Tisztelt szerkesztő ur! Azt gondolja talán, hogy valami nagy újsággal lepem meg, dehogy; a világért sem, egy régi igen régi dologrol értesitem arról tudniillik, hogy maholnap Kézdi-Vhsárhely városába be nem mehetünk legalább is szekérrel nem, kéntelenek leszünk a város előtt leszállani, bé gyalogolni, s ne higyje hogy talán tréfálok, szóról szóra igaz, menjen csak egyozer Ko- vásznáról Imecsfalván^és Szent-Katolnán keresztül a városba, minekelőtte a volt Iustitutum most honvédlaktanyához érne egy meglehetősen mély s a jege- sedés következtében még inkább mélyített az egész utat keresztül metsző árokhoz; ez előtt okvetethn megáll lova, s ha épen véletlenül több szekér egyszerre érkezik oda, megállnak mind, van lárma, a lovak az árkon keresztül nem mennek, s ha valami nagybajjal keményen ostorozva, — azon keresztül erőszakoltatnak, szerencsésnek mondhatja magát ha tengelye ketté nem törik, most azt gondolná az'ember, nojhála az istennek szerencsésen áthaladtam túl vagyok a veszélyen, pedig dehogy van, mert alig nehány ölre ott van ismét a második még talán mélyebb sáncz, mely előtt újra megkezdődik a küzdelem és ha csakugyan sikerül ezen is valami utón módon ép testtel keresztül hatolni, a városból ki ne menjen, mert már nem is mehet az ember a mig szekerét a kovácscsal meg nem nézeti, s meg nem igazittatja. Gyönyör üséges utazás ugyebár, én igazán sokat is gondolkoztam mi lehet annak oka, hogy ez évről évre úgy van, úgy marad, holott ha már az árkokat kanálisképpen mint más városokban szokás, befödni nem akarják, a hónak s jégnek rendes eltakaritásával is sokat lehet segíteni, még is semmit sem csinálnak ezen valósággal megbotránkoztató akadály elhárítására úgy jövök reá azután, hogy ezen sánezoknak nagy értelme van ugya nis a polgármester Nagy Dániel ur egy volt, a kapitány Nagy’ Gábor ur podig a jelenben vitéz katona, előbbeni a múltak utóbbi a jövő dicsőségét látja, vala- hányszormagát óletveszély'lyel ezen sánezokon keresztül, által küzdi azokat beveszi, igen ámde gondolnák meg a vitéz polgármester és kapitány urak, hogy nem minden ember katona, vannak öregek, nők, gyermekek, kiket még az ellenség is meg szokott kímélni, és nagyon sokak kik tudják és érzik, kogy még meg is vámoltatnak a jó Flaszter érdekében, váljon mit gondol a tisztelt szerkesztő ur, hogy lehetne ezen bajon segíteni ? én nem tudtam s nem tudom kitalálni. Isten áldja meg de nem mondom a viszontlátásig, mert tegnap nagy hó esett, nékem hétfőn a városba kell mennem s ki tudja élve kiizdhetem-e által magamat a„Kézdi-Vásárhelyi sánezokon.“ r. 1. Laborfalva, 1873. decz. 16-án. b/ Folyó hó 11 én községünk oly emlékezetes ünnepet ült, milyenre sem a mult sem a jelenkorban ezen községben alkalom nem volt. Említett napon az ujonan épült községi iskola ámbár csak belül elkészítve ünnepélyességgel nyittatott meg és adatott át a tanulók befogadására. Egyfelől a hála nemes gondolkodású kormányunk segélyéért; mert az iskola fölépítésére 2700 frtot, a telekvásárra 1000 frtot utalványozott segély- és köl- csönkép, másfelől a lelkesült öröm, hogy a czélt ennyiro megközelíthetők, indit ennek közlésére, azért szivesen kérem soraimnak felvételére. Az egész községet lelkesült érzés ragadta meg, sőt az akkorban uralkodó dermesztő hideg is hirteieü megszelídülvén, a meglágyulásban a természet rokon érzetének nyilvánítását hittük látni. Az ünnepélyt megnyitotta a növendékek által
