Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-01-25 / 7. szám
24 löségét képes legyen hazánk többi intézményeinek organizmusába beilleszkedni. Kern találván azt másutt, a mélyen tisztelt képvi- selöháznak (a nagymóltóságu belügy-miniszteriumnak) status bölcsességében keresünk eme kifejezett aggodalmaink eltávolítására való biztosítékot hazafias bizalommal és a meghallgatás teljes reményével kérjük a mélyen tisztelt képviselöházat (a nagymóltóságu belügy-minisz- ter urat; méltóztassék a Király föld ideiglenesen fen tartott igazgatási különállását minél előbb megszüntető törvényt (törvényjavaslatot) alkotni s abban méltó aggodalmaink kellő figyelembe vétele mellett a szász atyafiak által formulázott különleges követelésektől eltekintve, hazánk más részében már meghonosult szabad munici- pális intézvények érvényét az államegység és a nép- szabadság elodázhatlan követelménye képpen a Király- főidre is kiterjeszteni. Felső-Feliérv árinegye bizottságának 1872 deczember 17-én tartott üléséből. Országgyűlés. A képviselőliáz ülése január 20-án. Az első szónok Helfy Ignácz volt, a ki negyven- nyolczas elvtársai nevében beadott határozati javaslatának indokolására kelt fel. — Beszédét két részre osztotta: az elsőben azon okokat sorolván elő, melyekből jelen pénzügyi helyzetünk főképpen származik, mig a másodikban az orvoslás nehány eszközére terjesztette ki figyelmét. — Végül felhívást intézett részint a kormányhoz, részint a jobboldalhoz az eddig követett hibás irány elhagyására. Utána Gorove István következett, azt mutogatván statistikai adatokkal, hogy 1867-ben mindenben nevezetes haladást tettünk, a szellemi téren azonképpen, mint az anyagin, s ha nem helyeselné is a meggondolatlan előretörést, szintúgy roszallaná a megállapodást, sőt magát a szünetelést is. О nem lát korállapotot sehol, sőt inkább örvendetes fejlődést mindenütt. — A vagy kérdi, van-e közöttük, a ki kész lenne oda adni minden eddigi, öt-hat év óta létesitett uj alakításokat, a vasutakat, iskolákat, távírdákat stb. az eddigi elvállalt terhektől való megszabadulás árán ? Nemde inkább hordozza minden hazafi a terheket, semhogy azoktól megválnék ? Móricz Pál ellenkezőleg, a kormány hibáit ostorozta, fejtegetvén, mennyire függ össze a pénzügyekkel minden úgy szellemi, mind anyagi mozzanat a nemzeti életben. Mennyire hat pl. a vallásszabadság s a polgári házasság hiánya, továbbá a nevelés elhanyagolása, s még inkább az ipar és kereskedés érdekeinek mellőzése, úgy szintén a rósz igazságszolgáltatás, a nagy hadsereg tartása pénzügyeink ziláltságára. A bank kérdéseiről szólva, avval vádolta a pénzügyminisztert, hogy megalázta Magyar- országot az osztr. n. bankkal szemben. О is, miután a létező bajok felett szemlét tartott, a gyógyszerekre térvén általa a valuta rendezés lehetőségét állitottia s különösen roszalta, hogy a miniszter a valuta egysége iránt irt alá jegyzőkönyvet az osztrák kormány kérésére és a bécsi bank javára. A segédeszközök között az államjavak eladására is mint előnyösre utalva, végül kijelenti, hogy miután nem akarja az országot költségvetés nélkül hagyni, annyival inkább, mert lehet, hogy a mostanit más kormány fogja felváltani, tehát azt a részletes vita alapjául elfogadja. Az utolsó szónok, Zsedényi Eduard, ámbár a jobboldalon ül, mégis szintén az ellenzék álláspontját foglalta el. Azt állította, hogy a miniszteri hivatalnokok A bonaparte család herczegnöi még a menet megindulása előtt a kápolnába vonultak. A nagy tömegben a bonapartista lapoknak, melyek alkalmi elmélkedésekkel voltak tele, angol forditását, örökzöld és ibolya-koszorúkat, meg emlékeket osztottak ki. Valamint Fülöp Lajos Claremontban, úgy III. Napóleon is egy kis angol falu kápolnájának sírboltjában találta fel a végmenhelyet. Mintha a kérlelhetlen sors nem engedte volna meg, hogy azon franczia földben nyugodjanak porai, melyet franczia honfiak vérével áztatott! Francziaország, saját hazája, saját országa, kilökte öt magából még életében, hogy halálában se térhessen vissza többé. III. Napoleon azt mondá nem rég, hogy „az események logikája tette öt császárrá.“ — Vájjon az nem az események logikája-e, hogy porai idegen földben pihennek. — Jó volna, ha a fiatal „császári herczcg“ és mások is okulást mentenének az „események logikájából. felét bátran el lehetne bocátani. Zsedényi^ellene van a világkiállításra szánt közel fél millió költségnek, melyet inkább utak építésére kellene fordítani. Az állam adja el a maga meglevő vasutait, s ezek árán építse ki a még hiányzó s múlhatatlanul szükséges pályákat. A képviselőház ülése január 21-én. A költségvetési vita folytattatván, Sehwarcz Gyula, a ki első szólott, a többi között a kormány megszilárdítását tartja szükségesnek, roszalván azok eljárását, a kik annak megbuktatására törnek s igy hitelünk és pénzügyeinknek ártanak. Pulszky Ferencz abderita nézetnek nyilvánítja azt, hogy megálljunk vagy csak igen-igen lassan haladjunk s idegen tőkékhez ne folyamodjunk. O, szükségesnek tartván a további haladást, miután azt saját erőnkkel nem eszközölhetjük, elkeriilhetlennek állítja: 1-ször, hogy uj kölcsönöket kössünk ; 2-szor, hogy az adót fölemeljük. Egyszersmind azonban elodázhatlannak hiszi, hogy egy hosszabb időre szóló financz-terv készíttessék, hogy tudhassuk a legközelebbi 4—5 év alatt mire s mennyi pénz fog kelleni. Csávolszky Lajos a pénzügyi kormány hibáit élesen birálgatta. Kiemelte, hogy a kormány nem vette fel a költségvetésbe a közalapok jövedelmét és hová- forditását, ámbár öt erre a ház egy határozata kötelezi, valamint, hogy a közös activákról sem adott kimutatást. Roszalta továbbá az önkényes átruházásokat, melyeket magoknak a miniszterek megengednek. A rósz gazdálkodás bebizonyítására pedig a többi között azt említvén meg, hogy 239 millió erejeig költötte el a kormány az államvagyon!, azt kérdezte: hol van az ezen költségnek megfelelő befektetés? A vasutakban? De ezekre külön 176 milliót vettünk fel. Gorovénak felelve pedig azt mondta Csávolszky, hogy nem igen mutat vagyonosodásra az, hogy az egyenes adók egy harmadát csak végrehajtások utján lehetett behajtani 1871-ben. Ezután Kautz Gyula tartott egy hosszú, s gondosan kidolgozott beszédet. Azt vetette az ellenzéknek szemére, hogy semmi gyakorlati tervvel nem áll elő a helyzet javítására. Kívánja, hogy a pénzügyér adjon elő egy pénzügyi tervet, mely jelen bajainkon segítsen s jövőre is kihasson. Brassó, 1873. jan. 22. Tekintetes szerkesztő ur! Tegnap, folyó hó 21-én, kellemes meglepetésben részesültünk, mit — becses engedelmével — nyilvánosságra hozni el nem mulaszthatjuk. Említett nap estvéjén magas vendégeket fogadtunk a felnőttek tanuló-szobáiban, a r. kath. elemi tanoda tantermeiben. Nagyságos Réthi Lajos kir. tanácsos és tanfelügyelő ur, nt. Csiszér J. ref- esperes, az egyházi jegyző, Molnár J. helybeli és Nagy S. hídvégi ref. pap uraknak, valamint tks. Nagy J. urnák kíséretében — sorba látogatták a felnőttek öt osztályát. Mindenütt ültek 10—15 perczet s hol az egyik, hol a másik kérdést intézték a tanfolyamot hallgató polgárokhoz és pol- gárnökliez. Itt földrajz-, ott számtanból, amott pedig az irás-olvasásból nyertek feleleteket. Hogy a mt. vendégek mennyire voltak és vannak megelégedve a felnőttektől nyert rövid feleletekkel valamint átalában a tapasztalt eredménynyel, azt mi nem tudhatjuk; de ha tudnék is, azt tolmácsolni nem vagyunk illetékesek. Hanem hogy váratlan megjelenésök mind bennünk mind a hallgatókbaú minő hatást szült azt megmondani hozzánk tartozik. Mi a figyelemért le vagyunk kötelezve, s mert a mit művelünk, nem a miénk, hanem a hazáé, ennek nevében köszönetiinket nyilvánítjuk. Ez az egyik hatása a látogatásnak. Mi a már letelt két hó alatt sem aludtunk a sem- mit-tevés párnáján, hanem lehető kitartó szorgalommal igyekeztünk megfelelni a nagy horderejű kötelességnek, melyet akkor vettünk vállainkra, midőn a haza polgárait oktatni megkezdettük. De miután látjuk, miután újból meg újból azon édes meggyőződésre jutunk, hogy a hazának jó fiai koronként kellő figyelembe részesítik fáradozásainkat: ez arra ösztönöz, hogy feladatunkat kettős szorgalommal teljesítsük. S ez a másik hatás, melyet bennünk e látogatás szült. Ami a hallgatókat illeti, ők velünk együtt szivböl óhajtják, vajha minél többször lenne szerencsénk ily magas, a haza polgárainak mivelödését szivöken hordozó vendégeket szerény körünkben láthatni ! A tks. szerkesztő urnák tisztelettel Az előadók. V i d é k. Kézdi-Vásárhely, 1873. jan. 20. Tisztelt szerkesztő ur ! Alig másfél éve fennálló községi fi- és leányiskolának részint 'fenntartására, részint a szorgalmas és jó erkölcsi magaviseletüfgyerme- kek megjutalmazására már is szép adományozások történtek, azért szívesen kérem a nemes lelkű adományozók neveit adományaikkal együtt hálás elismerés kifejezéséül — becses lapjában közre bocsátani : Országgyűlési képviselő tekint. Pap Lajos ur évenként 1000 írtnak 6°/0-ját, tehát évenként 60 frtot adományozott községi fi- és leányiskoláink szükségeinek fedezésére. b. Apor Miliályné Veres Zsuzsánna ö nagysága Sárfalván levő birtokát, melynek tiszta jövedelme valláskülömbség nélkül két legszegényebb és legjobb tanuló leánynövendéknek adandó egymásután következő két éven át. A múlt iskolai évben ezen alapból harmadik osztályos Jankovics Mári rom. kath. 14 frt. és első osztályos BiróMári ev. ref. szintén 14 frt. jutalomban részesültek. , Helybeli polgárnő tekintetes Nagy Józsefné Kovács Amália úrasszony a kegyeletet és az édesanyai megszűnni soha nem tudó szeretetet az által igyekezet kifejezni boldog emlékezetű — Pál — fia felett, hogy ked- ves gyermekének takarékossága által meggyüjtött és hátrahagyott 10 forintját iskolaszékünk kezelése alá bizta, hogy az : „N a g y P á 1 alapítván y “ néven örök időn át tartassák fenn és kamatjából a leányiskola negyedig osztályában legjobban tanuló növendék nyári közvizsga alkalmával jutalmat kapjon. E kegyes alapítványokért iskolaszékünknek hálás köszönetét kifejezve, óhajtom, hogy a jó példa találjon számos követőkre és ilyenszerü czikkek közlése végett még sokszor legyek alkalmatlan a tisztelt szerkesztő urnái. Az iskolaszék megbízásából KOVÁCS ISTVÁN, k. i. sz. jegyző. Híd vég, 1873. Január 18-án. Egy a történelem által bebizonyított tény, hogy a hazának fennálásához elkerülhetetlen szükség a katonaság. Jelenleg minden megyét, járást, községet és családot az ujonezozás foglalkoztat; annál fogva nem tartom időszerűtlennek a folyó hó 15 és 16-án Hidvégen a legnagyobb rendben megtartott ujonczozásról a t. olvasókat értesíteni. A jelen évi ujonezozás alkalmával a hídvégi járásból 128 hadköteles volt az első korosztályból előállítandó; a kik mindnyájan hiány nélkül megjelentek, mely számból 55 hadköteles a rendes sorhadhoz s mivel a sorhadhoz az e járásra kirendelt szám kielégített, még az első korosztályból is 3 hadköteles a honvédséghez tétetett át; a második és harmadik korosztályból pedig 39 hadköteles soroztatott a honvédekhez, mit csak is a járási szolgabiró Henter Gábor ur buzgó és erélyes eljárásának lehet tulajdonítani, miérlis kívánható, hogy minden járásnak ily buzgó és erélyes szolgabirája legyen, mint a fentemlitett, hogy a hazát fennállásában helyes és kötelemhü eljárások által elősegithessék. IMECS ERNŐ. külföld. A bolíviai elnök, Morales tbk megöletett saját unokatestvére: La Fayé ezredes által. Ez már a harmadik délamerikai elnök azok között, ki 18 havi idő alatt erőszakos halállal múltak ki. Morales gazdagodási törekvései miatt (újabban is igen gazdag bányákra akart szert tenni) szerfölött ellenséges lábon állt a törvényhozótestülettel. Meggyilkoltatása előtt egy csapat élén a törvényhozó testület termébe rontott s ott (a képviselők nem voltak jelen) a nép és katonaság előtt a legmeg- gyalázóbb hangon beszélt a képviseletről. Erre úgy értesült Morales, hogy egyik hadsegéde ezen beszéde miatt meg fogja őt ölni. Morales azonnal az illető hadsegéd lakására akart menni, hogy elégtételt vegyen. La Fayé meg akará őt akadályozni szándoka keresztülvitelében, miből kettőjük között szóváltás keletkezett. Ennek pedig a lett vége, hogy az ezredes revolverével agyonlőtte Morales! A rend nem zavartatott meg, az államtanács ideiglenesen átvette a kormányt. A német császár látogatása Sz.-Pétervárott befejezett ténynek tekinthető. Vilmos csácsár f. évi april hóban tenné meg utazását. A porosz hirlapok Gramont felöl igen kedvezőtlenül nyilatkoznak mig Ausztria felöl nagyon barátságosan.
