Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-02 / 72. szám
— 286 — .y .1 if. v f mok, kiváltságok holt betűje kezd halványulni a haladás élőszava előtt. A kiváltságok és különlegességek, a privilégiumok és pátensek legnagyobb akadályai az általános fejlődésnek, haladásnak. A hagyományos igények és történelmi jogok korunk irányával, szellemével homlokegyenest ellenkeznek. A modern társadalom forr, tisztul; a heterogen elemeknek ki kell válniok, a salak elválasztódik. Minden kiváltságnak, épen mivel a kor sajátságos viszonyai, körülményeinek kifolyása, el kell enyésznie, ha az idők változta megkívánja; mihelyt megszűntek azon okok, melyek a kiváltságot létre hozták, megszűnt ennek élet- feltétele is. Az emberiség egyrészének gyámoltalan, tudatlan, tehetetlen volta adott a másik résznek alkalmat a* előjogok szerzésére. De most ez állapotok megváltoztak. A kutyabőr elkopott, a pátensek megpenészedtek, a diplomákat megrágta az idő molya. A demokratia vívmánya, az általános civilisatió mindenki számára megnyitotta a küzdtért, — szabad a verseny: pályázásra jogosít a tehetség és tevékenység, jelszó a szellem , pályabiró az igazi hamisítatlan történelem. De minél inkább előtérbe lép az egyes egyének öntudatos, rendszeres törekvése, messze kiható működése, s minél számosabban csoportosulnak ilyenek az általános emberi czélokon kívül még bizonyos szükebb körű és határozottabb eszmék körül, bizonyos terület vagy népfaj érdekeinek érvényesítésére, annál befol- lyásobb lesz a némzet, mely őket fiainak vallja, annál hatalmasabb az ország, melynek szülöttei. S ily külön érdekek körül kifejlődik a népek versenye; azok kik nyelv, szokás, fajrokonság folytán közelebb állanak egymáshoz, egymás mellé sorakoznak. Nagy népvegyi processuson vajúdnak az államok; a nemzetek és nemzetiségek különválnak — egyesülnek, a fajok hevesebben, élesebben folytatják a létért a harczot: a mely nem életképes, az fogy, pusztul, kivész — helyet engedve a tökéletesebb, életképesebb győztesnek. Ez a természet változatlan törvénye, a világtörténelem örök rendje. Tapasztalati igazság, hogy népesség és gazdagság mellett azon nemzet birja ki legjobban a harczot, azon állam számíthat leginkább a győzelemre, mely megértette a kor szavát, mely lépést tartott azzal, melyben érvényre jutottak a demokratia eszméi. Minél több befolyása van a miveit polgárnak az állam íügyeibe, annál inkább érdeklődik irántuk, annál jobban tudja kifejteni tehetségét, erejét az állam javára. Séminél inkább pártolja, támogatja a nemzet saját fiait, annál erősebb, szivósabb lesz a népek tu- sájában. S viszont a honfiak minél ragaszko- dóbbak, áldozatkészebbék hazájuk iránt, minél szorosabban, hivebben csatlakoznak nemzettársaikhoz, annál [biztosabban, nyugodtabban nézhetnek szembe az eshetőségekkel. Társasulás az ember hivatása, egyedül elszigetelve nem állhat meg sem a természettel sem a társadalommal szemben. Azért is álljunk be elszántan, öntudatosan soraiba azon nemzetnek, mely minket szült, melynek nyelvét beszéljük. Rendületlenül legyünk hivei azon hazának, melyben élünk és sírhelyet remélünk. A nemzet a hazának szüksége van reánk s minden fiára, mi pedig vele létezünk, vele enyészünk. Ezen általános bevezetésben kimondott elvek szolgáljanak irányul további fejtegetéseinkben. Ezen szempontokból kiindulva megkísértjük rendszeresen és részletesen előadni, mik a brassói magyarság teendői? Brassó, 1873. dec, 1. A „Nemere“ 67-ik száma közölte a városi tanácsnak egy átiratát a brassóvidéki iskola tanácsnak hozzá intézett azon átiratára, hogy a tks. tanács gondoskodni méltoztassók az iskolaköteles és iskolába járó gyermekek nyilvántartása érdekéből, egy közhatósági statistikai intézményről. Mely átiratára az iskolatanácsnak a felelet a volt, hogy a városi pénztár ereje, és a községi hivatalnokok kötelességgel túlterheltsége ez intézmény létesítését nem engedik meg. Ha bármely polgártársunk e választ kellő mértékben értékeli, s egyszersmind visszagondol az elmúltakra; lehetetlen hogy a következők ne jussanak eszébe: — 1869 végén 137 bolonyai lakos egy községi iskola feláliitása czóljából egy a m. kir. oktatásügyi miniszterhez intézett kérést irt alá, s terjesztett fel, mely kérés foganatosítás végett a nemes tanácsnak lett leküldve, A nemes tanácsnak azomban a foganatosításra se kedve, se ideje nem volt. De igen is volt arra: hogy az aláíró bolonyai polgárokat 18 hóval a beküldés után rendre megidézze, és egy 3 egész hónapig tartott kihallgatást rendezzen, melynél a népet arról igyekezett felvilágosítani, hogy az a mit kérnek ostobaság, miután a községi oskola felállitási és fen- tartási költségeit az ők adójukba fogják betudni, és nekik kell hordozniok. A nevelésügy elnyomására igen is van pénz, s a hivatalnokoknál idő, a nevelésügy előmozdítására, jó hazafiak, jó polgárok nevelésére — nincs. - Adjon az ég minden Községnek jó hivatalnokokat, kik lelkesüljenek a nevelésügy s a közérdek iránt, s mentse meg az olyanoktól: kik kisszerű, s hazafiat lan érdekek miatt a közjót megölni törekszenek. — A tizbarczai magyar falusiak erdőségeitől való megfosztása 0« B.-tól. IV. (Folytatás.) Ezen ukász rendelettel véget ért a Hétfalu kor- csoma joga; de a papok fellázadtak, úgy látszik, mivel egy későbbi rendelet nekik vissza adja az elvett jogot, még olyformán hogy curátor és gocsmánnal magok részére szabadon főzettethetik, úgy látszik ők megkapták a konczot és hallgattak, » a nép veszté mind e mai napig korcsom» jogát, s a város felállitá a korcso- mákat, és huzza a jövedelmet. Mert hétfalu számára 204 üstöt engedvén működni, s megtiltván a rozs tömeges összevásárlását, a szesznek más utón, mint Vledényen át való kivitelét. Legérdekesebb ezen rendelet 12 pontja, melyben a brassói tanács maga bevallja, hogy Brassónak az előtt se korcsomárlási joga se korcsmája nem volt hátfalúban, s csak akkor 1764-ben rendeli a visszaélések elkerüléséért a tanács, hogy a város Brassó minden faluban korcsomát állitson, hová kiki maga égettborát mikor kívántatik, a provizor assignátiója mellett beadja; do úgy, hogy a szeszt ott drágábban ne ánilják, mint a városon. Ezen közigazgatási szabályrendelet volt Brassó korcs- márlÓBi jogának teremtéséhez az első lépés; de sa okmányból is kitűnik, hogy a hétfalusiak a szeszföaést és elárusitást egészen odáig szabadon űzték; ezen jogok akkor sem vonattak kétségbe, mert Brassó által állított korcsomákon nem Brassó, hanem a nép árulta maga főzts égettborait, Brassó mint politikai hatóság felügyeleti jogánál fogva, csak az árszabályt, akarta felügyeltetni. Ez és azon elnézés alapján, hogy a falusiak Brassó inspectorainak megengedték, hogy fizetésük pótlékaként a felügyeletük alatti korcsmákban bort, mit senki sem ivott, áruitassanak, csúsztatták be a brassaiak a 1777 regulátiv puntumokba ezen hamistételt; a borkorcsoma a tiszteké, a sörkorcsoma * falusiak számára tartatik; de már az 1780-ki urbárium által a tisztek borárulása, mind törvény és szokás ellenes becsusztatott visszaélés eltöröltetik; s az ógettbor főzése minden taxa nélkül használatára rendeltetik. Ezt még nagyobb nyomatékkai megállitá az ez évben 1978 udvari szám alatt kiadott rendelet, melyben a barczasági tizfalusiak elősorolt javadalmai közt a szabad pálinkafőzést, továbbá Szent Mihály naptól karácsonig minden ottlakó bort s mindenféle italt szabadon árulhat, végre egész esztendőn át pálinkát főzhetnek, azt veder vagy hordó számra a községből más vidékre is eladhatják; és a pálinkaüst-dij eltörlendő; kifejezések, melyek kétségtelenné tészik, hogy a tizfalusi nép még elnyomatása idejében is£éj- vezte a szabad korcamárlási jogot. De Brassó ezen utolsó keresetmodot is elakarta e szegény nép kezéből venni, s e czélból türkösi kathólikus lelkész Tőrök Alberttől 1779-ben a korcsmáriás, dézma és szénában való részesedési jogát évenkint fizetendő 75 mfrtért megvette. A lelkész ur oiy valamit adott el, mihez az egyházi javadalmak el nem idegenithetése elvénél fogva .joga nem volt; e szerződés tehát törvény értelmében érvénnyel nem birhata, s még is e esekély fogantyú elég volt arra, hogy Brassó a hátfalú illetőleg tizfalu korcamárlási jogát lefoglalja, mit csak a jelen század harmad évtizedben foganatosított, mert hogy 1820 ban is élvezték a hétfalusiak a szabad szeszfözés és árusítás jogát, azt az 1819/20-ki úrbéri conscriptio tanúsítja, melynek 11-ik 16-ik pontja számtalan tanú egy hangulag vallja, hogy tűzifa bővsógeseá lévén, az ógettbor. főzést és élárusitást szabadon folytatják hétfalu népei. > Jogi rovat. (Víg.)' Ha valamely befolyásos magasabb egyén vagy hozzátartozója bűnügyben jön panasz alá, a bűntény kimentetik, azépittetik, takartatik s ha csak lehet el- enyésztetik; de a nép ellen ily esetben a törvények egész sújtó szigora alkalmaztatik. Azért is zárlat-törések az ugynevézett jobbosztály által többször fordulnak elő. Vannak biráink, kik a polgári törvénykönyvről oly fogalmat tanúsítanak, mintha az polgári elnevezésénél fogva csak a vulgo polgárok számára készült volna, I az abban foglalt rcndeletek csak is ilyféle emberekre nézve lennének kötelezők, a magokat még ma is polgárnál többeknek jobbaknak tartókat pedig a törvények fölé helyezetteknek látszanak tartani, s eljárásukat nem a tárgy, de a személy szabályozza. Ezen állításaink bebizonyitására több nagyon eclatant példákkal vagyunk szerencsétlenek szolgálhatni. —- 1 -‘J f Volt igazságügyminiszter Horváth Bold, hivatala folytán egy alkalommal ily formán nyilatkozott: „Mi mind rajtam elkezdve az Írnokig, szolgái vagyünk az államnak, és mint ilyenek kötelességünket teljesitnünk kell.“ Ezen szép elv bíróságaink egy részénél kevés viszhaDgra látszott találni, sokkalta kényelmesebb dolog lévén urnák mint szolgának lenni és tényeink indokául csak a „tel est notre plaisir“-t felmutatni; U: Ha a czipész vagy szabó nem dolgozik jól, ha a kereskedő nem ad jó czikkeket, elhagyom bkot s másokhoz jobbakhoz fordulok. Tolvajok ellen bezárom szekrényemet, rablás ellen óvrendszabályokhoz nyúlok; de a bírói önkény és károsítás ellen több esetben nem lehet menedéket találni. Az ajánlott jogorvoslatok, a fellebbezés, a semmiségi panasz, mind fiagyon csalékony dolgok, mert a mulasztásból származott vesztesség legjobb esetben sem térül meg. A ki a magán-polgári életben tudatlanság, mulasztás által, vagy szándékosan kötelességét nem teljesiti, az állását sokáig meg nem tartbartja, mivel az illető intézménynek vagy vállalatnak érdekeit veszélyezteti. Miért legyen tehát éppen az állam tápinté- zete olyan egyéneknek?! Kik azt képzelik magukról, hogy uraknak születtek, azok ne vállaljanak hivatalt, mely munkát és kötelességteljesitést követel, hanem éljenek a maguk vagyonukból kedvök kényök szerint függetlenül, mert ha kötelességüket hivatalukban nem teljesítik, csak az államot lopják. Vagy tán pénzügyünk áll oly fényesen, hogy hasztalan, sőt ártalmas közegeket is tarthatunk? Mindenütt hallhatni azon állítást miszerint nálunk az adóbehajtás a tökély tetőpontját elérte, csak is a* igazságszolgáltatás és közigazgatás nyugszik még ázsiai bölcsőben. Noha ezen hasonlítás nem minden tekintetben helyes, annyit minden esetre be kell vallanunk, hogy viszonyaink néhol a feudalismus jellegét még nagy mértékben magukon hordják, mi az igazságszolgáltatásra is nagyon károsan hat, mint ezt több concret eset által lehet bebizonyítani. Hogy ezen állapotok a közjó előmozdítására és egészséges polgári viszonyok megszilárdítására alkalmasok-e, könnyű elhatározni. De bizonyos az, hogy a visszaélések száma nagy mértékben csökkenne, ha az illető minisztériumok alárendelt közegeiket pontgs kötelesség-teljesítésre saori* tanák, mit is tőlük megkívánni jogosultaknak tértjük magunkat. 3 !
